Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-04 / 23. szám
1918. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 4. Az apja fia. „Nem esik messze az aima a fájától“ — mondja a közmondás. Ez nagyon is áll Zseni Imre 21 éves legényre, aki betörés miatt került rendőrségünk kezére. A fiatal betörő fia annak a Zseni Lajosnak, aki 1906. szeptember elején egy este bebocsájtást kért Balla Zsuzsánnához és azt éles bicskával össze vissza szurkálta. Mikor már azt hitte, hogy meghalt, körülbelül 50 forintot elrabolt tőle s azt szeretőjével, Purucki Erzsébettel elmulatta. A fiú se lett különb apjánál. О is már korán a rossz útra tért, s hogy hol fogja végezni, annak csak a mindenható a megmondhatója. — Az esetről különben a következő tudósítást adhatjuk : P. hó 29-én Csizmadia Benő II. kér. lakásának udvarába ismeretlen tettes bemászott, az udvaron talált fejszével a konyha- és szoba-ajtót felfeszitette s a szobában mindent: szekrényeket, ágyakat összeturkált. A rendőrség a tettest Zseni Imre 21 éves foglalkozás nélküli egyén személyében vasárnap éjjel elfogta, ki beismerte, hogy tudva azt, hogy Csizmadia lovakat adott el azoknak az árát akarta ellopni. Ezért hatolt be a lakásba. Azonban hosszas keresésre sem talált semmit. — A rendőrség f. hó 2 án a kalocsai ügyészségre kisértette. Pesti nyomorúság. (A fővárosi szegények életmódját vetítjük papírra, okulásul, Uogy : nem mind arany, a mi fénylik, vagyis, hogy a fővárosban a fény mellett ott van az árnyék is.) A Ferenczváros legsötétebb részén régi házak emelkednek. Rozogák, minden pillanatban összeomlással fenyegetnek. Szűk, mocskos lépcsők vezetnek az emeletre, amelyen sűrűn egymásmelleit vannak az ajtók. De nem is csoda. Hiszen negyven család talált a házban „hajlékot.“ Zörgessünk be egyik lakásba. Gőz fogad bennünket, melyet a szegénység lehel ki. Fojtó, nehéz szag. Olyan sűrűn rohan felénk, hogy szinte visszataszít. A főbérlő szegény özvegyasszony. Öt gyermeke van. Mind apró, keresetképtelen. Az anya napszámba jár, de a mit keres, csak éhbér. Kenyérre is alig jut belőle. A házbór pedig hetenkint kilenc korona. Rákényszeríti a sors, hogy idegen embereket fogadjon egyszobás hajlékába. De erkölcsös érzése úgy diktálja, hogy kóbor suhaucok és csavargó leányok elől elzárja az ajtaját. Csak házaspár talál fedelet nála. Most igy négy ágyban négy férj és feleség alszik. A szűk lakásban öszesen kilencz felnőtt és öt gyermek szorong ágyban, földön, pádon egymás mellett. Az albérlőknek kell a takaró, az itteni fogalmak szerinti puha fekvőhely, mert azok fizetnek. A szegény asszony, meg öt aprósága rongyok halmazán kuporog, a ruhájával takarózik. Legtöbbször fáradtabban ébrednek, mint lefeküdtek. B. III III I III Hill lllllll III 11 III HU 11 l;l IMIHI IЩИ 11111IJ 111 |;l IJIIÜI Szerkesztői üzenetek. Tb'bbeknek : Kecel. Távol állott tőlünk a keceli plébánossal kapcsolatban a kalocsai törvényszéket még csak a legcsekélyebb mértékben is meggyanúsítani A törvényszéknek a tanúvallomások alapján (utóbb értesültünk, hogy nem három, hanem hat volt) el kellett Ítélnie a plébánost. Arról azonban, hogy a tanuk milyen viszonyban voltak a plébánossal, mi indította őket a vallomás