Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
február 4. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 3 Tanítók bálja. 1914. január 31. — Szombaton este zajlott le a helybeli állami elemi iskolai tanítótestület ez idei táncmulatsága. Mint minden évben eddig, ez alkalommal is fényesen sikerült. Megszoktuk már ettől a kiváló tantestülettől, — mely joggal számíthatja magát az ország legelső tanító testületéi közé, — hogy mindenben, amit nyújt, tehetsége szerint a legjobbat adja. így most is már előre kijelenthetjük, hogy egészben ép úgy, mint a részletekben, teljes sikerrel dolgozott. A jelen volt nagyszámú közönség megelégedéssel és elismeréssel távozott a mulatságról. Azaz, hogy: bocsánat ! Nem megelégedéssel ! Sőt nagy elégedetlenséggel. Sehogyan sem volt tudniillik megelégedve a terem fűtésével! Pedig ez igen fontos momentum ! Mert a bál sikeréhez tartozik az is, bogy nemcsak a táncoló fiatal párok, akiket legtöbbször a táncterem kályháján kívül a szerelem heve is melegít, hanem a fiatalok jó kedvében gyönyörködő „mamák“ is kellemesen érezzék magukat! Ez azonban hideg teremben, báli ruhában lehetetlen. Felmentjük azonban a bál rendezőségét a súlyos vád alól, mintha nem gondoskodott volna idejében, kellőképen a terem fűtéséről, mert biztos értesülésünk alapján tudjuk, hogy öt napon keresztül hihetetlen mennyiségű szenet fűtött el a terem bemelegítésére, s igy nem rajta múlott, hogy mégsem volt a bál estéjén elég meleg. De igenis, a leghatározottabb formában emelünk szót e helyen is ezen tarthatatlan állapot megváltoztatása érdekében, s fordulunk a szinpártoló egyesülethez, mint ebben az ügyben illetékes faktorhoz, hogy múlhatatlanul tegyen lépéseket a terem fűtési rendszerének megváltoztatására, amellyel a közönség a színház felépítése óta sohasem volt megelégedve. Talán néhány u n. Meidinger-kályha beállításával gyökeresen lehetne segíteni a bajon ! Ami az egyes számokat illeti, itt a megjegyezni valónk mindössze ennyi: minden jó volt, szép volt. Egyformán élvezettel hallgattuk valamennyit. az „Úri zenekar“ Offenbach közismert remekével, a „Hoífman meséi“ Barkarolájával nyitotta meg az estét, s a precíz tiszta összjátékot a közönség kívánságára néhány magyar nótával kellett még megtoldania ráadásul. A második számban, Mikes Ferencz, a halasi társaság közkedvelt tagja, nem hatott meglepetésszerüleg. Az 6 kellemesen csengő hangját mindannyian jól ismertük eddig, s éppen azért nagy élvezettel hallgattuk most is. Hogy valóban szép volt, bizonyltja az a körülmény, hogy 6 is csak „ráadás“ árán távozhatott a színpadról. A következő szám a „Szalmaözvegy“ czimü bohózat volt. A szereplők közül Ványi Teréz műkedvelői tehetségét az előző mulatságokból előnyösen ismerjük. Itt csak annyit, hogy előző évek fényes sikereihez híven, most is kifogástalanul állotta meg helyét. A bájos szobaciczus Pigáll Petemé, kész tehetségnek bizonyult szerepében. Reméljük, hogy a jövőben gyakrabban lesz alkalmunk gyönyörködni játékában. A férfi szereplők: Mikes Ferencz, dr. Bodicsi Károly, Babó Gyula és Róna Gábor egyaránt sikereset alakítottak. Hajóssy István r. kath. kántor „Kunsági nótái“ képezték a műsor negyedik pontját. Saját maga által megzenésített magyar dalokat énekelt. Nótái közül amelyeket előadott, legsikerültebbnek tartjuk a harmadikat. Ebben legeredményesebb munkát végzett, amikor a népies szövegből úgyszólván tökéletes dalt formált. A magyar gondolkozáshoz, a magyar szívhez ez áll legközelebb. Ezt a tipuat ajánljuk neki ezután is művelésre. Hanganyaga olyan, hogy bármely fővárosi színpadon fényes sikereket arathatna vele. Csak egy lépés választja el itt a műkedvelőt