Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-11 / 6. szám
február 11. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 3 Miért H lett Mas eddig járási székhely? Kégi vágja, óhaja a halasiaknak, hogy városuk járási székhely legyen. Ehhez a múltban nagyon közel állottak, mivel a kiskőrösi járást, melyet aránytalan nagysága miatt közigazgatásilag kezelni úgyszólván képtelenség volt, kettéosztani határozták el. Tekintve, hogy Halas régi rivá lisa megmarad székhelynek, s a környéken Halason kívül más nagyobb helység, amely kultur és gazdasági fölényt gyakorolhatna a községekre, nincs, a halasiak jogosan kívánhatták, hogy a járási székhelyet ők kapják el. Eleinte úgy látszott, semmi sem állja ennek az útját. A reményeket azonban elhervasztotta lapunk elmúlt számában közölt azon tudósítás, hogy az uj járási székhely nem Halas, hanem Érsekcsanád lett. Mint említettük, nehéz küzdelem folyt a székhely bírásáért. Ezt módunkban van ismertetni. * Talán egy éve annak, hogy a vár- megyeháza egyik intim, kényelmes szobájában kicsiny társaság gyűlt össze, hogy a megye fontosabb dolgairól tanácskozást folytasson. Itt vetődött fel többek között, hogy Halast nagy mértékben megerősítené, tekintélyesebbé tenné, ha járási székhely lenne. Egy részt a szolgabiró- ság tekintélyt kölcsönözne neki, másrészt a beözönlő környékbeliek gazdaságilag is előbbre vinnék. így született meg a kiskőrösi járás kettéosztásának gondolata, amely mint fentebb is mondottuk, szükséges is. Alig hogy nyilvánosságra jutott a felosztás, már is akcióba léptek Halas ellenségei. Előbb a kettéosztást akarták megakadályozni. Evégből egyes megyebizottsági tagok egy kis levelecskát kaptak, azonos, nyomatott szöveggel. a levél külsőségei a nyomdatulajdonos társaság neve stb. rögtön elárulta, hogy ellenzéki kö- ró'kből származik. Tehát ellenzéki bizottsági tagoknak szánta a szerző, aki nem számolt azzal, hogy az ellenzék egyrésze Tisza István miniszterelnöksége óta a kormányt támogatja. A levél igy szól : „Tisztelt Barátom! Talán értesültél már arról, hogy a Iciskörösi járás felosztásának ürügye alatt Halasnak járási székhelyet akar juttatni a felsöbhség kegye. Ennek megakadályozása végett kérünk, hogy a megyegyülésen, amely hivatva van afölött dönteni, kegyeskedjél okvetlenül megjelenni “ Ez a felszólítás ment vagy ötven megyebizottsági taghoz, akik a felszólításnak eleget is tettek. Sőt tovább mentek. Maguk között elhatározták, hogy végső esetben cselhez folyamodnak. Hogy az ellenfél, Halas észre ne vegyen semmit, belemennek abba, hogy a járást kettéosszák, mikor azonban a székhely kérdésről lesz szó, nem Halast, hanem Ersekcsa- nádot fogják a székhely gyanánt kijelölni. Elérkezett a döntő nap. Halas ellenségei elérték céljukat, elütöttek bennünket a járási székhelytől. De ne gondolják, hogy véglegesen. Mi nem nyugodhatunk bele azon határozatba, melyet csak az irántunk érzett ellenséges politikai indulat hozott létre. Mi tovább folytatjuk a küzdelmet, de nem úgy, mint ellenfeleink, titokban, intrikával, hanem az igazság erejével. Mert elvégre is egy kicsiny 1800 lakossal biró községet nem lehet a 26000 ezer lakost számláló Halas fölé helyezni, még akkor se, ha nagy „valakik'1 -ben a harag. A győzelmet most ők aratták, a döntő diadalnak azonban a miénknek kell lenni. * Hogy mennyire a gyűlölet dolgozott ellenünk, bizonyítja a Kalocsai Néplapnak következő megjegyzése : „Sem központi fekvése nincs Csa- nádnak, sem valami különösebb jó összeköttetése ; azonfelül ez a község a tervezett járás összes községei között a legkisebb. Hát ugyan miért kell ennek székhellyé előrukkolnia? 