Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-12-12 / 99. szám

Hiszek egy Istenkén, hiszek egy Háziban, Hiszek egy Isteni ftrök Igazságban, Hiszek Magyaromig féltimadisiban. Amen. fi. évfolyam 99. szém. Kiskunhalas, 1920. Szombat, december 11. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • : . . 40 korona Egész evre . . , . . .160' „ Egyes szám ára 2 korona. Főszerkesztő: Dr.Nagypát Ferenc. l! Lapkiadó: Farkas Áron. —_____ j jj | y I SÓM I —I-----I ~----------------” 1-------------- ■ M egjelenik hetinként kétszer: szerdán és szombaton reggel. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Városházépület. Nagytözcde. Hirdetési dijak: Garmond soronként . . 3 korona, Éljen Horthy Miklós ! hétway Imre ezredes beszéde a kormányzó nevenapján. Igen tiszteit Uraim! Ha majd megírják a felettünk etezááuldott gyötrelmes eszten­dők történetét, ha a hisztorlkus itak igazságát, tiszta valóságat kutató mankája, — a következő nemzedékek elétérja annak a szomorú korszaknak hii képét, meJyt tébolyodoit forradalmak utján eltékózolta nemzetünk ezer éves örökségét: a Kárpátok ko- szöruzta szép Magyarországot, akkor aranybetiis, glóriás sza­vakkal fogja odaírni könyvének legragyogóbb lapjára szeretett kormányzónk ő fő-méltóságának, Horthy Miklósnak a névéi. Mikor a forradalom gyilkos lehelete porba sújtotta a magyar nemzet minden reménységét, — amikor a szerencsétlen emlékű proletárdiktatúra vörös tüze fel­égetett itt mindent, amit ezer­esztendős dicsőséges múltúnk felépitgetett, — amikor a leg­nagyobb gyalázatban és kétség- beesésben vergődtünk a betola­kodott balkáni koldusok bocs- koros söpredékének piszkos kar­mai között, — akkor egy izzó lelkű magyar, ott a Tisza men­tén, ősi kis birtoka csendjében tudott még álmodni egy boldo­gabb jövőről, iudott még hinni Magyarorszag feltámadásában, — mert volt nagy, szent magyar akarata. Mikor azután elérkezett a cse­lekvés ideie, ott hagyta a szel- nekmegyei ősi kúriát, elindult, hogy a semmiből teremtsen, hogy erős akarattal és energiá­val ott legyen az üszkök és ro­mok eltakarításánál, az uj alapkő letételénél, Ez a férfiú volt; Horthy Miklós, Úgy tűnt fel, mint egy ragyo­gó üstökös a sötét éjszakában. Is akik látták, akik hallották, azok mindjárt megérezték,-hogy 5 a jövő Magyarország első építőmestere, Egyéniségének vak bizodalmát keltő, vonzó varázsa, hihetetlen energiája úgy vonzotta köréje a hű magyarokat, mint ahogy a mágnes kirántja é« maga köré gyűjti a kovácsműhely sa­lakos. homokos szemétjéből az odakerült acéiszilánkokat. Neve, egyénisége, mint a bibliai mus­tármag, belevetődött az igaz magyar lelkek nemes talajába, s a kicsi magból növény lett, mely legnagyobbé nőtt az uj életről beszéiő üde füvek között, majd iává növekedett. Ez a nemes fa a Horthy-had- sereg és az igazságszolgáltatás visszaállitása. Mesebeli tünemé- nyességgei termett a nagy rom­lásból s csakhamar oly erőssé lett, hogy árnyékában örömmel; bizalommal, hittel húzódhatott meg minden üldözött, megfáradt, meggyötört magyar. Horthy hadserege nélkül nem állhattunk volna talán sohasem talpra, vele szent bizalommal nézhetünk a jövőbe. Ha meg­csonkított országnak bus kuny­hóiból sóvárogva tekintünk a Kárpátok felé, •, ha elszakított testvéreink gyötrődő lelke só­hajtva száll a Hargita aljából, Pozsonyból, Ksssáról, a déli végekről aranykalászos Alföldünk felé, akkor a mi sóvárgásunkat s bujdosó, szenvedő testvéreink sóhaját egyaránt az a tudat ne­mesíti fanatikus hitté, hogy él Horthy Miklós. Akinek nemcsak feltámadásun­kat, a gyalázatból való kiemel­kedésünket köszönhetjük, hanem az ö személye, egyénisége és katonasága a záloga ama meg­dönthetetlen hitünknek, hogy nagy lesz, a régi lesz újra Ma­gyarország. Ezért foglalja ma minden ma­gyar ember legbuzgóbb imájába Horthy Miklós nevét. Ezért hódolunk magyar lel künk minden büszke hódolatával Neki, a legelső magyarnak. A magyarok Istene tartsa őtet sokáig, adjon neki továbbra is erőt és kirartást, hogy