Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-05-19 / 40. szám

2. oldal HALASI ÜJSÁG május 19. Az oláhoknak valósággal el­ment az eszük, mert azzal az in­dokolással tartják tiszteletben a város főterén álló monumentális Mátyás király szobrot, hogy Má­tyás „oláh király* volt. És még templomi processzióval járulnak a görök keleti oláhok a szobor elé. Kossuth, Széchenyi, Bem szob­rait ledöntötték s maradványait a vízbe dobták. A magyar szín­darabokat, de Schespearei, Ros­tand és Sardou müveit is, mi­déit színre kerülnének, agyon cenzúrázzák. A református temp­lomban „Erős várunk nekünk az Isten“ zsoltárt nem szabad éne­kelni. A város négy helyén rendeztek be börtönöket a magyarok ré­szére. A nagyobb részük a feleg- vári katonai börtönökben síny­lődik, tele vannak a régi hadbí­róság zárkái is, a farkas-utcai ügyészségi fogház és a Szent Péteri-uti kaszárnya is börtönnek van berendezve. Az arcul köpés a legenyhébb meggyalázása a védtelen fogolynak, akinek leg­több esetben az a bűne, hogy nem akarja ietenni a hüségesküt, Azután jön a bot, bikacsek, kor­bács, puskatus. Ezek az „egy­szerűbb“ kínzások. Valamivel komplikáltabbak, de éppen olyan gyakoriak ezekben a börtönök­ben, a fülcimpa és tenyér átszú­rások. a kéz és lábujjaknak fa­présbe szorítása és forró pecsét- viaszkot is csepegtetnek az ál­dozatok testére. Több fogoiy, amikor kikerült nem volt sze­möldöke, a pribékek leégették, de úgy, hogy még a bőrt is le­sütötték. Budapesten ezeket a kínzásokat jegyzőkönyvbe is mon­dották s illetékes helyen ezeket a jegyzőkönyveket valószínűleg elküldik az entente urainak. De azok valószínűleg nem fogják elhinni. Jó lenne az iratokhoz mellékelni a véresre vert, vágott, szúrt és égetett magyar áldoza­tokat is. De talán még akkor sem hinnék el, hogy ily .ördögi szövetségesük van nekik a Duna alsó folyásánál. Az utcán nem mernek az em­berek magyarul beszélni, mert Fekete lovas. (Színmű 3 felvonásban. Halason be­mutatták először május 15-én a Városi Színházban.) Miklósi színtársulata május 15.-ikén mutatkozott be a halasi közönségnek. A színigazgató egy olyan darabot választott, amely minden városban szenzációs pre­mier számban ment: He rezeg Ferenc egyik legsikerültebb szín­müve, a „Fekete lovas“ került színre, amely az ország területi épsége céljából fellendült pro­paganda szellem egyik legna­gyobb erkölcsi súllyal birő iro­dalmi alkotása. Ilyen müvei csak Herceg Ferenc tudta megaján­dékozni a zsidó íróktól meg­mételyezett magyar irodalmat, ezekben a nehéz időkben. An­nál nagyobb megdöbbenéssel láttuk azt a tátongó üres házat, amely ezt a premiert végig­nézte, Csodálkozunk azon, hogy a Terület Épségét Védő Liga ve­annak teszi ki magát az ember hogy egy betelepített oláh inzul- tálja és pedig nagy előszeretettel úgy, hogy arcul köpi, Ez az utá­latos tempó különösen divatos az oláh tiszteknél, éshivatalnoK- oknál hamngyarralakad„dolguk“. A város lakosságot kétfélekép­pen élelmezik; sa oláhokat kü­lön s a magyarokat külön. Az utóbbiak lisztet, cukrot, petró­leumot stb. csak akkor kapnak, — ha jut, de akkor is ötször olyan drágán, mint az oláhok. Az élelrnicikkek alig olcsóbbak, mint a szükebb Magyarországon, mig a ruhafélék, cipő. fehérnemű szinte megfizethetetlen. Egy rend férfi ruha 7—8—10 ezer korona, férfi cipő 3—4 ezer korona, térfi kalap 2 ezer korona. De ezek is rossz minőségűek. A zsidók nagyon jól érzik ma­gukat Kolozsvárott, Ők nem