1“ * A megoldás Kiskőrösnek sincs ínyére. Ugyanis — értesülésünk szerint — fellebbezés utján akarja járása épségét megóvni. Ebben szomszédunknak igazat adunk. Ha a székhelyet Halas nem kapja meg, úgy a felosztásnak semmi ertelme nincsen. Az esetben maradjon meg minden a régiben. * Nem lesz érdektelen, ha végül megjegyezzük, hogy a mostani kiskőrösi járás lakosságának száma közel 60 ezer. Ebből 18 ezret vészit az uj járás megalakítása miatt. B. Kni elé ugrott. Szerdán délelőtt úgy 10 óra tájban a 90-es számú őrháznál szolgálatot teljesítő váltóőr : Gulyásevics Mátyás a 906-os gyorsvonatot Várta. Ezért; a soiompókat leakarta csukni. Közben észrevette, hogy egy asszony áll a vágányok között. Oda ment hozzá, s figyelmeztette a vonat közeledtére, amely ha tovább is ott marad, kárt okozhat benne. Az asszony lement a vágányokról, úgy tett, mintha hazafelé menne. Azonban alig távozott el a váltóőr, újra felment a sínek közé, s várta a már akkor feltűnő vonatot. A vonatvezető, aki ezt a távolból látta, éles füty tyjelzéssel igyekezett az öngyilkos-jelöltet a sínekről eltávolítani. Az asszony a töltés oldalára ment, s mikor a vonat teljes közelségben volt, eléje dobta magát. A mozdony a szerencsétlen asszony fejét teljesen összeroncsolta, s testét a szántóföldek közé dobta. A vonat természetesen rögtön megállt. A közönség a vasúti személyzettel együtt az agyongázolthoz rohant, akinek személyazonosságát nem tudták meg- áhapitani. A pirtói állomásról tüstént telefonáltak be Halasra a rendőrségre, ahonnan dr. Bori Benő rendőrkapitány több rendőrrel a helyszínére ment. A holttest személyazonosságát ők sem tudták megállapítani, miért is behozták a városba, a hullaházba. Később az öngyilkos ruháinak zsebében egy levelet találtak, amelyből megállapíthatták, hogy Tallér Ven- delnó sz. Kocsis Erzsébet. A levélben, amely atyjának Kocsis István halasi lakosnak szólt, Tallórnó okát is adta tettének. Azt irta, hogy a családi boldogtalanság miatt öli meg magát. Kérte apját, hogy tettéért ne haragudjon reá, s két árván maradt gyermekét nevelje fel. A szerencsétlen asszonyt f. hó 6-án d. u. 2 órakor temették el nagy részvét mellett. Pestmegye haragszik Halasra. Többször megemlékeztünk arról, hogy a megyénél Halasnak csak ellenségei vannak. Erre vonatkozólag olvassuk a Felegyházi Közlönyben a következőket : „A megyénél rossz szemmel nézik, hogy Halas amit kér a képviselőjük által a kormánytól, mindent megkap. Megkapott már olyan dolgokat is, amit a megye nem akart Halasnak adni. Halas a megyétől kérte, hogy járási székhely szeretne lenni, de elütötték és Érsekcsanád kapta meg a járási székhelyet. — Node nem nagyon busul Halas, mivel bízik, hogy megye székhely lesz.“ Közegészség. 2-od községi orvosi állásra hirdetnek Majsán pályázatot. Járványkórház. Halason (elég baj) nincsen, Kerekegyháza azonban — a kicsiny megyei fészek — építtet. Talán követhetnénk mi is a példát. Kiss László czikkének befejező részét helyszűke miatt egyik közeli számunkban hozzuk. A haragos. Soltvadkerten Klein Gáspár éjjel behatolt haragosa : Bauman Péterné lakásába. Az asszonyt a földre teperte és mellére ülve ütötte. A kalocsai törvényszék három havi fogházra ítélte. Az apagyilkosok. Bácsmadarason Suhajda Janos gazdát Hona nevű leánya felyszecsapásokkal megölte. A gyilkos