Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-11 / 24. szám

1918

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

junius 11.

Testedzés.

— football, —

A halasi Atlétikai Klub és az itt időző 30-ik gyalogezred zászlóaljának football csapata vasárnap délután mérkőzést tartott. Az élvezetesnek ígérkező mérkőzésre szokatlan nagy számú közönség gyűlt össze, bizonyságot tévén arról, hogy van érzéke a sport szórakozás iránt. A viadal egy órahosszáig tartott s igen heves volt. Bár a halasiak mindent elkövettek a diadal megszerzéséért, mégis 4—3 arányban győztek a katonák.

Mint értesülünk, ma, szerdán d. u. ismét mérkőzés lesz.

— Tornaverseny. —

Vasárnap d. u. 4 órakor a gimn. növendékei az intézet udvarán tornaversenyt rendeznek. Belépődíj 60 fillér. A versenyre a közönség ezúton hivatik meg

Esetek.

Megjárták.

Egy kisebb határállomáson átutazott két jókedvű utazó, akik a gyorsvonat étkező kocsijában megittak három üveg bort. Ettől aztán olyan széles kedvük támadt, hogy amikor kiszálltak a kis határállomáson, odamentek a vámhivatalnokhoz, hogy egy kicsit megtréfálják.

Egy öreg vámtiszt teljesítette a a szolgálatot, aki kötelességéhez híven megkérdezte az utazókat:

— Mi van elvámolni való ?

— Három üveg burgundi — felelte az egyik utazó.

— Hol van az a három üveg — kérdezte a vámtiszt.

— Megittuk 1 — felelte az egyik

utazó ingerkedő kaczagással.

Az öreg vámtiszt nem jött ki a sodrából, hanem egész hivatali komolysággal elővette a díjszabás jegyzékét.

— Mindjárt uraim, utána nézek.

Azután feltette pápaszemét és lapozgatni kezdett a tarifa-könyvben.

— Nos, mit fizetünk ? — ingerkedett vele a két utitárs.

— Rögtön, kérem — mondta a vámtiszt — és hangosan kezdte olvasni a vámtételeket : „Bor hordóban . . . húsz korona. Bor üvegekben . . . negyven korona. Bor szamárbőr-tömlőben ... — most barátságosan föltekintett a könyvből — vámmentes. Önök nem fizetnek semmit . . .

A koldus.

Egy fővárosi templom előtt a sok béna, nyomorék, rongyos koldus között áll egy erős, egészséges férfi. Egy jószivü nő, aki naponta több hatost oszt ki azon a helyen, meglepődve látja az uj jövevényt. Oda is megy az egészséges emberhez és igy szól hozzá :

— Ez már mégis szemtelenség, egészséges ember létére ideáll a nyomorultak közé és itt koldul.

A koldus szemtelenül válaszol:

— Naná, majd a maga rongy két fillérjéért kiszuratom a szememet.

Flegma.

A legendás parasztflegmának találó jellemzéséül szolgál az alanti eset.

Mihály gazda, ki egyébként lustaságáról és fecsegő természetéről hires, a minap lihegve berohan János gazdához.

— Hozta Isten — kiáltják feléje és leültetik.

— Hogy van, hogy van, Mihály gazda ?

Mihály gazda erre magyarázgatja ezt is, azt is, beszélgetnek egyről* másról körülbelül egy fél óráig, de végró is megszólal Mihály gazda :

— Igazán nem tudom, hogy ma- radhatok-e még, mert tetszik tudni, azért jöttem, hogy létrát kérjek kölcsön, mert hát ég a házam.

Családapa lmja.

A fiam vizsgázik,

A lányom vizsgázik,

Az ón szegény orcám Két oldairól ázik ;

Panaszlom tanárnak,

Papnak, fűnek, fának :

Minek is születtem Én családapának ?

A fiam, a Pista,

A lányom Mariska,

Mindkettőnél szörnyű Probléma a vizsga ;

Exámen ruhákra Rámegy a dohányom Megbukik a fiam,

Megbukik a lányom.

Egyik szakácsnő lesz,

A másik meg suszter,

Úgy lelóg az orrom,

Mint az árva luszter.

Eugem az istenek Jól arczul csapának :

Minek is születtem Én családapának ? (Satyr.)

Az élet mélységeiből.

A fővárosi élet árnyképeit, kapja e rovatban az olvasó, okolásul, tapasztalásul.

Az igazi nyomor elrejtőzik, szemérmesen meghúzódik. Nem tud róla senki, csak a benne fuldoklók ismerik.

A nyomor fészke a nagy város. Igazi tanyája a mi szép fővárosunk, hol elszomorító, megdöbbentő állapotban, olyanban, aminőt mi, az alföldön élők el sem tudunk képzelni, élnek, tengődnek az emberek.

