Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-11-24 / 94. szám

2, oldal HALASI ÚJSÁG november 24. Halas népéhez! Ne felejtkezzetek meg az oroszfogságban sínylődő testvéreink­ről. Adakozzatok, ha csak pár fillért is, nemes cselekedetet követtek el. Adakozás helyei: Városháza (Kathona Mihály dr.-náti Move. Kath. plébánia és a Ref. egyház hivatal. Keresztyén szellem nélkül. A tanács nem megy templomba. Mély fájdalommal és a keresztyéni szív őszinte el- szomorodásaval emlékezünk meg arról, hogy szenvedő nemzetünk két fontos dá­tuma mult el a napokban anélkül, hogy a város veze­tősége hivatalos formában megemlékezett 'volna erről. Nem arról van szó, hogy a város zajos ünnepet, il­letve impozáns gyásznapot üljön a Nemzeti hadsereg bevonulása, illetve a béke ratifikálásának napján, ame­lyet a városi tanács rende­zett volna. Nem. Csupán egy hálaadó és egy gyász- istent sztele ről van szó. Ar­ról, hogy egy-egy félórács­kát szakított volna a hivata­los varosháza arra, hogy a polgársággal együtt elmenjen a templomba. Nem kell ne- kük hálaadó istentisztelet, nem kell nekik gyászisten­tisztelet. Kell-e az Isten ? Még szükségünk lehet reá. Vagy cinikus választ ka­punk: nélkülük is lehet imádkozni a hazáért Farkas dr. jó szive. A megboldogult Farkas Imre dr. jó szivéről bessélnek az alábbi sorok. Tudjuk Farkas dr.-ról, hogy amikor kocsiján kihajtott a ta­nyájára (mindég ő Hajtotta a lo­vakat) rendes szokása szerint megszólította a vele egyirányban haladókat s megkérdezte, hogy hová mennek. Sokszor kéí-há- rom embert is felvett a kocsi­jára, ha az ő tanyája felé tar­tottak. a gyalogolok. Egyizben egy kis fiút vett fel a kocsijába: — Gyere fiacskám, beszélges­sünk, — mondotta. És elbeszélgettek. Már közel jártak a tanyához, amikor Farkas dr. észrevette, hogy egy idegen ember az ő vontató szénáját rakosgatja fel egy idegen szekérre. Nyilvánvaló, hogy tolvajjal van dolga. Farkas dr. megállította a lo­vait, leszállt a kocsijáról és nyu- g®dt lépéssel haladt a tólvaj felé. — Mit csinál, édes fiam? — kérdezte. — Felrakom ezt a szénát. — volt a cinikus válasz. . — No és nem haragszik meg érte a széna gazdája? — Nékem nagy szükségem van erre a szénára, azért vetemedtem lopásra, — mentegetödzik a tolvaj. — Nő jó, hát rakja fel, de máskor igyekezzen tisztességes utón szénához jutni, — szólt Farkas dr. s aztán indulat nél­kül felült a kocsijára. — Tudod-e a tiz parancsola­tot ? — kérdezte a gyermektől. — Tudom —válaszolta a fiú. — Hogyan szól a hetedik pa­rancsolat? — Ne lopj, — mondotta a gyermek. — Úgy van fiacskám, ne lopj. Akkor se feledd el, ha meg nősz, — szólt oktató hangon a jó ember. K, Felhívás a Hangya híveihez! Szövetkezetünk hatalmas intézménynyé fejlődött, Há­rom és félezer család taro­zik kötelékébe, 18 ezer em­ber ellátásáról kell gondos­kodnia. Alaptőkéje ma 800 ezer korona. Ezen összeg nagynak lát­szik, de a mai tulmagas be­szerzési árak mellett cse­kélységnek bizonyul. Ha a Hangya száz mázsa petróle­umot s néhány száz méter­mázsa sót vásáro', már az egész alaptőkéjét elköltötte. Négyszáz ői fát vettünk a tavasszal, ezen fában 8 hó­napon keresztül több mint 600 ezer korona feküd:, te­hát majdnem az egész alap­tőkénk. Az alaptőke kicsiny volta miatt sok jó üzletet nem csinálhatott meg a szö­vetkezei. Hogy szövetkezetünk füg­getlenül minden banktól sa­ját pénzével tudjon vásárolni, legalább két millió korona alaptőkére van szüksége, a mit összehozni nem is volna oly nehéz. Nem kell hozzá egyéb, csak egy kis jóaka­rat s megértés a tagok ré­széről. Ha minden régi tag csak annyi uj üzletrészt je­gyez, mint amennyi ma bir­tokában van, már másfél­millió koronánál több forgó tőkéje lesz a Hangyának. De a jobb módú tagok több üzletrészt is jegyezhet­nek, mint ahány van, (bár­mennyit jegyeznek, a régi árban kapják) mert az üz­letrészjegyzés biztos és jól gyümölcsöző pénzeihelyzés. Biztos, mert pénze semmi veszélyben nincs, le nem bélyegzik, értékéből nem vé­szit; jól gyümölcsözik, mert az öt százalékot mindenkor meghozza. A Hangya vá­sárlási előleg címén is fo­gad el bármily nagy össze­get, a mely után öt száza­lék kamatot fizet, ezen ösz- szeg bármikor felmondható; Arra kéri tehát a Hangya vezetősége a szövetkezet minden Igaz hívét, hogy jegyezzen minél több uj üz­letrészt, s így iparkodjanak röv.d idő alatt a két millió koronát összevetni. Tanuljunk a zsidóktól! Pár hét előtt összeállt 11 halasi zsidó s