Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1919 (19. évfolyam, 1-27. szám)

1919-10-08 / 15. szám

október 8. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE Ellenőrzik a Halasra jövő idegeneket. Az idegeneket, akik bármely okból Halasra jönnek, ellenőrzik. Az idegen ellenőrző bizottság a rendőrkapitányi hivatalban van, ahol a városunkba jövőknek jelentkezni kell. Erről szól a halasi román tér- parancsnokságnak alábbi rendelete : „Minden átutazó, (czivil, csendőr, határrendőr, vasutas vagy hivatalnok, hatósági kiküldött stb) aki a városba érkezik, köteles először a rendőr­ségnél. azután a román térparancs­nokságnál jelentkezni, ahol az utazási igazolványa felülvizsgáltatik. A jelent­kezés akkor is kötelező, ha az idegen Csak 24 óráig marad a városban. A rendőrségnél egy ellenőrző bizott­ság „Idegeneket ellenőrző bizottság“ létesül, amely az utazási igazolvá­nyokat felülvizsgálja és az idegeneket nyilvántartja. Visszautazáskor az engedély és ellenőrzés csak a térparancsnokság által fog megadatni, illetve esz­közöltetni. Minden halasi lakos köteles magá­nál tartani a határba való kijárásra jogosító igazolványát (Bilet de circu­late). A rendőrökből és román kato nákból álló őrségek ezeket mindén időben és mindenhol ellenőrizni jogosultak. Köteleztetik a lakosság arra, hogy a nála megszálló idegen (rokon, ven­dég, vagy bérlő) jetentkezését ellen­őrizze s amennyiben valakinek iga­zolványa nem volna rendben, azt a rendőrségnél bejelenteni. Akik a rendelet ellen vétenek, elzárással és 5000 koronáig terjed­hető büntetéssel sujtatnak. Olvasóinkhoz. A Helyi Értesítő újbóli megindulásá- nál az a szempont vezetett benuün- ket, hogy a lap árát úgy állapítsuk meg, hogy az könnyen hozzáférhető legyen mindenkinek. Mig a vidéki ! és más lapok 80 fillér és 1 koro­nába kerülnek, mi 40 fillérben álla­pítottuk meg lapunkat. Lapunk első számának megjelenése után, amikor teljes tiszta képet nyertünk a lap előállításához szük­séges összes költségekről kénytelenek vagyunk már most 10 fillérrel lapun­kat felemelni. Nem szívesen tesszük, de kénytele­nek tvagyunk vele, A kiadóhivatal. Elhalasztották a lóvizitet. Hétfőn kellett volna a lóvizitet megtartani. Azt azonban bizonytalan időre elha­lasztották. A gabona forgalmát teljesen fel­szabadítják — a közélelmezési mi­niszter kijelentése szerint — mihelyt a megs állott területről sikerül két millió métermázsa gabonát meg­szereznünk. VALÓDI VEGYT1STA ECZETSAV tiszta'fehér áru (hangya savmen­tes) kapható maximális árban Sehwarcz Mihály fakereskedőnél Kossuth utczai házánál. Magyarország magatartása a világháború kitörése előtt hivatalos okiratok alánján. A német-osztrák köztársaság külügy­minisztere által kibocsátott vörös könyv közli a volt osztrák magyar monarchia közös miniszter-tanácsának határozatait, melyeket 1914. Julius havában a világháború kitörése előtt hozott. Hogy nem Tisza István okozta a világháborút az osztrák külügyminisz­ter által kiadott minisztertanácsi hatá­rozatok megállapították. A nagy áilamíérfiu a szerajevói borzasztó gyilkosság után — a hivatalos ok­mányokból világosan kitűnik, ő volt az egyedüli, aki a bécsi közös minisztertanácson julius 7-ón és 19 én négy osztrák miniszterrel, névszerint Berthold, Stürg, Biiinszki, Krobatin és Konrád vezérkari főnökkel szemben a lehető legerélyesebbeu követelte, hogy Szerbiával szemben a háborút elkerüljük annál inkább is, mert a balkáni népekkel való viszonyunkat nem akarja elmórgesiteni és egy háború Szerbiával szemben okvetlenül egy orosz háborút is vonna maga