megítélésére, a törvényszék nem bírhatott tudomással. Stefán Futacsi: Amerika. A beküldött összeget (10 korona) megkaptuk. Előfizetése 1914. május 3l-én jár le. Üdv ! Elkeseredett: Helyben. Szíveskedjék kedd délelőtt szerkesztőségünkben megjelenni, ott megvizsgáljuk panaszát, s ha jogos, szóvá tesszük Addig nem. Egy kon város haladása. Fenti czim alatt a „Jászapáti és Vidéké“-ben olvastuk az alanti, bennünket közelről érdeklő sorokat, amelyeket minden kommentár nélkül közlünk. „A jász-kun rokonságon kivül egy férfi személye is hozzákapcsol bennünket egy alföldi városhoz, ahhoz a városhoz, amely az utóbbi időben a fejlődésnek csodálatos példáját mutatja. Halas város az, amelyről most megemlékezünk. Megemlékezünk anélkül, hogy hímet varrnánk a nagy fejlődésből a jászság egyik kiváló fiának, Hegedűs Kálmán dr. orsz. képviselőnek ruhájára. Ennek 6 nem is örülne, mert jól tudjuk, hogy szerinte ő csak kötelességét teljesíti azon város lakosaival szemben, akik őt bizalmukkal megtisztelték. Közöljük a tényeket, hadd lássa a Jászság, mily nagy haladásnak indulhat egy város, ha van valaki, aki a népet szereti, aki a város fejlődését akarja és nem hangzó frázisokkal elégíti ki a lakosokat, Halas városa évtizedekkel ezelőtt a tespedós mocsarába merült. Nem akadt senki, aki onnan kivonszolta volna. Ott vergődött. Ekkor az isteni gondviselés elfujta a régi rendszert, eltüntette és a semmiből uj pártot alakított, amely mellé álltak azok, kik szivükön viselik a város és lakosainak érdekét. Ez a párt vitte Halasra a mi fiunkat, Hegedűs Kálmán drt. A fejlődés még távolról szemlélve is nagy. Láthatja az ember már messziről villogni az uj állami iskolák hatalmas tetőit, amelyek hirdetik, hogy két év leforgása alatt sikerült Halason az iskolakérdést megoldani. De nemcsak nj elemi iskolákat kapott a város, hanem tanfelügyelőséghez is jutott és a közel jövőben felépítik az internátuet is, amely a gimnáziumot van hivatva még jobban megerősíteni. — ügy halljuk, a polgári fiú iskola ügye is kedvező elintézést nyert. A kulturális intézményeken kivül egész sora van azoknak, amelyek a közgazdaságot kívánják szolgálni. Ilyen a csendőrlaktanya, az állami támogatással felállított csipketelep stb. A Halas—majsai vasútról is megkell emlékeznünk, nemkülönben arról — az odavaló függetlent égi lapban olvastuk — hogy a vasúti pályaudvart is kibővítik a közeli hónapokban. Lapunk szerény keretei nem engedik meg, hogy az eredmények közül ezeken kivül még csak a legfőbbeket is elősoroljuk. Azonban úgy hisszük, — izlelitőül ez is elég s eléggé bizonyítja a kun város haladását. Adná az Isten, hogy mi ugyanabba a sorsba jutnánk, mint Halas városa.“ Gondolatok. A határ, melyet mindnyájan elérünk, ki sírva, ki egykedvűen, ki élte alkonyán, ki előbb, ki utóbb, de elkerülhetetlenül mindenki, a határ, ahol minden virulás véget ér, amelyen túl csak rögök vannak meg nyomorúságok, a határ, amely egész életünkön át közelgésével riasztgat és akkor terpeszkedik elénk, amikor legkevésbé várjuk, ez a határ — a sir. * Gazdag és tiszteltnek lenni és e mellett a kevélység meg dicsvágy nyilaitól nem találtatni igen nehéz dolog. * A jótettnek csak akkor van igazi értéke, ha