Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-17 / 46. szám

4 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 17. CsarnoK. Keresd a nőt. 5 A detektív gyorsan feljegyezte a neveket és oly ügyesen tolta azután keresztül a jegyzőkönyvecskót a pad alsó részén levő résen, hogy az az orvos mellett nesztelenül a padlóra csúszott. Az orvos pár perc múlva észrevette a szőnyegen heverő könyvecskét. — Hallatlan könnyelműség! — dörmögte bosszúsan. Gyorsan felkapta a könyvecskét a padlóról és felöltője zsebébe dugta. Eközben a vonat az állomás felé közeledett. Dr. Culó felszedelőzködött, hogy elhagyja a kocsit. Hajós követte példáját. A detektív nyugodtan megvárta, míg az orvos egy reá várakozó kocsiba szállott, anélkül, hogy őt egy pillantásra méltatta volna, azután gyorsan egy félreeső helyre vonult és alig néhány perc múlva ismét teljesen me változott alakban jött elő onnét. A jeles detektivnek szokásává vált már, hogy egyik álruháját sem viselte huzamosabb időn át, hauem alakját és maszkját nagyon gyakran változ­tatta. Ezáltal mindig félre tudta vezetni azokat, akik esetleg meg­figyelték őt. Mikor a pályaudvar kijárata felé tartott, már egy >zolid kereskedő alakját öltötte magára. Rövidre vágott haja és fekete, hosszú bajusza volt, úgy hogy a leg­avatottabb szem sem ismerhetett volna rá az iménti galambősz emberre. — Kérem, uram, megmondhatná nekem, hol lakik Padó ? — kérdó egy ott ácsorgó vasúti alkalmazottól. — Melyik Padot keresi uram ? — A másik nevét nem tudom ugyan, de egy János nevű fia van — Hja, úgy ! Itt lakik egész közel. Abban a fehérre meszelt sarokházban ott ni ! -- szólt a vasúti hivatalnok, ujjával a jelzett irányban mutatva. — Köszönöm szépen. Pardon, most jut eszembe, Génnél is itt lakik, ugy-e bár, a közelben? — Igen, igen. A negyedik ház onnét, ugyanazon az oldalon — Köszönöm. Hajós gyors léptekkel a jelzett ház felé indult. — Addig kell ütni a vasat, amig meleg, — dörmögte a detektív, mi dőn a megjelölt ház elé ért. Csinos, fehérre festett villaforma épület volt. Gyorsan felsietett a márványlépcső- kön, becsengetett a lakásba és az odasiető szobaleánytól azt kérdezte, hogy beszélhet-e a ház úrnőjével. — Tessék besétálni, rögtön meg­kérdem. A leány elsietett és pár perc múlva egy elegáns, előkelő hölgy jelent meg az előszobában. — Bocsánatot kérek, asszonyom, alkalmatlankodásomért, — szólt Hajós udvarias meghajlással. — Dr. Oulóval akarok beszólni és úgy hallottam, hogy itt találhatom — Ma reggel volt itt, de csak néhány percre, — válaszolta Padóné. — Ezt igazán sajnálom, mert igy valószínűleg azt sem mondhatja meg, nagyságos asszonyom, hogy hol talál­hatom meg az orvost. A feleségem ugyanis azt hallotta, hogy dr. Culó | kitűnő gége-speciálista és szeretné vele fiunkat megvizsgáltatni. — Sajnálom, uram, de nem szol­gálhatok felvilágosítással. Azonban várjon csak. Lehet, hogy itt van a közelben Gennelnól, aki súlyosan beteg. Úgy tudom, hogy ő a házi orvosa. A lakása itt van egész közel. A negyedik ház jobbra — Nagyon szépen köszönöm, asz- szonyom. A detektív már néhány pillanat múlva Gennelné előtt állott. Hófehér haj környezte és arcán mély fájdal­mak nyomait viselte. — Sajnálom uram, — válaszolta a detektív kérdésére, — de dr. Culó felöl nem szolgálhatok felvilágosítással, mert múlt vasárnap reggel óta nem volt nálam, IV. A detektív rövid idő alatt kifür­készte, hogy dr. Culónak lova és kocsija van és hogy mindkettőt egy a szomszédságban levő kölcsön-istálló- ban tartja. Hamarosan az istállóhoz ment és annak tulajdonosát éppen abban a kellemes foglalkozásában zavarta, hogy a felfagyott lábait egy alaposan be- fűtött kályha mellett melengette. — Bizony nem mondhatom meg, hogy hol a doktor, — válaszolta az istálló tulajdonosa a detektív kérdésére és barátságtalanul vont vállat. — Ez igazán borzasztó 1 — dör­mögte a detektív