Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-11-12 / 46. szám

november 12. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 3 a csodadoRtor. Csodálatos, mennyire el van ter­jedve a nép között a kuruzslókban való hit. Még manapság is, amikor a legkisebb helyen is van orvos, aki szakavatott kezelésben részesítheti, i gyakorta fordulnak az emberek ku­ruzslóhoz, aki aztán nemcsak hogy ' nem segit rajtuk, hanem oda juttatja | őket, hogy állapotukon az orvosi tudomány már nem sokat javíthat. Halas környékén, a tanyákon nem egy kuruzsló működik. Ezek a halasi kuruzslók a helybeli patikában össze­vásárolnak egy kevés kotyvalékot és azzal aztán gyógyítani is — akar­nának. Hogy kik azok, e cikk kere­tébe az nem tartozik, azonban e helyütt Ígéretet teszünk, hogy ha tovább folytatják a működést, le fogjuk őket leplezni. Meg fogjuk Írni, hogy gyógyítanak s mik az elért hatások okai. De térjünk tárgyunkra, Az akasztói csendőreégnek tudomására jutott, hogy egy csodadoktor működik a környéken, aki nemcsak „belgyógyász“, hanem „sebész“ is, mivel műtéteket is végez. A csendőrsóg kutatni kezdett. Sike­rült is a „doktor“ urra rábukkanni akkor, amikor Tóth Ferencz balke­zének középső ujját operálta. A „doktor“ ur olcsón méri a tu­dományát. Valószínűleg azért, mert neki se került sokba. A csendőrség kiderítette, hogy a „doktor“ urat Frittman Gáspárnak hivják és 51 éves soltvadkerti géplakatos, aki évekkel ezelőtt Pirtón folytatott praxist, onnan azonban egy kedvezőtlen ki­menetelű műtét következtében mene­külnie kellett. Néhány hónappal ezelőtt Prónay- íalván boldogította embertársait a vadkerti lakatos. Ott vallomása szerint egy emberen eret vágott, egy asszony jobb lába sarkából pedig egy darab húst vágott ki. Gyógyszereket is találtak nála, a melyet saját bevallása szerint Tóth Kálmán kiskőrösi patikájában szer­zett be. Látható ezekből, hogy veszedelmes emberről rántották le a leplet, aki manipulációival halált is okozhat. Mert elvégre is nem mindegy, hogy tisztátlan, nem fertőtlenített eszkö­zökkel vagdosnak valakit. Érdekes előélete van Frittmannak. Evekkel ezelőtt Baján kuruzslásért elítélték. Kalocsán pedig csalásért kapott 8 hónapi fogházat. Ezek csak azok a bűnök, amelyeket rábizonyí­tani sikerült. S ilyen ember kezére bízzák sokan életüket ? A fogyasztási adó. Nemcsak Halason veszekszenek a í kincstárral amiatt, hogy a bor és husfogyasztási adókat felakarja emelni, hanem igy van ez a szomszédos Kiskőrösön is. Körülbelül 8000 koronát j tesz ki az az összeg, amelynek elenge- i dósét szorgalmazza a község. A kincstár azonban, — miként velünk tesz — j nem enged. A talált pénz. Még máreziu8 hó 8-án éjjel történt, hogy egy környékbeli lakos egy nyilványos házban elvesztett egy borítékot, amelyben tiz darab száz koronás bankjegy volt. Szörnyen meg­rémült Szaladt vissza, de ott tudni se akartak a pénzről. Az mondták, náluk semminemű pénzt nem veszített el. Kénytelen kelletlen a rendőrséghez fordult a káros, amely a nyomozást meg is indította. Eredményt azonban nem értek el. E hó 5-én a rendőrségnek tudomá­sára jött, hogy a pénzt annakidején a házban Tölcsér Viktória találta meg, aki azóta öt hetet Kispesten is töltött. Ott a pénzből egy keveset el is költött, amennyiben ruhát és ékszert vásárolt. Tölcsér nem sokáig maradt távol Halastól. Visszajött. Vonzotta egy fia­talember Cs. L. A rendőrségen a vallatás során Töl­csér bevallotta, hogy a pénzt meg­találta s abból 60 koronát adott apró- donként lovagjának. — A bűnös leányt kihallgatása után illetőségi helyére toloncolták, ahol bevárja büntetését. Bejelentő hivatal a vidéken. A vidéki rendőrségnek államosításával kapcsolatban minden vidéki városban és járási székhelyen bejelentő hivatalt fognak szervezni és a bejelentési kötelezettséget az egész országban ép oly szigorúvá és általánossá fogják tenni, mint a fővárosban. Sőt a kormány kebelében már arról is folyt tanácskozás, hogy a vidéki rendőr­ségek államosításával járó tetemes költség egy része a kötelező beje­lentés utján térüljön meg. A belügy­miniszter és a kereskedelemügyi miniszter között már tárgyalások folytak abban az irányban, hogy a bejelentő lapokat, amelyeket eddig a rendőrségek díjtalanul bocsátottak a közönség rendelkezésére, a rendőrség államosítása után a m. kir. posta hozza forgalomba csekély díjért. Mepbisottsáii tagválasztás. E hó 11-én kedden választották meg a megyebizottsági tagokat. A választás iránt nagy; volt az érdeklődés, azonban minden in- czidens nélkül folyt le. A választás az előző számunk­ban már ismertetett helyeken és módon délelőtt 9 órakor vette kezdetét s d. u. 4 óráig tartott. Megválasztattak I. kerületben : Farkas Dezső és Kolozsváry Kiss Ferencz. II. kerületben : Szekér Pál. III. kerületben: Halász D. Sándor. A megszórt ember. Vasárnap egy súlyosan sérült embert vittek a helybeli kórházba. Kés által okozott sérülés volt rajta. A sérültet, akit Vödrös Fe- rencznek hívnak és 32 éves föld- mives, Hováncsek János rend­őrbiztos kihallgatta. Neki ezeket mondotta: „F. hó 8-án Fleischer Sándor pirtói szőlőjében kapáltam. A déli órákban bementem a szőlő­ben levő kunyhóba, ahol meg­ebédeltem. Közben két ismeretlen ember jött be. Az egyik 25—80 év körül lehetett, közép magas, szőke, a másik szintén közép magas, de barna. Az utóbbinak a korát nem tudom, fi két ember szó nélkül elkapott, a földhöz tepert és megszűrt. Ekkor el­vesztettem eszméletemet A tet­tesek ezalatt eltűntek. Hogy kik voltak, nem tudom. Sokáig fetrengtem a kuny­hóban. Csak másnap talált reám bátyám, Vödrös Sándor és a ko­csin a lakására szállított. Megjegyzem, hogy felesé­gemtől sz. Pap Teréztől f. hó 3-án elváltam, Oka annak, hogy feleségem nem tartotta be mindig a hitvesi hűséget. Egyszer tetten értem, hogy viszonya van K. Istvánnal Gondolom, azok be­folytak. hogy engem megszurtak.“ Vödrös ezen vallomása kissé zavarosnak látszott, ezért később újra kihallgatták. Ez alkalommal tett vallomásának első része meg­egyezik az előbbivel, feleségére vonatkozólag azonban most már hallgatott. — Haragosom nincs, nem tudom ki szúrt meg, nem gya­núsítok senkit. — A rejtélyes eset kiderítése céljából a rendőrség erélyesen nyomoz. Síit ktrek. Egy családanya aláírással levelet hozott címünkre a posta, amelyben felszólítanak, hogy tegyük szóvá a pékinasok tisztaságát. Mondja a levél: „Tekintetes Szerkesztő ur ! Egy rendezett tanácsú városban, mint Halas is, hol a péksütemény fogyasztása annyira elterjedt, hogy azt a nép minden rétege fogyasztja, — megbotránkoztató, jó Ízlésű, rend és tisztaság szerető ember úgy­szólván megundorodik annak