szent tö­rekvését minél előbb siker ko- lonázza, melynek célja Magyar- oiszág teljes épsége a Kárpátok­tól az Adriáig, s Pozsonytól a Hargitáig, Éljen Horthy Miklós ! Összetartás, becsület és szeretet. Temesrékási Vaszilievics Fedor ezredes beszéde a kormányzó nevenapján. Igen tisztelt Uraim ! Engedjék meg, hogy a mai ünnepi alkalmat felhasználva, én is — mint a nemzeti hads:reg Halason állomásozó tisztikará­nak legidősebb tagja — néhány szót intézhessek Önökhöz. Ünnepi díszt öltött ma min­den magyar ember, a mai nap jelentőségét átérzi minden becsü­letes magyar szív s milHÓK fo­hásza emelkedik ma Isten színe elé s e fohászok mindenikének legbelsőbb magva — e szent togaiom : hazánk! Ma legfelsőbb hadúrunkat — szeietett kormányzónkat — ün­nepeljük, holnap — ünneplő díszünket levetve — kell, hogy hazánkért dolgozzunk — kitar­tóan, fáradhatatlanul és önzet­lenül ! •rszágunk súlyos — halálos betegségből lábbadozik — s ezt a nehéz bajt — nem annyira külső ellenség, mint az a körül­mény okozta, hogy fiaiban a haza iránti szent kötelességek fogaima mindinkább elhomályo­sult — s helyt engedett az egyéni érdeknek és az önzésnek, Ez lassú, szinte észrevétlen folyamat volt. de eredménye an­nál rettenetesebb és megdöb- dentőbb ! Igaza lett a költőnek : „így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs,— mely ha megvész — Róma ledől s rabigába görbéd.“ Mikor tudatára ébredtünk bű­neinknek és mulasztásainknak, mikor már világosan láttuk az utat, amelyen haladnunk ^tellett volna, — hazánk már beteg volt, meg volt tépve, idegen hordák bocskora szennyezte szent földjét — a Kárpátokban, Erdélyben, a termékeny Délvidé­ken , — a magyarnak megha­gyott részt végigperaselte a vörös rém — s provokálta itt is — az idegen beavatkozást — az azzal együtt járó kiraboltatáaunkat és végűi megcsonkításunkat. 5 e vonagló, csonka test hiá­ba várja Európa önző államaitól az első orvosságot, a mankót — melyiyel első lépéseit megtehet­né! Hiába hivatkozik mindenre, ami szent — csak elutasításban, újabb megaláztatásban részesül 1 Uraim! Nekünk, Mindannyi­unknak — kik e hazában szü­lettünk, rnnek kenyerét esszük — ennek szent és szabad föld­jében akarjuk örök álmunkat nyugton aludni — nekünk kel! az orvosságot elkészítenünk, ne­künk kell a kezdetleges mankót megfáradnunk — s nekünk kelj az első lépésekhez az utat el~ egyengetnÜHk. Fogjunk tehát össze! Kezet kézbe téve, vállat-vállnak vetve, feszítsük meg minden erőnket! Jézus nevével ajkunkon — dol­gozzunk szent ügyünkért, mely­nek diadalra kell jutnia, hiszen : „Él magyar, áll Buda még 1“ Értsük meg egymást! Ne irigykedjünk! Hunyjunk szemet apróbb hibák fölött s mindig csak célunkat tartva szemeink előtt — dolgozzunk hecstiletesen lankadatlanul, tekintet nélkül hi­vatásunkra ! — hiszen a nagy állami gépezetben minden kerék­re, minden állampolgárra meg­különböztetés nélkül egyformán van szükség. LássHk be végre, hogy hazában csak hazáért lehet élni, — becsülést osak becsület­tel lehet kiérdemelni. Ne csüggedjünk tehát! A be­csületes munka, a kölcsönös megértés és keresztényi szeretet meg fogja hozni a maga érett gyümölcsét és hazánk újra vi­rulni fog, újra nagy lesz és pol­gárai boldogok lesznek — mint azelőtt! Amidőn az Urakat — mint városunk polgári életének irá­nyitóit — szerencsém van, baj­társaim nevében is, köztünk sze­retettel üdvözölhetni — egybe* kérnem is kell Önöket, hogy az általam elmondottakat, miket meggyőződésem szerint amúgy is mindenikük szivében hordott már — hivataluk és hivatásuk által — hazánk érdekében — érvényre juttatni szíveskedjenek» Jelszavunk: munka, összetar­tás, becsület és szeretet legyen ! E fegyverekkel el fogjuk érni eélunkat. Isten segítsen mindannyiunkat magasztos törekvéseinkben! j Hemzefi Nyomda Vállalat j | ™ Halas, Ssabadkai-ut 2. j Raktáron tart mindenféle • Jegyzői és közigazgatási ; I * nyomtatványokat. írásbeli I rendelések 48 óra alatt ■ eszközöltetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents