Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-10 / 45. szám

november 10.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

3

w

Elet a harcztéren.

— Egy halasi katona levele. —

A vonat

Kerekei alatt.

Ha össze számolnánk, hogy mily sok áldozat vére tapad a vasúthoz, úgy talán még ki is fakadhatnánk ellene. De hát abba bele kell nyugodnunk ; az emberiség haladása mindég holttesteken keresztül történt.

Folyó hó 6-án ismét áldozatot követelt a vasút. Az esetről a következő tudósítást adhatjuk :

Szabadkáról szombaton hajnalban egy katonavonat ment fölfelé, amely bos- nyák ujonczokat vitt. A vonat Gőböl- járás állomáson vesztegelt, miközben az ujonczok közül Józó Marczitó 30 év körüli czivilruhás bosnyák ujoncz a pályaudvar melletti völgybe ment. Visszafelé jövet a Halas felöl jövő személyvonat a pályaudvarra berobogott, amely előtt a bosnyák katona átakart szaladni, miközben a vonat elütötte, fejét és lábát teljesen szétroncsolta.

A szerencsétlenséget rögtön észrevették s erről a halasi rendőrséget értesítették, ahonnan Dr. Bori Benő rendőrkapitány szállt ki a helyszínre.

A rendőrkapitány megállapította, hogy a szerencsétlenség oka, maga a bosnyák ujoncz vigyázatlansága volt.

A tragikus véget ért bosnyákot hétfőn temették Halason.

Nfytultoi mozgalom

— november 2. — november 8. — Születtek:

Ancsa Molnár Adám és Szabó Juliannának Adám nevű fiuk. Léder Lajos és Döbrei Rozáliának Matildnevü leányuk. Bacsó Lajos és Bangó Krisztinának Imre nevű fiuk. Osesznók Mihály és Rafaj Judithnak Rózsika nevű leányuk. Lakatos Jolánnak Imre nevű fia. Kolompár Máriának Mátyás nevű fia. Ternyák Lajos és Ficsor Erzsébetnek Erzsébet uevü leányuk.

Meghaltak:

özv. Weinberger Simonná Holländer Terézia 90 éves korban. Szalma János 30 éves, Ván Imre 69 éves, Kalmár Imre 69 éves, Patyi Mária 28 napos, Harnóczi Lajosnó Tamás Verona 31 éves korban.

Kihirdetett jegyesek :

Szöllős János Cseri Juliannával.

Egybekeltek:

Schulz Alfréd Károly Antal Szent- királyi Ida Márival, Dudás Mihály Becze Juliannával.

Ingatlanok adás-vevése.

Hambalkó Ferencz megvette Péter Miklós és neje ingatlanát 1100 koronáért.

Gáspár József és neje megvették Sós Simon ingatlanát 26000 koronáért.

Vadkerti Tóth Ferencz és neje megvették Köteles Illés és neje ingatlanát 1800 koronáért.

Nagy Mózes Ferencznó Faragó Anna megvette Hatházi Imre ingatlanát 400 koronáért.

Horváth B. János és neje megvették Darányi János és társai ingatlanát 18000 körönért.

özv. Molnár Mihálynó Kovács Julianna és társa megvették Gáspár Ferencznó ingatlanát 1000 koronáért.

özv. Nyerges Lászlónó megvette Harnóczi L. Ferencz és neje ingatlanát 2200 koronáért.

Szundi István és neje megvették Dr. Hofmeiszter Juda ingatlanát 6000 koronáért.

Szarvas János és neje megvették Bognár Kis Mária és társai ingatlanát 600 koronáért.

Messze, távolban küzdő fiainkhoz száll minden gondolatunk. Állandóan velük foglalkozunk; találgatjuk, hol, merre vannak, mit csinálnak ?

Az északi harctérről kaptunk egy levelet. Szabó G. László (306. honvéd- gyalogezred, 15. század, 4. szakasz. Tábori posta 104) irta és színes kópét adja a harctéren velük történtednek.

Itt adjuk a levelet:

„Tartalékban voltunk mi 306 os honvédek. A nyugodt élet már egészen elfelejtette velünk mindazt a sok szenvedést, melyet átéltünk, már nem is gondoltunk arra, hogy háborúban vagyunk. Pedig nem is olyan régen még a muszkagolyók özöne sivitott fejünk fölött és szórakoztatott monoton hangjával.

A katona, ha szabadnak érzi magát, rögtön arra gondol, miként lehetne helyzetét kedvezőbbé, kényelmesebbé alakítani. Legelső sorban is gyomrára gondol.

így volt ez október 11 ikón is. Éppen jóizü vacsoránkat fogyasztottuk, mi halasiak együttesen, amikor felhangzott a parancsszó: felszerelni. Szó sem lehetett többé kényelmes

Egyre nagyobb számban foglalkoz- tátják Halason az orosz foglyokat. Szinte már megakadna a munka nél- külök; lassanként hozzátartoznak a lomhajárásu, jól megtermett orosz foglyok a halasi gazdaságokhoz. Engedelmesek, szófogadók a foglyok. Rossz tulajdonságuk, hogy élnek- halnak a pálinkáért s még a közönséges spirituszt is élvezettel innák, ha hozzájuthatnának. Pálinkáért oda adják minden értéküket. Legutóbb a hatóság által részükre juttatott ruhákat adták el. Nemrégen pedig a rendőrség kénytelen volt az összes halasi korcsmárosoknak és italméréseknek megtiltani, hogy az orosz foglyoknak italt szolgáljanak ki.

E sorok Írója többször felkereste a foglyokat, hogy megtudjon jellemző dolgokat az otthoni állapotokról. Nehezen ment. a legtöbb csak oroszul tud. Aki pedig valahogy németül is beszól, az nagyon bizalmatlan.

Nagyobb részük rendkívül primitiv, csak a nagy szélsőségek hangjait érzi és beszéli — kezdetlegesen. Nehéz ezektől valamit megtudni, amit el is hiszünk.

Fürge, alacsony, beszédes orosz katona az egyik. Értelmes, könnyű felfogású. Führer volt a hadseregben. Megszólítom :

— Mikor fogták el ?

— Tavaly augusztusban Zales- cykinél. Bizony uram, már egy óv óta vagyuk itt. Szeretnék már hazamenni. Békéről még nem beszélnek ?

— Még nem. De nem is vagyunk messze tőle. Szerbia már nemsokára teljesen meg lesz hódítva; ami bizonyára a háborúra nézve nagyobb változást idéz elő.

— Kozák nincs közöttük ?

— Nincs, azokat nem szeretjük. A fogolytáborban is kevés van. Ha valamit nem úgy csinálunk, mint kellene, rögtön ránk eresztik őket.

A kozákok sem mind rosszak. A doni kozákok például éppen olyan földmivesek, mint mi, csak épen, hogy lovaskatonák. De a cserkeszek a Kaukázusból, azok kegyetlenek.

Hatalmas, erőteljes, szép fiatal j férfi, aki következik. Állítólag tatár. Semmiféle éles mongol vonás nincs rajta.

— Van felesége?-- Van. Hóthetes házas voltam,

evésről, sietve bekaptunk valamit, csakhogy éhségünket csillapítsuk.

Néhány perc múlva már állott az ezred. Ott álltunk a koromsötét éjszakában, menetelésre készen. Nemsokára indultunk. Mindenkinek az volt a gondolata: hová? Pár órai menetelés otán az állomásra értünk, ahol be vagoniroztak bennünket.

Most ismét találgatni kezdtük : hová? Sokan úgy vélték, megyünk a gyűlölt szerbek ellen. Örültünk ennek mi halasiak, mert úgy véltük, keresztül megyünk városunkon s akkor esetleg viszontláthatjuk óvóinkét. De csalódtunk, mert 18 órás utazás után Galíciának egy hegyektől körülvett csinos városában szálltunk ki, melynek egy része már romokban hevert. Láttára szinte elszomorodott az ember szive.

Itt keveset időztünk ; s nemsokára menetkészen állottunk a rajvonal felé. De nem gyalog tettük meg az utat; mivel az autók sokasága várt reánk, amelyen 20 kilométer távolban levő lengyel várost szálltuk meg. Minden percben vártuk a parancsot, amely ütközetbe rendel bennünket. Azonban erre nem volt szükség. Most itt 1 időzünk !“

amikor kitört a háború, és elvittek katonának. Azóta nem tudok hazulról semmit.

— Rossz a háború ?

— Persze, hogy rossz. Az a sok ágyúgolyó borzasztó.

Egy harmadiknak bét gyermeke van otthon. Miklós cár arc, szomorú szemekkel. Soha sem mosolyog. Nagyon szeretne haza Írni, természetesen rögtön felajánlottam segítségemet. Nagyon megörült neki, de ez nála könnyekben nyilvánult meg.

— Mi a legrosszabb a háborúban?

— kérdezem az egyik, a munkát nem szenvedélyesen szerető orosztól.

— A sturm. Az borzasztó 1 A* ember azt sem tudja, hogy mi van. Csak repül a golyó, kiabálnak, az egész elveszti a fejét, azt sem tudom, mikor már egy szurony a mellembe van.

