Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-20 / 47. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 20. Mozgóképek. (Életből ellesve. Bemu­tatja a Helyi Ertesitö.) A férj uram mogorva volt: Nejének hadnagy udvarolt! Egyszer aztán elutazott, Am lopva visszatért legott: Ее haj nagyot ámul: Nem lelte ott A hadnagyot, Hanem a — kapitányt. * Szép asszony X-né; de sokat beszél, Es változékony, mint ászéi. Am jó hírének e két baj nem árt; A hűtlenség nem tesz bájában kárt, S bár utóbbiban telhetetlen A férje soh' sem érte tetten. * A szívtelen, kinek nincs másra gondja, Gúnyol halálos nagy sérelmeket; De tű kis ujja csepp vérét ha ontja, ügy megsikoltoz, csaknem elreked! A Kincses Kalendárium. Haladásunknak érdekes mérföldjelzője a Kineses Kalendárium, amelyet a szó legjobb értelmében modernnek nevezhetünk. Ez a könyv olcsó, tartós, tisztán nyomott, csaknem hatszáz lapra terjed, csinosan be van kötve és — két koronába kerül. Mit vásárol az, a ki ezt a két koronát kiadja. Nem egy könyvet, hanem egy egész könyvtá­rat, a melyben összesüritve megtalálja mind­azt, a mi napjainkat izgatja, foglalkoztatja, a mi korunk műveltségének elengedhetetlen tartozéka és azon túl — mint Hamlet mondja — a század tükrét és tulajdon korunk lenyo­matát Holt tudás, az arkivumban való por­halálra kárhoztatott adattömeg nincs benne. A múlt év legkimagaslóbb nemzetközi eseménye az olasz-török háború. Az olvasó, aki belefáradt abba, hogy napról-napra figye­lemmel kövesse az újságok híradásait a háború érdekes és izgalmas fordulóiról, megtalálja ebben a könyvben az egész hadjárat pragma­tikus, összefüggő, pompásan megirott históriá­ját az előzményektől a svájczi béketárgyalá­sokig, tehát a dráma szerencsés befejezéséig. Többek közt van egy fejezete, a mely magyar költőkről és Írókról szól Írásban és képben. A jelen tetőpontjáról visszavisz a magyar múltba, technika helyett a szellem elvontabb alkotásait méltatja. Az 1849-i debreczeni országgyűlés hiteles történetének előadásával becses szolgálatot tesz nemcsak azzal, hogy széles körökben terjeszt el megbízható históriai ismereteket, hanem még inkább azzal, hogy nehezen hozzáférhető, régi újságokban, levéltárakban, országgyűlési naplókban lappangó adatokat hoz a nyilvánosság napvilágára. A nagyter­jedelmű értekezés, a mely az április 14-i drámát oly megkapó erővel adja elő, a könyvnek egyik legértékesebb, legoszloposabb darabja. Jut hely a természettudományoknak, a medikának, a kertészetnek, a színpadi mű­vészetnek is. Az olasz-török háború méltó másaként a stokholmi békés háborúnak, az Olimpiásznak is kimerítő és érdekfeszitő történetét kapjuk több mint másfél sűrűn nyomtatott ivén, a mely tele van szórva a legszebb és legjellem­zőbb képekkel Mint hatalmas záróakkord fejezi be a na­gyobb czikkeket ez az összefoglaló munka. Természetes, hogy ez a mi tájékoztatónk itt nem teljes. Megannyi becses és elolvasásra méltó dolgot még czim szerint sem említ­hetünk föl De a ki a könyvet megveszi, meg fogja találni benne ezeket is. És mindenki meg fogja találni a Kincses Kalendáriumban azt, a mit keres, a mire aggodalmai, szoron- gattatása, köznapi gondjai vagy ideális tudás­vágya közben feleletet vár. Kérdezzetek és felelni fog nektek. Zörgessetek kinosesházának ajtaján és megnyittatik nektek. Az értékes kalendárium Práger Ferencz könyvkeresaedésében szerezhető be. Bünhődés. Isten megáldjon szőke lányok, Szép barnák, Isten veletek. Mind sorba kinek megvallottam ; Hogy ő az, akit szeretek. Ne küldjétek utánam átkot, Ha olvastátok búcsúmat. Ha meghalljátok gyászos sorsom, Tudom ez néktek nyugtot ad. lm utóiért a végzet engem, — Ki bűnt követ el, meglakol! . . Hiába futsz, hiába szöknél! A sorsod meglel valahol. Futottan én is vígan, léhán, Kacagtam a végzett hivön, De utóiért a sorsom végre: . . . Egy hét mulva az esküvőm ? . Csarnok. Küzdelem a kincsért Folytatás 4 Faxon két különböző név alatt la­kott a szállodában. Saját neve alatt vette ki a szobasort és a másik szobában, melybe először lépett, mint öreg ur lakott. Miután levette szakálát és paróká­ját, fekete ruháját, melyet jelenleg viselt, felcserélte egy meglehetős kopott, kockással. Aztán felső ajkát hosszú bajusszal díszítette fel és egy gyapjú, kockás sapkát nyomott fejére, azután a hátulsó lépcsőn elhagyta a szállodát. Faxonnak az volt a célja, hogy Pált, ki az ő nyomában volt, titokban megfigyelje. A szerelmes. Pál követte Lizát annak lakásáig. Elrejtőzött egy közelben levő kapu alatt és türelmesen várt Liza visz- szajövetelére. Egy óra mulva Liza ismét megjelent a külsőlópcsőn. Az elegáns kék ruhát egy jelentéktelen gyapjuruhával cserélte föl, melyhez egy ezinehagyott vörösbarna kendőt vetett. Egy