rnega,akitotta a Vanyurház-féie Áruforgal­mit két millió koronával. Ha 11 zsidó két hét alatt 2 millió koronát tud össze­hozni, hisszük, hogy három és félezer keresztény és ke­resztyén család is megteszi ugyan azt a legkisebb meg- eröl etés néíkül. H. Kalandos áthelyezés. Ván káplán Halason marad. Múlt számunkban megírtuk, hogy Ván Benjámin káplánt Óbu­dára helyezték. Most kiderült, hngy az óbudai ref. lelkésznek nincs is szüksége káplánra, ellen­ben Petii Elek duiiamelléki ref. püspök Baranyába, a szerbek által megszállott és kommunista terror alatt álló nyomorult kis fészekbe, Alsónyékre dirigálta Vánt, ahonnan a református lel kész (Szappanos Gyula) kommu­nista zavargások miatt volt kény­telen elmenekülni, hogy életét megmentse s ma a demarkációs vonalon innen, Dunaföldváron káplán. A püspök utasítása szerint Szappanosnak kellene megmu tatni az utat Vannak, akinek út­levél nélkül kellett volna átszökni a demarkációs vonalon. Ehhez a kalandos áthelyezés­hez kommentár nem keli. Ellen­ben megkérdeztük Vánt. hogy ezzel az áthelyezéssel szemben mit cselekszik: — Én semmi esetre sem vá- lalkozom erre a kalandra, — válaszolt Ván, — már egészségi állapotom sem engedi meg, hogy ilyen kalandra vállalkozzam. Sze­retnék a püspöknek ajánlani olyan lelkészeket, akik jobban feltudják magukat találni a kom­munisták között. — Halason maradok, mint magán ember. Ha felkérnek ma­gánosók egyházi funkcióra, szí­vesen elvégzem. Mind azonáltai is munkás életet fogok élni. Amikor azonban félrevonulok szerelnék bocsánatot kérni rá­galmazóimtól s azoktól akiknnk eddig az uijában állottam. Zsilip voltam csak, de az ár kifolyt rajtam, bűnöm csak az, hogy zsilip maradtam s akkor is vé­deni akartam a Krisztusi kultú­rát, amikor az áradásnak sza­badsága volt mindent elönteni. Ha én a konjunktúrát ügyesen fölhasználom és szerepem meg­változtatva tutaj leszek, ma én is ott úszkálnék a fölszinen s aratnám ügyességemnek gyü­mölcseit a tiszteletet és eiisrr.e rést, igv pedig gúny és megve­tés a részem. De ez a gúny az én büszkeségem, ez a megvetés az örömem. Utálnám magamat, ha azoktól akik emgeni üldöz tek dicséretet és tiszteletet ér­demeltem voiria ki Farkas Imre dr. temetése. Az egész város közönségének óriási--részvéte mellett kisérték örök nyugalomra vasárnap dél­után Halas város legnépszerűbb férfiúnak tetemét. Farkas Imre dr. temetését a gyászoló közön­ség nagy tömege valóban impo­zánssá tette. Vasárnap délután 3 óra előtt szorongásig megtelt a Fürdő­utcai gyászház udvara. A teme­tési szertartást a főgimnázium énekkarának gyászdala nyitotta meg, mely után Báthory Gábor mély érzéstől áthatott beszéddel parenráita el az elhunytat s a „Te benned bíztunk“ őrökszép zsoltár dallamának elhangzása után megindult a gyászmenet. A gyászkocsi két oldalán Bocskai sapkás diákok haladtak s lasSan imbolygóit ki a gyász­menet a Fő-utcára. A Takarék- pénztár épülete előtt megállt a menet és Molnár Hugó mondott az elhunythoz búcsúbeszédet az intézet tisztviselői, tészvényesei nevében. Különösen kiemelte szép beszédében az elhunyt jó­ságat és szerénységét mintáké­ul ÉRDI Klskunh Bel- és I Pipere cikkek, szerek, ápolási, gyó, .*. ism PINT FÉRFI.SZA közönség« posztó m és belölül árban kés Csillag.ute ség MM £1 CR HASZ1 MERT JOBB; j Dregá I asztali ! Szabad I Kész buto kaphatók' árban, éf ablak és újonnan ke olcsóbl ! Lovas) üveges és Legolcsóbba denféle üv úgyszintén ■ kaphatók. K I pártfogásé Piacz (a huscsa % Posta épületben. 1Benede vasáru két gazdasági c RAKTÁRON ti nőségben szec vágót, kukcflica rálót, ekéket, í lemez és öntött és butorva; í OIC.*Ó Jelenet a tanonciskolában. Amikor a pesti kiküldött inspieiál. Nagyon jó ízű eset történi a minap a halasi tanonciskolában, ahol a fővárosból kiküldött szak­ember felülvizsgálta a tanítást. Humor már maga az is, hogy a meglehetősen nagy fiuktól is megkérdezte az inspector ur. hogy : Mi Magyarország fővá­rosa ? Csodálatos, hogy nem Piriót hanem Budapestet nevez­ték meg, mint az ország fővá­rosát. De kapott mulatságos választ is. Egy horihorgas tanulóhoz a következő kérdést intézte. : — Te nagyon értelmes fiú­nak látszol. Nem tudnál egy is­mertebb budapesti középületet megnevezni? A iiu tréfából vagy komolyan igv válaszolt: — Az áliarkert. Az inspektor ur erre megha­ragudott s gyorsan megmondta a maga pedagógiai kritikáját: — Ha ott volnál, te lennél benne a legnagyobb állat.

Next

/
Thumbnails
Contents