Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-05-16 / 39. szám

91. évfolyam 39. szám. Kiskunhalas, 1920 Szombat, május 15. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • ... 20 korona Egész evre ...... 80 „ Egyes szám ára 1 korona. Főszerkesztő: Or.Nagypál Ferenc. Lapkiadó: Farkas Áron. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton reggel. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Városháxépttlet. Nagytözsde. Hirdetési dijak: Garmond soronként . . 3 korona. Milyen lesz a termés? A vetés állása aránylag kedvező. —Még nem vagyunk túl a fagy és jégká­rok veszedelmén. — Gyanús osztrák és cseh érdeklődés a magyar vetések állása iránt. SOHA! Mig egy magyar szív do­bog a Kárpátoktól az Adriáig Szent István ezer éves biro­dalmának egyetlen rögét sem engedjük át ellenségeinknek. Nem, nem. soha! Ezer év óta már jó né­hányszor törtek reánk fegy­veres rablók. A török uralom alatt még kisebb volt Ma­gyarország épen maradt te­rülete, mint amennyit az en­tente kegye most meghagyott nekünk. A török és a német a basák, a Básták, a Karaf- fák éppen úgy rabolták, kí­nozták és gyilkolták a ma­gyart, mint a cseh, szerb és oiáh pribékek, még sem tud­ták megölni ezt a nemze;et. Vissza került Szent István jogara alá újra az ezer éves Magyarország, amelyet nem lehet feldarabolni. Nem, nem, soha! Csak mennél szilájabban lobogjon fel a tiltakozás tüze, világítsa be az egész Európát, ha kell gyújtson, borítsa lángokba az egész világot. Imádott, drága édes anyánk, ezer éves hazánk életéről van szó. Ne hagyjuk el szülő­anyánkat, amely apáink és anyáink szülője volt. Szere- tetteink nem tudnak a hazai földben, a külföld harcterein pihenni, ha mi cserben hagy­juk — a hazát. Ne enged­jünk egyetlen fűszálát sem az idegen rablóktól leszakítani. Nem, nem, soha! Minden magyar,. aki; él,? a csecsemőtől — az aggas­tyánig, legyen erős, legyen hü gyermeke ennek a ,hazár 1 nak. amelyet, most • akarnak elevenen halálra .szaggatni. Halljátok jaj szavát a Lajta mellől, 'ÉszakikárpátokbóJ, Máramaros felől, Erdélyből, Bánátból és Bácskából. fe­lénk hangzani. Ne hagyjátok anyátok-testét szétszaggátni. Nem, nem, soha! A magyar gazdasági közvéle­mény fokozstt figyelemmel várja a hivatalos vetésjelentés közzé­tételét. A mostani, igen kritikus májusi időjárás közepette azon­ban, amely éppen ezekben a napokban az esetleges fagyká­rokkal még sok meglepetést és eltolódást okozhat a terméshez fűzött reményekben. Az eddig érkezett jelentések, mint é tesü­lünk, a gazdasági mnnkálatok- ról, az őszi vetések fejlődéséről és a tavaszi vetések megerősö­déséről számolnak be országré­szenként. Végső, befejezett képet még nem lehet alkotni a mezőgazda­sági helyzetről, de biztató remé­nyünk lehet már is arra nézve» hogy legalább a teljes fejkvóta alapján való belföldi kenyér­szükséglet kielégítésére máris okvetlenül lehet számítani 1 Ami az esetleges gabonafőiösleget illeti, ez még az időjárás függ­A tiltakozó népgyiilés. Az ország területi épségéért. Szép számú közönség gyűlt össze a Területvédő Liga helyi csoportja által rendezett, a kapott békefel­tételek ellen tiltakozó nagy­gyűlésre áldozó csütörtökön délelőtt fél 11 órakor a vá­rosház előtti téren. A szónokok ismertették a rideg, nemzetgyilkos békét, amelyet reánk erőszakol az entente. Mindegyiknek az volt a meggyőződése,-hogy ha a mostani nehéz, küz­delmes harcot egységesem egy emberként vívja meg a magyarság, akkor közel van az idő Magyarország' fel­épüléséhez, a jogtalanul el­szakított területeink vissza­szerzéséhez. A végsőkig való küzdelemre pedig nemcsak a magunk- érdedében van szükség, de segítségére kell lennünk a nyomorgó mene­kült testvéreinknek otthonuk visszaszerzésében, idegen bi­vénye. Még nem vagyunk túl a május kritikus napjain, május 25.