Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-02 / 27. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. julius 2. Bazsa gyilkosát elfogták. A babonának egy érdekes, uj faját mutatta be a Helyi Értesítő múlt számában a szemes Figyelő. En most tovább megyek, s sorra veszem azokat a babonákat, amelyek a bűnösök társadalmában vannak elterjedve. Bemutatom azokat, mint egyik érdekes dokumentumát az emberi elmaradottságnak. Rendőrségünk érdekes adatokat szolgáltathatna erre vonatkozólag. Különösen azokról, akik már megrög- zöttebbek, s akik már többször lépték át küszöbét. A juhászok, gulyások mielőtt ki rándulásra mennek, magukhoz veszik talizmánjukat, amely lehet mindenféle tárgy, de leginkább az akasztott ember kötéldarabja, amely apáról fiúra öröklődik. Ennek hiányában legtöbben a „vállalat“ sikeréhez még reményt sem fűznek. Alkalmam volt egy ilyen talizmánt látni egy pirtói juhásznál. Az nem volt más, mint egy szarvarab, amely valamikor egy feltűnően termékeny tehén fejét díszítette. A jámbor úgy gondolkodott, hogy a termékenység az 6 számára sikert jelent. Ugyancsak másutt láttam nem egynél fadarabokat, amely állítólag egy akasztófa forgácsából való. A babonának egyik érdekes esete ez is. Egyik, nem tudom pirtói, vagy bodoglári juhász birkákat ment lopni. El is hajtott a szomszédból olvasat- lanul tizenhármat. Amikor ezt észrevette, félelmében, hogy szerencsétlenség ne érje, egyszerűen visszalopta az állatokat. Nálunk, istennek hála, nem űzik a babonának azt a faját, amelyet hulla csonkítás néven ismer a büntető törvénykönyv Ha jól emlékszem Halason évtizedekkel ezelőtt követtek el ilyen bűnt, amikor az eltemetett fiatal anya sírjál kibontva, annak szép, szőke haját vitték el. Különösen a csecsemő ujjának tulajdonítanak varázs hatást. Ezért, ha tehetik, olyanra tesznek szert. Van azután a babonának egy általánosan elterjedt formája, mely a lélekben, kísértetekben hisz. Ezt azután ravasz emberek alaposan kihasználják embertársaik megkoppasz- tására, ami igen gyakran sikerül is. Általában véve a babona a kultu- rátlansághoz van kötve, bár a kivételek nem a legritkábbak. Gams. Szót kérek! (E rovatban az olvasók mondják el észrevételeiket, panaszaikat, amelyekért azonban nem felelés a szerkesztőség.) A rosszul csinált hernyóirtásról. Volt eredménye a múltkori felszólalásomnak. Csakugyan leszedték — legalább részben — a hernyókat a keczeli műut mentén levő almafákról. Azonban hogyan ? A levágott ágacskákat a fa tövéhez rakták. Valószínűleg azért, hogy a bábokból kikelt hernyók ismét vissza másszanak, vagy hogy a szomszédos szőlő- birtokosokhoz juttasson belőlük a szél. Nem igy kell ezt csinálni, kérem 1 Azonnal meg szokás azokat égetni. Jóakarattal: Egy olvasó. A halasi muzeum. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Múlt heti lapjában a halasi múzeumról iit „Érdeklődő“ ur. Tudomása szerint, sok érdekes emléktárgy van városunkbanegyeseknél. Igaza van. Azért nem ajándékozunk, ha van is valami régi tárgyunk, mert évtizedek óta el van zárva a közönség elől a muzeum. Hiszen még a tanulók se mehetnek be, nem hogy a közönség! Valamikor, boldogult Csontó igazgató ur idejében még láthattuk, s hogy ez ma nem úgy van, csak sajnálhatjuk. Tisztelettel egy olvasó: Csonlca Mihály. Űzött vadként bujdokolt az országban egy többszörös rablógyilkos, aki a halasi határban egy kisgazdának: Bazsa Istvánnak kioltotta orvul az életét. Hajtóvadászatot indított meg akkor Mezei Szvetinka István után a csendőrség, s mindent elkövetett a város agilis főkapitánya: Szekér Pál, hogy a bűnös ne kerülje ki a földi igazságszolgáltatást. Nagy segítségére voltak ebben derék rendőreink, akik Szűri és Hováncsek biztosok vezetésével nemcsak a halasi határt kutatták át, hanem elmentek Szabadkáig, Szegedig. Hogy a nyomozás nem volt eredményes az nem rajtuk múlott. Azt a gyilkos körmönfontsága, a helyi viszonyokkal ismerős volta, s még az okozta, hogy valamikor a szabadkai rendőrség kötelékében állott, s igy tudta, miként kell az üldözőket kikerülni. Evek teltek el azóta. Már lemondtunk minden reményről, hogy a gyilkos elveszi méltó büntetését. Hétfőn azonban szenzációs sürgöny érkezett Szekér Pál