Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
február 4. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. R CsarnoK. й detektív iroda. Folytatás 3 No ez igazán szomorú egy társaság és kívánom, hogy titeket fogjanak el, mert épen olyan gonoszok vagytok, mint az a gyilkos, akit én keresek. — Takarodjék ! ordította Martens. — Megyek már no, — dör- mögte az öreg halász, — de biztosíthatlak, hogy elviszem a hireteket. Martens gúnyosan felnevetett, amidőn az öreg halász kilépett s becsapta maga után az ajtót. Az öreg pedig dörmögve ment le s útközben mindig átkokat szórt az igazság irodájára. Az utczára érve, odaintett egy egy- fogatu kocsit s megparancsolta a kocsisnak, hogy hajtson egyenesen Hajós irodájába. — Igaza volt mester — mondá az öreg halász, aki nem más volt, mint Bartel, — a kocsis ruhába öltözött pedig Hajós. Az igazság irodájának egész más czélja van, mint a betörőknek a kikutatása. Azt látom, hogy ennek a dicső alaknak, Martensnek egyedüli czélja, hogy nagy összeget csikarjon ki a hozzá forduló szerencsétlen áldozatoktól! — ügy gondolom, már eléggé ismerem azt az embert, s majd leszámolok veie ! Terád, kedves Bartel nagy feladat vár holnap. Egy fiatal katonatisztnek a szerepét fogod játszani, akire három millió korona örökség vár. En azt hiszem, te ezt a szerepet kitünően fogod betölteni ! Bartel elégedetten dörzsölte kezeit s mesterével együtt felmentek az irodába, hogy a közelebbi részleteket megbeszéljék. II. A következő nap délutánján kevéssel öt óra után, éles csengetés hallatszott Kunzat Erzsébet ajtaján. Egy elegánsan öltözött magas ur átadta a névkártyáját, aki azonnal bebocsáttatást nyert. A leány már útra készen ült a széken fekete ruhájában. — Ah, jó hogy jön Hajós én már oly türelmetlen vagyok s az igazat megvallva félek is egy kissé! S ha önnek meg nem Ígértem volna, hogy mindenben megteszem, amit kíván, az utolsó pillanatban visszalépnék ettől a veszedelmes kalandtól. — Ne féljen semmit kisasszony — mondá a detektív, — én nem hagyom el egy perezre sem, kisérni fogom önt és a jó testvért egész a kápolnába s majd meg fogom látni, hogy ki meri önt bántani. A fiatal hölgyet a detektív szavai nagyon megnyugtatták, de mindamellett, nem tudta leküzdeni félelmét. — Ha a jó testvér jön, bocsássa be a szobába s kérdezze meg tőle, hogy hol fekszik a kápolna. Yalószinű, hogy nem fogja megmondani, de esetleg megtudok tőle valamit s én rövidebb utón ott leszek a kápolnában. A leány megígérte Hajósnak, hogy úgy lesz, ahogy ő kívánja s alig végezték be a beszédet, amidőn csengetés hallatszott az ajtón s belépett a jó testvér. Hajós gyorsan egy spanyolfal mögé rejtőzött, ahonnan az idegent teljesen jól láthatta. Egy alacsony zömök ember volt, rövidre nyírott szakállal és hosszú fekete kabátban, amely állig be volt gombolva. Széles kalapot viselt, amely alul ravaszul pislogott elő gonosz szemeivel. S miután Erzsébet előtt egy mély meghajlást csinált, ünnepélyes hangon kezdett bele köszöntésébe : Üdvözlöm önt nemes hölgy ! Eljöttem, hogy önt szent társaságunk felső parancsára a kápolnába vezessem, hogy ott áhi- tatos imájáfelvégezhesse. S még egyszer kérem önt, mielőtt elindulnánk, hogy teljes bizalommal van-e ügyeink iránt ? — En azt hiszem, — felelte Erzsébet tettetett nyugodtsággal, — hogy már őszintébb bizalommal nem is lehetek. — Akkor tehát jöjjön és kövessen engem. Erzsébet a tükör elé lépett s úgy látszott, mintha csak azzal törődnék, hogy a kalapja jól áll-e, miközben ártatlan arczczal kérdezte. — Tulajdonképpen hol van az a kápolna, ahová mi megyünk ? — A helyet nem mondhatom meg önnek, mivel ön még nem tartozik társaságunkba. Nekünk nagyon sok az ellenségünk, akik mind elvesztésünkre törekszenek. Törvényeink tiltják ezt a helyet elárulni. De csak nem fél ön velem jönni ? Erzsébet a fejét rázta s mosolyogni próbált, ami nagyon nehezen ment neki. — En igazán nem félek, — mondá — csak egy kis szívdobogásom van, ami azonban könnyen megmagyarázható. — Na az ön szívdobogása nemsokára teljesen meg fog szűnni 1 — mondá a jó testvér. (Folytatjuk.) Halasi Útmutató a vidéki olvasók számára tartalmazza azon czimeket, ahol szükségleteiket beszerezhetik. Bornagykereskedők. I vadember. Szeged uiczáin nagy feltűnést keltett egy menet. Egy piszkos külsejű, teljesen lerongyolódott embert kisert egy csendőr az ügyészségre s az utczán olyan feltűnést keltett, hogy a kis gyermekek kiabálták utána „vadember.