élvezé­sétől ha látja a pékinast, ki lakására viszi kora reggel a friss süteményt. Ruhája szegény teremtésnek nem csak hogy csupa rongy, de még hozzá esztendők szennye virít rajta. Fehérneműje, mely sok helyen a ruha folytonossági hiánya miatt kikandikál — kritikán aluli. Ezeket betetézi aztán a kéz, melyet úgy kellene kefével megsikálni, hogy az tiszta legyen. Ilyen pékinasok veszik kezeikbe a süteményt s adogatják be a vevőknek lakására. Persze a fogyasztó közönség nagy része nem látja ezt, csak ki korán kel és figyelmét a szegény teremtésre fordítja. Mert hisz ennek a bajnak a főoka a pékmesterek nem törődomsége az inasokkal szemben. Ezeket a péksütőhelyeket, boltokat (mint pld. a szerb pék helyiségét is) a tek. rendőrkapitányság szives figyel­mébe kellene ajánlani . . . “ Színház. Most már tiszta képet alkothatunk a városunkban szereplő társulatról. Megállapíthatjuk, hogy az a jó hir, mely jövetelüket megelőzte, nem volt túlzott. A múlt heti szereplésről rö­viden a következőkben számolha­tunk be : Kedden és szerdán a „Czigány- primás“ cimú dallamos operettet láttuk, amely szép számú közönséget gyűjtött össze. Magáról a darabról nem írhatunk mást, mint azt, hogy ez is azok közé tartozik, amelyek a külsőségek által hatnak. A szerep­lőkről az igaz elismerés hangján kell megemlékeznünk. Közülük kivált: Ernyei Aureila, Csanádi Irma, Brádi, Deósy és Kondor. Csütörtökön a „Faun“-t játszották. A szinlap vígjátéknak jelzi, de sok­kalta inkább lehetne nevezni valami másnak. Hogy minek, azt nehéz meghatározni. Talán színműnek ? Annak sem ! Valami másnak, de hogy minek, azt hamarjában nem tudom. A természet van szembeállítva a mai raffináltsággal, tettetéssel. Az egész darab egy személy számára vau Írva. Aunak játéka mindennek a központja. A várakozásnak mindenben megfelelt Deésy (Silvani herceg). Szerepét megértéssel, jól kidolgozva játszotta. Az angol főur szerepében nagy sikert aratott kívüle Zilahy is. Ugyanezt lehet mondani Salgóról, Kőhalmiról, Fekete Irénről és Hollai Kamilláról. Pénteken élvezhettek azok, akik a malacságokat kedvelik. De hát ez kell a magyarnak ! Gyűltek is össze szép számmal. A főszereplő egy huszártiszt, akinek kedvesének adott szavára egy hónapig strájkolni kell. Tartózkodnia kell a szerelmeskedéstől. S ki­vel szemben ? A feleségével. — A huszártisztet Zilahy kreálta a tőle megszokott és elvárt ügyességgel. Felesége Szigeti Angela volt. Játéka természetes. A kedves szerepét Fátyol Heddi töltötte be, ügyesen. A többi szereplő játéka kielégítő veit. Szombaton ismét operettet adtak : a Buksit. ügy látszik ez a műfaj vonz? a szereplők ki is tettek magukért. Játékukról csak dicséretest írhatunk. Vasárnap délután már harmadszor a Ozigányprimás ment, este pedig a Népopera országoshirű Aranyesőjót adták. Nem a szöveg, a zene, az ének az, amely megfogja az embert, a szivébe lopja be magát. A főszere­peket Csanádi Irma, Zilahy, Fátyol Heddi töltöttek be, kedvesen, elraga­dóan. Elsőrangú volt az az ez alka­lommal először fellépett igazgató játéka is. Kondor, Bradi szintén jók voltak. Hétfőn a Samukét adták, kedden pedig az „Aranyeső“ kerül színre. Műsor: Szerda : Bella. Csütörtök : Cornevillei harangok. Péntek : Nebántsvirág. Szombat : Görög rabszolga. Vasárnap : Mozikirály.

Next

/
Thumbnails
Contents