leányt a szabadkai törvényszék 10 évi fegyházra ítélte. Lopás. Veréb Ferenczné sz Bugaci L. Katalint a halasi járásbíróság lopásért 10 napi elzárásra ítélte. Ingatlanok adás-másé. Szűcs József megvette Babó Fe- j renczné Rébék Juliánná ingatlanát 15600 koronáért. Gál Istvánná Siray Juliánná megvette Matkó Károlyné Siray Mária ingatlanát 800 koronáért/ Nagy Czirok Sándor megvette Nagy Czirok Benő ingatlanát 2000 koronáért. Kolozsváry Kiss István (nős Nagy K. Máriával) megvette Török István ingatlanát 2000 koronáért. Tötök István megvette ifj. Kolozsváry István (nős Nagy K. Máriával) ingatlanát 2000 koronáért. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület f. hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat első két pontján szerepelt a város részére kiutalt államsegély. A város részére a már évekkel előbb megállapított 25 000 К és külön a rendőrség fenntartásához 14.000 К segély. Ez utóbbi összegből fennmaradó körülbelül 4000 К-t a város kutak fúrására fordítja, a mit a lakosság örömmel vesz tudomásul. Kutakra már égető szükség van s helyes eljárás az elöljáróságtól, hogy bárminemű anyagi segély felhasználásával igyekszik azt a közegészségügyi szempontból rendkívül fontos kérdést megoldani. Elhatározta a közgyűlés, hogy megfellebbezi a vármegyének a törvényhatósági úthálózat tárgyában hozott határozatát. Mostoha gyermek módjára bánik velünk a vármegye az utak kérdésében. Az ezrekre menő nagy útadót elveszi tőlünk, de az utak kérdésében a legelemibb segélyt is megtagadja tőlünk. A szomszédos községek városunktól mind nagy távolságra vannak, életszükséglete tehát a városnak, hogy legallább jó utai legyenek, a melyek a nagy távolságból való közlekedést lényegesen megkönnyítik. A város fejlődésének alapfeltétele a nagy forgalom, — ami nálunk a legjobban hiányzik, - mert az fejleszti az ipart és kereskedelmet, szabályozza a termények árát. A forgalom előfeltétele pedig a jó utak, ezt már a legnagyobb magyar, Széchényi gróf megmondta. Ha tehát a vármegye mostohán bánik velünk a törvényhatósági úthálózat fejlesztésében, megakadályozza fejlődésünket, előrehaladásunkat. A több mint 30000 К útadót azonban évente elfogadja tőlünk. Ugyancsak megfellebbezi a közgyűlés a vármegyének az uj járási székhely tárgyában hozott üatározatát. Városunk jogosan tartott igényt arra, hogy az uj járásnak székhelye legyen. A vármegye azonban itt is mellőzte Kiskunhalast és Ersekcsanádot jelölte meg az uj járás székhelyéül. A kecskeméti tüdővész ellen védekező egyesületbe belépett a város 100 К egyszer s mindenkorra fizetendő díjjal. Ólmosi József és neje kérvényének tárgyában hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a nagyvendéglő bérlete a jelenlegi bérlők vagyoni felelősségének fenntartása mellett újabb bérlőre átruháztassók. Városi utczarendezés és telekszabályozásból kifolyólag tudomásul vette a közgyűlés a városnak Darányi Józseffel és Krammer Józseffel kötött szerződését s aláírására a polgármestert felhatalmazta. A helybeli potlóidomitó csend- őrlakfanyához equitacios szolgálatra kivezényelt négy csendőrtiszt részére a város kibérelte az Alsótemplom téren lévő Bibó György-fóle házat A közgyűlés a bérleti szerződést jóváhagyta. Az állami gyermekmenhelyben elhelyezett Szabó József kiskorút nem halasi illetőségűnek mondotta ki a közgyűlés. Tudomásul vette a közgyűlés polgármesternek az 1913. dec. és 1914. január havi pénztárvizsgálatról szóló jelentését. Dr. Práger József (