a művésztől, s egy kis iskolázás által ezt a lépés igen könnyen megtehetné. A „Ripacsék Halason“ ez. kabaré- szerű bohózat alakjai egytól-egyig kifogástalanul játszották szerepeiket, mintha nem műkedvelőkkel, hanem hivatott színészekkel állottunk volna szemben. — Hofmeister Ilonka temperamentumos, ügyes játékával, — a nála már megszokott kedvességével és biztos fellépésével nagyon tetszett a közönségnek Mit mondjunk Istráte Józsefről, ki a kóbor színész csapat direktorát oly meglepő hűen mutatta be; alakításai oly kifogástalanok voltak, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítették. A legnagyobb elismeréssel és dicsérettel szólhatunk a darab többi személyeiről is, kik úgy egyenként, mint összesen hozzájárultak a darab sikeréhez. Az utolsó szám : Stojanovics „János vitéz“ c. melódrámája volt. A szóló énekeket Horváth Ilonka (Iluska) és Hajós László (Jancsi) kedves csengő hangon, a karéneket a vegyes kar énekelte meglepő precizitással, melynek hallatára dalkedvelő közönségünk soraiból sokan azon óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy városunkban újra megalakulhatna egy műkedvelő dalárda, mely mig egyrészt tagjait talán sokszor káros szórakozásoktól óvná meg, másrészt a közönséget többször gyönyörködtetné és a társadalmi érintkezést megkönnyítené ! Bár a műsoron némi változást okozott az a szomorú körülmény, hogy a kérlelhetetlen halál gyászba borított nehány családot. De ez nem koczkáztatta az erkölcsi sikert, mert a közönség teljesen megtöltötte a termet, s az előadás végeztével tánezra perdült a fiatalság, s a hajnali órákig vígan mulatott. Az anyagi eredményről a jövő heti lapban számolunk el. Nem tartjuk méltányos dolognak a szinpártoló egyesülettől, hogy a terem használati dija fejében még jótékony- czélu előadások alkalmával is 100 koronát fizettet, a amikor a mozi egy-®gy estéjére alig kap 6—8 koronát, pedig ez estélyeken bizony- nyára többet rongálódik a terem s bútorzata, mint a jótékonyczélu előadások alatt. (Tudósító.) Atyaiiságos szeretet. — Pesti levél. — február hó. Az ólet kegyetlen realizálódása s ezzel együtt az önérdeknek hatványozottan minden egyéb elé történő helyezése ma már a mi régi atyaiiságos életünket is alaposan kikezdte. Régen, még csak husz-barmincz évvel ezelőtt is, egy nagybácsi, nagynéni, unokatestvér, egy sógor, vagy akár csak egy koma is (a ki pedig hát már kívül esik minden vérbeli rokonságon) olyaa szeretetben és becsben volt abban a famíliában, a melyik az atyafiui köteléknek a másik végét szorongatta a markában, hogy valóságos örömünnep volt, ha familia meg az atyafi összekerült. Egyik ezen a vidéken lakott, a másu amazon, de ha egyszer egy-két napra összehozta őket a sors, hát ott, a hol megpillantották egymást, összeölelkeztek, összecsókolództak, hogy : — Szervusz, édes bátyám ! — Hozott isten, kedves öcsém ! — Hát a Mari néni ? — Meg az ángyom? — No gyerekek, lássátok, ez a Béla bácsi 1 Ti még nem is ösmer- tótek. (S a gyerekek sorra siettek kezet csókolni.) Remélem, hogy nálunk maradtok egy-két hétig ? — Hát bizony, édes bátyám, mink már csak egyenest idejöttünk. Gondoltuk, csak nem sértünk meg azzal, hogy fogadóba szálljunk. A bácsi meg összeráncolta szemöldökét, hogy: — Fogadóba-ó ? Dejszen ki is tagadtalak volna, öcskös, a familiából! Es igy tovább. Ma már tudjuk, hogy a száj- meg a kózcsók ragadós- betegséget is terjeszthet, hát óvatos szülők már nem szabadítják rá olyan buzgón a gyerekeiket senkinek sem a szájára, meg a kezére. A lakás is megszűkült, mert hát mindenütt drága, s a vidékről Pestre érkező rokon, ha csak módjában van, előbb megszáll a vendégfogadóban, s csak azután megy