Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-28 / 4. szám

január 28. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 3 hni szikkel!. Vérmes reményeket fűztek a hala­siak ahhoz, hogy városunk a közel jövőben megyeszékhely lesz. Ennek semmi sem állott az útjában, mivel a kiskőrösi járás kettéosztását elha­tározták. E reményeket azonban letarolta azon megyei határozat, amely a já­rási székhely gyanánt Ersekcsanádot nevezi meg. Járási székhely lesz egy falucska, amely nemcsak hogy fölényt nem gyakorolhat a községek felett, hanem sok tekintetben alattuk van. S miért történt mindez? Annak az okát a következőkben adta elő egy befolyásos megyebizottsági tag, aki nevének elhallgatását kérte: Rossz szemmel nézi a megyei el­lenzék, hogy Halas városa mindent elkaparit szomszédjai elől. Különösen a kiskőrösiek gyűlölik Halast. Talán van okuk miért ? Elég az, hogy mikor a kiskőrösi járás kettéosztását elhatározták, megállapodtak, hogy frontot alkotnak Halas ellen. S hogy az ellenzék terve sikerült, bizonyítja, hogy ma nem Halas a megyei szék­hely. Az igaz, hogy nem volt könnyű a dolguk. Az utolsó pillanatban sikerült csak azokat legyűrniük, a kik Halas mellett harcoltak. A tömeg győzött. Általában véve azt veszem észre, hogy a megyén Halasnak a főispánon és még néhány emberen kívül alig van jóakarója. Igaz ugyan, hogy ezek a kevesek derekas munkát végeznek; de hát lehetetlent ők se művelhetnek. Azonban még nem kell feladni a harcot, s úgy hallottam, Halas ba­rátai sem adták fel. Ők küzdenek tovább, hogy — mondásuk szerint — néhány év leforgása alatt Halast járási székhellyé tegyék. Kívánom, hogy sikerüljön nekik. Közgazdaság. A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Sze­geden f. hó 8-án d. e. 9 órakor a felső ipariskolában fognak megtar­tatni. A vizsgálati kérvények kellően felszerelve a m. kir. iparfelügyelő­séghez (Földvári utcza 4. szám) kül­dendők be. A majsai vágóhídon a múlt évben levágtak 207 szarvas- marhát, 14 borjut, 2150 juhot, 560 bárányt, 2 kecskét és 800 sertést. A íinánczok és Ilyenkor,az óv elején van szüret- jük a dohánycsempészeknek ; ilyenkor szoktak túladni a „termésen.“ A szomszéd Soltvadkert községben nagyban űzik a csempészés veszélyes ) de annál jövedelmezőbb mesterségét. Itt történt az alanti eset, amelyről a következő tudósítást kaptuk: Egyik C8empészkedé80r61 ismert gazdához beállítottak a finánczok. — Nem tagadom, — mondta — hogy van nálam egykis szűz dohány de azért mégis rossz helyre jöttek az urak, mert én rajtam ugyan semmit sem vesznek, magyarázta flegmatikusán a két biztosra jött pénzügyőrnek. — Jól van, jól! — szóltak — ne disputái jón annyit, hanem elő azzal a dohánnyal. Ha nincs mit venni, majd ül érte egy pár hetet, legalább máskor nem űzi a csempész mesterséget. Abból ám nem esznek az urak, hogy a dohányom odaadjam és még üljek is! Szegény ember vagyok én, kell nekem az a pár garas, amit a dohányon kapok 1 A pénzügyőr látta, hogy itt hiába erélyeskedik, azért egy oktával lejjebb kezdte: — Nézze barátom, tudjuk mi, hogy nehéz a szegény ember meg­élhetése. Magát sem szívesen hábor­gatjuk, de meg kell tennünk, mert feladták Adjon ide egy keveset, s azzal elintézzük az ügyet. — Nem adok én uram semeny- nyit, hanem, ha mindenáron bün­tetni akarnak, jöjjenek este erre felé, vigyázzák meg hová viszem, ott lesz mit venni. Rövid idő múlva a két fináncz már az utczán mosolygott egymásra és dörzsölte markát a jó fogás elé, mig odaben a gazda szintén hálál­kodott magának, hogy ilyen könnyen megsza aduit kedves vendégeitől. Eljött a várva-várt este. A csem­pész — magára kerítette viharvert, darócz szürjét, s az ágyderókból illatos dohány tekercset dugott alá. Jól körülnézte magát, hogy nem tünik-o fel gyanúsnak, azzal megindult a tiltott csemegével a „a biztos helyre.