-ikén van Orbán napja, addig még fenyegeti a termést a fagy, a jégkár, még ellőttünk vannak a rozsda és a különböző növé­nyi betegségek, valamint az eset­leges jégkárok, amelyek a mos­tani abnormis időjárás közepette fokozottabb veszedelemmel fe­nyegetnek, mint az elmúlt évek­ben. Hogy minden reménységek és aggodalmak közepette mi lesz a végső eredmény, arról még nagyon korai volna bármilyen jóslásba bocsájtkozni, s főkép­pen óvakodni kell attól, hogy túlzott reménységekben ringas­suk magunkat. Mindenesetre érdekes az az értesülésünk, hogy a magyar mezőgazdaság e sors­döntő napjaiban nemcsak a ma­gyar gazdák szeme kémleli ag­godalommal a felhők, a szelek és a fagyok járását, hanem az osztrák és a cseh fogyasztás is ! tangók jármai alatt nyögő, sanyargatott véreink felsza­badításában. Csak akkor hajthatjuk nyugodtan pihe­nésre fejünket, ha tudjuk, hogy szabad hazája van minden magyarnak. A szónokok; dr. Zilah Benő. Borbás Imre. dr. Dózsa Zsig- mond, Kohányi tanfelügyelő, Greguss Gyula, dr. Babó Mihály hazafias lelkesedéstől izzó szavai utánFülöp Sán­dor olvasta fel a határozati javaslatot, melyet Zilah Benő kérdésére nagy lelkesedés­sel tett magáévá a népgyü- lés, mely a Himnusz hang­jával ért véget. tetszés között olvasta fel az alábbi nyilatkozatot: „Mi a Magyarországi Új­ságírók Egyesületének tagjai, kinyilatkoztatjuk, hogy s a Magyarországnak kinált bé­keszerződés feltételeit soha, de soha igazságosoknak, helytállóknak el nem ismer­jük. Elvárjuk minden ma­gyar újságírótól — éppen úgy, mint minden magyar­embertől — hogy soha, de soha meg ne szűnjön, szó­val, tollal, tettel közremun­kálni azon, hogy az ami ezer év óta a mienk, amit ezer éven át a nemes ma­gyar nemzet, török, tatár, rác, oláh és német erőszak ellen karddal megvédett és felsőbbrendü kultúrájával megtartott, azt Szent István birodalmából el ne szakít­hassák. Megfogadjuk, mint drága magyar hazánk, szen­vedő édes Anyánk hűséges fiai, hogy minden tudásun­kat. minden képességünket, hatalmunkat, erőnket, min­den sor írásunkat e cél szolgálatába állítjuk, bármit mondjunk, írjunk, csak erre gondolunk. Isten bennünket úgy segéljen!“ A nyilatkozathoz a közgyűlés egyhangúlag csatlakozott. A kiutasítottak vonatán. Kolozsvártól—Halasig a teherkocsiban. Irta: Or. Karácsonyi Aladárné. Az oláhok — először merem ezt a szót leirni, mert aki Er­délyben „román“ helyeit „oláh“ kifejezéssel él hat hónapi bör­tön és ötezer lei pénzbüntetés­sel sujtatik, — úgy látszik egyet­len magyart sem akarnak meg­tűrni Kolozsváron. 1918. decem­ber 24-én vonultak be a kincses vájosba, azóta folyton menték- mentek magyar testvéreink, nogy meneküljeneK az oláh bosszú elől, legújabban ismét huszonöt- ezer magyart utasítottak ki. Te­kintettel arra, hogy Kslozsvárnak hetvenötezer lakosa volt — majdnem mind magyar — rö­videsen sikerül ennek az utála­tos népnek oláh várost csinálni Mátyás király szülőföldjéből. T Az újságírók a béke- szerződés ellen. A • Magyarországi Újságírók Egyesülete,.az Otthon írók és Hírlapírók Köre és a Pázmán Egyesület tagjai együttes ülésen tiltakoztak a. magyarországi új­ságírók egyeteme . nevében a kegyétien és igazságtalan béke­feltételek ellen..- M árku s Miksa elnök nagy

Next

/
Thumbnails
Contents