Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-10 / 15. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. április 10. Majsai Sándor és neje Vádi Judit megvették Daczi Imre (uős Könyves Juliánnával) 403 n. öl öregszőlőjét 330 koronáért. Modok Imréne Orbán Zsuzsanna megvette Nagy Kálozi János és neje dárosi lakóházát és nádasát 600 koronáért. Varga T. József és neje Bukros Etel megvették Miklovies Károly (nős Hegyi Eszterrel) felsőszállási ingatlanát 15ß0 koronáért. Kovács Molnár Ferencz (nőtlen nagykora) megvette Hunyadi Mátyásáé Kovács Molnár Verona tajói 3 hold 397 n. öl területű szántóját 1000 koronáért. Kis Lajos és neje Fercsák Eszter megvették Fekete Simonné Glück Lina beltelki lakóházát és telkét 2400 koronáért. Sándor Lajos és neje Tasi Mária megvették Korsós Miklósné Kis M. Teréz öregszőlőbeli 150 n. öl szántóját 240 koronáért. Csapó Benő és neje Hegyi Teréz megvette Agócs Lászlónó és társa öregszőlőbeli 680 n. öl területű szántó és szőlő ingatlanát 600 koronáért. Fercsák G. Imre és neje Modok Rózái megvettek Hegedűs Imre beltelki lakóházát, udvartelkót és nádas illetőségét 800 koronáért. Murgács Jáno3 és neje Valk Judit megvette Daczi Sándor ingatlanát 23098 korona 25 fillérért. Schvarcz Ferencz és neje Böhm Zsófia megvették a kiskunhalasi ref. egyház beltelki lakóházát 6000 koronáért.. Takács János és neje Vincze Etel megvették Vájná Benő és Halász Fe- renczné lakóházát 2000 koronáért. Nagy István és neje Vass Zsófia megvették özv. Nagy Pál Sándorné és társa gőböljárási 3 hold szántó ingatlanát 600 koronáért. Sütő Imre és neje Szabó T. Mária megvették Weisz Emil és neje felsőkisteleki nádas, rét és szántó ingatlanát 3000 koronáért. P Miért satnyiil a nép? Néhai Molnár István dr. halasi főorvos volt az, akinek figyelme először irányult arra, hogy a halasiak, a kunok egyenes leszármazottjai testileg egyre satnyábbakká válnak. Kutatva a baj okát, arra a felfedezésre jutott, hogy egyik fő ok a közeli rokonok és betegek összeházasodása. Ennek egyik czikkóben, mely ha jól emlékszem, füzet alakjában is megjelent, kifejezést is adott. Az én figyelmemet is felhívták e szomorú jelenségre. Hozzá fogtam tehát tanulmányozásához, mely meglehetősen nehezen ment. Ugyanis nemcsak kitartó, türelmes munkát kíván a tárgy alapos megvizsgálása, hanem ki van téve a kutató a folytonos visszautasításoknak, mert bizony nem mindenki veszi szívesen, ha családi életét, még ha közérdekből is, tanulmány tárgyává teszik. De hát ez már most mindegy. A fő az, hogy a munka sikerült, ez méltó jutalom a sok fáradozásért. A vizsgálódások lényegét, mellőzve minden személyi kitérést, a következőkben adhatom elő. A mai fiatalság. Kégenle csak úgy duzzadt erőtől a halasi legény. Nem úgy van ez most. Mauapság a sorozáson, bár az igényeket minden vonalon leszállították, alig tudják beszedni a létszámot. Egyik legény riyápiczabb a másiknál, noha legtöbbnek édes vagy öreg apja teljesen kifejlett, egészséges. Ugyancsak ha végigtekintünk a házasságra kihirdettek vagy egybekeltek névsorán, akkor meg az tűnhet fel, hogy igen sokan vannak azok között közeli rokonok. Most aztán, ha türelemmel várunk, s akkor teszünk látogatást a családnál, tüstént megérthetjük, miért oly kedvezőtlen a sorozás eredménye. Mert az, hogy „megbüntetem a fiukat az apák vétkéért“ sehol sem érvényesül jobban, mint éppen a közeli rokonok, no meg a betegek házasságán. Az ón kedves városom — a szomszédok se kivételek — előljár ebben. Egy család. Több mint nyolczvan családot vizsgáltam. A degeneratio legtöbb utódon kisebb-nagyobb mértékben észlelhető is volt. Egyiken azonban feltűnően. A férfi saját testvérének a leányát vette feleségül, akinek igy nemcsak férje, hanem nagybátyja is volt. — Es aztán nem győztek panaszkodni, hogy folyton nyavalya van a háznál. Különben is ugyhiszem eltekinthetek a példák felsorolásától. Az olvasó maga is tisztában van az elmondottak igazságáról. Közgazdaság. Vásár. A jánoshalmi országos vásár f. hó 14-én fog megtartatni, melyre vészmentes helyről mindenféle jószág felhajtható. A külön bikatartás. Felmerült