Joggal mondhatom tengődnek. Még talán ez a kifejezés is gyenge annak kidomboritására, mennyire kell küz- ködniök, szenvedniük a mindennapi kenyérért a főváros páriáinak.

A kép sötét, de hozzá se hasonlítható ahhoz, a melyet e lapban régebben festett Figyelő barátom a halasi tanyai lakásokról. Azok a pesti, kül városi lakásokhoz képest paloták.

Ott legalább egyedül lakhat a család, nem háborgatja senki : legfeljebb az éhség (az is csak néha) kopogtat be hozzá.

S a fővárosban? Meg kell osztania alacsony, sötét, nedves, azért mégis drága odúját a családnak teljes idegenekkel, miért is az intimitások idegenek előtt folynak le ; s hogy ez mit jelent, azt fejtegetnem felesleges.

Ott a nyomor, az éhség nem tesz látogatásokat. Nem is kell! Hiszen állandóan közöttük tartózkodik.

A nyomor pedip tudvalevő a bún forrása. Nem kell csodálkoznunk tehát, ha a fővárosi lapok nap-nap után bűntényekről, gyilkosságokról adnak hirt, melyeknek főszereplői a nyomortanyák lakói.

Szerkesztői üzenetek.

Dorozsmai olvasónak. Mivel próféták nem vagyunk, nem jósolhatjuk a halas—dorozsma—szegedi vasút közeli kiépülését, bár a közérdek szempontjából kívánatos volna. Ugyanis ezáltal nemcsak elszigetelt, a világtól elzárt területek csatoltatnának szorosan a városhoz, hanem összeköttetést nyernénk a hozzánk gravi- tálni igyekvő népes Dorozsmával, szerezvén akként környéket. Ezt szem előtt tartva készséggel teljesítjük azon kérelmét, hogy nevezett vasútvonalat ismertetve felszínre hozzuk. — Jó kívánságait köszönjük.

Hiú leány. A hajfestő szerek — bárhogy is hangoztatják forgalomba hozói — nemcsak a hajra, hanem a fejbőrre is ártalmasak. Elégedjék meg tehát hajának mostani színével. Ha azonban az ártalmakkal számol, úgy készséggel közöljük, miket használjon, j

A boszorkány.

— Igaz történet Halas múltjából. —

Irta: GAIUS.

I.

Botra támaszkodva, lábait mintegy maga után huzva, botorkált az esti homályban egy vén asszony a város széle felé. Egy ütött-kopott ház előtt, amelynek oldalait támogatni kellett, állott meg. Az ajtó nyitva volt. Nem kellett a vén asszonynak bezárnia lakását, nem kellett féltenie holmiját, mivel mindenki elkerülte a „halasi boszorkány“ lakását.

Csak éjfél-felé vette útját a „boszorkány“ lakása felé egy-egy nő, aki bájitalt kórt a bűbájos asszonytól, hogy visszaszerezze azzal az elveszett szerelmet. Máskor kikapós asszonyok, feleségüket megunt férjek keresték fel, hogy szabadsághoz jussanak. Azt persze csak úgy nyerhették el, ha a férj, illetve feleség megbetegszik s csendesen kimúlik.

Történetünk idején 1746-ban a városban nagyon elszaporodtak az ilyen esetek. De nemcsak nálunk Halason vették igénybe Bosér néni ügyes kezét, hanem a vén boszorkány lakása valóságos bucsujáró helyévé vált a szomszéd községek lakosainak is.

Nemcsak egyszerű földmiveseket láthattunk a szegényes lakásba belépni, hanem gyakorta látogatást tett ott olyan férfi és nő is, aki magasabb társadalmi osztály tagja volt.

Az öreg asszony belépett a szobába. Nehány bútor volt csak ott bent: egy asztal, nehány szék és egy lóca. A szoba többi helyét csodálatos eszközök, üvegek, amelyekben folyadékok, porok voltak, foglalták el.

Az öreg asszony vacsorához ült. Alig evett valamit, amikor léptek nesze hallatszott.

Nehány pillanat múlva egy sűrűn lefátyolozott, köpenybe burkolódzott nő lépett be. Arcát látni nem lehetett, junói termetét azonban a bő köpeny sejttette.

Az idegen nem szólt egy szót se. Egy öreg bankót helyezett az asztalra. a vén boszorkány elértette.

Nehány pillanat múlva már távozott a vendég, s az öreg asszony folytatta vacsoráját. (Folytatjuk)

Ingatlanok adás-mese.

Szekeres István megvette özv. Novák Jánosnó Kovács Berta ingatlanát 4100 koronáért.

Vavrek István és neje Pálfi Judit megvették Barka József (nős Tóth Eszterrel) ingatlanát 500 koronáért.

Gusztos László (Mihály fia) megvette Babós Imre és neje Kis F. Teréz ingatlanát 2400 koronáért.

Hatházi Balázs és neje Pál Terézia megvették Hatházi Imre (nős Babós Erzsébettel) ingatlanát 54 koronáért.

