Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-21 / 34. szám

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 21. Egy liiiüí műm n ikróiiai zavargásokról Nincsen ma Oroszországnak nyu­godt, csendes vidéke. Nincs oly helye, hol vórösön ne folyna. Atkos párt­viszály, egymás ellen törő ellenséges­kedés, öldöklés, ezek jellemzik leg­rövidebben az orosz viszonyokat. De van egy nómikép csendesebb vidéke is. Itt nem dühöng annyira a bék­lyóiból felszabadított muzsik fékevesz­tett dühe. Itt kissé rendezettebb viszonyok vannak. Itt nem kell any- nyira rettegni az embernek biztonsá­gáért — életéért. Ez Ukránia. Innen kaptunk tudósítást Unger Lajos halasi zászlóstól. Unger sze­mélye nem ismeretlen a halasiak előtt. Itt járt gimnáziumban és lapun­kat többszőr kereste fel érdekes tudósításaival. Unger a Bybnicza menti Dnyeszter partról — amely farkasszemet néz a román határral — küldi tudósítását, írja, hogy a bolsevikiek nehezen akarnak belenyugodni a változhatat- lanba. Nem tudják elviselni azt, hogy Ukránia szigetként emelkedhet ki a körülövező bolseviki tengerből. Még kísérleteznek. De el kell ismerni róluk, hogy nem ragadtatják el má­gusát oly tettekre, mint az entente szolgálatában álló megvesztegetett had, a forradalmi szociáíisták tömege. Eichhorn tábornagy meggyilkolása és a zavargások mind az ő körükből veszik eredetüket. Legutóbb is ennek folytán sztrájk ; ütött ki. Megálltak a vonatok és a ! hajók. Mintha minden megbénult ' volna, mintha egy elhagyott szigeten lettünk volna, úgy éreztük magunkat, j Nem tudtunk közlekedni a külvilág­gal. Ez körülbelül két hétig tartott. Végre azonban eszükre tértek a munkások. Belátták, hogy a vezetők eszközül használták fel őket. Meg­ismerték tendenciájukat és ebből arra a meggyőződésre jutottak, hogy a politika vak eszközének használták fel őket. Ismét megindult az állami gépezet. Ismét csobognak a habok a íátonyos : Duyeszteren, a hajók oldalai körül.. A folyó túlsó partja román őrség­gel van megrakva. Ismét szemben áll itt egymással a magyar és a román. Unger írja még, hogy Romániában minden olcsó, az élelmiszerekhez való hozzájutás könnyű. Ezt alaposan ki is használják a csempészek. Sűrűn randáinak át a túloldalra és mindig megrakodva térnek vissza. A román őrség gyakran küld utánuk egy-két üdvözletét, de ez nem riasztja őket vissza. Azért folytatják mesterségüket. így folyik itt nálunk az élet. Las­san, egyhangúan, de mindig közelebb ■ ahhoz, amolyet annyira hőn óhajtunk I és ez a béke. Miként lesz az uj szemle ? A lapok utján köztudomású, kogy a bevonult legénységet felülvizsgálat alá veszik. Hogy ez miként lesz és hogyan foganatosítják, erről illetékes helyen a következőket mondták nekünk: a katonai adminisztráció a harctéri legénység pótlását legközelebb nem a népföíkelő szemléből, hanem a segéd szolgálatosok újabb felülvizsgálásából — az u. n. siehtung utján óhajtja előteremteni. Ezért elrendelte a kor­mány a pótlás ügyek vezetőjével; egyetértve, hogy az egész hadsereg segódszolgálatos katonáit újból felül­vizsgálják. De még itt is dokumeu­tálódik, hogy nem égető hiány elnó- mitásiról van szó. Mert a rendelke­zés szerint caupán azok a segédszol­gálatosok kerülnek az általános felül­vizsgálat alá, akiket 1918 január 1. előtt minősítettek harcztéri szolgálatra alkalmatlanoknak. A kik az idén kap­tak eegédszolgálat minősítést : azok nem fognak a repülőbizottságok elé állani. Az általános felülvizsgálat szeptem­ber 1 én kezdődik. Újra fogják még sorozni azokat az önkénteseket, a kiket a bemutató szemlén szolgálatra alkalmasoknak minősítettek, de akiket a bevonulás­kor alkalmatlanoknak találtak. Ezt a rendeletet a honvédelmi miniszter már ki is adta. Ami nincs: mégis áthelyezik. Háborúban élünk. A rendkívüli idők pedig