buzgalommal, lelkesedéssel, meleg szívvel, igazi örömmel és érzéssel követjük el, de nem akkor, ha a tett tartalom és érzés nélküli. * Semmi sem tart örökké, még a mézes hetek sem. Az élet nincs küzdelmek nélkül, csalogány-csattogás évadján sem, soha sem. Agyonütötte haragosát. — Tudósítónktól. — Jánoshalmán a község határában elterülő szőlők között meggyilkolva találták Adám Miklós odavaló lakost. — A meggyilkolt öreg, pupos ember volt, aki kéregetésből szedegette össze azt a néhány fillért, amelyből beszerezhette mindennapi pálinkáját. A múlt hét szombatján is beült a községből kivezető ut legelőjénél egy korcsmába és ivott, amig csak telt az összekoldult pénzből. Ejfél körül részegen, dülöngélve távozott a korcsmából és szőlők közt hazafelé vette az útját. A többiről még nem lehet bizonyosat tudni, legfőlebb sejteni. Annyit megállapítottak, hogy Adám Miklóst a szőlők közt megtámadta valaki és doronggal agyonverte. A halott arcza teljesen el volt rutitva, mert néhány ütés azt is érte s ezenkívül az éjjel hulló eső rácsapkodta a homokos sarat Adám Miklós eltorzult, véres arczára. A csendőrség megindította a nyomozást a tettes után. Miután a jánoshalmi véres bűntetteknek majdnem kizárólag a harag és polgárok egymásközti gyűlölete, a motívuma, a esendőrség most is ezen alapon indította meg a kutatást és sorra vette azokat az embereket, akikkel a meggyilkolt ellenséges viszonyban állt. Huszonegy óra alatt az adatok tömege érkezett hozzájuk, hogy a megöltnek Loncsarevics Benedek 20 éves jános- halmai legény volt a legádázabb ellensége, ki a meggyilkolttal folyton veszekedett, sőt némelykor tettlegességre is került köztük a sor. Ezek után a csendőrök a tettes keresésére indultak, kit meg is találtak a szőlőkben. Letartóztatták. Később bevallotta a gyilkosságot. Elmondta, hogy Adámmal állandóan veszekedett és végre elhatározta, hogy leszámol az öreggel. Tudta, hogy a szőlők melletti korcsmában szokott inni. Elment oda és látta, hogy Adám már jön ki a korcsmából, részegen. Ekkor meglapult az egyik fa mögött és addig ott maradt, mig haragosa el nem haladt mellette. Aztán utána vetette magát és agyonverte egy szőlőkaróval. Tettétől megijedve nem mert hazamenni, 8 bujdosott a szőlők közt, amig a csendőrök el nem fogták. Háziipari kiállítás. Rövid idő óta alig fél éve áll fönn városunkban a gazdasági népiskola, s már több irányhan kézzelfogható eredményeket mutathat fel. Ilyen nem kicsinylendő eredmény az, hogy a leányosztályok megtanultak szalmából, nádból, kákából, raffiából különféle értékes tárgyakat készíteni. Ezekből a tárgyakból u. m. különféle alakú virágállványok, kézimunka állványok illetőleg asztalkák, papírkosarak, kis kerti asztalka székekkel, pálma cserép-tartó állvánnyal és anélkül, disz-kosárkák, gyümölcs- és kifli-kosarak, kisebb cserép-tartó, munkaállvány, szivar- és cigaretta- doboz, keztyú- és ékszer-doboz, bon- bonier kosárka, varró-kosár, kenyérkosár, szandvich kosárka stb. a jövő vasárnap, f. hó 8-án a közgyűlési teremben kiállítást rendez Gregus Gyuláné, a női kézimunka és háziipar ideiglenes tanítónője, s arra minden érdeklődőt, de különösen az uri-nő- ket és tanügybarátokat szívesen látja. A kiállítás vasárnap