Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-12-05 / 97. szám

I*. évfolyam 97. izém. KUkanhatas, 1920, Szombat, december 4. ELŐFIZETÉSI DIJAK: I 5 . I Szerkesztéség és kiadóhivatal: Egynegyed évre • . . . 40 korona j FSszerkesztö: Dr.Nagypá‘ Ferenc. | Lapk.adó: Farkas Áron. j v*rc*h*zé»»tt»et. Nagytözsde Egé*z evre...............................160 „ ----------------------------------------------------------------------—— ---------------------------------------------------------HfrdetéeTeHiak E gye.szám ara2korona. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szsmhatonreggel. I Garmond soronltént , . 3 korona, Itéletes idők. Véres vad kezek keresztre feszítették a Szent Turul megkínzott és megcsonkított testét. A nagybeteg magyar őszben a barna avarra hal­kan pereg a haldokló hős madár meleg piros vére. A megnémult magyar rónákon, a megsiketült magyar erdők­ben, a megvakult magyar hegyeken gőgös arccal tán- estl a halai. Bozentos üstökű mágyar füzek, hajlodozó ma­gyar jegenyék, ezüstös de­rekú magyar nyárfák — mind megannyi megjegesedett né­ma magyar jaj — vádléan meredeznek a szürke sem­miségbe. Homályos alkonyai­ban, zörgés avaron sikongva nyargalász az üzenethozó őszi szél. Atkos méhe min­dig terhes a sok reményte­len magyar panasztól. Kinn a vegeken bomlotl hajú magyar szüzek sikoltoz­nak a magyar éjszakában. Kinn a végeken, néma ma­gyar templomok előtt má­gyar papokat botoznak a röhögő hóhérok. Kinn a vé­geken minden, de minden jajgat, ami magyar! És mi egy szétdarabolt ítnek — kegyetlen ké­nből meghagyott — forgácsai halálos nem •nséggel fekszünk do­kkban, ahová a ke- ' betaszitott, Mi Agnak lassú "v, ahe- \ de 'in­szerencsétlen, keresztrefeszi- tett csonka ország halálos éjszakájában egyedül a meg- hasonlás szörnyű lódérclángja lobog. A véres marakodásokat követő halálos elernyedé­sekor pedig felharsannak a kürtök, cincognak a hegedűk és a megbomlott idegzetű emberférgek kurjongatós he- je-hujás tivornyákban gyűj­tenek erőt az újabb, de bor­zalmasan mindég egyforma hajszára. Mintha nehéz le­vegőjű halotti toron megit- tasodott gyászo’ék hesseget- nék a közelgő józan és ke­gyetlen hajnalt! Testvérek vigyázzunk! Mi már siratjuk az átkos múltat! Mi már siratjuk a még átkosabb jelent! Vigyázzunk ! , . . Unokáink meg ne sirassák hetediziglen a mindennél át­kosabb jövőt! K. Elszakított országrészek szobrainak leleplezése. Múlt számunkban már jelentet­tük, hogy dec. 5-én, vasárnap lep­lezik le országos ünnepség ke­retében a székesfőváros Szabad­ság-terén felállított irredenta szob­rokat. A leleplezési ünnepségen minden vármegye és város kül- döttségileg képviselteti magát és koszorúkat helyez a szobrokra. Az ünnepélyt rendező Védő Li­gák Szövetsége megkereste a Halas várost is, hogy a leleple­zési ünnepség napján, december 5-én, minden középületet, min­den házat nemzetiszinü lobogó- diszbe öltöztessen és e napon az ország minden templomában ’stentiszteletet tartsanak, mely a mnuszal kezdődjék és a Szó­végződjék s az istentisz- fennhangon szárny al- ar Hiszekegy. A le- zdetekor megszólal ág minden lemp- n harangja és egy ■irdetik eskünket, gis fog történni, a Szabadság- inepség sor- z, énekli az Szent misét tábori A zászlót megáldját dr. Csernoch János bíboros hercegprímás, a rom. kalh. egyház, Petri Elek reí. püspök a ref. egyház. Raffay Sándor ág. ev. püspök az ág. ev. egyház, Józan Miklós espe­res, az unitárius egyház nevében 4. Szoborleleplezés. Beszédet mond Urmánczy Nándor, a Védő Ligák Szövetségének elnöke, 5. Dr. Sipöcz Jenő Budapest szé­kesfőváros polgármestere a fő­város közönsége nevében álveszi a szobrot. 