Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-11-21 / 93. szám
II. évfolyam 93. szám. Kiskunhalas, 1920. Szerda, november 20. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • ... 40 korona Egész évre .....................160 „ E gyes szám ára 2 korona. Főszerkesztő: Dr.Nagypál Ferenc. | Lapkiadó: Farkas Áron. Megjelenik hetenként kétszer: szentén és szombaton reggel. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Városházépiilet. Nagytöisde. Hirdetési dijak: Garmond soronként , . 3 korosa. Fővárosi tudósítónk telefonjelentései. Érkezett: nov.19-ón. „Magyarországot halálra Ítélték.“ A londoni Morning Post „Magyar panaszkodás“ címmel ir arról, hogy a béke nagy csapd* magyar országra, melyei megcsonkítottak és millióit elvágták hazájuktól népszavazás nélkül. A magyar civilizáció útjában óriási akadályok gördülnek e béke következtében. Magyarországot igazságtalanul halálra ítélték, de nem adja fel hitét a feltámadásban és a szövetséges kormányok befogják látni, rövid időn belül, hogy erős Magyarország feltétlenül szükséges Európa érdekében. A legnehezebb tél. A háborús esztendők sok nélkülözése után a legnehezebb télbe érkeztünk. Amíg a háború három tele s az azt követő forradalmi két tél, a közellátás terén valamelyes szervezettséget mutatott fel, addig a mostani tél a gazdasági élet egészségtelen állapotával, a zavarokból való átmenet határozatlan helyzetével nélkülözi a gazdasági szervezettségnek még a látszatát is. Látszólag súlyosbítja a a helyzetet a béke ratifikációjának a kérdése is. Az ország nagy többsége szilaj elkeseredéssel kiáltja a rövidlátó ántánthatalnrak felé gonoszságuk tarthatatlanságát, s bár mindenki érzi, hogy ennek a békének komolysága úgy sem lesz, ha cikkelyezik is, mégis tudjuk, hogy a békét ratifikálni kell. Nem felebbezhetünk a józan észhez, az ánfánthatalmak- nál, de nem adhatunk nagyobb súlyt szavunknak ä a fegyverünkkel sem. Most még nem. És a béke ratifikálva lesz azzal a tudattal, hogy úgy sem lehet komolyan venni. Az érzelmeket pillahatnyilag bénulatra fogja fogja kárhoztatni á „muszáj“-helyzet. De bizonyos az, hogy ez az aktus a gazdasági élet feszültségén enyhíteni fog. Más szempont pedig a jövő kérdése, amely bebizonyítja, hogy ez a béketákolmány csak frivol erőlködés és ennek a „békédnek béke nem lehet a neve- Csak szélcsend. A békeszerződés kérdésén kivül a királykérdés is foglalkoztatja közvéleményt. Azouban minden kérdésnél fontosabb a megélhetés kérdése. Ezt kell szervezni ezt kell megoldani, mert enél- kül nincs alap, amélyen a többi kérdés tárgyálható. A kormányzó díszpolgári oklevele. Horthy Miklós ő Föméltósá- gát, mint államfőt már nem lehetne egy városnak díszpolgárának választani, de Halas még mint fővezért választotta meg több mint tiz hónappal ezelőtt díszpolgárának. A hosszú idő alatt a városi tanács még midég nem teljesítette ebbeli kötelességét, hogy a díszpolgári oklevelet küldöttségileg átnyújtsa a kormányzónak. Nem kutatjuk azt, hogy kit terhel a városházán felelősség ezért a hanyagságért, de nem engedhetjük a város közgyűlésének határozatának végrehajtását indolenciából a végtelenségig elodázná. Tessék a díszpolgári oklevelet végre küldöttségileg Budapestre vinni ás átnyújtani a kormányzónak. Ezt követeli az a hódolat és rajóngó szeretet, amellyel Halas város polgársága a Kormányzó személye iránt viseltetik. Bocskai sapkás diákok. Fiuk! Szeretnélek egyen- kint a szivemre szorítani titeket. Derék, halasi diákok, akik Bocskai sapkát tettetek a fejetekre, hogy nyíltan hirdessétek szivetek érzelmét, amely a hazáért hévül, áldjon meg benneteket a Magyarok Istene! A Bocskai sapka nem a testet ékesíti, hanem a lelket. Nem azért ujongunk, mert nagyon illik^a fejetekre ez a magyaros diszsapka, hanem mert tüzes szemmel, ragyogó arccal azt hirdetitek, hogy számíthat reátok a Haza, — fejeteken van már a Bocskai sapka. Viseljétek büszkén, szeretettel és lelkesen, — akad még majd puska is a kezetekbe. Hus a húsúnkból, vér a vérünkből, kedves fiaink halasi diakok százszor jobban szeretünk most titeket. Könny szökik a szemünkbe, ha veletek találkozunk ... Ván Benjámin áthelyezése. Óbudán lett káplán. Ismeretes az a hajsza, amelyet Ván Benjámin ref. segédlelkész ellen rosszakarói indítottak. Ezek a kis számú, de annál hangosabb ellenségek úgy tüntették fel a dolgot, mintha Ván személye a ref. egyházközség békéjének ütköző pontja lenne. A kitartóan áskáló- dóK most vigyorogva újságolják, hogy; áthelyezték Vánt. Az áthelyezés egyébként Ván Benjámin óhaja szerint történt, mert Budapestre került segédlelkésznek, Kontra Aladár ref. lelkész, Keresztény Nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő káplánja lesz az Óbudai ref. egyház- községben. Örömmel megy el Ván s magával viszi az őszinte utálatot azok iránt, akik őt személyes gyűlöletből üldözték, de élénken él és megmarad lelkében a jó emlék és igaz szeretet, azok iránt, akik őt Halason mint papot, mint embert, mint szónokot és irót megbecsülték. Lapunknak Ván lelkes és nagyon temperamentumos munkatársa volt, mondhatjuk, hogy ő volt a teghar- ciasabb tagja a mi kis redukciónknak. Élénken sajnáljuk távozását s annnak a reményünknek adunk kifejezést, hogy továbbra is felkeresi lapunkat értékes cikkeivel. A halasi harangok. Rézgálic lett belőle. Az egész háború Magyar- ország tönkretevésére irányult. Ellenségünk volt az antanton kivül az egész diplomáciánk és a katonai vezetőségünk. Minden javunkat bagatel olcsóért elrekviráltak, 36 koronáért egy mm. búzát, 3—4 koronáért kilóját legszebb harangjainknak. A halasi r. kath. és ref. templomok harangjait is elvitték. Bizony elhitették velünk, hogy kedves harangjainkból csupa hazafiasságból kell megválnunk. És mi történt harangjainkkal ? Ausztriában összehalmozták s mert nem volt idő arra, hogy ágyút csináljanak belőle, a derék osztrákok már két év óta réz- gálicot csinálnak belőle, amelyet kilónként 40—50 koronáért adják el a magyar szőlősgazdáknak. Jó volt ez a világháború, Már annak, akinek.