d. e. 10—12 óráig s délután 8— 5 óráig tekinthető meg. A tárgyak elárusitását Babó Mariska és Freytág Emmuska urleá- nyok fogják szívességből teljesíteni, s az anyagok árán felül befolyó összeg teljes egészében a helybeli Patronázs Egyesület céljaira lesz ferditva. — A kiállításra kerülő tárgyak csinosak, tartósak és olcsók, miért is minden- ifinek ajánljuk azok megtekintését. — Belépődíj nincsen. Esetek. l^el találta magát, A szomszéd városban történt, a hol villanykarók részére mély gödröket ásnak. Egy ilyen árokba beleesett egy fiatalember. Kinek egyébként semmi baja sem történt, néhány per- czig erőlködött, hogy kijusson a kellemetlen helyzetből és amikor látta, hogy segítség nélkül nem tud kimászni, torkaszakadtából el kezdett énekelni: — Tele van a város akáczfa virággal . . . — Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog . . . Azután áttért a népszerű operettekre: — Unczili Smunczili . . . — Nincs több ilyen csoda gazella termet . . . Erre egy marcona rendőr jelent meg és haragosan rivalt az éneklő fiatalemberre : — Maga miért dalol itt ? — Beleestem a gödörbe és nem tudok kijönni. — Na hát azért itt kántálni kell ? — A fiatal ember igy felelt: — Ha segítségért kiáltozom, bizonyos, hogy nem jön a rendőr ur. De az ember éjszaka dalol, egy perez alatt itt van a rendőr. Ráijesztett. Kapitány a privát „diener“-hez: — Gazsi, menj föl a lakásomra s kérd el a feleségemtől tábori flaská- mat. De ne igyál belőle! Azt hiszem méreg van benne! Gazsi fölmegy. — Nagyságos asszonyom, kérem a kapitány ur tábori flaskáját! — Melyiket? Itt több függ a falon. — Azt, a melyről a kapitány ur azt gondolja, hogy én elhiszem, hogy méreg van benne. Az orvosnál. Egyik bátyánk elmegy az orvoshoz, mivel kezd rosszul hallani. Az orvos megvizsgálja, kikérdezi, aztán megállapítja, hogy a baj az ivástól származik. Természetesen eltiltja minden italtól. Egy tél év múlva bátyánk újra jelentkezik az orvosnál. De most már olyan süket, hogy az orvos csak hallócső segélyével beszélhet vele. — Talán megint ivott ? — Az első pár hónapban semmit. — Es aztán hallott ? — Nagyon jól hallottam doktor ur. — Es? — Es újra elkezdtem inni. — De ember, hogy tehette ezt! — Megmondom doktor ur : amint újra hallani kezdtem, olyan dolgokat hallottam, hogy — gondoltam — már ennél mégis nagyobb élvezet, ha iszom. Nem szabad hazudni,.. A gyermekbiróság egy tizenkétéves fiú fölött ül törvényt. A fiú lopott. Nem nagyon súlyos volt az eset s a vádlottat felmentették. A biró azonban nem mulasztotta el a végén szigorú intelemben részesíteni a fiút. Majd gyengédebb hangon figyelmeztette : — Látod, fiam, most az egyszer kimenekültél a bajból. De nem menekülsz, tudom, ha még egyszer lopni merészelsz. Aztán azt is tapasztaltam nálad, hogy szeretsz hazudni. Pedig a hazugság minden bűn forrása. Aki hazudik, mindenre képes. ígérd meg nekem, fiú, hogy ezentúl nem fogsz hazudni. — Megígérem, — szólt sírva a gyerek. — Most pedig menj szépen haza. Nesze, itt van négy krajczár, hogy villamoson utazhassál. — De hat krajczárba kerül ám a villamos — zokogta keservesen a gyerek. — Ja, igaz, már elmúltál tízéves. Nem baj, mondd csak a kalauznak, hogy még csak kilencz éves vagy.