“ Az utczára érve megpillantotta délelőtti vendégeit, de, — mintha semmi közük sem volna egymáshoz, a szűz dohány. — elhaladt mellettük. Azok sem szóltak, hanem negyven-ötven lépés távolból hűségesen kísérték egy sár­gára meszelt épületig, amelynek ka­puján hirtelen eltűnt előlük. Ott abban a házban a falu egyik gazdája, előkelő polgára lakott, akinek döntő szava van a környékben. A csempész óvatosan lépett be és suttogva mondta : Elhoztam. — Jól tetted, már úgy is kevés van a tavajiból. Hát aztán mit fizessek érte ? — kérdezte hasonló halk­hangon. — Csak hat koronát. — Ördögbe hisz az nagyon drága ! — Nem drága az uram, hisz muskotály is van benne. A vásárló nem volt az az ember, aki sokat szeret alkudozni. Kifizette az összeget, amivel a csempész rög vest el is távozott. De nem sokáig forgathatta ke­zében az illatos füstölőt a vásárló, mert nyílt az ajtó, s előtte állott ismét a csempész. Ijedt képpel súgta a fülébe. Gazda uram itt vannak 1 . . . Kicsodák ? A finánczok !.. . Tessék eldugni,.. . vagy még jobb lesz az ablakon kihajitani a kertbe. Gazduram kissé meghütözött a fináncz szóra. Nem is gondolkozott sokáig, hanem a tanácsot megfogadva, kibillentette a drága füstölőt a kertbe. A művelet után alig zárult be az ablak, már is kopogtattak az ajtón. A gazda tudta, hogy miféle ven­dégei érkeznek, s habár a tulvilági élet közül a gyötrelmesebbre kívánta őket, udvariasságból mégis szólott: Szabad ! A jövevények beléptek, a csempész pedig, mint akire szükség nincsen, nyugodalmas jó éjszaka kívánás köz­ben ügyesen elpárolgott. A két zöld mundéros udvarias hangon előadta jövetele okát. A gazda váltig erősitgette, hogy az 6 lakásában a keresett dolog egyáltalán nem található, s ha talán kételkednek szavaiban, hajlandó lakását a kutatás czéljára átengedni. Azalatt pedig az ablak alatt meg­mozdult a bokor, s pár perez múlva a csempész megelégedett mosolylyal vitte a hóna alatt az összefont sárga leveleket egy másik „biztos helyre.“ Budapesti gabonaárak: jan. 27. Búza 23 k. 10 f. — 24 k. — f. Rozs 17 k. 50 f. — 17 k. 60 f. Árpa 18 k. 70 f. — 14 k. 70 f. Zab 15 k. 10 f. — 16 k. 40 f. Tengeri magy. 13 k. 40 f — 13 k. 60 f. „ rom.-bőig. — k. — f-------k. f. Korpa 9 k. 10 f. — 10 k. 10 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: I. rendű öreg 350 kgr. felül 123—126 fii. I II. „ „ 280-350kgr-ig 120-122 „ ® Fiatal nehéz 300 kgr. felül 124—136 „ •5 „ közép 220—300 kgr-ig 128—140 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 132—144 „ HMiértéi 140—300 kgr.