szá­mítják magukat a magyarokhoz. Inkább szászoknak mondják ma­gukat, pedig a szászok sohasem törtek meg maguk közölt zsidót. Hangosan beszélnek oláhul vagy németül. Meglepően gyorsan asz- szimilálódtak Szorgalmasan jár­nak Bukarestbe s éppen olyan jó összeköttetést teremtettek ma­guknak — üzleti érdekből — a bukaresti kormánynál, akár ná­lunk azelőtt. Ők szállítanak az oláh hadseregnek. A nevüket is románosan Írják. így lett Schvarz- ból „Nigrti“. Weiszból „Alba“ stb. Éppen ilyen gyorsan asszi­milálódtak a cigány zenészek is. Ma nagy pénzért sem húz egy­sem magyar nótát. Megható, hogy a magyar gyer­mekek is átérzik a súlyos hely­zetet s amikor egymás között vannak, suttogva mondogatják ezt a kis versikét, amelyet ők költöttek: „Piros-fehér-zöld, Áldja meg az Ég! Piros-sárga-kék, Verje meg az Ég!“ Egyébként a gyermekek együtt 'szenvednek a szülőkkel. A telje­sen műveletlen, minden gazságra kész oláh rendőrök nádpálcával verik az utcán a magyar gyer­mekeket, különösen mikor rajta kapják őket, hogy „Horthy ka­tonákat“ játszanak. Sok magyar tisztviselő él kegyelem kenyéren Kolozsvárt. Több közölök nap­számos lett. Most már kezdik őket inkább kitelepíteni a szük- reszabott Magyarországba. Á magyar lakosság zöme erő­sen bizik abban, hogy ez az álla­pot nem tarthat sokáig. Horthy Miklós átlépi a Királyhágót és akkor az oláhfejétvesztve fut ki Kolozsvárról. Mindennap erre várnak . . . A halasi vásár és a helypénz. — Kiskörősi kritika. — Figyeljünk csak egy kissé: A „Kiskörös és Járása“ cimü laptársunk A május 16. számá­ban az alábbiakat Írja: „Az elmúlt vasárnsp kora reg­gel pihent lovakon igyekeztem Kiskunhalasra az aznapi pőtvá- sárra. Közvetlenül a város alatt keresztül és hosszában mozdu­latlan kocsisorok állották utamat. Az ácsorgó kocsik tulajdonosai mindannyian barna ábrázatu, ke­mény arcú parasztgazdák kisebb- nagyobb csoportokban izgatot­tan tárgyaltak valamit, a minek lényegét hirtelen alig lehetett me- érteni. Ebben a felfordult világ­ban mindjárt arra gondolt az ember, hogy Halast, ezt a sovén határvárost, talán a szerbek tá- madták meg s most legalább is nem tanácsos bemenni a vásári sokadaloTiba. Azonban, a mint I rövid szóváltás után kitudódott ! éppenséggel nem erről volt szó. ! Az ácsorgó vidéki gazdák felhá­borodva tárgyalták, hogy a vá­sárban példátlanul magas hely­pénzt szednek. Egy kettős fogat után 150 K. egy birka után 50 K. egy sátorhely után 600 K. stb. helypénzt követelnek. A hely­pénz mértéktelen felcsigázásának az lett az eredménye, hogy gaz­dám uramékaváios alatt vissza­fordultak s be sem mentek a i vásárt megtekinteni. Mi eddig úgy tudtuk,hogy a helypénz ta rifát s vármegye közgyűlése álla­pítja meg s azt a vásárbérlőknek túllépniük nem szabad,“ Mi nem szólunklegy szót sem. Beszéljenek a szomszédok. HÍREK. Naptár. 19. Szerda, Kath. Coelesztin ref Ivó. 20. Csütörtök. Kath, és ref. Ber­nard. 21. Péntek. Kath. Timot, ref.llona. 22. Szombat. Kath. és ref. Julia, 23. Vasárnap. Pünkösd vasárnapja. 24. Hé tfő. Pünkösd hétfő. Meghalt a fürdőkádban. Május 14.-én délután 1 órakor a rendőrséghez Sóstóról küldönc érkezett az alábbi írással;: „Tekintetes Rendőrhatóság!