Pál János (nős Ternyák T. Máriával) megvette özv. Topán Józsefnó Ferencz Juliánná 700 u. öl ingatlanát 1600 koronáért.

Bor Réz István és neje Király Mária megvették özv. Kovács M. Lajosnó Nagy Éva és társai felsőszállási 1 hold 100 n. öl ingatlanát 2000 koronáért.

Fekete Györgynó Rácz Anna megvette Szekulesz H. Herman (nős Schneider Reginával) ingatlanát 516 koronáért.

Darányi István (nős Darányi Erzsébettel) megvette Tóth B. Lajos (nős Szűri Máriával) ingatlanát 5760 koronáért.

Szalai T. István (nős Tegzes Zsu- zsánuával) megvette a halasi Takarék ingatlanát 400 koronáért.

Boros Sándor (nős László Rozáli- val) megvette Szatmári G. Péter (nős Berta K. Máriával) alsófekete földekbeli 694 n. öl ingatlanát 600 koronáért.

A test-knltusz.

A testedzés az ókorban volt virágzásának tetőpontján. Hellas félistenként tisztelte olympiai győzteseit, s ha valaki be tudta bizonyítani, hogy olympiai győztesnek az unokája, az máris elég jogcím volt arra, hogy az állam gondoskodjék az eltartásáról.

A középkori lovagi tornák már kizárólag praktikus czóizatuak voltak, a szép kifejlesztett test már közömbös, mert akkor erős vallási szellemben nevelkedtek és bizony az ő hitbeli póldaadóikat külön, hosszú, sovány szenteknek ábrázolták.

Az újkor emelte fel a testnevelés zászlóját, még pedig első sorban Skandináv államokban. A hires svédgyakorlatok a világ legegyszerűbb testmozgás műveletei, de elég ahhoz, hogy beesettmellü, vézna emberek helyett izmos, életerős, jókedvtől duz zadó embereket neveljen.

A torna nemcsak az izmot erősiti, fejleszti, hanem hatása belekapcsolódik a psichológiába is. Fegyelmezettséghez juttatja művelőit.

Városunkban egész az utóbbi időkig egész mellékesnek tartották a sportot. Avval nem foglalkoztak, annak nagy szerepét nem ismerték fel.

Csak az ujabbi időben állt be nagy és örvendetes változás. Atlétikai Klub alakult, a város fiatalsága gyakorta gyűl össze testedző sportjátékra, s ami csodálatos néha nők is.

Adja Isten, hogy e felbuzdulás ne szalmaláug legyen ! Gains.

A három fin.

Mese, mely meg is történhetne.

Az öreg Tokány világóletóben nagy csirkefogó volt, mégis sokra vitte. Házat szerzett magának, készpénze is volt jócskán, s a mi csodálatos, ezt mind anélkül szerezte meg, hogy a törvény emberei csak egyszer is nyakon csíphették volna. Három fia is volt neki, igazi Tokány-gyerekek.

Az öreg már közel járt az ötven- hez, elérkezettnek látta az időt visszavonulni az üzlettől s a fiuknak adni át a teret. Három hónapi időt adott nekik, hogy határozzák el, milyen utón és módon akarnak majd megélni, sót több: vagyont szerezni.

Mikor letelt a töprengósi idő, maga elé hívja a legidősebbet :

— Na, Jancsi, mit sütöttél ki ?

János igy felelt :

— Apám, ón azt határoztam el, hogy szövetet fogok lopni, olcsó ruhákat csinálok belőle és igy mindenki hozzám jön vásárolni.

Az öreg Tokány megelégedetten bólintott a fejével, majd a középső fiút szólította maga elé:

— Na, Manó, hát te mit fogsz csinálni ?

— Apám, János bátyám ostoba ember. Ő a ruhákat meg akarja csináltatni. Mire jó ezzel vesződni, s erre pénzt kiadni ? En mindjárt lopom a kész ruhát, igy még olcsóbban adhatom a vevőknek mint ő!

Es előállott a legifjabb Tokány is, a Péter:

— Apám, mind a két bátyám szamár. Minek először lopni a ruhát в azután eladni az embereknek és igy szerezni a pénzt? I En mindjárt a pénzt lopom ki az emberek zsebéből I

Az öreg Tokány szemeiből kiszökkent az apai büszkeség könnye és igy kiáltott boldogan :

— Te vagy egyetlen testvéreid között, akinek igazán tehetsége van gazdaggá lenni.

Hi;iitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[i!iiiiiiiii!iiiii!miiiMii:i.H

Biztatás.

Lásd, barátom, igy mit sem ér az élet.

Nősülj meg végre ! Keress feleséget!

Oh, légy nyugodt, nőt százat is találsz :

Öledbe hull a menny, ha résen állsz.

Nem kell kínálnod hangosan magad,

Csak egy hangot szólj. . . s feleség akad