haragos arccal. — Pontos beszólni valóm lett volna vele. Nem tudná, kérem, megmondani, volt-e a doktor ur a múlt szombatról vasárnapra virradó éjszaka valahol látogatóban ? A kérdezett pár pillanatig gondol­kozott, azután igy válaszolt: — De igen. ügy tudom, tiz óra tájban ment el innét kocsin. — Hova ment? — No ezt nem mondhatom meg, mert a páciensek neveit nem szokta velem közölni. Ehhez semmi közöm. — Milyen időtájban jött vissza? — Röviddel éjfél előtt. De az Isten szerelmére miért érdekli önt mindez ? — Az öreg Kovácsot kezeli a dok­tor ur, ári apósomnak közeli rokona és ennek hogylótóről szerettem volna kórdözősködni.- Hja úgy ! Bizonyosan valami kis örökségre van kilátás, ugy-e? Különben ott jön a doktor ur ko­csija. Az istálló tulajdonos a közeli utca­sarok felé mutatott, ahol az orvos kocsija tűnt fel. — Köszönöm, akkor majd odasietek. Hajós ezzel kisietett az irodából. Mire a kocsit elérte, amely egy elő­kelő külsejű ház előtt állott meg, már teljesen tisztában volt következteté­seivel. Ha az orvos azon az éjszakán a szín­helyen időzött, akkor okvetlenül a saját kocsiján ment oda. Ki tudja, azonban hogy van-e a kocsin olyan különös ismertető jel, hogy azt más szemé­lyek megjegyezhették volna. Hajós mindig a gyors cselekvés embere volt és bármily veszedelmes­nek és kockázatosnak látszott is a a dolog azonnal elhatározta, hogy a kocsit alapo3 vizsgálat alá veszi. Rövid gondolkozás után azonnal hozzá is látott terve keresztülviteléhez. Az orvos vidéki szokás szerint maga hajtotta lovát és nem tartott kocsist. E percben azonban beteglátogatást végzett és igy senki sem volt a ko­csinál. A ló nyugodtan állott az ut szóién. A detektív megfogta a gyeplőszárat és megfordította a kocsit, úgy hogy ez keresztbe állott az utón. Hirtelen mozdulattal fenntermett az üres kocsin és minthogy a túlsó oldalon épülőfélben levő elhagyatott házak állottak, egész nyugodtan látha­tott munkájához, mert senkisem látta, hogy mit csinál. Egy pillianatra sem hagyta figyel­men kívül a házat, amelyben az orvos időzött de emellett szorgos kutatás­hoz fogott. (Folytatjuk.) A szeri) Mér. A szétvert szerb hadsereg gyülekezni már képtelen. Menekülése Albánián át is reménytelen, mert hitelesnek látszó bukareszti jelentés szerint Al­bániában már nagyobb számú jól felfegyverzett albán felkelő sereg ké­szül a szerbek fogadására. A bolgár seregek már Mouasztir körül portyáznak. Ez a tény is jel­lemzi az entente balkáni helyzetét. Következtethetünk ebből arra is, hogy a bolgár csapatok már Monte­negrót is fenyegetik s igy Nikita országa is hamarosan két ellenállha­tatlanul pusztító tűz közé kerülhet. E harctérre vonatkozó jelentések a következők. Budapest, november lé. Kövess hadsereg sikeres hegyi harczokban tovább halad. A visegrádi csoport heves harezok után az alsó Lim területhez közeledett. A Jávor felé vezető utón a Kragrorjew Sanáez magaslatot, az Ibar vöígyben a Pia- nintca hegyhát északi lejtőjét értük el. A Jalso Rasina területén a vert ellenség Brusán és Plocán át vissza­vonult. A hadsereg e harczban 13 tisztet és 1200 főnyi legénységet ejtett foglyul. A Gallvitz hadsereg az ellenséget a Toplicza völgyébe szorí­totta vissza. Csatlakozóan a bolgár haderők mindenütt előrehaladnak. Budapest, november 15. Összes hadseregeink üldözik az ellenséget, amely csak egyes helye­ken fejt ki ellenállást. Visegrádi csoportunk a montenegróiakat a Limen túl visszavetette és elérte Sokolovicet, valamint az ettől keletre emelkedő magaslatokat. — Kövess hadsereg ismét 850 szerbet ejtett foglyul és 2 gépfegyvert zsákmányolt. Topliea völgyben elértük Prokupljet. Apróságok az 52-esekről. Délkelet-Gaiicziában történt. Csapa­taink diadalról-diadalra, győzelemről- győzelemre haladtak előre és — amint a hivatalos jelentések mondot­ták — „a foglyok száma óráról- órára emelkedett.