— Mikor háborúba hívtak, — mondja az a fogoly, aki a mai napig fölötte bizalmatlan volt hozzám,

— azt hittem germanszki, magyarszki, micsoda borzasztó népek lehetnek. Végig harcoltam a japán, a kínai háborút, de rólatok még borzasztóbbat képzeltünk. Aztán ide jövünk, hát látjuk, hogy olyanok vagytok mint mi. Nem szívesen jöttünk. Mikor kiütött a háború azt írták újságjaink:

— azért van háború, mert a szerbek megölték a ti hercegteket és bár ők a gyilkost kiadták, ti az országukat akarjátok elpusztítani. Aztán elvittek katonának. Ott mint a lovakat, kergettek bennünket a halálba néhány magyar kedvéért. De csak kerüljünk haza, olyan forradalom lesz ott, amilyen még a világon nem volt. Respublikát csinálunk.

— Rozumjes pan ? Érted uram, mit mond, — szól közbe a másik.

— Nálatok — folytatta az első — az történik, a mit ti akartok. Nálunk amit a cár és a kormány. Ha nekünk ez nem tetszik, jön a börtön és Szibéria.

Csendesen tovább végzik a foglyok a munkájukat, ha meg is szólal az egyik vagy a másik azt mondja:

— Csak már vége volna. Ha vesztünk is, csak meglenne a béke.

Tudja Isten, bajos ezekből a közös típust kihozni, ahány van, az mind más természetű. Egy közös vonásuk van: a szivük olyan, mint a vaj.

(V)

Mit mondanak a halasi orosz foglyok.

Városi közgyűlés.

Halas város képviselőtestülete november hó 13 án d. e. 9 órakor a városi közgyűlési teremben rendkívüli közgyűlést tart. A gyűlésen az alanti fontosabb tárgyak kerülnek tárgyalás alá :

1. Gál Imre és társai által a katonaságnak Halasról elvitele tárgyában beadott kérelme a Tanácsnak határozatával.

2. A cs. és kir. 52-ik gyalogezred állomásparancsnoksága áttette a t pesti katonai parancsnokság rendeletét a Halason építendő katonai barakklaktanyák tárgyában a Tanácsnak javaslatával.

3 Szanyi Mór helyettes pónztárnok és Tömö8közy István h. ellenőrnek kérelme pénztári óvadékuk tárgyában, a városi tanácsnak javaslatával.

4. Varga Károly h. tűzőr kérelme 10 korona havi drágasági pótlék iránt a tanácsnak javaslatával.

5. A városi tanácsnak a városi közélelmezós tárgyában jelentése arról, hogy a Haditermény r. t. az eddig kiutalt 1000 métermázsa liszthez még 1340 mótermázsát utalt ki, igy őrlési szerződésre szükség nincs. Énnek a lisztnek elárusitása tárgyában Weisz Ignáczczal kötött szerződés jóváhagyása.

6. Babó Ferencz városgazdának jelentése sertéshús, szalonna és zsír beszerzése czéljáből hízott sertés beszerzése és kimérése tárgyában a városi tanácsnak javaslatával.

7. A városi előfogatozás ügyében hozott határozattal adott felhatalmazás alapján tett intézkedésekről jelentés a tanácsnak határozatával.

Szomszédjaink hősei.

A legutóbb hozzánk érkezett veszteségi kimutatás a közeli környékből az alanti veszteséget tartalmazta: Soltvadk ért. Megsebesültek : Fék Boldizsár, Klein Albert.

£ e c z e 1. Megsebesült: Wancsura József.

Kisku nmaj8a. Megsebesült: Törteli Sándor.

Levél

a szerb harcztérről.

Rózsaszínű tábori levelezőlap érkezett a napokban a Helyi Értesítő czimére. Küldője egy halasi katona: Bangó Imre (k. u. k. FeldjÄhgerbabn N-26, tábori posta 308. sz.)

Azt írja nekünk a halasi katona, hogy Szerbiában jól haladunk előre és vitézül küzdenek a halasi katonák. Természetes ez veszteség nélkül nem jár. A legutóbbi harcokban a halasiak közül megsebesültek: Béna Lajos, Modok Antal, Kánnás Lajos, Juhász Lajos és Nagy Sándor.

Az ő századában sok halasi van. j így Kernya Pál, Biró István, Nagy Lajos, Nagy Károly és Szabados Sándor, akiknek ezideig még nem történt semmi bajuk.

EGYE MEG

minden héten lapunkat. <=> Eleven, érdekes minden egyes száma. Ara csak => 6 fillér. c=

V

mm