érdekes dolgokat hoznak felszínre. Olyan események történnek amelyek a béke unalmas szürke ide- j jében talán nem is lehetségesek. Úgy látszik, mintha a sors ezzel megakarná tréfálni az embereket, mintha egy kis humort akarna csepegtetni mos­tani életünk keserít poharába. íme az eset. Olvasom minap az Estet. Egyked­vűen forgatom. Háború, csak mindig a háborúval kapcsolatos dolgok. Hogy ez a hadvezér hol és hogy győzött, hogy miféle zűrzavar van a muzsi­koknál. Szeretnék olvasni már oly hirt is, amelyből nem érezni ki a hulla szagot, amely azt az illúziót keltené bennem, hogy ismét béke van. A sors úgy látszik meghallgatta könyörgésemet Elképedt szemeim előtt feltűnt ez a kis hir: Halasra helye­zik a szabadkai csecsemő otthont. Huj gondoltam magamban ez aztán egy érrdekes hir. Sietek is hírül adni mint szenzációt. Nem sokat érnek azonban azzal a csecsemők : Halason sincs több tej, mint Szabadkán. Talán még kevesebb. Itt ugyan nem bírnának megerősödni. Mi lesz a szegény csecsemőkkel ? Íz az aggodalom kelt bennem életre. De háborgó lelkem megnyugodott. Kezembe került a „Bácskai Hírlap“ augusztus 10-iki száma. Ott meg ezt olvastam: „A csecsemő otthont nem vitték el Szabadkáról Halasra. Nem is vihették el. Egyszerűen azért, mert Szabadkán nem volt, nines is csecsemőotthon. “ Ellopták Baja cukrát. Baja város közönségét kellemetlen meglepetés érte. Már hetek óta vár­ják a bajaiak a cukorkontingens meg­érkezését. Először türelmesen, azután türelmetlenül várakoztak, mert meg­tudták, hagy a cservenkai cukorgyár útba indított Baja részére egy vaggon eukrot. Türelmük teljes elfogytával kutatni kezdtek a jó bajaiak és meg­állapították, hogy Baja egy vaggon cukorja eltűnt a vasúton. Hogyan, miképen tűnt el a eukor, azt senki nem tudja és senki sem tudja, hogy mikor fog előkerülni. Addig nem lesz édes a bajaiak élete. 11 Karóba filladt egy halasi km. Szomorú, bánatos kézzel vesszük ma, mindig kezünkbe a tollat. Hisz legtöbbször oly hireket kell közölnünk, melynek Írásánál remegni kezd az iró kéz, melynek tollbavetósénél mély szánalom tölti be lelkünket. Imi kell a háborúban elesettekről, illő nekro­lógot adni azokról, akik ágyú dörgés, srapnell sivitás közben lehelik ki hős leikeiket. Most is egyet közlünk a sok közül. De ez sokkal megrázóbb, sokkal szá­nalomra méltóbb. Egyszerű tábori lapon tudatták, de mégis mennyi keserűség sugárzik ki belőle. Lendór Sándor és Varga József Írják, hogy szeretett bajtársuk: : Mon­da P. Lajos a Piavóba fűlt. Ennyi az egész. De a szomorú hir kapcsán oly dolgokat is megtndtunk, amely na­gyon megható keretet kölcsönzött neki. Gyász borult Monda P. László csa­ládjára. Gyászt ölthet kilencz katona fia, akik részint a fronton küzdenek, részint küzdöttek A magyarság tükre Monda P. László családja, mely va- lamenyi férfi tagját a haza szolgála­tára állította. A korábbi véres har- czokból kivették részüket a család hős fiai, 8 azokban közülük négyes fogságba kerültek. Egynek közülük sikerült a forrongó Oroszországon ke­resztül haza jutnia; kettő meg még ott van. Egy olasz fogságban sínylő­dik. — De nem csat a fiuk teljesí­tik hazafias kötelességüket. Monda veje is kint küzdött és életét áldozta. Egy srappnel megölte. Egy szélhámos ügyes trükkje. — Halasról is Ievelezgetett. — A múlt héten több feljelentést ka­pott a budapesti államrendőrség Mo- rocza István fogtechnikus ellen, aki ravasz és igen eredeti módon csalt ki kisebb nagyobb összeget budapesti és vidéki családoktól. A feljelentések szerint a megcsalt esaládok valamenyien egy majdnem azonos szövegű levelezőlapot kaptak a leleményes embertől, amely igy hangzik: — Tisztelt uram! Most jöttem haza orosz fogságból, ahol együtt voltam kedves fiával, akit május vé­gén láttam utoljára. Üzenetet is hoz­tam tőle