után — ami sajnos be is bizonyult. Tisza István csupán diplomácziai utón kívánta Szerbiát erélyesen fel szólítani, hogy Ausztria-Magyar- országnak teljes elégtételt adjon, de egyszersmind kijelentette, ha a há­ború semmiképen nem volna elkerül­hető, akkor tudomására kell adni az egész világnak, hogy Ausztria-Magyar- ország egy négyszögölet nem kíván anektálni Szerbiából, csupán elégtétel adásra akarja kényszeríteni. Sajnos Tisza Istvánnak az osztrá- í kokkal szemben nem sikerült akara­tának érvényt szerezni és nem akadályozhatta meg a véres háború kitörését. Tisza István többször azt tanácsolta az osztrák minisztereknek, hogy kemény, de nem teljesíthetetlen feltételeket szabjanak Szerbiának, de egymaga akaratát nem tudta keresztül vinni. Az alkohol mint olyan. a proletárdiktatúra plakátjaitól hemzsegő utczasarkokon nap-nap után jelentek meg furcsánál-furcsább fal­ragaszok az alkoholról, mint olyanról, amely gyilkol, öl és butit. S nem egy plakátnak ez volt az utolsó pasz- szusa: „Aki szeszesitalt iszik, az ellensége a Tanácsköztársaságnak.“ A forradalmi törvényszék nem egy súlyos ítéletet hozott szeszkihagás miatt. Ezek után nem is lehetett nyil­vánosan mást találni részegen, mint e rendelet kiadóit Azok pezsgőztek, tivornyáztak legtöbbet. Jellemző, hogy a diktatúra idején a vörös őrök Bpesten az utezáu egy holt részeg alakra bukkantak. A belső zsebéből névjegykártya került elő. A holtrészeg ember névjegye a a következőkép festett: Donoszlovics Antal üzemi biztos, a Központi Forradalmi Katona és Munkástanács intézőbizottságának tagja. A pestmegyei véres ellenforradalom. — Saját tudósítónktól. — Az elmúlt idők sötét eseményei közül elsősorban, azokról kell meg­emlékeznünk, amelyek közelről érin­tették a város lakosságit. A Pest- megyében júniusban kitört ellenfor­radalom részletei hamis szinben isme­retesek az olvasók előtt, nem lesz ezért érdektelen, ha vázlatosan ismer­tetjük : Amikor a rémuralom már szinte tarthatatlanná lett, Pestmegye déli részeinek falusi lakossága egyszerre talpra állott. A mozgalom hullámai későn érkeztek el Halasra; ez okozta, hogy városunk és a közel környék lakossága nem csatlakozhatott ahhoz. Pedig azáltal az egész moz­galom másként végződött volna s nem omlik ki oly sok vér hiába és nem ömlik annyi könny. Megállapítható, hogy a pestmegyei ellenforradalom a vezetés és a fegy­verek hiánya miatt mondott csődöt. Nem tört ki egyszerre, aminek oka, hogy a városok, a falvak lakossága nem érintkezhetett egymással. A pestmegyei ellenforradalom a demarkáczió* vonalon túlról jött és Érsekcsanádon tört ki. Onnau terjedt tovább, Hartára, A póttagra, Kunszent- miklósra, Akasztóra, Szabadszállásra, Soltra, Duuaegyházára, Tasra, Kalo­csára,. Keczelre, Kiskőrösre és több községre. Az ellenforradalom előőrsei egész Piriéig jutottak «1. Legelső dolguk volt a direktóriu­mokat elzargatni, amelyek elnyomták, kizsákmányolták a lakosságot. Kalo­csán a munkástanács elnökét agyon- I | lőtték, mert kegyetlenül sanyargatta > a népet. A kommunisták táborában meg­döbbenést keltett az ellenforradalom. Péltek, hogy ugyanakkor több helyen is kirobban és akkor véget ér ural­muk. Ezért a kommün legvérengzőbb alakját, a már elpusztult Szamuely Tibort küldték ki leverésére. A fő­hóhér pribékjeit, a Lenin fiukat vitte magával. E válogatott társaság betörőkből, rablókból toborzódott s állítólag csak azokat vették fel, akiknél börtönbüntetés jelezte a meg­bízhatóságot. E vad társaság munkájáról később fogok beszámolni. E helyütt csak azt szegezem le, hogy a legerősebb