6. Szózat. Egyetemi énnekkar. 7. A szobrok megko­szorúzása. S. Tisztéig* elvonulás. Az erőlködő. Csöngős dr, ügyvéd Kis­körösön, aki elég kitartó arra, hogy a kalocsai tör/ényszék előtt feljelentésében, mint „bűnügyet“ szerepeltet egy olyan ügyet, amely fólyton az ő visszautasításával vég­ződik. Arról van szó, hegy ez a zsidó fiskális, aki a kalocsai kir. törvényszék előtt nem éppen türelmes természeté­ről ismeretes, a legnagyobb passzióval pőrli a „Ha'asi Újságot“, amely lap azt sem tudja, hogy ki ő és merre volt azelőtt a hazája. Egyszer már megírtuk, hogy ez a fiskális „a vád­lottak padjára kerül.“ Ott is ült. És azért az igazság­ért ő haragszik. A vizsgáló­bíró már egyszer elutasította a feljelentést és ő felmá­szott a kir. törvényszék vád­tanácsához. amely azután megint visszautasította dr. Csöngőst határozatával: A dr. Karácsonyi Aladár felelős szerkesztősége alatt megjelent a Halasi Újság 1920. április 28-iki számá­nak „Ügyvéd a vádlottak padján" cim alatt közölt cikk, sem az eredetiben be nem mulatott csak tartalmi­lag a feljelentésben közölt 1920 április 11-én megjelent hason című cikke nem tar­talmaznak oly közléseket, amilyeneket az 1912. évi L1V. ícz. 96. §. első be­kezdésének 2. pontjában fog­lalt rendelkezések tiltanak; ugyanis annak puszta köz­lése, hogy valamely bűnügy­ben mikorra van kitűzve a főtátgyalás, iletőleg, hogy az illető terhelt valamely bűn­cselekmény vádja következ- ményeképen a vádlottak pad­jára kerülend nem esik az idézett törvényhely tiltó ren­delkezése aáá. Egyébként sem foglalnak magukban az inemirinált cikkek dr. Csön­gésre vonatkozóan olyan ki­tételeket, amelyek alkalma­sak volnának a becsületsér­tés vétségének megállapítá­sára; eképpa felfolyamodá­sai megtámadott végzés meg­semmisítésére vagy megvál- tóztatására törvényes alap nem lévén, a felfolyamodást el keHet! utasítani. Kalocsa, 1920 évi novem­ber hó 8. n. Oláh Miklós s. k. 1. elnök, Dr. K. Lip- pich Dezső s. k. előadó. Hát Csöngős ur, még mindég fog csöngeni, vagy már elhallgat ? Ostoba rágalom Halasról. A „Kalocsai Néplap* felelős szerkesztője kollegiális figyelem­ből megküldte lapunknak az amerikai „Magyar Hírlap" egyik számát, amelyben gyalázatos rágalmak vannak felhalmozva a Nemzeti hadseregről és Halas város polgárságáról. Nagyon szépen köszönjük kar­társunk kedves figyelmét, amely- lyel az volt a célja, hogy a för­telmes rágalmakat mi, mint ha­lasi lap pelleagérezzük ki. Min­ket azonban csak az undorodás fogott el. amikor ezeket a gya­lázatos sorokat elolvastuk. Nem tartjuk érdemesnek a rágalmakat reprodukálni. A gai vörös — zsidó piszkolódás, — amely a külföldi sajtóban, szeny- lapokban helyet talál — Halas város polgárságát veszi nyelvére s „vérfürdőről", „lázadásról" stb. beszél. Undorodva dobtuk el a szeny- ^apot, amelyet valószínűleg vö­rös-zsidó hazaárulók tákolnak össze.

Next

/
Thumbnails
Contents