látogatóba az atyafiakhoz, a kik aztán hadd csóválgassák a fejüket, hogy : — Ejnye, Matyi öcsém, hát már nem tudtatok hozzánk szállni ? Hiszen majd csak megfértünk volna valahogy . . . (S ugyanekkor gyorsszámolást végez a fejébe, hogy milyen sokba is került volna a néhány napos vendégség.) No, de ma csak nálunk ebédeltek, ha nem tudtok valami jobbat. Mi ? Ezzel az egy ebéddel aztán vége is a régi atyafiságosságnak. Már a második találkozást közömbös helyre tűzik ki: cukrászboltba, kávéházba, vagy vendéglőbe, a hol ki-ki maga fizeti, a mit fogyaszt. Nincs másként. Drága az élet és nehéz a küzdelem kenyérkereset. Mindenki, sógor, koma, testvér, ije- dezik, hogy pénzébe vagy a kényelmébe kerül az atyafiság, viszont az atyafi már eleve védekezik az ilyen gyanúsítások ellen- Aztán meg még valami. A vér, amelyikről azt mondja a magyar, hogy nem válik vízzé, lassacskán kezd bizony elvizeVárisi kízgyflás. Kiskunhalas város képviselőtestülete február hó 4-én, szerdán d. e. 9 órakor a városi közgyűlési teremben rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A belügyminisztériumnak értesítése, a város részére a folyó évre kiutalt 25000 kor. államsegélyről. — 2. A városi tanács előterjesztése a belügyminisztérium rendeletével Halas város részére folyósított 14000 kor. rendőrségi államsegély felosztása tárgyában. — 3. Polgármester jelentése Pest vármegye törvényhatósági bizottságának a törvényhatósági úthálózat tárgyában hozott határozat elleni felebbezés tárgyában. — 4. Polgármester jelentése, Pest vármegye törvényhatósági bizottsága által a kiskőrösi járás ketté osztása tárgyában hozott határozata elleni feleb- bezése iránt. — 5. A tüdővész ellen védekező kecskeméti egyesületnek kérvénye az egyesületekbe való belépés ügyében. — 6. Olmossy József és neje kérvénye és felebbezóse, a tanácsnak nagyvendóglő bérlete átruházása tárgyában hozott elutasító határozata ellen. — 7. Darányi József telekszabályozásából kifolyólag a Fő utczán felmerült átruházási szerződés jóváhagyása a tanács javaslatával. — 8. Krammer Józsefnek átengedett közterület átengedés! szerződés jóváhagyása a tanács javaslatával. — 9. A helybeli pótlóidomitó csendőrlaktanyához aequitátiós szolgálatra vezényelt 4 csendőrtisztiszt közül kettő részére kibérelt Bibó György-féle házra vonatkozó bérszerződés jóváhagyása tárgyában a tanácsnak javaslata. — 10. Az állami gyermek- meuhelyben elhelyezett Szabó József gyermek illetőségi ügye Szeged városa árvaszékének megkeresése folytán. — 11. Polgármester jelentése az 1913-ik évi deczember havi és félévi, úgy az 1914-ik évi jauuár havi pénztár vizsgálatról. Az aj választó kerületek. A választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat már ösmeretes. Bennünket halasiakat annak csak Pestvármegyét érintő része érdekel közelebbről. Őrömmel látjuk, hogy a választókerületek számát a magyarság fölényét védendő, megyénkben szépen szaporították, amennyiben a régi tizenöt választókerület helyett huszonketö lesz. Ebbe természetesen nincsen beleértve a két törvény- hatósági város: Budapest és Kecskemét A megyei választókerület székhelye : Abony, Alsódabas, Bia, Czegléd, Czinkota, Dunaveese, Gödöllő, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kispest, Kunszentmárton, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Pomáz, Ráckeve, Rákospalota, Soroksár, Újpest, Vácz. nyősödni. Mit törődik ebben a nagy hajszában X. vagy Y azzal, hogy az unokatestvére hat kis gyerekével együtt hetenként esak egyszer jut húshoz, máskor meg babot, krumplit eszik. X-éknek elégbe kerül a lakás, a színház, a sok zeur. Boldoguljon szegény rokonuk úgy, ahogy tud, a maga erejéből.