esetből kifolyólag időszerű határozatban mondotta ki a földmivelésügyi miniszter, hogy a külön bikatartáshoz hatósági engedelem nem szükséges. A közös apaállattartási költségekhez való hozzájárulás kérdésében a felettes hatóság csak a községi elöljáróság intézkedése után határozhat. Hetivásár. A belügyminiszter megengedte, hogy a bácsmegyei Bajsán a minden hót hétfőjére engedélyezett heti vásár ezentúl állandó sertés felhajtással tartassák meg. Felszámoló pénzintézet. Szabadkán a Központi Bank és Váltóüzlet felszámolását határozta el. l!f!tl|[lll!H!lllll!lllllllllllllíllljliEj!llll1!lll!l!lllllilill|[lllllll!l[lll!l!liilH>.lil!l!l!l! Csarnok.------------------------I-----------------------------------------A gazok szövetsége. Folytatás 12 — így ! — sziszegte pokoli kárörömmel. — Sz se fog nekünk több bajt csinálni ! Es letépte a titkosrendőr parókáját és álszakálát з gúnyosan hozzáfűzte még szavaihoz : — Azt hitte ez az ember, hogy engem kijátszhat. He-he-he ! Gúnyosan nevetve, elégedetten sompolygott e. lámpájával a gonosz asszony s két más helyiségen át a pinczónek abba a részébe ment, amelyben Lizát tartotta fogva. Nincs vacscra, galambocskám, — rikácsolta, mikor beléptekor a fiatal leány felállott. Egy falatot se 1 így parancsolta a jövendő fórjed-urad ! — Nem is vagyok éhes — felelte Liza, nem törődve gyötrője gunyjá- val. — Semmi egyebet nem kérek, csak hogy becsásson el : mert itt elpusztulok ! — Annál jobb ! — felelte az asz- szony, kegyeken kacagással. — Ne kém pokoli öröm volna, ha a szemem láttára szállna ki belőled a lélek. Lizában sok volt bátyja erős, bátor természetéből ; bármily irtóztató is volt hát a helyzete, nem adta magát át teljesen a kétségbeesésnek. Izmos kezével újra megfogta hát a pisztoylát. de mielőtt a végsőre szánta volna magát, még egyszer igy szólt Petrov anyóhoz : — Hát nem könyörül meg rajtam? — Nem bizony 1 A bátyád a férjemet börtönbe juttatta, ahol szegény férjem nyomorultan elpusztult. Es még sok más rosszat tett ellenem a bátyád, bosszúra szomjazom tehát! Es rajtad állok bosszút, hogy ezzel megi. •« bátyádat. Kőimért tartod te a legnagyobb szörnyetegnek ? No hát én megmutatom, hogy Kol- mer ártatlan gyermek Petrov anyóhoz képest. — Hallgass ! — vágott közbe Liza parancsoló hangon. — Elég volt a fecsegéseidből. Add ide a kulcsot, hogy kijussak ebből a pokoli fészekből! Es hogy szavait nyomatékosabbá tegye, fölemelte villogó pisztolyát Petrov anyó, úgy látszik, nem tartotta ezt a pisztolyt veszedelmes szerszámnak, mert csak gúnyos kacza- gással válaszolt. — Előre ! — sürgette Liza. Nincs időm. Tedd le a kulcsot az ajtó mellé és húzódjál abba a sarokba. Hallod ? A leány szava olyan komolyan, olyan fenyegetően hangzott, hát Petrov asszony meghökkent. — Ne tréfálj, galambom ! — kiáltotta bosszúsan. — Rossz tréfa lesz neked ! — vágta vissza Liza, — ha nem engedelmeskedel tüstént. Megállj ! Egy lépést se közelebb, vagy lövök ! Komolyan beszélek ! Most látta be Petrov asszony, hogy komoly a dolog. Egy pillanatig ugyan arra gondolt, hogy Lizára ugrik és kirántja kezéből a pisztolyt. De ez aggodalmas kísérletnek látszott, mert egy nyomás a kakason és életébe kerülhet a kísérlet. Haragosan ravasz arczkifejezéssel elövette hát a kulcsokat és dühösen a földre vetette. — Csak nem olyan haragosan! — jegyezte meg Liza. — Most gyorsan oda a sarokba . . . így ! Petrov anyót a pisztoly csővével féken tartva, ment a bátor leány hátrafelé az ajtóhoz, fogta a lámpát és a kulcsokat. Alig volt annyi ideje, hogy átlépje a küszöböt és az ajtót kívülről elreteszelje, mikor a gonosz asszony vad szitkozódásokkal már az ajtónak rontott. De az ajtó nem engedett. Liza pedig sietett menekvésre felhasználni a jó alkalmat. A kulcsok segítségével Liza utat nyitott magának a nagyrészt zárva levő pincehelyiségeken keresztül, miközben a lámpa jó szolgálatokat teljesített. neki, mert a sötétben nehezen tudott volna eligazodni. Köröskörül halotti csend volt. Egyszerre csak félig elfojtott segélykiáltás hangzott füleihez. Liza habozva állt meg. De belátta, hogy a vén boszorkánytól nincs mit félnie, miért ne menne hát segítségére a segítségért kiáltónak, aki bizonyára nem tartozik Petrov anyó jó barátai közé. Újra hallotta a halk nyögést. A hang irányába sietett. Belökte az ajtót, mely a hang irányában útját állta s magasra tartván a lámpát, bevilágított a helyiségbe. A földön valami sötét tömeg feküdt. Mikor Liza közelebb ment, a lámpa fénye egy megkötözött férfi arcára esett,. — Szent Isten, John ! — kiáltotta a leány ijedten s aztán egy percig szinte megkövültén állt ott a meglepő fölfedezés miatt. — Liza, te vagy ? —■ kiáltotta Pinkerton is, végtelen meglepetéssel. — Hol, hol van az az utálatos, vén asszony ? — Egy pinezébe zártam 1 — Te? — Igen, én ! — Bátor leány vagy, Liza I — Most nincs idő a dicsérgetésre! — Csak gyorsan, Liza, vágd el a kötelékeimet, hadd jussunk ki ebből az átkozott barlangból. Liza rögtön a földre állította a lámpát, elővette, zsebkését és megszabadította bátyját a kötelékektől. — Add a kezedet és segíts fölálla- nom — kérte Pinkerton, nagyn.he- zen feltápászkodni próbálván. — Úgy érzem, mintha az esésnél minden tagom összetört volna. Oktalan voltam, hogy engedtem, hogy csapdába ejtsenek. Lassan haladtak: Eljutottak egy keskeny lépcsőhöz, mely a felső helyiségekbe vezetett. De léptek zaját hallották s e miatt megállották. — Csitt! — suttogta Liza — valaki jön. Csakugyan ajtónyitást hallottak s egy férfihangot: — Furcsa, hogy Petrov asszony olyan elővigyázatlan, hogy mindent nyitva hagy. Hó, öreg hol vagy ? — Tudja az, hogy mit csinál I — vágta közbe egy másik fórűhang. — Odalenn bizonyára történik valami. Láttam bejönui egy vén fickót és higyjétek el, nem volt az más, mint a gonosz kutya, akit mind a ketten szeretnénk már a föld alatt tudni. — Csík nem Pinkertout érted? — De azt I — Oh, oh, lássuk csak, nézzünk utána ! — Oltsd ki a lámpát; — suttogta Pinkerton a húgához. A leány engedelmeskedett, de a gazembereknek odafönn volt lámpásuk. Közeledtek a lépcső felé. Liza elsápadt az ijedtségtől, de elszántan állt tehetetlen bátyja mellett. Pisztolyát lövésre készen tartotta. — Csak el tudnánk bújni a lépcső alatt, — mormolta Pinkerton. Megpróbálok, de már későn. A három ember odafönn már észrevette őket és sietve jöttek le a lépcsőn. — Végre meg vagy, jó madár I — kiáltotta az egyik, akiben Pinkerton és Liza azonnal fölismertek a vörös szakáiul. — No de nem fogsz elillanni ! Ha Pinkerton teljes erejében lett volna, esetleg megmenekülhet vala. De a lezuhanása óta irtóztató gyengeséget érzett minden tagjában, úgy hogy alig tudott állani. — Megállj I Liza villámló tekintette! szegezte a pisztolyt a gazemberre. — Nem a csinos kicsike az, aki diihösködik? — kiáltotta a tanár gúnyosan. — Szép gyermekem, azt tanáeslom, hogy jó lesz nem ellenkezni, mert nyakadat szegheted. Vigyázz hát magadra. Es egy lépést tett a leány felé. — Egy tapodtat sem tovább I — rivált rá a leány. — Igen, egy tapodtat sem I — ismételte Pinkerton gyönge hangon. — Elve nem akarunk a kezeitek közé kerülni ! Óvlak hát benneteket. A ház körül van véve rendőrökkel. Jaj nektek, ha csak egy hajszálunk is meggörbül. — Ugyan ne hazudj ilyen ostobán! — válaszolt közbe a tanár gúnyosan. — Minek hazudni annak, aki olyan közel van a másvilághoz, mint te ! Nem engedsz hát elmennünk? — kérdezte Pinkerton türelmetlenül. Folytatjuk.) Hirdetések. Kiadó lakás. 2 szoba, konyha, kamra, külön udvarral Főutcza 44 sz. alatt kiadó. Sárközi Sándor a Natkai sziget mellett levő 8l/s kapa szőlőjét Dezső Mihály szomszédságában kedvező fizetési feltételek mellett örök áron eladja. Tudakozódhatni az Tpar- testület helyiségében levő lakásán Brinkus Sándor hentes tudatja, hogy úgy a mélykúti utón levő üzletében, mint a városi husárucsarnok 2 sz. fülkéjében a téli vágású sós szalonnának kilóját 2 koronáért, a hájnak kilóját 1.80 koronáért, a kisült zsírnak kilóját 1.80 és a zsirszalonnának kilóját 1.60 koronáért árusítja. Kéri a közönség pártfogását. Egy igás ló jutányos áron eladó. Tudakozódhatni Egődi-féle korcsmában Petőfi ntcza 28. HaUb, i«12. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdáiába».
