Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-02-19 / 8. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. február 19. 220 millió korona fedezetlen defi­citje, az állampénztár összes aktívái 19 millió koronát tettek ki, a pénz­tári készlet pedig В és fél millió korona! Február elsején csak úgy lehetett a tisztviselőket kifizetni, hogy a kormány sietve felvette az elődje által előkészített függő kölcsönt! íme, beszélnek a számok. Most fö­lösleg, vagyoni szaporulat, pénztári készletek. Akkor rengeteg hiány és üres kassza. Ilyen különbség van gazdálkodás és gazdálkodás között. . . Közgazdaság. A Gazdakörnél kékkövet és nyúl­szapuka magot még lehet jegyezni. Allati betegségek. Halas város környékén a következő helyeken van ragadós állati betegség. Sertésvész: Félegyházán, Solton és Fülöpszállá- son. Sertésorbáncz : Homokmógyen. Páhin, és Fajszon. Bühkór : Pró- nayfalván, Akasztón, Soltvadkerten, Izsákon és Nagykörösön. Lépfene : Orgoványon. Vásár. A legközelebbi kiskőrösi állat és kirakodó vásár f. hó 23 és 24 én lesz. Budapesti gabonaárak: február 18. Búza 21 k. 95 f. — 23 k. 15 f. Eozs 19 k. 15 f. — 19 k. 45 f. Árpa 18 k. — f. — 18 k. 60 f. Zab 20 k. 60 f. — 22 k. — f. Tengeri magy. 13 k. 50 f. — 13 k. 90 f. „ rom.-bőig. 19 k. 10 f. — 19 k. 50 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: M I. rendű öreg 350 kgr. felül 126—133 fii. lg II. „ „ 280-350 kgr-ig 126-128 „ g Fiatal nehéz 300 kgr. felül 128—138 „ *2 „ közép 220—300 kgr-ig 126—132 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 126—140 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 115—125 „ Az árak kilónként értendők. Csarnok. A végső küzdelem. A Helyi Értesítő számára irta : Figyelő. Folytatás 8 A palotában semmi nyomot sem talált Pinkerton. Hasonmása volt e gaztett annak, amelyet nemrégiben Dantin bárónál követtek el, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi esetben a bárót másvilágra szállították, jelen esetben pedig a grófnőt nem ölték meg, hanem elcipelték. Hogy mi tervük volt evvel, azt a detektív nem is gyanította. Gondolt arra i8, hogy másutt akarják eltenni láb alól, de akkor meg az jutott eszébe, hogy azt könnyebben megte­hették volna a helyszínén. Valami más czóluknak kell lenni a gazoknak. Ugyanekkor a posta levelet hozott, melyek közül egy a vőlegény czimóre szólt. — Ugyan ki irhát nekem — mondta a fiatalember csodálkozva. Hisz’ ebben az országban senki sem ismer már, s még legjobb barátaim se tudják, hogy itt tartózkodom. Kíváncsian felbontotta és olvasta : „ Uram! Az ön menyasszonya ha­talmunkban van. Mi tudjuk, hogy ön dúsgazdag s kiszabadítására minden áldozatot meghoz. Ezért azt az aján­latot tesszük, hogg váltsa ki a grófnőt. Nem szabunk ki nagy összeget, mind­össze : százezer koronát. Ez önnek csekélység, s akkor ismét karjaiba zár­hatja Adélját. Ha kérésünket nem teljesiti, иду azt nagyon megfogja keserűim: meg­küldjük önnek menyasszonya — fejét. A pénzt egyik megbízottunknak adja át. Nehogy azonban arra merészeljen gondolni, hogy a rendőrséget reánk uszítja, mert akkor nem látja többé életben a grófnőt. “ Szó nélkül átnyújtotta a levelet a fiatalember Pinkertonnak, aki annak figyelmes elolvasása után hosszasan gondolkozott, majd megszólalva azt a tanácsot adta a vőlegénynek, hogy teljesítse a gazok kívánságát, a töb­bit pedig bizza óreá. Másnap a nagy lapokban a követ­kező hirdetés volt olvasható: A levélbéli ajánlatot elfo­gadom. Várom megbizottukat. A hirdetésnek meg is lett a ha­tása. A következő nap folyamán egy harraincz óv körüli ember jelent meg a vőlegénynél, Gordonnál s megbízott gyanánt mutatkozott be. Gordon leültette a „kedves“ vende­get s húzta halasztotta a pénz átadá­sát addig, mig Pinkerton meg nem érkezett. A detektív a másik szobában foglalt helyet, s onnan vizsgálgatta az idegent. Felismerte benne a banda tagját. A pénz kézhez vétele után távo­zott az idegen. A detektív szintén. Tisztes távolból óvatosan követte, ügyelvén arra, hogy a tömegben szem elől ne tévessze. De hiába! Az üldözött egyszerre csak eltűnt. Dühösen tért vissza Pinkerton a Bartel kastélyba. Nagy meglepetésére ekkor már a palota úrnőjét otthon találta, aki elmondotta, hogy a