Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-22 / 21. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 22. Pénz liamisitók. Szabadkán letartóztatták Kónya Sándort, mivel hamis pénzt hozott forgalomba. A bün- len az egész család részes. Öngyilkos menyecske. Ozeglóden Szekér Istvánná Gyarmati Eszter mindössze 3 éve volt férjnél, de nem élt jól az urával. A múlt héten is összeszólalkozott a házaspár kint a tanyán. A fiatal menyecske annyira felingerült, hogy beszaladt a tanyába s mialatt a mitsem sejtő férj munkáját folytatta, főbelőtte magát. A lövésre figyelmessé lett szomszédok már holtan találták a menyecskét. Az asszony miatt. Jánoshalmán Horvát (Gonosz) Fereucz összeveszett feleségével, ki a dühöngő férj elől a szomszéd Taskovics György házába menekült. A férj azonban magához vette két czimboráját s az asszony után ment a szomszédba. Az ajtóban azonban a fejszével felfegyverkezett Taskovics várta a hívatlan vendégeket. Természetesen verekedés támadt melynek csak a harci lármára elősiető szomszédok vetettek véget. Taskovics ekkor már hat sebtől vérzett, viszont Horváth kezén és fején a fejsze nyomai látszottak. Szegény emberszerencséje. — Talált kincs. — Az „ősök által elrejtett“ kincs izgatja sok helyütt a nép fantáziáját. Gyakran lesik a „lidércz lángot“, hogy hozzájussanak a hőn óhajtott gazdagsághoz. A sors ez esetben kedvezett Ilcsik Antal jánoshalmai lakosnak. Nevezett vejóvel Kis Benedekkel a kertben dolgozott. Ástak, forgatták a fekete humuszt. Yalószinű, hogy vagy Ilcsik Antal, vagy Kis Benedek ingben, fogakkal vagy más ilyen rendkívüli körülmények közt született, mert ásás közben vastag üvegpalackon csendült meg a fényes ásó, ami a babona szerint csak rendkívüli emberekkel esik meg. Ilcsik és veje babonás reménykedéssel törték fel a súlyos palackot. Fényes, nagy aranyak hulltak a felhányt földre. Kilenczven drb aranypéuz. Mária Terézia és II. József korából való 14—16 karátos arany tallérok. Az Ilcsik család nagy titokban tartotta a ritka szerencsét. Nem mertek senkinek sem szólni róla, de azt sem tudták, hogy értékesítsék a talált kincset. Nagy családi gyűlést hívtak össze. Ezen az öreg Ilcsik elnökölt. De biz’ eleinte nem igen juthatott szóhoz. A „fehérszemólyek“ tulharsogták. • Végre a lárma lecsillapodtával indítványozta, hogy vigyék az aranyakat Halasra s ott próbálják értékesíteni. A családnak tetszet az idea, csupán a beváltási hely ellen szólalt fel. Ugyanis szerintük Halason feltűnő lenne a dolog, jobb lesz, ha Szabadkára viszik. Elhatározták hogy az öreg Ilcsik Antal és leánya Juliska, Kis Bene- deknó bemennek Szabadkára és majd apródonként váltják az öreg aranyokat az Osztrák-Magyar bank bankóira. Három napig volt Szabadkán Ilcsik Antal és leánya. Úgy számították, hogy feltűnés nélkül, apródonként eladják az aranyakat a szabadkai ékszerészeknek. Az apróbb aranytallérokon sikerült is minden baj nélkül túladniuk. A nagyobbakat már egy ö sszegben szerették volna eladni. Kisnó tehát felkereste Weiszberger ékszerészt, akinek mutatott 8 drb nagyobb aranyat és felkínálta azokat annak 200 koronáért. Weiszberger szívesen belement az üzletbe és megbízta, hogy hozza be a többit is. Gyanús m’t azonban néki hogyan juthattak a r agyértókü aranyak a jánoshalmi parasztasszonyhoz. Felment a rendőrségre és elmondta ; miért kereste fel őt a jánoshalmi J parasztasszony. A rendőrségről azonnal kiküldtek két detektívet, hogy a vasút állomáson kutassák fel az aranyakat áruló parasztokat és hozzák be őket a rend- ! őrségre. A detektiveknek sikerült is elcsípni Ilcsik Antalt és leányát, akik a délutáni vonattal akartak visszautazni Jánoshalmra. Bevitték őket a rendőrségre, ahol azok elmondták, hogyan jutottak a kincs birtokába és előadták a 370 koronát, amit az eladott aranyakért kaptak. Még aznap délelőtt két detektív bejárta azokat az üzleteket, akol meg fordultak a jánosbalmaiak és össze is szedtek 41 drb aranyat. Ilcsik Andrást és Kisuót letartóztatta a rendőrség és megindult ellenük az eljárás. A szerencsés Ilesikék megsértették a törvény szigorú paragrafusait. Be kellett volna jelenteniük a kincs megtalálását és akkor egyharmad jutott volna Ilcsik Antalnak, egyharmad Kis Benedeknek és egyharmad a kincstárnak. így pedig az egész a kincstár tulajdonába megy át és Ilesikék nyakába még egy költséges per is szakad. Ilyen a szegény ember szerencséje. Ш1Ш IMIIM Iliül Ilit Ilin llllll 111 III I IIMMIMII Iliin lllllllll lllllil I Népesedési mozgalom. — Május 14. — május 21. — Születtek : Monda Sándor és Nagy Kálozi Máriának Zsófia nevű leányuk. Domo- j kos Bóniámin és Patai Etelkának j Etelka nevű leányuk. Hegedűs Bite j Lajos és Kis Etelkának Eozália nevű j leányuk. Eokolya Ferencz és Gazdag j Etelkának Bómamin nevű fiuk. Paprika József és Rumi Sz. Erzsébetnek József nevű fiuk. Figura Imre és Farkas Juliánnának Margit nevű leányuk. Szalai Zsuzsánnának Lajos nevű fiuk. Tombácz Mihály és Varga Rozáliának József nevű fiuk. Rasztik István és Fodor Erzsébetnek István nevű fiuk. Banga Pál és Antal Os. j Zsuzsánnának Zsófia nevű leányuk. Sárvári Imre és Kun Lídiának Károly nevű fiuk. Horváth István és Tóth Juliánnának István nevű fiuk. Borbó- csai Viktóriának Mária nevű leánya. Meghaltak ■ Korsós Imre 78 éves korban, Tumó Margit Juliánná 1 hónapos, özv. Béna Imréné Hordós Juliánná 62 éves, Hegedűs Jánosnó Könyves Juliánná 79 éves, Csapi Mária 9 hónapos, Kollár Istvánná Rácz Viktória 67 éves, Csapó Erzsébet 5 hónapos, özv. Szabadi Mihályné Zseni Erzsébet 78 éves, özv. Varga Jánosnó Király Gy. Juliánná 70 éves, Retek Eszter 13 hónapos korban. Kihirdetett jegyesek: Lukács József kiskunmajsai lakos Bozóki Erzsébettel. Egybekeltek: Figura Károly Modok Eszterrel (Koszorús leányok : Gyenizse Tiniké, Zseni Esztike és Biró Zsófika. Koszorús legények : Bacsó Benő, Kolozsvári Benő és Szentpóteri Balázs. Vőfély: Kis Lajos). Keresztúri Sándor Megy- gyes Margittal (Koszorús leányok : Meggyes Rózsika, Doke Ilonka. Koszorús legények : Figura István és Kovács Sándor. Vőfély: Darányi Antal). Vas Lajos budapesti lakos Keresztúri Zsófiával (Koszorús leány : ! Sándor Rozika. Koszorús legény: j Balog Sándor). Zseni László Feró Etelkával. Nagy Tyukos István Vékei Erzsébetéi. Vass János Takács Erzsébettel. Ferenczi István Boldog Máriával (Koszorús leányok : Gyovai Annus, Jójárt Annus, Gyovai Esztike, Horváth Teruska. Koszorús legények: Boldog István Kasza István, Pasztro- vics Sándor és Tómán Mihály. Vőfély : Koszó István). Bor Antal Madaras Eszterrel. Babó Károly Kolozsvári Kiss Máriával (Koszorús leányok: Babó Mariska, Matkó Ilonka, Buda Zsuzsika, Nagy K. Juliska. Koszorús legények: Szecsedi György, Matkó Károly, Nagy Ferencz, Babó Lajos. Vőfély : Kis Lajos). Halasi cselédvlszonyok. — Lljabb hozzászólás. — Újabban erre vonatkozólag a következő sorokat kaptuk, melynek fő érdekességét az adja meg, hogy szerzője nő. . * Gazdáinktól és gazdasszonyáinktól gyakran halljuk a panaszt, hogy cselédeink nem dolgosak, tisztességtelenek. Kétségtelenül sok igazság rejlik ebben. A társadalom egyik, számsze- rint jelentékeny osztálya — a cselédeké — nem felel meg teljesen a hivatásának. Cselédeink nagy része megbízhatatlan, erkölcstelen és lusta! Valamiképpen segíteni kell a bajon s ezt úgy vélik megoldani, hogy felszólítják majd a tisztességes, szegény sorsra jutott családokat, hogy leánygyermekeiket adják oda cselédeknek. Ezek a tisztességes szegény polgárcsaládok ma sem hagyják otthon tétlenül ülni leányaikat, hanem elküldik őket varrodákba, gyárakba dolgozni, mintsem cselédeknek. Mindennek inkább, mint cselédnek, mert annak nincs becsülete. Az a baj, hogy nem becsülik meg a cselédeket s azért nincsenek tisztességes cselédek. Először prédái a cselédleényok, különösen a vidékiek, a fővárosi helyszerzőknek, kik furfangos módon fosztják meg őket mindenüktől. Ha fölkerül Budapestre egy leány a vidékről, nem közvetítik addig, mig el nem adósodik, jóformán le nem rongyosodik s azután odavetik őket a titkos prostitúció karjaiba, mert a nyomor elől a leányok számára csak ez az egyedüli ut Azután, ha közvetítették, pár nap múlva, mint az köztudomású is, a cseléd elhagyja a helyét, amaz egyszerű oknál fogva, mert a közvetítők ilyen formán