Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-16 / 29. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. július 16. Esetek. Furfangos atyafiak Két magyar száll be a vonatba. Kiskőrösre utaznak. Mikor jön a kalauz, s kéri a jegyeket, csak az egyik adja oda. — Hát miért nem váltott jegyet kend is ? — kérdezi a kalauz. — Váltottam én kérőm, elveszött. Ha nem hiszi, itt van rá a tanú. Tanú, a sógor. Es a sógor bólintgatva bizonyítja is, hogy ő látta a jegyet a két szemével. A kalauz eleinte leakarja szállítani a vonatról, de azután elhiszi a jegyváltást, sajnálja is az atyafit, hát nem szólt többet. Mikor kimegy a kupéból, a jegyes ember odasugja a társának : — Ugy-e mondtam? Lássa sógor, majd ha Halasra visszautazunk, kend lesz az ón tanúm . . . Mai* megint ... Időben nagyon hosszú félig falusi, félig városi történet. Kissé jellemző a magyar falusi ember önérzetére és emlékező tehetségére. Izsákról még a millenium évében felment Budapestre Vég János András földmives. A felesége meg otthon még azt kötötte a lelkére, hogy ha már Pesten van, vegyen magának a boltban egy kalapot. Vég János András végigjárta az összes kerepesi-uti boltokat, amig végre egyben talált egy magának való kerek posztókalapot. Azóta jó egy néhány esztendő múlt el s a kalap egész máig megállotta a helyét. Egész máig; vagyis a múlt hót vasárnapján az asszony megint csak fejcsóválva nézte az ura nagyon zsíros és elfakult kalapját. — Hallja kend, — szólt hozzá, — ideje vóna, ha uj kalapot vásárolna. — Igaz is! — szólt az öreg — de ilyen jót úgy sem kapok még Halason se. — Menjen fel kend Pestre. Másnap Vég uram a főváros utcáin járkált, kereste azt a boltot, a hol a millenium évében járt és hosszas keresgélés után csakugyan rá is akadt. Bement az üzletbe, szó nélkül kezet fogott a meglepett segéddel, aztán igy szólt: — Megint itt vagyok . . . Mi történt a környéken? Leütött a villám Majsa—Osólyos pusztán Fekete László tanyájába, mely földig leégett. Ember életben nem esett kár. Rózsa Sándor 20 éves szegedi legény agyonlőtte magát. Tettét azért követte el, mert neve miatt sokat kellett szenvednie. Meglopták a cigányt. Kecelen Kolompár Mátyás sátoros cigánytól ellopták a lovat. A tolvajt Lakatos József cigány személyében elfogták. Betörés. Soltvadkerten ismeretlen tettesek kifosztották Földes Jenő üzletét. A kár körülbelül 6000 korona. Öngyilkosság. Eegőcón Bónyi Pál 18 éves legény felakasztotta magát. Meghalt, Lopások. — Kiskőrösön Szekulesz Arminnótól kacsákat lopott Weiszbród Pálnó. Feljelentették. — Majsán Oirkó Emilia 24 koronát lopott társnőjétől, Ősik Máriától, д tolvajnál a pénzt megtalálták. — Heródi László jászszentlászlói lakos kilopta Eigó Imre zsebéből a pónztárczát. Az eljárás ellene megindult. Halálra sújtotta a villamos vezeték — mikor javítgatta — Nagykőrösön Papp Józsefet. Kis gyermek halála. Kiskőrösön a másfél éves Kállai István belebukott egy vízzel telt dézsába. Belefult. Hangulatváltozás országszerte. — Az Alföld a kormány mellett. — Ősfüggetlenségi kerületek sorra megnyilatkoznak az uj miniszterelnök mellett. Hódmezővásárhely, Arad, Debrecen, Szeged után jött most Gyoma, amely mindig függetlenségi képviselőt választott most először munkapártit. Az a Gyoma, a mely egy garas nélkül adta bizalmát a Barabás Béláknak, Győry Elekeknek, Hoitsy Páioknak, Hentaller Lajosoknak, Fábry Károlyoknak, a hová eddig kormány- párti jelölt be sem merte tenni a lábát: önkényt hullott a nemzeti munkapárt ölébe, jeléül a közlólekben végbemenő nagy politikai átalakulásnak. Önkényt. Nem volt ott korrupczió, pénz, terror, még csak választás is alig volt, mert hisz alig nevezhető választásnak az az aktus, a hol majdnem minden választó megegyezik egy jelöltben, egy elvben, egy pártban. A hol a függetlenségi párt olyan apparátussal dolgozott, mert magáénak vindikálta és vindikálhatta a múltak alapján joggal s a hol a sok házalás, megdolgozás s kerületjárás után: még csak — jelöltet is alig tudott állítani. így hát kardesapás nélkül adta át a Komáromát ellenfelének, a kinek a kisgazdapárt állított ellenjelöltet. A Tisza István párthivót megválasztotta hát a Kovács Gyula kerülete, д Tisza István kormányát és pártját szavazatukkal hát a Kovács Gyula szavazói támogatták ! A mikor a Tisza István ellen elkövetett merénylet tettesét: Kovács Gyulát felmentette az esküdtszék, — lemondott mandátumáról. Beutazta, megdolgozta kerületét, hogy az esküdtszék verdiktje után megnyerje a polgársága verdiktjét, mert a bírói verdiktet kiválthatja a szánalom is, de a polgárai verdiktjét csupán a helyeslés vagy megbotránykozás. Lemondott. Es az ellenzék azzal, hogy újra megválasztatja a merénylőt, tüntetni akart s ime, nemcsak hogy a merénylő fel sem léphetett, de még abból a táborból sem senki, a melyhez Kovács tartozott. Hogy tehát a legkuruczabb törvényhatóságok bizalmi sorozatában, az aradi választás után ; hogy a legfüg- getlensógibb választókerületben, hogy kardcsapás nélkül s hogy a Tisza ellen merénylő kerületében tüntetett a legfüggetlensógibb, jómódú, értelmes s szinmagyar közönség ily impozánsan a Tisza István pártjának, államtitkárjának s jelöltjének : ennek a jelentőségét csak a vak nem látja. Verdikt volt ez tehát, a melyet meg kell érteni, félre nem lehet magyarázni, le nem lehet tagadni s a melynek konzekvencziáit le kell vonni mindenkinek ! Uj gőzmalom építését tervezik Fólegy házán. Budapesti gabonaárak: julius 15. Búza 21 k. 60 f. — 22 k. 50 f. Eozs 17 k. 25 f. — 17 k. 55 f. Árpa 16 k. 40 f. — 16 k. 80 f. Zab 18 k. 30 f. — 19 k. 60 f. Tengeri magy. 15 k. 80 f. — 15 k. 90 f. „ rom.-bőig. 16 k. — f. — 16 k. 20 f. Korpa 10 k. 55 f. — 11 k. 10 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: и I. rendű öreg 350 kgr. felül 124—128 fii. S II. „ „ 280—350 kgr-ig 120—124 „ и Fiatal nehéz 300 kgr. felül 128—140 „ •a n közép 220—300 kgr-ig 128—146 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 136—145 „ Hassertés 140—300 kgr.-ig----------„ Az árak kilónként értendők. Dt közben . . . Irta: Kunhalasi. Utazni messze földekre . . . Ugyan miért? Az a tanulság, ami bizony sokszor keserű, mert az otthoni állapotokkal való összehasonlításból fakad, — megéri-e a nagy fáradságot? Erdemes-e érte nappal hajón, éjjel vasúton bágyadtan, álomtalanul szál- lani, szállani egyre ? Akár igenlő, akár tagadó lehet a válasz, mégis jó, hogy a modern embert nyugtalanná tette a sorsa. Nem tudunk egy helyben maradni. A kinek pénze és ideje van, fölszedi a sátorfáját, s hipp, hopp, ott vagyok, a hol akarok. Az ut fárasztó kellemetlenségeit hamar felejtjük, s ha egyéb benyomásunk nem marad is, az önismeret értékes birtokunk lesz. Hisz az utazás olyan, mint ha tükörbe néz az ember : messze földek táját és emberét nézi, de magát látja meg legjobban az utazó. * A ki gyönyörűségét lélte Salzburg remekszép vidékében, poetikus kisvárosi csöndjében, melyet csak a Salzach sebesen folyó habjainak zúgása tesz hangossá és napokig élvezte München rendjét, hívogató tisztaságát, s lakosainak kedélyes életét, az némi csalódást fog érezni, mikor Avricourtnál franczia földre lép. д vonzó rendetlenségű német falvak, uj erőre kapott épülő városok után a francia falu, meg a város is, sivár, kopár és barátságtalan. A német ház organikus képződmény, a melyet mintha maga a természet rakott volna össze, de úgy, hogy azért látni lehet az egyes részeket, mert az egészben is megtartották önállóságukat. A francia ház mind borzasztóan egyforma: csaknem kocka- alaku emeletes épület, amelynek bántó disztelenségét csak az ablaktáblák ellensúlyozzák. S ami legmeglepőbb : az emberek satnyábbak, fáradtabb arcúnak, az ipari napszámosok egye nesen visszataszítók az obiigát kék munkás-zubbonyban és barna bársony nadrágban. Milyen más volt Németország. Az emberek jókedvűek, környezetük csodás munkásságról, haladó jólétről beszél. Mintha itt mindig reggel volna, s az emberek friss erőben sietnének a munkába, Franciaországban pedig az este hollószárnya terül föléjük. Szeretem a franciákat, a történetük a szellemük tanított a megbecsülésükre, s annál fájdalmasabb volt nékem, hogy köztük létem egész ideje alatt nem tudtam szabadulni valami csöndes, de mégis fájdalmas őszi hangulattól. Mintha egy nagy nemzet őszének lettem volna tanúja : a nap még melegen süt, a táj zöldje azonban aranysárgába játszik és a a fákról halkan peregve hull, hull a sárguló levél ... Es az emberek ? Még örülnek, ugrándoznak, kacagnak a napon, de soknak gondterhelt arcán előre veti árnyékát a tél, a hideg, a pusztulás. * Münchenben a királyi palota előtt egy délben láttam az őrség felváltását. Hatalmas szál bajor fiuk lépdeltek feszes mereven a katonabanda hangjaira, s a régi őrség tisztelegve engedte át nekik a helyet. A bábszerű porosz diszlépés mosolyt csalt az ajkamra, de az egész benyomásom mégis más volt. A fegyelmet, az egység szellemét éreztem ezen a jeleneten, azért fölemelő volt. Szememnek jól esett a rend, a tisztaság, ami minden egyes katonán elömlött. Ha a müncheni sok-sok görög- és renaissance-utánzat, az ormótlan Bavaria, s mögötte a szegényes Siegeshalle a sörtől elnehezedett koponyák furcsa művészi erőfeszítésének látszott, ami bizony itt-ott bosszantott, katonái, hadi múzeuma, az Isar-parton felállított zsákmányul esett francia ágyuk és az egész város bámulatos tisztasága feltétlen tiszteletre késztetett. Annál rosszabbul esik látnom Párisban a dicsőséges Grand Armée utódját. Eendetlen, fegyelmeden tömeg benyomását kelti, amelynek minden tagja elkényszeredetten, kedv nélkül viseli a reá húzott uniformist. Aztán ez az egyenruha! Soh’ se tudom megérteni, hogyan lehet az, hogy mikor a francia istenáldotta művész, sehol a világon olyan lendületes, bájos szobrok, képek nincsenek, mint a milyenekkel Páris tele van, — a katonáinak mégis rettentő Ízléstelen egyenruhája van. Úgy látszik, egy-egy nagy diadal vagy vereség emléke évtizedekig ösz- szetartó vagy bomlasztó hatással van a hadseiegre. Aztán meg a szellem is sokat tesz. Alig hiszem, hogy köztársasági hadsereg, a melynek tagjait áthatja az Egyenlőség eszméje, valamikor fegyelem és rend, egység tekintetében felvehesse a versenyt egy nagy, gazdag monarchia katonaságával. Mert a katonaság par excellence monarchikus: fejet kíván, s ki lehetne ez más, mint a király vagy a császár ? Még pedig olyan fejet, aki parancsol, aki uralkodik, nem csupán hivatalnok, mert a hivatalnok-király hadserege is kivatal- nok-hadsereg. Nézzünk csak át Angliába! (Folytatjuk.) iiiiiiii!iiiiiiiíi!i[iiii:iiii[iiiiii:i un nini un nini i:i ni iiiiiiiiJ4ii!in Az ifjúság. A Helyi Értesítő gyermekrovata. Fehértó tündérei. — Monda. — Őseink akkor még a régi hazában Hunor és Magyar vezérlete alatt űzték a vadat és fogták a halat, a mikor az, amit ón nektek gyermekeim elmesélek, megtörtént. A mostani Fehértó és Halas helyén rengeteg őserdő terült el; erdei manók és nymfák tanyája. A tündérek a kies Fehértó partján gyűltek össze s énekszó mellett tánczoltak, fürödtek. Nem háborgatta őket senki. Élő lény: ember soh’ se merészkedett közéjük, bárhogy is csábítgatták a bájos leányok. Nem mertek, tudták, hogy vesztükbe rohannának, a tündérek maguk után csalnák a mélységbe. Egy nap daliás férfi igyekezett a viz felé, ahol a tündérek javában mulatoztak. A víztől csekély távolságban megállt, leszállt lováról s anyjától, Lunától, a hold istennőjétől kapott furulyán elkezdett játszani, oly szivrehatóan, oly szépen, hogy a tündérek megfeledkeztek czóljukról : hogy tönkre- tegyék az ifjút, ki léptek a cáobogó vízből, egyre közeledtek hozzá, hogy teljes közelből élvezhessék az isteni muzsikaszót. Királynőjük, az arany hajú Melitta mindenről megfeledkezve, az ifjú mellett foglalt helyet ; a többiek köróje sereglettek. Egyre szólt a furulyaszó. Szólt szünet nélkül, mig álomba nem ringatta a szépséges tündórleányokat. Ekkor elhallgatott, helyette azonban lódobogás hangzott. A tündérek ijedten riadtak fel. Már későn. Vitézek rohantak elő, ölbe kapták őket s vitték, messze-messze, hogy uj népnek vessék meg alapját. így vesztette el Fehértó tündéreit. miiiiiii:i!iiiiiiiiiiiiiiiii!i!i:iiiiM:iii:i:iii:iiiíiiiii!iiiíiiniii[|ii:iiliiililiiii!liiii!i!lil Csarnok. A kalandor. Folytatás 11 VI. Három évvel később Hajós Anglia egy kis városában átutazóban volt. Feladatát kedvező eredménnyel befejezte és az esti vonattal Londonba akart utazni, de lekéste azt. Kényszerítve volt tehát az éjjelt ezen kis városban tölteni, mert a legközelebbi vonat Londonba csak másnap reggel indult.