“ Mucsi László a „vadember,“ Majsa i határbeli lakos. Mucsi félévvel | ezelőtt ellopott egy lószerszámot. | Megtudta, hogy keresik, erre elbujdosott a községből. A dorozsmai tanyák közé vándorolt s egyik elhagyott kis tanya közelében telepedett meg a szalmakazalban s elhatározta, hogy soha nem megy ezután emberek közé, nehogy elfogják. Amig jó idők jártak, csak köny- nyebben meg volt. A hideg beálltával azonban mind többet szenvedett. Ennivalója nem volt, csak amit a nyár végéről elrejtett a kazalban, burgonya, kukoricza, alma s ilyesféle. Főtt ételre csak gondolnia lehetett, de a félév óta egyetlen egy alkalommal se evett meleg ételt. Es ruhát egyszer se válthatott, a nyárról maradt'hideg ruházata szakadozott. Iszonyú sokat szenvedett és mégse ment be soha se községbe, de még tanyákra se. Emberrel fél év óta nem beszólt. A múlt napokban a dorozsmai csendőrsóg is értesült a furcsa alakról s az egyik csendőrnek sikerült elfognia Mucsit. Az ügyészségen megdöbbenve nézték a szánalmas alakot. A „vadember“ szinte kivetkőzött emberi voltából. Kevés szót használ, szinte irtózó félelemmel néz mindenkire. Az első dolog az volt, hogy megfürdették, azután tiszta, rabruhába öltöztették. TfirvéBfkezÉs. Az esküdtszéki tárgyalások Kecskeméten február 3-án kezdődtek. Harcz a kofák miatt, a szegedi rendőrkapitány elé két veszekedő kofaasszony került a napokban. Ba- lónó és Palatiusnó kacsát akartak vásárolni egy tanyai magyartól. Még hozzá egyazon kacsát. A kacsa azonban olyau jószág, amelyik osztható ugyan, de csak akkor, ha a kacsa- sziv nem dobog többé 1 A kacsatulaj- douosnak mindegy volt, kivel köti meg az üzletet, a két asszony ellenben hajbakapott rajta s olyan harczi lármával járt ez a hajbakapás, hogy a sarki rendőr karját kínálta a hölgyeknek s meg sem állott, amig a kapitány elé nem ért velük. — Ott kijelentették, hogy meggondotlák közben a dolgot és visszaszivják az egymásra kent sértéseket. A közbotrányt azonban nem lehetett egyszerűen visszaszivni s a rendőrkapitány 4—4 korona pénzbüntetést szabott ki rájuk. Balónó alkodni próbált: — Tekintetös kapitány ur, engedje mán el a büntetést, inkább sohasem eszem többé kacsát 1 — Csak egyék bátran, de — fizessen is, — Sok lesz a négy korona, elég lesz kettő. — Itt nem alkuszunk, — felelte a kapitány. A két asszony nagyokat sóhajtott, azután a szoknyák tömegéből kihalászták a zsíros bugyerlárist, űzettek és megbékülve távoztak. Ádám Dávid szőlőbirtokos Petőfi utcza. Hofmeister Ignácz szőlőbirtokos és borkereskedő Árpád utca 6. Gyógyszerész. Czurda Vilmos Mátyás tér 1. Divatáru kereskedő. Tirmann Konrád Fő utcza, Városháza átellenében. Könyv' és papirkereskedő. Práger Ferencz Városháza épület. Gzukrászda. Schmidt Dániel Árpád utcza 2. Fűszerkereskedő. Eaáb Bernáth Gazdasági bank. Kertész. Fazekas Bálint múkertész és faiskola tulajdonos Nyár utcza 3. Kádár. Kovács Ferencz IV. kér. Sarló utcza 2. sz. Magyar és német szűcs. Csényi József Petőfi utcza 26. Műasztalos. Schön Dávid Takarék épület. Ingatlan forgalmi iroda. Németh Sándor V. kér. Alkotmány utcza 3. sz, Mosd- és vasald'intézet. Welsz Mihályné II. kér. Nagy utcza. Órás, ékszerész és látszerész. Faragó Sándor Városháza épül. Farkas Kálmán Baromfipiactér. Decker József, Színházzal szemben. Rőfös kereskedő. Bergl Albert és Fia Piacztér. „Eredeti csodavászon le' rakat“, Schön Samu, Piacztér. Vaskereskedő. Práger Ignácz Fő utcza. Vendéglős. Musa Sándor Kis Vigadó, Gimnázium utcza. Szabók. Hajnal József férfi és női szabó Fő utcza 20. özv. Nagy Kálmánná. Király utcza 2. Szíjgyártó. Kovács József Jósika utcza 2., Hollánder-féle ház. Temetkezési vállalkozó. Kovács B. László „Kegyelet“ temetkezési vállalata Alsó-templomtér. Üveges és képkeretező. Lovasy Lajos Piacztér. Bóth- féle ház.