rendőrfőkapitány hivatalába, a mely azt tartalmazta, hogy Mezei Szvetinka Istvánt, aki Halason 1911. julius hó 22-én Bazsa István kisbirtokost meggyilkolta, — Sásdon (Baranya megye) elfogták. Örömet kelt mindenütt e hir. Örömet kelt, mert ismerik az olvasók, ki az a Mezei ? Nemcsak Bazsa Istvánt fosztotta meg életétől, hanem 1906-ban megölte Császár János ló- kupecet; 1909 ben meggyilkolta Varga Simont. Az első tettéért két évi bör- tönbün‘etést kapott, amit Vácon ült le. A második Mezeire nézve szerencsésen végződött, mivel „bebizonyította“, hogy az általa megölt Varga Simon életére tört. Ezeken kívül a bácsalmási téglagyár munkásait ráakarta bírni, hogy gyújtsák fel a telepet. Ekkor elmenekült, de Kaposvárott elfogták. Két hónapi fogházbüntetést kapott e tettéért. Ezek csak a főbb bűnök. Azok, a melyekről a rendőrség tudomással bir. Hány terheli még a gyilkos lelkiismeretét? Annak csak a Mindenható a tudója. Nem csoda tehát, hogy e véres- kezű szörnyeteg, aki a vér kiontásától egyáltalán nem irtózott, hosszú ideig tartotta rémületben a halasiakat. Hol itt, hol ott vélték a gyilkost feltűnni, mig mások azt tagadták és azt állították, hogy a szerb nyelvet tökéletesen beszélő Mezei Szerbiába menekült. Eleinte még nagy volt a remény, hogy Mezeit kedvesénél elfoghatják. Jó ideig figyelték is ezért K. S. te- rózhalmi kisbirtokos feleségét, de a ravasz asszony semmi olyast nem árult el, amiből a gyilkosságra csak következtetni is lehetett volna. Hogy a gyilkossal intimebb érintkezésben állott, azt nem tagadta, csupán az ellen tiltakozott, hogy az utóbbi időben volt nála. Egy Ízben a helybeli csendőrök őrmesterük vezetésével és a rendőrök ott voltak K.-nónál, mivel gyanuokok merültek fel, hogy Mezei látogatást Népesedési mozgalom. — Junius 24. — julius 1. — Születtek: Tóth Péter Pál és Nagy Teréziának Hona nevű leányuk. Tóth Abonyi István és Paprika Rozáliának Rozália Zsuzsánna nevű leányuk. Paprika Mihály és Egri Juliánnának Mária nevű leányuk. Vadkerti Tóth Ferencz és Kardos Annának Kálmán nevű fiuk. Tóth Ferencz és Kardos Annának Kálmán nevű fiuk. Tóth Baranyi István és Pap Annának Erzsébet nevű leányuk. Szalai Sándor és Csatári Juliánnának Mária nevű leányuk. tesz. A ravasz asszony azonban észrevette. Kiment az udvarra, s bagolyéhoz hasonló huhogást hallatott. Természetes, hogy ezek után a gyilkos nem jelentkezett. A sikertelen nyomozás után egy ideig aludt az ügy. A következő év januárjában újra felbukkant a gyilkos. ügy történt a dolog, hogy a Ludas pusztai országúton hazafelé tartott Deák Péter feleségével. Ez a Deák régi ismerőse volt Mezeinek. Vele dolgozott Bácsalmáson, s szüleik gyakran összejártak. A házaspár jókora utat tett meg, amikor a sűrűből egy rómaiak tört elő, aki reájuk kiáltott : — Adjátok ide pénzeteket! Ha nem teljesítitek, a halálé vagytok. Csak gyorsan. Deákot a támadás meglepte, annyival is inkább, mivel a támadóban felismerte egykori muukástársát, Mezeit. Vonakodott pénzét átadni. Erre Mezei Deáknak támadt. Lete- perte, elrabolván tőle kabátját 14 kor. 50 fillérnyi pénzét, s elmenekült. Innét kezdve úgyszólván teljesen elveszett szem elől a gyilkos alakja. Nem beszéltetett magáról. Áttette működési színhelyét, úgy vélekedvén, hogy idők folyamán véres tette az emberek emlékezetében elhomályosodik, s akkor majd elfeledkeznek tettéről. Baranyában működött. Hogy miként, arról részletes tudósítások még nem érkeztek Halasra, de hogy nem volt önmagához következetlen Mezei, hogy ott is továbbb folytatta a bűnözést, azt bizonyítja az a sürgöny, a melyben értesítik a halasi rendőrséget Mezei elfogásáról. Tovább bűnözött a gyilkos. Végzetét azonban nem kerülhette el. Hurokra került. a többszörös gyilkost egy Soós nevű csendőr-őrmester kerítette kézre. Érdekes, hogy a bravúros fogás vég- hezvivöje állítólag Halason kezdte pályafutását, rövid ideig mint csendőr városunkban is működött, 8 már akkor magára vonta ügyességével, éles látásával fellebbvalóinak figyelmét. Ez a csendőrőrmester emlékezett arra, hogy évekkel ezelőtt köröző levelet adtak ki egy Mezei nevű egyén ellen. Előszedvén az akkori bűnügyi értesítőket, csakugyan megtalálták a a halasi rendőrség által kiadott körözést amelyben a hosszúkás arczu, barna bőrű, középtermetű, apró és tömött bajuszu Mezeit, aki Halason gyilkosságot követett el, keresik. A gyilkosra a szemólyadatok ráillettek. A keresztkórdések alatt Mezei, bár igyekezett tagadni, megtört. Bevallotta, hogy ö Mezei Szvetinka István s ö az, akit a halasi rendőrség köröz. A csendőrőrmester ezek után küldte el a sürgönyt, a melyről fentebb megemlékeztünk. A halasi rendőrségen érthető izgalmat keltett a jelentés. Tüstént visszatáviratoztak, s kérték a gyilkosnak Halasra való szállítását. A többszörös gyilkos ma, vagy holnap erős fedezettel Halasra érkezik. Csefregi Istvánná Nagy S. Krisztina 48 éves korban, Szőke Vendel 9 hónapos, Dudás Balázs 2 hónapos, Ördög Mária 1 hónapos, Halász Ilona 18 éves, Huszti Vincze 10 éves, Erdélyi József 60 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Ambruzs Lajos Tegzes Judithtal (Tanú: Szabó Galiba István.) Egybekeltek: Lehőcz Sándor Teremi Judithtal. Kis Lajos Fecske Évával. Csapó Antal Puruczky Karolinával. Teleki József gróf. A megye igazi atyja, népének gyá- molitója, támasz?. Jóindulatát mi halasiak is többször tapasztaltuk, különösen a megyei gyűléseken, ahol a Halas iránt ellenséges indulattal viseltetett és viseltető ellenzékkel szemben minket segített, Egy ideig 6 volt Halas egyetlen jó barátja a megyében, ő volt, aki hangoztatta: ki kell emelni az Alföld kellős közepén álló valamikor hatalmas várost a tes- pedósből, elmaradtságából. Mindenütt felemelte hatalmas szavát, de mindig az elnyomottak, mindig a segélyre szorulók érdekében; s azt a jelzőt „népének atyja“ senki nálánál jobban meg nem érdemelte. Most, hogy őfelsége valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, inpozáns módon nyilvánul meg a megye szeretető. Többek között a halasi nemzeti munkapárti kör nevében dr. Nagy Mór is üdvözölte. A meleg hangú üdvözlésre Teleki gróf a következő levélben válaszolt: „Igen tisztelt Pártelnök Url Az engem ért kitüntetés alkalmával kifejezett jó kivánatukat hálásan köszönöm, ópenugy az igen tisztelt pártelnök urnák, mint a halasi nemzeti munkapártnak. Kérem, szíveskedjék átadni a halasi nemzeti munkapártnak hazafiu: üdvözletemet. Fogadja az igen tisztelt pártelnök ur kiváló nagyrabecsülésem és igaz tiszteletem nyilvánítását, mellyel maradok igaz tisztelő hive Teleki József gróf. Du- natetótlen, 1913, jun. 27. Mi történt a környéken? Furcsa adás-vétel. A Kun Majsa czimü lapban olvassuk : Czakó Pál helybeli lakos Horvát Antal csen- geli lakostól 3000 korona árban átvette haszonbérletét a marha állománynyal és . . . feleségével, kikötvén azt is, hogy eladó a tanyáról egy öltöző ruhánál többet el nem vihet. Foglalóul 20 koronát adott a vevő. Kigyulladt Bócsán Rácz István istállója. Egy tehén benneégett. Halálra gázolta a Halas—félegy- háza—szolnoki vicinális Pál Ferencz munkást, aki ittasan járt a sínek közt. Lelőtte Újszegeden Bálint József női szabó, a tőle különváltan élő Böröcz Rózsi húsz éves varrónőt és és azután mellbelőtte magát. Képviselőnk beszéde. Ezért alapították, ezért védték meg évszázadokon át életükkel és vérükkel a mi őseink a magyar királyság intézményét, ezt az egészen kiválóan specziális magyar alkotást. Hiszen a magyar nemzet története nem annyira hóditó hadjáratoknak harczát, mint épen a királyság intézményének védelmében véghezvitt nagy tetteknek ragyogó példáit örökíti meg. Nagy időknek nehéz megpróbáltatásaiban forrott össze a király a magyar nemzettel. Törvényeink ismételten szentnek és sérthetetlennek nyilvánították a király személyét és fokozott jogi védelemben részesítették. Őseink emlékének tisztelete, ősi intézményeinkhez való ragaszkodás kötelességünkké teszi, hogy azon az utón haladjunk, amelyen őseink haladtak. De nemcsak őseink tisztelete, nemcsak az ősi intézményekhez való ragaszkodás teszi szent kötelességünkké, hogy a király személyét, a királyság intézményét védelemben részesítsük és a jogi védelemnek minden bástyájával megerősitsük, de egyenesen kötelességünkké teszi nemzetünk nagy jövőjébe vetett hitünk és hazaszeretetünk érzése. Ma, mikor túl a határokon nagy üzeneteket üzennek egymásnak a népek és ezeknek a nagy üzenetek Meghaltak:
