Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-01 / 18. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 1. Öngyilkossás a fogházban. Szabadkán a fogházban Péter Istváu topolyai csa vargó, kit részegsége miatt csuktak be, a nadrágszijjával felakasztotta magát. Halálra gázolta a vonat. A Szabadkáról О-Becsére közlekedő vonat elgázolta Parokai István napszámost. A vonat kerekei a szerencsétlen ember mindkét lábát tőből levágták. Parokai néhány perez múlva kiszenvedett. Öt gyermeket és özvegyet hagyott hátra. Gödörbe fűlt. Topolyán Gyuris Imre gazdálkodó Mariska nevű kisleánya a tanya mellett levő vízzel telt kubikus gödörbe esett és belefult. Esetek. A regoczei vicinális A regőczei vasút kiépítése után keletkezett a következő adoma, amely ha nem is történt meg, de nagyszerű szatírája viczinális közlekedésünknek. Szól pedig az eset arról, hogy a jánoshalmi vasúti vendéglőben egyszer roppant keserves ábrázattal üldögélt egy atyafi. A foga fájt és néha úgy ordított, hogy az ablakok is rezegtek belé. Megróbált mindent a fogfájós atyafi, de még a borbély „művészete“ sem tudott rajta segíteni. Es ekkor előkerült valahonnan egy utazó, tréfás ember, aki megszólította a szenvedő atyafit: — Tudnék én kendnek jó orvosságot ... De ahhoz bátorság kell. Láttam egyszer egy képet, azon a fogfájós ember spárgát kötött a fogára, a másik végét pedig odakötötte a vaggon „puffei“-jéhez és amikor elindult a vonat, egy pillanat alatt kirepült a foga. Az atyafi gondolkozott egy ideig, de amikor újra belenyilalt a fogába a fájás, felugrott ... A viczinális gépje éppen fütyült. Néhány pillanat és a vonat elindul. De ez az idő elég volt ahhoz, hogy az atyafi oda- kössöu egy spárgát a fogára és a madzag másik végét az utolsó vaggon pufferjére. Most elindult a vonat... Sistergett, pöfékelt, szuszogott a gép... Az atyafi egy ideig utána szaladt, de amikor a viczinális gyorsabb mozgásba jött, a fogfájós ember lélegzete is elállóit. Aztán recsegett, ropogott és az atyafi ott feküdt a földön és mellette a kirántott — puffer. A tanuk mernek esküdni. A pestvidóki járásbíróság előtt történt: Egy budapesti kereskedő beperelte az egyik adósát. Ötszáz koronára perelte ; alperes nem tagadta ugyan, hogy tartozik a kereskedőnek, de az ötszáz korona ellen határozottan tiltakozott. Szerinte csupán száz koronáról volt szó, annyit kapott kölcsön, azt hajlandó kamatostul megfizetni. A biró először a felperest hallgatta ki. — Ön tehát azt mondja, hogy alperes ötszáz koronával tartozik önnek. — Igen . . . Es egy hosszú zavaros történetet mondott el, amelyből az derült ki, hogy csakugyan ötszáz koronáról van szó. — Es meg is mer ön erre esküdni ? — kérdezte a biró. Mire felperes igy felelt: — En nem merek. De van két tanúm, azok mernek ! A boldogulás útja. A 17. számban megjelent, „A város fejlődéséért“ ez. czikkre mintegy megerősítésként kaptuk előkelő helyről a következő sorokat. * * ❖ Egy hires nemzetgazdász mondotta, hogy az ország, mely nyerstermékeit feldolgozatlanul engedi kivinni, előbb- ntóbb embereit is kénytelen lesz kiengedni az ország határán. Ennek a tételnek az igazságát, sajnos, eléggé tapasztalhatjuk városunkban is, ahonnan nyerstermékeinket nagyban viszik ki, hogy idegen országok vagyonát szaporítsák. Legfontosabb teendő volna tehát az, hogy azt a sok nyersterméket, melyet termelünk, itthon dolgozzuk fel. Ezáltal a munkabíró nép is állandó foglalkozást találhatna és nem volna ráutalva máshova vándorolni, hogy kenyerét megkeresse. Nagyon sivár közgazdasági állapotok vannak nemcsak nálunk, hanem az országban, melyek a megélhetési viszonyokat egyre súlyosabbá teszik, veszélyeztetve állami létünket és boldogulásunkat. A legnagyobb élhetetlenség volna tehát tovább tűrni, hogy más országok gazdagodjanak a mi rovásunkra, mikor nekünk is van módunk és tehetségünk arra, hogy vagyonúnkat, népünket itthon tartsuk. Elismert tény, hogy nálunk a gazdasági erőforrások száma jóval kisebb, a vállalkozási kedv pedig ritkább, mint a szerencsésebb viszonyok között élő és dolgozó nyugati államokban. De éppen, mert ezeket látjuk, mert ezeket a hátrányokat érezzük, törekedni kell olyan intézmények és berendezések létesítésére, mint amilyeneknek a nagy eredményeket felmutató országok gazdasági erejüket köszönhetik. Ilyen többek között a viziutháló- zat fejlesztése, a hajóforgalom fellendítése, mely a legnagyobb teret és módot nyújtja nemzeti gazdaságunk felvirágoztatására, nyersterményeink hazai feldolgoztatására és áruink versenyképessé tételére: S ezt annál könnyebben elérhetjük, mivel a természet elég jelentékeny segítő eszközt adott, ami hathatós továbbfejlesztéssel meghozná az ország népének régóta várt boldogulását. De nem csupán a viziutakon érhető el a sikeres eredmény. A szárazföldi utak és alkalmatosságok is tág teret nyújtanak boldogulásunk érvényesítésére. Szárazon, vizen egyaránt felvehetjük a versenyt, mert minden gyengeségünk daczára elég erősek vagyunk még arra, hogy kitartással és buzgalommal egy független, szabad ország boldog népének küzdjük fel magunkat. Halasi cselédviszonyok. A mai drágaság és az embert érhető kellemetlenségek mellett állandó panasz a cselédmizéria. Azt gondolják sokan, hogy azért nem lehet cselédet, vagy legalább is jó cselédet kapni, mert a cselédféle kipusztult. Szó sincs róla. Nem a cseléd kevés, hanem az igények nagyobbodtak, az ipartelepek mindig több-több munkáskezet vonnak el. Szaporodott a népesség, szaporodott a munkáskéz, de nem oly arányban, araily mértékben megnőttek az igények. A jó anyag, a dolgozni szerető rósz az ipartelepek felé tódul. A selejtesebb marad cselédnek vissza, amely mindig szaporodik és ez a selejtes dolgozni nem szerető rész okozza egyrészt a cselédmizériát, másrészt pedig az, hogy egyes cselédtartó urnák és cselédközvetilők a már helyben levő cselédeket a nagyobb bér kecsegtetésével csalogatják. Örökös cselódváltozás van olyan házaknál is, ahol a cselédeknek jó dolguk volna. A napokban jó bérért felfogadtak egy úri háznál egy nem sokat Ígérő cselédet. Másnap felmondott, mert a lakást, a házat nagynak és a család három felnőtt tagját soknak találta. — Vallatóra fogta úrnőjét, hogy van-e gyerek a háznál? Végül mégis kiderült, hogy nagyobb bér Ígérettel más helyre csalogatták. Halason nagyon sok cseléd van olyan, akinek nem a cselódbór a főkeresete. Csak címnek használják, hogy cseléd. Ezek; örökösen változtatják helyüket, mert vagy a gazda nem használhatja őket és túlad rajtuk, vagy ha elnéző is a gazda, különböző és elképzelhetlen kifogásokkal állanak elő és már szolgálatba állásuk napján, vagy utána felmondanak. Ezek az állapotok már tarthatatlanokká válnak. a hatóságnak kell a cselédügyet kezébe venni és amit már régóta akarnak, de mindig hallgatnak, a hatósági cseled közvetítést kell valahára megcsinálni. A város ujjövedelem forrásra tenne szert ; a rendőrségnek pedig mivel lenne több dolga ? Hiszen a cseléd- ügy úgyis ad munkát neki. ügy hisszük, hogy a cselédmizória, ha nem is szűnnék meg teljesen, de a mai állapot lényegesen javulna és a város megszabadulna igen sok titkos perditától. (Sz.) Il l I ld 1ШНММ MIIIIII lllll Fl;lll!l,i:i:iltlrHil!lllllilDl!l Ш:М ищи Közgazdaság. Allati betegségek. Halas város környékén a következő helyeken uralkodik ragadós állati betegség. Sertésvész : Soltvadkerten, Solton, Bócsán és Dömsödön. Sertésorbáncz: Szabadszálláson, Soroksáron, Sükösdön, Erzsébetfalván és Monoron. Bükkor: Prónayfalván, Kiskőrösön, Császártöltésen, Orgoványon, Izsákon, Fülöp- szálláson, Szeremlén és Sükösdön. Lépfene: Izsákon. Fagykárok a gyümölcsösökben. — Az áprilisi zord időjárás igen nagy károkat okozott a gyümölcsösökben. A kajszin- és őszibaraczktermés tönkretételével a kár 4—4 5 millió koronára tehető. Nagykőrösön a szokatlan hideg áprilisi éjszakák nemcsak a kajszinbaraczkot, de a cseresznyét, meggyet, korai szilvát és diót is tönkretették. Hasonló szomorú jelentés van Kecskemétről is. Budapesti gabonaárak: április 30. Búza 23 k. 60 f. - 24 k. 20 f. Rozs 20 k. 90 f. - 21 k. 40 f. Árpa 19 k. 50 f. - 20 k. — f. Zab 20 k. 70 f. - 21 k. 58 f. Tengeri 19 k. 30 f - 19 k. 60 f. Az árak 100 kilograininoüként értendők. Illlll II KI IIII И I ШИ I MII 11 IMII 1111 III III HU MIMII un Ingatlanok adás-mese. Eaddi Antal (nős Horváth Julián- nával) jánoshalmi lakos megvette Papp Béla és társa 10 hold 1300 u. öl fehértói szántóját 13700 kor.