jóval több közvetítési dijhoz jutnak. Azok a cselédek pedig, kik nem mennek át ezen a processuson, az ifjú uraknak és a nagyságos uraknak lesznek áldozataikká. Ennek pedig egy tisztességes polgárcsalád sem akarja kitenni leányát. Ezért nem adják oda cselédeknek leányaikat. Mikor a cselódügy rendezésről akar valaki beszólni, először is arra a színvonalra kell emelkednie, melyről nem lát ember és ember közt különbséget. Aki cselédet tart, a cselédben félig-meddig családtagot lásson, kit a családfőtől a legkisebb gyerekig mindenkinek becsülnie kell. így meg fog javulni a cselédek erkölcse. Ha nem akarnak lusta cselédet tartani, úgy járjon elő a háziasszony jó példával. Legyen ő szorgos, tanítsa leánykermekeit szintén munkára s majd akkor a cseléd követni fogja őket ebben is, mint követi őket a lustaságban, a henyélésben, a regényolvasásban. Ha igy fognak gondolkozni azok, kik őszintén akarják a cselédmizóriá- kat orvosolni, akkor munkájukat siker fogja koronázni s lesznek tisztességes cselédek elegen ! (T. K.) Esetek. A két btínös. Lopás miatt rolt beidézve kihallgatásra két suhancz. Az idősebb kint az előszobában kioktatja szépen a fiatalabbat, aki még nem volt ilyen baj miatt a rendőrségen. — Tudod, csak a szemébe ne nézzél a kapitány urnák, mert akkor el vagy veszve. Egyszer már voltam nála szószban, onnét tudom. N> n szólt hozzám, nem is bántutt, csak reám nézett. De úgy nézett a szemembe hogy nem lehet meg sem mondani. Egy ideig csak visszanéztem, azután úgy éreztem, mintha a nyakamat szorongatnák. Mikor pedig reám szólt hogy mit csináltam — Isten úgyse nem akartam még is kivakkantottam, A fiatalabb nagyon szivére vette az oktatást és gúnyosan nézett a társára, akin az izgatottság minden jelei szembetönően látszottak. Egyszerre nyílik az ajtó és a kapitány behívja mind a kettőt egyszerre. De feléjük sem nézet, egy iratcso- mot vizsgálgatot jó ideig. Nagy hirtelen felkapta a fejét és az idősebbikre nézett, az zavartan sütötte le a fejét. Most szűrös, kutató pillantása a fiatalabbik arczára esett, aki erre nagy merészen kivágta : — Hiába nézz reám, a kapitány ur, úgy sem mondom meg, hogy én loptam el a pénzt. Az idősebb mérgesen hurrogta oda a társa felé : — Ni a szamár, utóvégre még megmondja azt is, hogy a fáskamrá- ba ástuk el. Az ikrek. Egy gimnázium tanára előtt a beiratásnál két ikertestvér jelentkezett. Az osztályfőnök szórakozottan töltötte ki a beiratási iveket. — Maguk ikrek ? — kérdezte a egyiktől. — Igen. — felelte a diák. — Hol született ? — Kolozsváron. Most a tanár a másikhoz fordult. — Hát maga hol született? — Aradon. — felelte az ikertestvér nagy zavarában, amit a különös kérdés okozott. A tehén. A szegedi vásáron a vásárolni akaró paraszt kérdi : — Ideadja kend azt a tehenet száz pengőért? — Nem bizony. — Hiszen tegnap azt mondta, hogy ideadja. — Meggondoltam tegnap óta. — Meggondolta ? Aztán miért ? — Hát tudja, ez a tehén a feleségem kedvenc tehene, aztán megszakadna a szive, ha eladnám. — Persze, persze . . . Akkor nem lehet. Isten megáldja. — Várjon csak, gazduram. Mondanék valamit. — No? — Adjon százhúsz pengőt, aztán nem bánom, szakadhat. ki elmúlt Idákból. Mikor a király 5 Halason járt. — Nem fő ám, felelek róla 1 — vigasztalta az asszonyka, kuncsugva magában. Miután urát kikisérte, sietett körülnézni a cselédnép között, találna-e még vagy egyet a portán, aki el nem osont a parádé hírére hazulról és aki segítene neki valamit a király asztalára való sütésben, főzésben. Bizony nem talált ott egy fiát se. Maga kezdett hozzá. A királyváró sokaságnak pedig még jó ideig kellett ácsingálni a város alatt, mig a futárok, kürtösök, hirkiáltók esapatját megpillanthatta. Es még azután is sokára villant csak a szem bogarára a hadsereg hosszan húzódó képe, a fényes pán- czélos, vagy tirke tarkapárduez kaca- bajkás vitézi alakok, kolcsagos kal- pagjaikkal, ragyogó sisakjaikkal, kényes paripákon. Legelői a király, utána a nádor, zászlós főurak nagy sokad magukkal, mind az egész sereg: közbül a foglyok, zsákmányhozó rengeteg szekerek; mögöttük megint csak fegyveres hadfiak hosszú fényes sorban.