-ig —------„ Az árak kilónként értendők. Mi történt a Környéken? Leütötte Akasztón Zsellér István i haragosát Szvótnyik Jánost. Fel ! jelentették. Kártyabarlangot fedeztek fel Izsá­kon. A vizsgálat folyik. Felakasztotta magát Majsán Tóth János szíjgyártó. Meghalt. Tolvajok. Soltvadkerten Eiler Gáspái I ruhát, Jakobi Lajos és Balog József zsákokat loptak. Feljelentették őket. Angyalcsinálló szülésznő. Kecs­keméten a rendőrség Kovács Lászlóné szülésznőt magzat elhajtásórt letartóz­tatta. Az orvvadász. Bobár József jános­halmi lakos állandóan orvvadászattal foglalkozott. Az erdőőr azonban rajta­kapta és a császártöltósi csend­őrségre kísérte. Bünbarlangokat fedeztek fel Ceg­léden. Az elsőben Horváth József korcsmáros, a másodikban Sz. Juli­ánná juttatott jó pénzért fiatal leá­nyokat urak kezére. Gyilkos fiú. Solton Német Bálint és István egy korcsmába alaposan beszeszeltek. Részegen tértek haza, ahol összevesztek, a fiú ekkor dü­hében fejszével agyonütötte apját. A gyilkos fiút letartóztatták. Szobrot akarnak állítani Kecske­méten Kada Eleknek. A halas-kecskeméti vasat hamarosan kiépül. Jeleztük múlt számunkban, hogy a halas-kecskeméti vasút ügye újra felszínre került, amennyiben f. hó 22-én a Város és közsógfejlesztő bank tárgyalásosat folytatott Kecskeméttel. A bank részéről Eber Antal vezér- igazgató és Foris Sándor mérnök utaztak Kecskemétre. Sándor István polgármester ülésre hivta össze a tanácsot, amelyen rámutatott azokra a tényezőkre, melyek alapján az érdekeit községek anyagi hozzájárulását a vasúthoz meg kell nyerni. A községekkel való tárgyalá­sokat a részvénytársaság elvállalta és körülbelül 2 — 3 hónap alatt a dolog düllőre is jut a községekkel, úgy, hogy könnyen lehetséges, hogy a vasút megépítéséhez még ebben az évben hozzá kezdenek, annál is in­kább, mert a részvénytársaságnak nagy összegű külföldi pénzek állanak rendelkezésére. Tisza István és a munkás. Egyik budapesti olvasónktól kaptuk az alanti sorokat, amelyeknek — bár aktualitásukból némileg veszítettek — jellemző voltuknál fogva helyt adunk. Szól a tudósítás ekként: Akkor történt ez, amikor a pesti nemzetközi munkások nagy tüntetést rendeztek. A kópviselóház elé akartak vonulni de a rendőri készenlét gondolkodóba ejtette őket. Visszamentek tehát a főváros legszebb utczája, az Andrássy- ut felé. A közönség felvonuló tömegtől tartva, részben elmenekült onnan, részben egészen elkerülte azt. Egyet­len egy ember sétált nyugodtan az Audrássy utón. Magas gyászkalapos úriember. Amint haladt az utón egyszerre egészen közelében egy vágtató kocsi összeütközik egy kerék­páron siető munkással. A kerékpáros munkás gépével együtt elvágódik a földön. Egyetlen ember siet a segít­ségére : a magas gyászkalapos úri­ember. Felemeli, megkérdezi, nagy fájdalma van-e. S mikor a munkás azt feleli, hogy véresre zúzta magát, a gyászkalapos úriember megállít egy arra haladó kocsit, besegíti a megsérült munkást, kifizeti a ko­csisnak a diját és meparancsolja, hogy vigye a sérült embert a kór­házba, ahol majd az orvosok bekötözik. A munkás köszönő szavaira a gyász­kalapos úriember igy felel : — Isten vele, barátom, remélem, nagyobb baj nem lesz belőle. Megemeli kalapját a munkás előtt és nyugodtan tovább ment. Közben azonban — mint az a nagyvárosban már szokás — összecsoportosul a bal­eset helyén vagy száz ember és kíváncsian nézi, mit csinál a magas gyászkalapos ur. Egyszer csak vala­mennyi megemeli a kalapját: a gyászkalapos ur Tisza István gróf, Magyarország miniszterelnöke volt. Es történt ez kedden, a viharos képviselőházi ülés után, a nagy szoczialista tüntetés estéjén.

Next

/
Thumbnails
Contents