“ Csapatosan jöttek a sárszin ruháju orosz katonák állásaink felé és a csillogó szemükről látszott: mennyire örülnek, hogy megadhatták magukat. Eleintén csupán egyesével, majd párosával, ötösével, hatosával, később már egész rajok, sőt szakaszok is siettek át a mi frontunkba. Egy nagyobb csoport, amely hu­szonnégy emberből állott, egyenesen arrafelé tartott, ahol a mi rajunk feküdt a fedezékekben. Amikor a szokásos: — Hodio vámó ! Pedájte sze ! — kiabálásaink után futva bejött a két tucatnyi muszka, körülálltuk őket. Volt közöttük mindenféle ember, urfóle is, iparosféle is, paraszt féle is. A háború sok szenvedése, fáradalma, hányattatása és szennye külsőleg egészen egyformává tette őket, csupán az arczok beszéltek : ki az intelligens ember, ki a közönségesebb. A zászlósunk örömtől ragyogó arcczal járkált közöttük, örült a jó fogásnak. A mosolygó foglyok közül az egyiknek nyírott angol bajusza, oldalt két aranyfoga és értelmes tekintete elárulta az intelligens, pol­gári életben pedig jobbmódu embert. A zászlós megszólította németül: — Mondja csak, nem volna kedve az oroszok ellen harczolni, velünk ? Az angolos bajuszu nem egészen jól érthette a kérdést, mert nem felelt rá semmit. — ügy értem — magyarázta a zászlós, — hogy adnánk magának szürke ruhát, beosztanánk a soraink közé és mint a mi katonánk jönne vissza velünk, harczolni az oroszok ellen. Az orosz katona arcza ekkor széles, szinte ellenszenves mosolyra torzult (igy tükröződött vissza rajta az ér­telem) s a következő jellemző kije­lentést tette: — Bocsánatot, de ilyen bolondot nem teszek. Nem mennék én vissza semmiért sem, mert nagyon örülök, hogy már itt vagyok . . . Péchy-Horváth Rezső. Keczel község elöljáróságától. 4044/1915. kig. Hirdetmény. Keczel község elöljárósága köz- hirró teszi, hogy a képviselőtestület 49/1915. kgy. sz. határozata folytán a község tulajdonát képező nagyvendéglő épületet és tartozékait 1916. január hó 1-én kezdődő 1922 január hó 1-óu vég­ződő hat egymásután következő évre 1915. november hó 20 án d. e. 8 órakor Keczel községházánál tartandó nyilvános árverésen haszonbérbe adja. Az árverési feltételek az első jegy­zői irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Zárt ajánlatok el nem fogadtatnak. Keczelen, 1915. november hó 9-én. Elöljáróság. Árverési hirdetmény. Széli József kereskedő kiskunhalasi lakos közhírré teszi, hogy az általa Wiener Mór ivankovói kereskedőtől vett 267 darab mételyes birkát nyilvános árverésen hiteles személy közbejöttével elárverezted. Az árverés Kiskunhalas határához tartozó Zsana pusztán a Hofmeister testvérek tulajdonát képező birtokon a tanya épületben 1915. évi november hó 18. (tizennyolczadik napján) csü­törtökön délután 3 órakor fog meg­tartatni. Árverési feltételek: nyilvános árve­résen a legtöbbet Ígérőnek készpénz­fizetés mellett el fog adatni kettő- százhatvanhót (267) drb mételyes birka Kikiáltási ár páronként 120 koronával számítva ló 020 korona, de az áru a kikiáltási áron alul is el fog adatni. Bánatpénzül az árverés megkezdése előtt egvezerhatszázkettő (1602) korona teendő le, Dr. Nagy Mór királyi közjegyző kezéhez. A vételi illetéket a vevő viseli, s tar­tozik a vevő az árut nyomban átvenni. A ROVÁS című rovatot olvassa el naponként a Budapesten megjelenő AZ ÚJSÁG politikai napilapban. A háborús hely­zet kimeritő és szakszerű magyará­zata. Bő hírrovat, tájékoztató és minden tudnivalót felölelő közgazda- sági rész. Egyes példány ára 12 fii. Kapható minden ujságelárusitónál. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32'— K Negyedévre 8*— K Félévre . . 16-— K Egy hónapra 2’80 K Megrendelési czim : AZ ÚJSÁG KIADÓHIVATALA Budapest, VII., Rákóczi-ut 54. szám. nagy választékban kaphatói PRAGER FERENCZ papír- éi könyvkereskedésében. Halas, 1915. Nyomatottr Páger Ferencz könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents