Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-03 / 22. szám
4 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 3. Terméskilátások. A földmivelósügyi minisztérium a terméskilátásokról jelentést adott ki. Abból vészük a bennünket érdeklő részt: A május első felében járt esőzések által a vetések fejlődésére gyakorolt kedvező hatást a hó második felében uralkodott újabb szárazság s az utóbbi két hét alatt az ország legnagyobb részében csaknem megszakítás nélkül tartó száritó szól teljesen lerontotta, úgy hogy a májusi esőzésektől várt lényeges javulás csak nagyon kevés helyen következett be. Ahol május első felében elegendő csapadék esett s a gabona vetések normális fejlődéséhez megvoltak a kedvező talaj- és hőmór séklet viszonyok is, ott sem következett be a májusi esőktől remélt javulás, mert — főleg a buza- vetósekbeu — igen sok helyen oly nagy mértékben lépett fel és terjedt a rozsda, amilyenre már évek hosszú sora óta nem volt példa. Igaz ugyan, hogy a minden évben kísértő rozsdaveszedelem leggyakrabban nem bizonyul oly félelmetesnek, mint amilyennek ilyen időtájban mutatkozni szokott, a mostani nagyfokú rozsdásodás azonban azért tartja oly nagy aggodalomban a gazdákat, mert a rozsdalepett buzavetések alsó szárrészei a kétszeri szárazságtól több helyen már megsárgultak s kevés reménynyel biztatnak a tekintetben, hogy képesek lesznek elegendő táplálékkal ellátni a kényszeredve kihányt s többnyire apró kalászokat. Ezen kedvezőtlen kilátásokat némileg ellensúlyozzák egyes kisebb területek, — főleg a Duna jobbpartján és a Királyhágón túl, hol a vetések elég jól fejlődnek s mindezideig rozsdamentesek, szép zöldsziuüek, — ezek azonban a búzatermelés szempontjából kevósbbó fontos területek s az aggodalmakat éppen az a körülmény teszi súlyosakká, hogy a főbb buza- termővidókeken csaknem kivétel nélkül általánosak a panaszok. тштт. Majsa, május hó. A kupak-tanács határozott. Kimondotta, hogy nem ád hozzájárulást a kecskémét—majsai vasúthoz; arra neki nincsen szüksége, mivel az nem hoz hasznot a polgároknak. E határozat szomorúan jelképezi azt a maradiságot, amely a mi községünkben uralkodik. Pedig nem nagy a mi pótadónk, gazdagok a mi polgáraink — s a község ugyancsak el van maradva. Nézzünk csak végig e helyett Halason. Ott a haladás szellője lengedez, ott felismerték, hogy haladni kell, még pótadó árán is. A Helyi Értesítő hasábjairól, a mely lap jobban el van terjedve nálunk, mint más újságok, szólunk a majsai képviselőtestülethez, kérjük, változtassák meg elhamarkodott határozatukat, adják meg a hozzájá- járulást a vasúthoz. A község érdeke kívánja azt! Reméljük, belátja ezt a majsai képviselőtestület is. Több majsai polgár. Mi történt a Környéken? i Választói vizsga. Kiskőrösön az j első választói vizsgát a múlt héten tartották meg. Miniszteri kiküldött Paczolay Győző halasi igazgató volt. Az express ingyen-utasa. A múlt héten a szomszédos Kelebia állomáson a szolgálatott teljesítő hivatalnok észrevette, hogy az áthaladó keleti express ütközőjén egy ember ül. Megállították. Elmondotta, hogy Török Györgynek hívják, foglalkozása jelenleg nincs és pénz hiányában igy akarta az utat megtenni Szabadkától Budapestig. Öngyilkosságok. Majsán Klapcsik István munkás öngyilkosságot követett el. Meghalt. — Topolyán Siska János földmives felakasztotta magát. Halálos szerencsétlenség. Végzetes kimenetelű szerencsétlenség történt egyik félegyházi pusztán. Sikár Imre 10 éves gyerek testvórbátyjával játszott a tanya előtti téren s valahogyan egy játék revolverre tett szert, amelybe eddig még ki nem derített utón egy golyót is szerzett. A kis revolver elsült s Sikár Imre holtan bukott a földre. A golyó szivén találta s azonnal halált okozott. Testvérbátyja megszeppenve mondta el a szerencsétlenséget szüleinek, akik megrendülve vették körül a kis holttestet. A halálos szerencsétlenségben a rendőrség a vizsgálatot megindította. Megölte a villám. A szabadkai hatarban, Tompa-Kelebia pusztán csütörtökön délután nagy vihar volt. A villám több helyen lecsapott Egy villámcsapás Gyertyás Ferenez 22 éves földmivest érte, a ki Odor József földbirtokos tanyáján kukoricát kapált Kis Istvánnal és Odor Györgyei. A villám Gyertyást a fején érte és nyomban megölte, társait azonban nem érintette, csak a földhöz vágta, úgy hogy komolyabb bajuk nem történt. Szaporodnak a bűnök. A fővárosi rendőrség most kibocsátott bünsta- tieztikája szerint a bűnösök az idén 60 százalékkal szaporodtak. Tűz. Leégett a múlt héten Sin- kovic András kiskőrösi lakos háza. Szerelem miatt a halálba. A szeged—rókusi állomáson egy agyou- gázolt női holttestet találtak. Meg állapították, hogy Giliczi Juliskának hívják s 35 éves szállodai alkalmazott volt. Horgosról utazott Szegedre és útközben kiugrott a vonat ablakán. Kabátjánál fogva azonban fennakadt és a vonat igy körülbelül egy kilométernyire hurcolta magával, mig végre a kerekek lefejezték. Azt is megállapították, hogy a nő azért lett öngyilkos, mert elhagyta a kedvese, aki nélkül nem tudott élni. Agyonütötte a testvérét. Salacz István és Salacz József öregcsertőn lakó nős, családos testvérek hosszabb idő óta rossz viszonyban éltek egymással és gyakra össze is vesztek, a peípatvart a jus okozta. A múlt héten is összeperlekedtek, majd verekedni kezdtek, miközsen a 84 éves Salacz István egy baltával öccsét Józsefet agyoncsapta. Szerkesztői üzenet. K. Helyben. Lapunk múlt számában megjelent, s képviselőnk szájából elhangzott beszédet Kecskeméti Hiiadó czimű laptársunk előzékenységéből volt módunkban közölni Kitűnő laptársunk az egész beszédet közölte; engedőimével onnan vettük át. Sport. Football-mérközés. Pünkösd hétfőjén a mélykútiak football csapata átrándult Kiskunhalasra, hogy kiköszörülje azt a csorbát, amely a közel múltban érte. Ugyanis a halasi Atlétikai Club 9:0 arányban győzelmet aratott fölötte. A mérkőzésre az idő nem volt kedvező; előtte és játék közben esett. Az első félidőben állandóan a halasiak voltak fölényben. Eredmény 1.0 a mieink javára. A második félidőben a támadást a mélykútiak veszik át, s hamarosan kiegyenlítenek. Ekkor a támadást a halasiak kezdték meg, eiőseu előrenyomultak s az utolsó 10 perczben három gólt lőttek. Végleges eredmény 4:1 a halasiak javára. Tornaversenyt tartott szombaton a szabadkai gimnázium ifjúsága. A bemutatott gyakorlatok tetszettek a közönségnek. EseteK. A gyanú. Az alanti történetke még Vári Szabó István polgármestersége alatt történt, s Figyelő munkatársunk adta le: Halas most se nagy város, azelőtt tiz évvel, még ilyen se volt. A lakosok egyformán élnek, kényelmesen. Töiténetünk idejében a városban izgatott volt a hangulat. Ennek az volt oka, hogy egy idősebb öreg ur szállt meg a szállodában, aki napközben a várost és vidékét gyalogolta keresztül-kasul, este pedig bezárkózott a szobájába és ismeretségkötésre senkinek a világon nem nyújtott alkalmat. Nagyon titokzatos ember volt. Ep most is a piaczon jön keresztül és utána 15 lépésre egy rendőr követi. A titokzatos ur egyenesen a városházára megy. — Polgármester ur — kezdé az idegen belépve a hivatalba — nekem nagy panaszom vau. Három napóta időzöm ebben a városkában és mióta megérkeztem, lépésről lépésre egy rendőr követ. En tisztességes ember vagyok, nem kell úgy vigyázni rám, mint egy rablógyilkosra ! De hát miért vigyáznak rám ? — Igen uram — hebegte a polgármester — de az ur a szállodásnak azt mondta, hogy szórakozni jött . . — Na és ? — Na és azért gyanús, mert látja uram, Halasra soha az életben nem jött még senki szórakozni. Az már más. X. ur, aki egy koldusnak busz fillért adott, észreveszi, hogy a koldus egyenesen a közeli korcsma felé tart. Utána ered s éppen akkor csípi el, mikor már a korcsma kilincsét nyomogatja. X. ur ráförmed: — Hallatlan szemtelenség! Az imént adok magának húsz fillért, hogy éhező családjának kenyeret vegyen s most pálinkát akar inni a pénzen ? ! Koldus ; Isten ments, uram csak a tegnapi czekkemet akarom kifizetni. A kivándorlás. — Pesti levél. — Nincs gyámoltalanabb, szomorúbb, tájékozatlanabb nép, mint a magyar- országi kivándorló, akit, mint a birkát hajtanak be a kivándorlási vonatokba ... A legtöbben Fiúméban szállnak hajóra és ezeket, akik a Ounard hajóin mennek, összegyűjtik a Keleti pályaudvaron, mig annyian lesznek, hogy egy pár harmadosztályos Pullman-kocsira való kiteli belőlük és akkor indítják őket útnak. Nekimennek szegények a tengernek, az idegen Amerikának, annyi tájékozatlansággal, a mennyivel valami kis adófelszólalási vagy kihágási ügyet sem tudnának eligazítani a szolgabiróságnál vagy az adóhivatalban. A budapesti kivándorlási látványosságban ez a rettenetesen lesújtó. Sorban egymásután jönnek be a kivándorlók, a Keleti pályaudvaron levő irányító-irodába. Ottbent a rend- őrfelügy elő kikérdezi őket, hova, kihez akarnak menni Amerikába, milyen kikötőből akarnak indulni ? A rendörfelügyelő kiszámítja elég-e a pénzük az útra. Ha vitás az eset a kivándorlási vállalatok jelenlevő hivatalnokai rögtön veszik a könyvet hol, merre van a város, kiszámítják, mennyibe kerül az ut odáig. A legtöbb kivándorló azt sem tudja, hova megy, cédulára van felírva, kívülről nem tudja a város nevét. Ha a cédula elveszne mehetne vissza a megyéjébe. Egy oláh asszony jött messze Erdélyből, írni, olvasni nem tud, tudatlan és nehéz eszü, mint valami állat, de 6 is jobb életet akar annál ami itt van. Odahaza a falujában egy kemény kartonra rá Írták, hogy Cleveland! A kartont ráragasztották a hasa fölött a szoknyájára. Úgy fest vele, mint valami podgyász. Ha kérdezik tőle, hova megy, rámutat a kartonra irt névre . . . Belép egy másik. — Hova indul ? — kérdezik tőle. — Már ón csak oda a hová a komám! — Hát az hová megy ? — Ü tudja, nála van a recef vagyis az átrecz. — Azt nem engedhetem, hátha egyik elveszti a másikat szem elől, nincsenek összevarrva! Mit fog ott mondani, azt se tudja hová megy 1 Menjen ki, kérdezze meg, hova mennek, Írja fel egy cédulára magának ! Aztán jöjjön vissza. — Merre akar utazni ? — kérdeznek egy másikat. — Nem tudom ; a merre a többi. Egy faluból valók vagyunk kérőm. Csak együtt tartunk. — Menjen ki, kérdezze meg a falubelijeit, merre akarnak menni ? Bejön a kivándorló-jelölt mondja: — Loterdámnak kérőm ! — Mennyi pénze van ? — Egyformán van itt kérem mindenkinek pénze, mert egy faluból gyüttünk. — Négyszáz korona nem elég, nógyszázhatvanötnek kell lenni. Menjenek ki még egyszer, beszéljék meg merre akarnak menni, mert Rotterdamnak nem futja, nem engedhetem, hogy visszaküldjék magukat. Néhány perc múlva bejönnek a magyarok. — Határoztunk kérem 1 Hát mink csak egyek vagyunk uram ! Mink csak Loterdámnak mehetünk 1 — Akkor lelkem vissza vannak utasítva Öregesen kimennek a folyosóra és azt mondják, hogy az urak valamelyik hajóstársaságnak el akarták őket adni, azért nem engedték őket Loterdámnak utazni. Egy napig, kettőig még itt ténferegnek, aztán vizszamennek Háromszékbe. Csikbe vagy Beregbe és három négy hót múltán megint itt vannak vagy több pénzzel, vagy valami uj Loterdámmal; Ьасзак a csizmatalpba vagy kabátbélésbe nincs belevarrva még annyi pénz, hogy onnan a loterdámi hatvanöt korona kikerül...