hara­miák már az ágyban fekvésekor lepték meg, s mielőtt meg védekez­hetett volna, kábítószerrel elaltatták, s azután hova vitték, azt nem tudja. Elég jól bántak vele, tisztességes szobában helyezték el, jó táplálékot adtak neki, — amit volt komornája, aki a bandának a tagja, eszközölt ki. — Na aztán — mondta a grófnő — kocsiba ültettek, s hogy miért, azt nem tudom, visszahoztak. A detektív és Gordon hallgattak. Nem említették a váltságdíjat. XIV. Valóságos búskomorságba esett Pinkerton detektív. Roppant bántotta, hogy folytonos kudarcz éri. Aludni nem tudott. Egész éjjeleket az utczán kóborolva töltött. A rend­őrfőnök már komolyan aggódott miatta. Ekkor eszébe jutott Pinkertonnak, hogy jó lenne felkeresni azt a leányt, akinek kedvesét a haramiák halálra kínozták, s aki egyszer árulójukká lett. Elindult kutatására. Fáradozása nem volt eredménytelen. Megtalálta a leányt, de halálos betegen. Egy szót se vehetett ki belőle. — Hát a végzet is ellenem eskü­dött — dühöngött magában a detek­tív. — De nem hagyom abba a kutatást. Kézre kell kerítenem a gazokat, ha bele is pusztulok. De most előbb hazamegyek, alszom egy nagyot, mert már rég óta nem pihen­hettem ki magam. Ezzel felült egy az utczán haladó omnibuszra, mely az éjjeli mulato­zásból hazatérő fiatalemberekkel volt telve. Köztük ült egy, aki erősen feltűnt a detektivnek. Ugyanis az kendőzött- nek látszott. — Ennek úgy látszik oka lehet, hogy elrejtse magát valaki elől — gondolta magában és szemmel tartotta. Az idegen nem sejtve semmit, gyanútlanul irományait rendezgette. Eközben a detektív éles szemét nem kerülte el egy levél. Felismerte a Gordonnak küldött levél írásának hasonmását. Kétségtelenné vált, hogy a gazok egyik tagja áll előtte. A jó fogást nem akarta kiereszteni kezéből Pinkerton, ezért amikor az általa figyelemmel kisért egyén leszállt, 6 is ugyanazt cselekedte. Észrevétlenül követte s megállt annál a háznál, amelybe a banditát belépni látta. Gondolkozott, mitévő legyen. Hivja-e a rendőrséget, igénybe vegye-e annak a segítségét, avagy egymaga kísérelje meg a bandita lefülelését. — Egyedül megyek. Lesz, ami lesz, nem bánom — mondta a detektív és belépett a házba. Ott egy lelket se talált. Egyik szobából azonban világosság áradt ki. A detektív oda belépett, s amire nem számított, az egész bandát maga előtt látta. Mindnyájan egyszerre ugrottak fel, s mielőtt a detektív védekezhetett volna, valóságos sortüzet intéztek ellene. Pinkerton halálos sebtől találva holtan rogyott össze. Másnap a lapok vastag betűkkel jelentették, hegy Pinkerton, a hires detektív aki a bonyodalmas bűntények egész hosszú sorozatát derítette ki, titokzatos módon eltűnt. Nem is került soha elő. Gyilkosai holttestét feldarabolták, s régi tanyá­juk pinczehelyiségében rejtették el, ahol háborítatlanul nyugodott London betörőinek félelmetes ellensége. (Vége.) 52/1913. végreh. ez. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kiskunhalasi ki­rályi járásbíróságnak 1912. évi Sp 669/3 sz. végzéssel Dr. Holländer Ignácz ügy­véd által képviselt Sárközy Sándor végrehajtató részére 110 korona tókekövetelés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehaj­tást szenvedettektől 1913. évi január hó 10-ik napján le- és felülfoglalt és 930 koronára becsült ingóságokra a kis­kunhalasi kir. járásbíróság 1913. V 16/1 számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követe­lése erejéig is, amenynyiben azok törvé­nyes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettek lakásán Kiskunhalason, Kígyó utca 1 sz. alatt leendő megtartására határ­időül 1913. február 22. napján délntán 3 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt gyalupad, kocsi, szódavíz készitó gép s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén beosáron alul is el­fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégittetéshez tartanak jogot, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig nálam Írásban vagy szóval jelentsék be. ' A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1913. évi február 8. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. 