Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-20 / 34. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. augusztus 20. Esetek. A bűvészet. Hiába, nem tehetünk róla, de ez a történet valóban úgy kezdődik, hogy ketten utaznak egy kupéban. A papa, meg ötéves fiacskája: Bandi. Bandi kinéz az ablakon. Az apa a háta mögé somfordái és lekapva hirtelen fejéről a sapkát, a zsebébe gyűri. Bandi megijed : — Jaj, hol a sapkám ? — Kiesett a vonatból. Bandi elpityeredik. — No ne sírj, fiacskám. Mindjárt visszakapod — szólt a papa és egyet tüttyentett, mire a sapka már a fiúcska fején volt. Bandinak fölöttébb tetszett az a meglepő mutatvány és nem győzött betelni apja tudományának csodálatában. A papa ezután a helyére ült és belefogott az újságok olvasásába. Bandi szerette volna a csodálatos mutatványt még egyszer látni, és lekapva atyja fejéről a‘ kalapot, kidobta a robogó vonatból. — Ejnye, te haszontalan kölyök, mit csináltál ? kidobtad az egyetlen kalapomat! — Baj is az, papa 1 Egyet fütyülsz és a kalap visszarepül. Nem fellebbez. A járásbíróság előtt történt. Két keczeli atyafi a kocsmában összeveszett valamin és az egyik alaposan képen teremtette a másikat. Lévén pedig a képen teremtett a kisbiró, hát nem adta vissza a pofont, hanem mint törvényőrző emberhez illik, beperelte a bántalmazóját a kiskőrösi járás- biróságnál. Megjelenvén a törvény előtt, a biró bocsánatkérésre nógatta a vádlottat, de az hallani se akart erről. — Inkább' leülöm, de evvél az emberrel nem bocsátkozom bocsánatba. A járásbiró tehát kihirdető az Ítéletet. Két napi elzárás. Aztán kérdezte a vádlottól: — Megértette ? — Mög. — Megnyugszik vagy föllebbez ? Mire a vádlott méltatlankodva feleli: — Föllebbez a fene ! Inkább mög vagyok ölégödve. Ámbár úgyis tudtam, hogy ilyen haszontalan emberért nem nem kaphatok többet két rongyos napnál.-A_ gyöng-yélet. Az ujonczokkal gyakorlatoznak. A műsor : „Taglalt menetelés.“ A katonák másfél órája gyakorolták azt a nehéz tudományt, ami a gyakorlótér ragadós, tapadó sarában éppen nem volt könnyű és kellemes. A káplár elkiáltja magát. — Félbal! Mindenki „fólbal“-ra fordul, csak egy államköltséges nem. A káplár mogorván kommandirozza: — Viszakozz 1 Aztán harsányan vezényli újból: — Félbal! Mindenki pontosan követi a parancsszót, csak az a bizonyos államköltséges nem. A káplár dühösen törtet az önkéntes felé : önkéntes ! A fülén ül ? ! Nem hallotta a kommandót ? — Hallottam 1 — Hát miért nem csinált félbalt ? — Jelentem alássan csináltam. A káplár toporzókolt dühében. — Hogy meri ezt a szemembe mondani ? Maga nem fordult fólbalra. — De igen is kérem én „fólbal“-t csináltam, de a kincstári bakancsok oly nagyok, hogy a lábam megfordult bennük, de a sárba ragadt czipőim egyenesen maradtak. Levelezés. Jó állású fiatal ember házasság céljából hozzávaló nővel megismerkedni óhajt. Leveleket „Boldogság“ jeligére kiadóba kér Csarnok. Harc a becsületért. Folytatás 4 Sokáig nem volt időm tanakodni a dolgon. Belenyugodtam tehát a cserébe s fölvettem az ott hagyott felöltőt. Mikor a városból kiléptem s néhány lépést a város felé tettem, egy rendőr vállamra tette kezét s letartóztatottnak jelentett ki. A vádlott vallomása után uj tanú jelenkezett: Stocker bankár. Az elmondta — hogy Holmes Dénes tőzsdei spekuláczióba bonyolódott, melyek meghaladták anyagi erejét. Náluk is nagyobb összeg erejéig volt érdekelve, és erről az összegről váltót adott. A gyilkosság előtti napon, tehát tegnapelőtt levélben arról értesítettük, hogy ha nem tesz kötelességének eleget, kénytelenek leszünk gazdag nagynénjéhez fordulni, aki állítólag örökösének nevezte meg. — En úgy vélem, hogy ezzel megvilágítottam a rablás okát. Holmes ur valószínűleg a rablott pénzzel akart bennünket kielégíteni, hogy a nagynénje vagyonát megmentse a maga számára . . . — Aljas gazság ! — kiáltott Holmes szinte magánkívül. — Ön el akar engem pusztítani I — Mennyiről szólt a váltó, amit Holmes önöknek kiállított? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Tízezer dollára. — ön gaz, hazug ember! — kiáltott a könyvelő. — A váltóm, mely az önök kezében van, csak ezer dollárra szól s ha tízezer lett belőle, aljas hamisítást követtek el! Biró ur: esküszöm önnek, hogy a valódi összeg ezer dollár és van pénzem a bankban. — Mit szól ön a vádhoz ? — kérdezte a biró Stockert, — Szegény fiatal ember! Hazu- dozásba és csalásba keveredik. Az ilyen bűnöket szokták aztán nagyobbak követni ! — felelt a bankár részvétet tettető hangon. A fiatal-ember nem tisztázta magát; elrendelték ellene a vizsgálati fogságot. A börtönben. Holmes gondolatokba merülve ült czellájában. Nem kételkedett, hogy ártatlansága ki fog derülni. Éppen ezért örült, hogy nem közölte a vizsgálóbíróval , hogy utazása előtt látta a meggyilkolt leányát az irodából kirohanni. Meg volt győződve, hogy a leány is ártatlan, csupán, a látszat forog fönn ellene. — De ki lehet az igazi tettes ? Ki ismerte annyira a viszonyokat és ki volt olyan lelkiismeretlen, hogy gyilkoljon csak azért, hogy megszerezze a pénztárban volt összeget ? Csak egy emberre volt gyanúja. Godard Tamásra, a bankszolgára, akinek az arcán is visszatükröződött gonosz, romlott jelleme. Különösen azért gyanakodott erre a ravasz emberre, mivel éppen Stocker ajánlatára fogadta Dawison szolgálatába. Holmes elhatározta, hogy gyanúját a legközelebbi alkalommal közli Dawison bankárral. Erre hamarosan alkalom nyílt, mivel néhány óra múlva Dawizont eresztette be az őr, aki üdvözlés után egy újsághír elolvasására hívta fel Holmest. Az volt az újságban, hogy Ellmann meghalt. — Hála Istenek, sóhajtott a könyvelő így ön meg van mentve, súlyos helyzetéből kimenekült. De . . . azt sohasem hittem volna, hogy hamisításra vetekedik. Dawison könyörögve kérte: — Az istenért, Holmes, beszéljen - halkabban. Valaki még meghallhatná. Bevallom, hogy hamisítottam Elmann aláírását egy százezer dollárra szóló utalványon. De meg voltam győződve, hogy olyan fölismerbetetlenül utánoztam az aláírást, hogy még maga Ellmann se vette volna észre a hamisítást, ha nem tudta volna, hogy nem irt alá utalványt ilyen nagy összegről. — Nos, és mégis megtette ? — Meg, mert azt is tudtam, hogy Ellmann nem láthatja ezt az utalványt a hó végéig, amikor bankárával leszámol s reméltem, hogy addig pénzhez jutok s visszaváltom a hamis váltót. — Tudom Dawison ur. De Ellmann — mint bankja könyvelőjétől tudom — idő előtt beszámolást kért, s én aki valamikor Ellman titkárja voltam, felismertem a váltó hamis voltát, volt gazdámhoz akartam utazni, hogy önt megmentsem. Ekkor elfogtak. Hála Istennek, most már rendben van. Urnö és szolga. A meggyilkolt leánya, Irma szobájában volt. Remegve, mint a tettenéréstől félő tolvaj, kinyitott egy kis ládát és kivette annak tartalmát: egy sajátos szerkezetű pisztolyt, mely a láda fenekén volt. Mikor meglátta, mélyen összeborzadt. — Oh, mint félek megérinteni ezt a rettenetes fegyvert! ... De mégis meg kell szabadulnom tőle .... Ebben a perczben egy nehéz kéz nehezedett a vállára. Irma rémülten fölsikoltott és hátratekintett. A vén cseléd állott mögötte, aki egy szomszéd szobában leselkedett utána s most kilépett. — Föl van födözve a titok ! súgta ördögi mosolylyal a fülébe. A leány fölháborodva kiáltott reá : — Megint itt van, maga nyomorult teremtés 1 — Itt ám, kicsikém, — felelt a cseléd gúnyosan. — Mit akar, aljas teremtés ! Takarodjék innen ! — Csak lassabban, galambom! Nem vagyok én olyan aljas, mint a kisasszony ! Jól láttam ón ezt a pisztolyt, még pedig nem először. — Mit akar tőlem ? — kérdezte a leány reszketve. — Láttam azon az éjszakán is mikor az édes atyját meggyilkolták, mert ön az irodából hozta ki a fegyvert és ebbe a ládába csukta. Csak aztán kiáltott értem. Irma megrémülve kérdezte ! — Pokol szülötte : mit akar ezzel mondani ? — Csak azt, lelkem gerliczóm, hogy ön ölte meg az atyját ? — felelt Mári nyugodtan. A szerencsétlen leány e szavak hallatára megingott. A vén cseléd irtóztató vádja majd megfosztotta eszméletétől. De nemsokára magához tért és fölfogva irtózatos helyzetét, fölugrott. — Hazudik, hazudik, nyomorult asszony ! — kiáltott szinte magánkívül. Es tudja jól, hogy nem igaz, amit mond! — Csak ne oly tüzesen, bá- ránykám ! De az ón vallomásom az akasztófára juttathatná! (Folytatjuk,) Iskolai idény közeledtével a szükséges П gimnáziumi, polgári, elemi iskolai TANKÖNYVEK ÍRÓ és RAJZSZEREK nagy választékban kaphatók Präger fmm könyve és papír^ kereskedésében. f Allamgépgyári sorvetőgépek meritőkanaias és tolókerekes rendszer felcsoroszlyázva. — Resicai kettős acélekék, szecskavágók, darálók, morzsolok és mindenféle mezőgazdasági gépek rendkívül jutányos árban kedvező részletfizetésre is kaphatók. — Amerikai tárcsás boronát eredeti kalmár rostát, Alfa takar- mány-füliesztőt próbahasználatra kiad vételkötelezettség nélkül KOHN SEBESTYÉN a ni. kir. Államvasutak gépgyára Vezér-ügynökségének kér. képviselője Kossuth utca. Államgépgyári cséplőgarniturák jutányosán beszerezhetők. — I Csereüzletek köttetnek. I ■ Árjegyzék ingyen ! ! 1 ■ :-: Szép és olcsó :-: ISKOLAI táskák :-: és SZATYROK :-: PRÁGER FERENCZ könyvkereskedésében. 2034/1913. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Sehwarez Mihály és a csatlakozott id. Mamlee István végrehajtatóknak — Solti Antal végrehajtást szenvedó elleni 214 korona 20 fillér tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó. Eiskunhalas határában fekvő, a kiskunhalasi 2041 sz. betétben A -|- 1871/1 hrsz. 125 nsz. öl lakház, udvar és gazdasági épület a Beltelekben ingatlanból néhai Solti Antal nevén álló l/s rész 600 kor., A -j- 27285/1 hrsz. 74 nsz. öl nádas a Városi nádasokban ingatlanból néhai Solti Antal nevén álló rész 13 korona kikiáltási árban az 1913. évi augusztus hé 30. napján d. e. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a kővetkező feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/o bánatpéuzt készpénzben vagy a kormány által ovadék- képesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. §-a értelmében kiegészíteni. II. Vevó köteles a bánatpénzt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverés napjától számított 5 százalékos kamatokkal együtt, az 1881. deczember hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalnál mint birói letétpénztárnál lefizetni. Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár J/2 illetve 2/s-nál olcsóbban el nem árverezhető. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1913. május hó 30. A kir. járásbiróság mint tkvi. hatóság. Fajth s. k. kir. járásbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezető. C séplőpépüzeml cikkek ~ olajok, gépzsir, dobsinek, forr- — csőksfék, faggyú, kender, mentő--------- szekrények, feszmérők, olajozók, ■■■ szerszámok, és a csép■ ------- lőgépüzemhez szükséges összes zzz== czikkek, legjobb minőségben Ej rendkívüli olcsó arakon — kaphatók — _ RAGER IGNÁU = vasáruházáfean. — P i Halas, 1913. Nyomatott Práger Fereaez könyvnyomdájában.