terrorral sikerült csak az ellen- forradalommal végezni. Sok helyütt nehéz dolguk volt; különösen Keczelen. A derék keczeliek hívek maradtak önmagukhoz s egy Ízben el is verték a vörösöket. A levert ellenforradalmat akasztások és hadisarczok zárták be. A kommu­nista rémuralmat sokáig nem fogják a megyében elfelejteni. (—m) Táncziskola. Értesítem a tánczot tanulni óhajtó ifjakat és leányokat, hogy a mai naptól Kmeth Sándor utcza 15 sz. j házamnál az őszi tanfolyamra lehet | beiratkozni. Kívánatra külön órákat is adok. Tisztelettel: Juhász Ferenoz tánoztanár. 2S A Hangya térfoglalása és angol kölcsöne. Egyik előkelő budapesti lap érde­kes czikket ir „Az áru behozatal és kivitel feléledése11 czim alatt, a többek között ezeket Írja: Piacz tekintetében meg kell külön­böztetni Budapestet és a vidéket, a mennyiben a külforgalom legnagyobb része Budapesten bonyolódik le, ahol azonban az áruk jórésze megakad. Vidékre a budapesti kereskedő nem megy, úgy bogy a vidéki üzleteket majdnem teljes egészében a Hangya látja el. A Hangya térfoglalását, egyébként jellemzi az a körülmény, hogy az angol misszió jelentékeny árukölcsön likvidálása ügyében folytat most tárgyalásokat a Hangya vezéremberei­vel. Angol részről igen meleg érdek­lődést tapasztalunk. A már említett szövetkezeti árukölcsön nagyfontosságn ügyén kivüiL Anglia, mint vásárló is órdeklődilT magyarországi nyerster- mónyek iránt s ezek között leginkább a bor játszik elsőrendű szerepet. Ugyancsak széleskörű munka folyik annak megállapítása iránt is, hogy az országnak egészben véve milyen áruczikkek behozatalára volna szük­sége . . . Egyéb forrásokból vett értesülésünk alapján is, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezetek kezükbe ragad­ják a kereskedelem vezetését. Hogy a Hangya az utóbbi évek alatt hazánk egész területén miért erő­södött meg oly nagy mértékben, azt nagyon jól tudja minden gondolkodó ember. (H A.) A bankjegyek lebélyegzése. A bankjegyek lebélyegzése tárgyában a bpesti bankok vezetői a pénzügy- miniszterhez fordultak felvilágosításért, aki kijelentette: „a békeszerződés! tárgyalásokkal kapcsolatban, mint a melyek nyomán más államokban már eddig is megtörtént a bankjegyeknek felülbélyegzéssel való uaczionalizálása,. kétségtelen, hogy hasonló intéz­kedést nálunk is foganatosítani kell. Ez egymagában még korántsem jelenti a lebélyegzést, illetve deval- vácziót, úgy hogy az erről keringő hírek alaptalanoknak tekintendők.“ A vörös május költség-számlája. Már május elsején, amikor az éhes pestieket, a hivatalnokot, a keserű kedvű úriembereket is, kikergették zárt sorokban ünnepelni az utczára, találgatták, hogy mennyibe került a vörös ünnep. Még nincsen együtt minden adat, de megállapítható, hogy több mint 30 millióba került a ki­fosztott Magyarországnak az, hogy a szovjet vörös színnel csúfolta meg Budapest utczáit. A vörös május ünnepi előkészületeit a szovjet azzal kezdte meg, hogy Ausztriával csinált egy nagyobb sza­bású üzletet. Szövetekre volt szükség a pesti utczák díszítéséhez, de szöve­tet Ausztria még jó kékpéozért sem akart adni. A szovjet tehát gyorsan segített magán. Ugyanakkor, amikor Bpest népe tökpecsenyót evett ebédre és kalarábó szeletet vacsorázott, a derék tanácskormány, hogy legyen a budapesti májusi komédia 20 vaggon élömarhát, 15 vaggou sertést és több mint 100 vaggon lisztet szállított Bócsbe. Cserébe meg is érkezett a szövet, de természetesen nem piros szinben. Ezért a szövetet még három millió korona költséggel meg kellett pirosra fesztem.

Next

/
Thumbnails
Contents