“ Kérem azonnal kijönni egy ember belefulladt a vízbe. Tisztelettel Ädor Sándor,“ A jelentés egy kissé rejtélye­sen volt szövege? ve s ezért kü- lömböző kombinációra adott okot. A rendőrség részéről fél óra múlva Babó Gvula rendőr- kapitány és dr. Gesmai orvos mentek ki Sóstóra, ahol meg­állapították, hogy az egyik cin­kádas fürdőszobában egy aggas­tyán halva fekszik. A halolt L e m 1 e Imre 77 éves református vallás«, soltvadkerti lakos volt, aki egy héttel ezelőtt ér- í kezett Sóstóra, hogy ott magát gyógykezelje. Tíz fürdőjegyet vásárolt s naponként fürdőit, i Délfelé a fürdőszolgának feltűnt, I hogy az öt eg ember sokáig j tartózkodik a fürdőszobában s ! mert a kopogtatásra választ nem I adott, reá törte az ajtót. Dr. Gesmai megállapította, hogy az aggastyán fürdés köz­ben agyszélhüdést kapott s be­lefulladt a fürdőkád vizébe. A halál délelőtt 11 órakor már valószínűleg beállott. Lemle hozzátartozói vasárnap Halasra érkeztek és halottjukat a református temetőben temet­ték el. — Személyi hir. Gaáj Mózes budapesti kerületi főigaz­gató, a jeles iró, a gimnásium hivatalos látogatására Halasra érkezett. zetősége nem indított semmi akciót sein arra nézve, hogy tagjait testületileg vezesse el a színházba erre az előadásra, mert a T e v e 1 vezetőségének feltétlenül tudnia kell, hogy a „Fekete lovas“ az ö szolgála­tukban áll. De, hogy teljes le­gyen az igazság: a Tevel veze­tőségének tagjait sem láttuk a színházban. Kár, ezerszer kár volt, ezt a darabot meg nem nézni. Színre kell hozni mégegyszer ebben a rövid színházi szezonban a Pillangó főhadnagy, a Legszebb kaland, vagy a Heje-huja báró helyett, de úgy, hogy a Tevel, a Move és az Ébredő Magya­rok zsúfolt hazat biztosítsanak legalább ennek az egy előadás­nak. A darab 1848—49. években játszik s arról szól, hogy az osztrák császár miként ígérte oda a balkáni hordáknak Báná­tot, Bácskát, csakhogy ezt a söp­redéket a szabadságért harcoló j magyarokra zúdítsa. A császár i becsapta az oláhokat, a szerbe- j két. Újra a mag) ároké lett Bá- | nát és Bácska. Az entente is I cserben hagyja a balkáni csor- | dáí „Majd vissza jönnek“ — mondja Herceg, Újra a mienk lesz Bánát és Bácska. Ezt mondották el üres ház előtt a színészek Halason má­jus 15.-ikén, a Városi Színház­ban. Nem kell igényeinket leszállí­tanunk, amikor megírjuk, hogy a színtársulat kifogástalan elő­adást produkált. Ami észrevéte­lünk van, az előfordul bármely elsőrendű, mondjuk nagyobb kaliberű művészi erőkkel ren­delkező társulatnál is. Miklósi színigazgató ifj. Hoffer szerepében a darab lelke volt. Ura a színpadnak, játéka, beszé­de keresetlen, biztos, nem hatás vadászó, még is a legnagyobb sikert éri el. Nagyon jó volt Miklósi Aladár is, mint báró Lansky ezredes, Vagy erős intel­ligenciája van, vagy megbecsü­lésre méltó színészi érzékkel bir, mert szerepének kidolgo­zása művészi volt. Bodnár Fe­renc (Gay András honvédszáza­dos) is értékes tagja a társulat­nak, játékában különösen ehhez szerephez méltóan, — volt erő. orgánuma szép, megjelenése iga­zán férfias. Péterfi Iván (báró Leitmeritz főhadnagy) már in­kább nőimitátor benyomást gya­korolja a nézőre, de mint cseh főhadnagy ő is kellő sikeriel helyezkedett a darab együttesébe. Ägothay Ferenc (Thor sváb pa­raszt) és Medgyesi József (Mita szerb paraszt) egyenkint kiváló és eredeti alakítást nyújtottak ki­sebb szerepükben. Négy nő­szereplő (Medgyesi Erzsi, Hor­váth Mici, Galitzkiné és Horti Mici) közül Medgyesi Erzsi vált ki, mint jó komika, mig a töb­biek jelentéktelen szerepekhez jutottak. A sikerhez hozzájárul­tak még Örményi, Sugár, Bartos és gyermek szerepben nagyon ügyes volt a kis Örményi Attila. —ír.

Next

/
Thumbnails
Contents