63/1913. végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kalocsai kir. törvényszéknek 1913. évi 404/P sz. végzéssel Dr. Fodor Hermann ügyvéd által képviselt Berkovics és Somló kereskedő cég végrehajtató részére 400 К tőkekövetelés s jár. erejéig el­rendelt kielégítési végrehajtás folytán végre­hajtást szenvedettől 1913. jan. 20—23 napján le és felülfoglalt és 1551 К 90 f.-re becsült ingó­ságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1913. V. 33/1 számú végzésével az árverés elrendel­tetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvé­nyes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettnek lakásán Kiskunhalason, Jósika u. 1 sz. a. üzlethelyiségében leendő megtartá­sára határidőül 1913. évi február 25. napján délután 4 órája és követekező napjaira tűzetik ki, a mikor a biróilag lefoglalt különféle téli alsó ruhák, gyermek öltönyök, különféle diszmű és üvegáruk, ernyők, kötött és játék­áruk, üzleti berendezések s egyéb ingóságok a J legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárvere­zendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez tartanak : jogot, ha amennyiben résziikre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási j jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig nálam Írásban vagy szóval jelentsék be. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követó naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1913. február 9. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. 68/1913. végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kiskunhalasi kir. járásbíróságnak 1912. évi M 192/4 sz. végzéssel Musa Benő végrehajtató részére 112 korona tőkekövetelés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végre­hajtást szenvedettől 1913 január 22. napján le és felülfoglalt és 670 koronára becsült ingóságokba a kiskunhalasi kir. járásbí­róság 1913. V. 11/2 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amenynyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedett részvénytársaságnak Kiskunhalason, Debeák puszta 1691 sz. tanyáján leendő megtartá­sára határidőül 1913. év február hó 27. napjának délután 3 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt kocsi, szekerek, gazdasági eszközök s egyéb ingóságok a leg­többet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégittetéshez tartanak jo­got, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig alul­irt kiküldöttnél iráeban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a biróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1913. február 12. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. 167/1913. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Zucker Imre és fiai és csatlakozott Burján Andrásnak — Lendvay Lajos és neje Dömötör Mária végrehajtást szenvedók elleni végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék terüle­téhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő, a kiskunhalasi 957 sz. betétben АI 17824,17825 hrsz. 52 és 756 nsz. öl legelő és szőlő az öregszőlőkben 145 korona, A -j- 1083 hrsz. 86 nsz. öl lakház 1343 sz. a. és udvar a Beltelekben 1200 korona, a kiskunhalasi 3269 sz. betétben A -(- 16211 hrsz. 43 nsz. öl szőlő az öregszőlőkben 6 korona kikiáltási árban az 1913. évi március hé 6. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbiróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az in­gatlan becsárának megfelelő 10°/„ bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadék- képesnek nyilvánított értékpapírban a ki­küldött kezéhez letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25 §-a értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részle­tet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az ár­verés napjától számított 5 százalékos kama­tokkal együtt, az 1881. deczember hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalnál mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiál­tóéi ár a/8-nál olcsóbban el nem árverezhető. — A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszá­míttatni. Kiskunhalas, 1913. január hó 13. A kir. járásbiróság mint tkvi. hatóság. Fajth s. k. kir. járásbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza bir. telekkönyvvezető. НЫм. 1913 Nyomatott Práger Ferenta könyvByo«dajábaa

Next

/
Thumbnails
Contents