önnek, de kezeim bénasága következtében! Írni nem tudok, úgy, hogy ezt a szöveget is diktáltam, amennyiben tehát élőszóval értekezni óhajtana velem, kérem küldje ei el­memre a szükséges útiköltséget és én felkeresem öat budapesti ottho­nában. A szülök, akik az oroszországi zavaros viszonyok miatt már hosszú hónapok óta nem kapnak hirt hadi­fogságban sínylődő gyermeküktől, természetesen örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy szemtanútól hallhas ­sanak valamit messze idegenbe sza­kadt fiaikról és beugrottak az ügye­sen elkészített kelepczóbe. Az egyik száz, a másik ötveu koronát tett útra, általában mindnyájan elküldőitek egy. többé kevésbé tekintélyes szeget és azután türelmetlenül vár­ták a kedves idegen érkezését. Azon­ban hiába vártak, mert sem a hírnök nem jelentkezett sem az elküldött pánit nőm kapták vis?za, úgy, hogy végre is arra a fsltevésra jutottak, hogy szélhámos hálójába kerültek és ezért siettek megtenni a feljelentést a rendőrségen, ahol azonnal meg is állapították hogy csalás van a dolog­ban. a fővárosi rendőrségen nem is okoztak nagyobb meglepetést a felje­lentések, mert már sok hasonló eset­tel foglalkoztak. A gyermekük iránti szeretettükhen könnyen hivő emberek egész sorát csapták igy be lelemé­nyes egyének, mindég meglehetősen nagy eredménnyel. Ebben az ügyben a halasiakat érintő momentum az, hsgy a Moroca név alatt működő szélhámos Halasról is küldött el néhány levelezőlapot. Küldött azonkívül Szegedről, Temes­várról, és Déváról, és az ország még több városából. A budapesti rendőrségen összeállí­tották, hogy a feljelentők milyen összegeket küldöttek el a levelezőlap felhívásának hatása alatt és igy meg­állapították, hogy a kedves izenete- ket hozó idegen több ezer koronát szedett össze sikerült trükkjóvel. Va­lószínűnek látszik, hogy a csalást egy orosz fogságból visszatért katona követhette el, aki ismeretséget kötött Oroszországban néhány fiúval, tudta, hogy már egy óv is eltelt, amióta ezek nem kaptak hirt hozzátartozó­iktól ás most hazatérve becsapta volt fogolytársai szüleit. Nem tudni, hol tartózkodik az ügyes szélhámos. Jó lesz azért, ha a halasi közönség is résen lesz, nem ugrik be ezen uj kizsákmányolási trükknek. —a. MÉGIS VAN SZERETET. E jelszónak megelevenedósót ol­vassuk a Kecskeméti lapok egyik számában, amely megható esetként közli azt a tragédiát, amely egy orosz hadifogoly szerelme körül tör­tént. Ucsenik Dezső, egy Páka pusz­tai gazdálkodónak munkára kiadott foglya súlyos betegségből kilábalva, feleségül akarta venni gondos, odaadó ápolóját, közös gazdájuk cselédleányát. Ámde a sors mást hozott. A beteg­ápolóból beteg lett, a szegény leányzó elkapta a bajt s a szerep megfordult — a betegből betegápoló vált. A hadifogoly nem kisebb odaadással ápolta az ő ápolóját, de daezára a gondosságnak, a leány baja súlyos­bodott, nem lehetett rajta segítési. Nagy szenvedések között meghalt. El is temették az árnyas temetőben — örök pihenőre. Ucsenik Dezső azonban, minthogy háláját jegyese életében nem tudta 1 leróni, viszonozni igyekezett azt j azzal, hogy összekuporgatott pón- 1 zec3kójón — körülbelül 800 koronán — egy szép sirkövet állíttatott menyasszonyinak. Es a néma, hideg sírkő, a földből az ég feló nyúlva hirdeti majd a mai érzéketlen, meg­romlott világ önző embereinek, hogy mégis van szeretet. A „fogd meg“ kivégzése. t í A korábbi időben a pest-zimonyi vonalon működött Vukovics Pál sza­badkai katona, akit a tolvaj világban „fogd, meg“ néven ismertek. Vuko­vics többszörös szökevény volt a katonai bíróság halálra Ítélte. Az Ítéletet e hó 16 -án hajtották végre. MIa a harcztéren lévő hozzátartozójának örömet akar szerezni, akkor fizessen elő a Helyi Értesítőre. Előfizetési ár negyed évre S korona.

Next

/
Thumbnails
Contents