-ért. Kocsis Antal és neje Sárvári Judit megvették Papp Béla és társa fehértói 5 hold 490 n. öl területű szántóját 7078 kor. 36 fillérért. A Magyarországi földmunkások kiskunhalasi helyi csoportja megvette a Halasi munkásképző egylet beltelki lakóházát és udvartelkét 2400 koronáért. Körösi István és neje Király Juliánná megvették a Halasi Gazdasági bank legelő és szántó ingatlanát 361 koronáért. Bartalos István budapesti lakos ingatlanát megvette Vajda Ignáczné budapestvidóki lakos 5950 koronáért. Molnár Illés és neje Könyves Mária megvették Acs József és Acs Ferencz öregszőlőben szőlő és udvar- i telküket épületekkel együtt 2400 koronáért. Kerekes Imre és neje Bazsa Juliánná megvették Kerekes Sándor és neje Darányi Mária lakóházát és udvartel- két 1700 koronáért. Krammer Pál és neje Szanyi Juliánná megvették özv. Rozmaring Sándornó Bodiesi Judith beltelki kertjét 500 koronáért. Szűcs Rakhel megvette Farkas Lajos ingatlanát 200 koronáért. ifj. Borbély Pál (neje Baki Eszter) megvette Nagy Kálozi Józsefné Borbély Mária felsőszállási 7 hold 1243 n. öl szántó és fehértói nádas illetőségét 8000 koronáért. Földvári István és neje Bodzsár Mária megvették Tóth Mártonná és társa alsószállási 240 n. öl ingatlanát 660 koronáért. Budai Kálmánná Gaál Éva megvette Dudás Pál és társa lakház udvar és kertből álló alsókisteleki ingatlanát 900 koronáért. Paprika Antal és neje Vattai Rózái megvették Tóth Józsefné Fekete Erzsébet felsőkisteleki szántóját tartozékaival együtt 500 koronáért. Nagy János és neje Csendes Mária megvették Gyenizse János (nős Figura Zsuzsánnával) öregszőlőbeli szőlőjét 400 koronáért. Tóth Mihály és neje Sarai Anna megvették Tóth István beltelki lakóházát és udvartelkét 200 koronáért. Gyenizse Benő (nős Benke M. Juliánnával) megvette Csatári Antalnó Kis B. Juliánná lakóházát és udvar- telkét 1120 koronáért. Kun T. Antal és neje Király Gy. Etel megvették Sólya Bálintné Kovács Zsófia öregszőlőbeli szőlő ingatlanát 1700 koronáért. Földvári Imre megvette Barka Tamás (nős Krammer Jolánual) lakóházát és udvartelkét 5200 koionáért. Téglás István és neje Kocsis Rózái megvették Ökördi Imre, Katalin és Sándor beltelkét és lakházát 1250 koronáért. Szathmári Mihály (nős Szabó Ju- liáonával) debreczeni lakos megvette Halász Péter (nős Nómethy Gizellával) debreczeni lakos halasi föld birtok jutalékát 10.000 koronáért. özv. Topáu Józsefné Zilah Juliánná megvette Szecsödi Istváu és neje Szabó Borbála 3 hold 410 n. öl ingatlan részét 4000 koronáért. Balázs Erzsébet Biró Mihályné megvette Cseri László (nős Buda Juliánnával) felsőszállási ingatlan jutalékát 2000 koronáért. Sándor Mihály (nős volt Mucsi Zsuzsánnával) megvette Kis Lajos (nős Baumann Máriával) városi nádas illetőségét 40 koronáért. Csarnok. A gazok szövetsége. Folytatás 16 t'ldözés. Mint képzelhető is, Flaxon tanár egészen kikelt, magából, mikor utazás közben egyszerre eltűnt a leány, akit Árgus-szemekkel őrizett. Ki játszsza vele ezt a tréfát? E kérdésre hamar meglelte a választ. Csak Petrov anyó lehet! Ez a bosszúért lihegő vén asszony, akit nem sokkal elfogatása után, bizonyítékok hiánya folytán, szabadon bocsátottak. — Csak ő tehette! — mormolta félig hangosan maga elé. — Egy ráncosképű, vén asszony tette, — jegyezte meg az öreg ur, aki előbb is beszélt volt vele. — Nem szólt az asszony semmit? — kérdezte a tanár. — Egy szót se ! Flaxon fűrkészve-kémlelődve ment egyik kocsiból a másikba, de sehol se találta a szép leányt. Nyomtalanul eltűnt az a leány, mintha valami szellem vitte volna el. Féktelen düh fogta el s egy pillanatra megfeledkezvén egész környezetéről, hangosan felkiáltott: — Gyalázat! Gyalázat! Hogy ez a boszorkány ilyet merészelt! Vagy tán Liza barátai beszélték rá, hogy kaparitsa el az orrom elől a zsákmányt. De nem, ilyesmi nem az 6 természete. Jót még pénzért sem tenne. Hanem azért tette, hogy lehűtse égő bosszúvágyát. Bizonyára ezért! De nem fog sikerülni! Követni fogom a nyomait s elveszem tőle a leányt.
