Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-05 / 6. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. február 5. Az arany csésze. Elhitte és természetesnek találta mindenki, hogy a hatalmas államférfit! szivszélhűdésnek esett áldozatul. Ezt erősítették a hivatalosan közölt orvosi nyilatkozatok. Azóta jócskán elmúlt néhány esztendő, miglen Blazsneváe halálának körülményeit egész másként világítja meg egy egészen uj és hiteles értesülés. ' Módomban állt e felől olyan valakivel beszélgetni, aki kétségkívül tudja a dolgokat. Es mint oly közlést, mely amellett, hogy magát az esetet kellő világításba helyezi, érdekes fényt vet a szomszédos kis ország természetrajzára is, — az alábbiakban mondom el értesülésemet. A teaest napjának délutánján egy lefátyolozott arczu hölgy jelentkezett a koriakban, bebocsáttatást kérve. Nem akarták beengedni. Milán véletlenül arra járt a folyosón. A hölgy, amint a királyt észrevette, elébe ugrott és egy pillanatra föllebbentve fátyolét, megmutatta az arczát. A király megdöbbenve látta, hogy nagynénje áll előtte: Blazsneváe felesége. Az asszony csak ennyit mondott: — Ne igyál a teából, Milán! Ezzel elfutott. Milán csak akkor kezdett értelmet tulajdonítani a különös figyelmeztetésnek, amikor estefelé egy szolga levelet hozott a számára, melyben Blazsneváe meghívja, legyen a vendége egy csésze teára. A király elment. Blazsneváe feltűnő szívélyességgel fogadta. A király számára külön aranycsésze volt kikészítve, melyet maga Blazsneváe nyújtott át neki. De Milán elutasító mozdulatot téve, igy szólt: — Te, Blazsneváe 1 Idd meg a teámat te. Idősebb vagy, mint ón. A házigazda is te vagy. Téged illet meg az aranycsósze. Blazsneváe elsápadt és értelmetlenül hebegett. Mire a király karon • fogta Blazsnevácot, az ablakhoz vezette és kimutatott a holdfényes éjszakába. Odakint katonaság állt teljes fegyverzetben, mely órezgyűrűként övezte a házat. — Ezek a te katonáid 1 — szólt a király. — Nos, bízhattál bennök. Te esketted fel őket irántam való hűségre és látod, meg is tartják esküjüket. Az ón oltalmazásomra jöttek ide. Parancsomat várják. — Uram! királyom 1 . . . Csak ennyit szólt Blazsneváe és megeredtek a könnyei. Zokogva lépett az asztalhoz, kezébe vette az aranyosé- szét, lassan az ajkához emelte, majd hirtelen felhajtotta gyilkos tartalmát. A következő perezben holtan esett össze. Blazsneváe halálának ez az igazi története. (vége.) Ingatlanok adás-vevése. Csizmadia Béni és neje Szabó G. Judit megvették Tóth Pál és neje Szemerédi Viktor szántó és szőlőjét 600 koronáért. Bacsó Antal és neje Samu Zsófia megvették Bacsó Béni és neje László Eülázer Mária fehértói 1 hold 1352 n. öl szántóját 18000 koronáért. Dr. Szuper Zoltán (budapesti lakos) megvette a Halasi takarékpénztár rt. ingatlanát 17600 koronáért. Egődi József és neje Szlanka Mária megvették Galia Vinczénó Dávid Margit ingatlanát 1600 koronáért. Bánocki István (nős Feró D. Jolánnal) megvette Török István felső- szállási 10 hold 780 n. öl ingatlanát 10500 koronáért. Balogh Sándor és neje Sági Teréz megvették Szél Antal és neje Kosa Zsuzsánna ingatlanát 3300 koronáért. A bálban. Bálteremben annak, a ki ide-oda sétálva csak nézi a tánezot, a nélkül, hogy részt venne benne, — hivatása van. Nyílt könyv előtte a terem, a melyben kónye-kedve szerint lapozva, egész tudományt talál. Minden báli vendég egy lapja e könyvnek s minden mosoly vagy sóhaj egy-egy betűje e lapoknak. Nyújtsa a karját — képzeletben — kedves olvasó és sétáljon velem körül a teremben. Élvezze ön is a szemek ilyencz falatjait. En leszek a kegyed Asmódeusa, aki lebontja a leplet a bál titkairól. Kérdezzen 1 * — Mit olvas ön például e fiatal leány arczárói ? — Nem valami mulatságos olvasmány. Azért jött a bálba, hogy tán- czoljon. Semmi másért ! Bátran tán- czolhat vele az ember anélkül, hogy másnap meg kellene kérni. * — Hát az a fehér ruhás ? — Ep az ellenkezője. Nagyon szeretne férjhez menni. Ha táuezra nyújtja a kezét, nem bánná, ha megtartanák azt örökre. * — Ott tánczol egy bájos asszony. Annak az arczárói mit olvasott ön ? — Nagyon kellemetlen dolgokat. Fizetetleu szabókontókat és heves jeleneteket a férjével. * — S az a feketeszemü leány ? — Az ma nagyon kaczér. — Miről "vette észre ? — Eá nem néz senkire. II. — Folytassuk barátom a sétát. A nőket már leszólta, lássuk most, mit olvas a férfiakról. — Parancsára. Móltóztasson kérdezni. * — Mit olvas ön X. arczárói ? — Most unalmas. — Miről látja ? — Tánczosnóje arczáról. * — Hát az a fiatalember ? — A szép kisasszony után jár. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nagyon is feltűnően kerüli. * — Es ... ur? — Nincs kifizetve a frakja. — Hát ezt honnan olvassa? — Ama tekintetből; a mellyel a szabója ránéz. * — S az ajtóhoz támaszkodó fiatalember arczárói? — Egy fejezet Werthertől. Olyan, mintha főbe akarná magát lőni. — Ah! — Ne ijedjen meg. Nem fogja megtenni. — Hát? — Kétségbeesésében le fog rósze- gedni! — Es miért e kétségbeesés ? — Szorítja lábát a czipő. — Egyéb baja nincs ? — De igen. Még azonkívül szerelmes. — Kibe? — A most mellettünk elmenő kisasszony pénzébe. * — Még csak egyet. Hogy van az, hogy e bál vendégei közül éppen a legszebb három tánczol a legkevesebbet? — Mert véletlenül nekik van a legkevesebb pénzük. Gaius. Földrajz. Tanuló (felel) : Nyitra rendezett tanácsú város a hasonnevű folyó mellett. Tanító : Tehát mi annak a folyó- nak a neve ? Tanuló : — Hason 1 (G.) Dr. Hegedűs Kálmán képviselő beszéde (Folytatás és vége.) Ennek a feladatnak egyik megoldása az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik. Ez a törvényjavaslat nagyon bölcsen találja meg a helyes középutat, amelyen a törvényszónak haladnia kell. Nem téved el az állami szocziálizmusnak, nézetem szerint, nagyon elhibázott ösvényére, amely szükségszerűen odavezet, hogy az a munkás elveszti hitét önmagában, elveszti a bizalmat a maga erejében, és ez a bizalom egyenes arányban csökken az államtól élvezett segítség növekedésével, (ügy van !) A szoczialis, kulturális és munkás jóléti czélok elérésére alkotandó intézményeket az állam e törvényjavaslatban nem a maga terhére vállalja el, és ezzel mintegy módot nyújt arra, hogy az alacsony névértékű nyereménykötvények kibocsájtásával esetleg azok a legszegényebb néposztályok a maguk filléreivel, a maguk erejéből alkossák meg az intézményeket, amelyek az 6 javukat szolgálják. Igen fontos és erős garancziát látok arra, hogy visszaélések nem fognak történni, igen erős és fontos garancziát látok arra, hogy ez a sorsjáték sikerrel biztasson, mert az állam úgy a nyereménykötvények kibocsátását, mint ta sorsjátékalap kezelését, valamint a hitelműveletek koczkázatát is magára vállalta. Ha azt nézem, hogy hol van az erkölcsi bázis, az ethikai erő ebben a javaslatban, akkor ezeket megtalálom azokban a nemes és nagy célokban, amelyekre azok az intézmények irányulnak, amelyek ezzel a törvényjavaslattal létrejönnek. Ezek a czélok szocziálÍ8 czélok, általános közegészségügyi czélok munkásjóléti és kulturális czélok. Hogy pedig ezeknek a céloknak elérésére, ezeknek az igényeknek kielégítésére fog szolgálni az az eredmény, erről biztosit bennünket a törvényjavaslat intézkedése, amely a kormány számára a teljes felelősséget és a teljes ellenőrzési jogot fentartot- ta. (Helyeslés.) Még csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a t. pénzügyminiszter ur jól meg fogja találni, meg fogja választani — már csak a sorsjáték sikere érdekében is — azt a kellő időpontot, amikor a nyeremény kötvények kibocsátásra kerülnek. Es most t. ház, méltóztassók nekem megengedni, hogy egy őszinte és mélyen átérzett kívánságot nyilvánítsak. (Halljuk! Halljuk!) Es ez a kívánság az, hogy haladjunk mi tovább azon az utón, amelynek egyik igen hatalmas jelzőoszlopa ez a törvényjavaslat. Haladjunk mi azon az utón tovább, amelyen elindultunk. Ne törődjünk semmiféle váddal, semmiféle ellenséges indulattal, amely ellenünk lázitja a szenvedélyeket. [Helyeslés.) Ne zavarjon bennünket semmiféle vaklárma, amelynek az a czólja, hogy műelkeseredés, múelógedetlenség magvait hintse el a munkásosztály lelkében. Menjünk előre a magunk utján ne várjunk mi semmiféle hálát és és semmi köszönetét ezért. Haladjunk, t. ház, azon az utón, melyen megindultunk, melyet kijelölt számunkra nemzetünk nagy jövőjébe vetett hitünk, nemzetünk jövője iránt érzett szent kötelességünk. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps! A szónokot számosán üdvözlik.) iiiiiiiiiiiiiin irmnini! 11111111 rí 11111 i ni и i i i mii A világ egy nagy színház, melyben a gazdagok páholyt, karszéket kap. nak, a közópsorsuaknak zártszék vagy földszint jut, a szegény kénytelen a keskeny, meredek lépcsőn felkapaszkodni a karzatra. * Megdördültek az ágyak, megkezdődött a harcz, mely újabb bonyodalommal fenyegeti a nemzetközi helyzetet. A bolgárok roppant bizakodnak, hogy ismét győzelmet aratnak a törökökön és hamarosan kezükbe kerítik Konstantinápolyi. ❖ Az albánok erősen mozgolódnak a szerbek ellen. Hamarosan véres harcz fog keletkezni. * Királyunk levelet intézett az orosz cárhoz, ami a két állam közötti jó viszony látható jele. * A jelek szerint az európai hatalmak semleges állást foglalnak el, s Oroszország is csak akkor lépne közbe, ha a török sereg győzelmesen bolgár területre nyomulna. A hazugságnak végtelen sok alakja van, az igazságnak csak egy. Szerkesztői Szenetek. Többeknek. Szépirodalmi munkálkodásukat köszönjük — de nem ref- lectálhatunk reá, mivel annyaggal valósággal el vagyunk halmozva. Kérünk — a városban történtekről — tudósítást, annak hasznát vehetjük. — r. Minden tekintetben egyetértünk önnel bájos, s tánczolni szerető kisasszonyka, aki oly elmésen fakad ki a mai bálák, és a fiatalság ellen, de azon kérdésére -- a férfiaktól való féltünkben — hol találjuk ma a szellemes ifjakat, hol van az a fiatalember aki leányokkal szellemesen tud társalogni ? nem merünk (tessék legfeljebb azt gondolni, nem tudunk) válaszolni. Illlilllíl! lit I III lilll III I III 11 III III 11 III HIHI II l!ll IIIII TI II Esetek. Hó hordás feliből. Egyik egészséges humoráról ismert földbirtokosunkhoz beállított egy atyafi s mondván : — A miatt a hó miatt, ott az udvarban gyüttem vóna 1 Kihordanám! — Nem bánom! Kihordhatná kend — feliből! — Ozélozván ezzel az errefelé divatos azon szokásra, hogy például a gazda szalmáját a szérűről behordja a fuvaros — felibül. Vagy is úgy, hogy egyik szekér szalma a gazdáé, másik a fuvarosé . . . Nagyot néz ami atyafiak e tréfás kijelentésre 1 De hamarosan feltalálja magát ; Hja 1 alföldi magyar paraszt vala, — a halasi fajtából 1 — Azt se bánom, beleegyyezek 1 — De most sok a dolgom! — Majd úgy augusztusban visszakerülök s akkor kihordom — felibül is 1 lüljllül Ш!П I1 J U ülj и Ш IJ Ш и Ш IJ ül!IJ!!ll IJ III! IJIIII Hogyan gondolkodik egy igaz Kossuth-párti a választójogról? Paizs Gyula, a ráczalmási kerület képviselője, a ki a minap kilépett a Kossuth-pártból, nyílt levelet intézett választóihoz kilépésének megindokolására. Egyebek közt a következőket irja : Készséggel elismerjük, hogy a politikai jogokból eddig kizárt ipari és mezőgazdasági munkásosztálynak meg kell adni a módot és jogot arra, hogy az ország közügyeinek intézésében befolyását érvényesíthesse olyan arányban, a mint azt értelmisége, politikai jelentősége és megbízhatósága a magyar nemzeti és állami érdek szempontjából szükségessé teszi. De ki állíthatja azt, hogy az a közel kétmillió uj választó, ki az általános választójog utján nemcsak politikai jogokhoz, hanem politikai túlsúlyra is jutna, hazafiasabb, nemzeti tekintetből megbízhatóbb, politikailag érettebb, mint az a birtokos földmivesosztály, mely a választók jelenlegi többségét alkotja. Az általános választójognak abban a némileg szűkített alapjában is, melyben az ellenzék azt programmjába vette, a két és félmillióra emelkedő választók számában csak harmadrész, 850.000 lenne a birtokos földmivesek száma, melylyel szemben ipari munkás 330.000, gazdasági creléd és napszámos