olcsó nemezblap, melyre fátyol volt kötve, egészítette ki öltözékét. Gyanakvólag pillantott szót. — Hm, úgy látszik, hogy arra a helyre, hova Liza most megy, nem illik az elegáns öltözet, — mormogá Pál. — Vájjon mi lehet a czólja voltaképpen ? — Követte őt. Ezalatt már öt óra lett és a nap­pali világosság mindinkább gyöngült. Liza éppen lelépett a felső vasútról az utczai részre vezető lépcsőről, mi­kor egy közelben levő csapszókből kijövő férfi fele sietett. Csinosan volt öltözve és gondosan megborotválva. Kipedrett bajusza, meglehetős közön­séges vonásainak bizonyos elszánt kifejezést kölcsönözött. Éveinek számát harmincz és negy­ven közöttire lehetett becsülni. Liza mosolyogva bólintott feléje. Aztán kar­jába kapaszkodott és elindult vele az utczán. — Ahá, egy gyöngéd találkozó, mormogta Pál, mialatt a lépcső kor­látján át utánuk pillantott. De gaval­lérja nem Faxon Harry, mert őt az első pillantásra felismertem volna. Alighanem a szép Liza ismét meg akar kaparitani valamit és azt hiszem, hogy nem volna fölösleges dolog, ha az ember megfigyeli körmeit, akár összeköttetésben van ez a Braun-féle betöréssel, akár nem. A pár lement a viz mellé és ott eltűnt egy ivóban, mely egy legal- sóbbrendü bérház mellett volt. — Aha, Petes korcsmája, — mor­mogta Pál. — Csak azt szeretném tudni, hogy ki a Liza kísérője és mit terveznek ketten. — Mikor Pál a terembe lépett, látta még, amint Liza és a másik egy udvari szobába léptek és egy elkülönített fülkében tűntek el, melybe villásreggelit és italokat szolgáltak fel. Liza rögtön összehúzta a bejáró függönyét. Pál minden gondolkodás nélkül belépett a másik fülkébe, mely a másiktól csak vékony deszkafallal volt elválasztva. Innivalót rendelt magának, aztán háttal a fal felé ülve, feszülten figyelt. A pár nagyon nyugodtan viselhette magát, mert egyetlen hangocska sem ütötte meg Pál füleit. Éppen olyan kevéssé közeledett azonban a pincér is a fülkéhez, hogy a ben- ülőknek rendelkezéseit átvegye. — El csak nem alhattak, — mor­mogta magában Pál. — A fal meg olyan vékony, hogy minden szót hal­lanom kellene. Öt perc mulva elhagyta a fülkét, melyben volt és a függöny egyik nyílásán a szomszédos fülkébe ku­kucskált. Legnagyobb bámulatára észrevette, hogy Liza és kísérője már nem voltak benn. Pál erről nem tudott ma­gának számot adni. Saját szemeivel látta, mikor a pár a kis fülkében eltűnt, szintúgy tudta azt is, hogy Liza és kísérője a fülkét nem hagyták el. A kis asztalon égő lámpa állott, vörös ernyővel. A pár olyan titoktel­jesen tűnt el, mintha csak a föld nyelte volna el őket vagy láthatat­lanná tették volna magukat. Pál azonban legkevésbé volt olyan, hogy természetellenes eseményekben higyjen. Miután körültekintve, meg­győződött arról, hogy senkísem figyel rá, besurrant az üres fülkébe és azonnal hozzáfogott, hogy a kis helyiséget rendszeresen megvizsgálja. Pár pillantással meggyőződött arról, hogy a tetőn éppúgy, mint a padlón és az oldalfalon sincs titkos ajtó, vagy má8effóle. Tehát csak a hátsó fal volt még hátra, mely embermagasságnyira volt kideszkázva. Amint Pál a deszkázást közelebbről megtekintette, észrevette, hogy egyik része bizonyos ponton le van koptatva. Rátéve kezét, megnyomta. Egy rugó csattanása ütötte meg füleit. Azután a deszkázás egy része azon­nal mintegy sarkon fordult és egy körülbelül öt lábnyi magas nyílás támadt, mely elég széles volt arra, hogy egy emberi alak átbújhasson rajta. A titkosajtó egy összekötő folyo­sóra vezetett, a koresma és a bérház között, mely szintén Petes tulajdona volt. A rendőrség már régen éber szem­mel kísérte Peteet, mert azzal gyanú­sították, hogy a gonosztevőket rejte­geti. De még eddig semmit se tudtak rábizonyítani. Pál egy pillanatig sem habozva, belépett a folyosóra és becsapta maga után az ajtót. Sűrű sötétség vette körül. Benyúlt a zsebébe, hogy villamos zseblám­páját elővegye, de a legközelebbi pillanatban már elállt ettől. Emberi hangoktól eredő lármát hallott. Rövid idő mulva hozzászoktak szemei a sötétséghez. A folyosó végén gyönge fénysugárt vett észre, mely tőle mintegy húsz lépésnyire lehetett. — A fény egy nyíláson esik ke­resztül, mely egy ejtóküszöb fölött van, véleményezte Pál. Onnan szár­maznak azok a hangok is, melyeket előbb hallottam, ügy látszik, hogy a bórháznak hátulsó folyosóján vagyok. Óvatosan a fal mellett tapogatódzva, Pál azon ajtóhoz érkezett, melyből a fénysugár származott. A kulcslyukon áttekintve, egy szegényesen bútorozott szobát látott. A lemenő nap bucsu- sugarai egy udvari ablakon át vetőd­tek a szobába. Liza egy ablak melletti széken ült és mellette a kipödrött bajuszu férfi. Izgatott viselkedése és kipirult arc­vonásai elárulták, hogy halálosan szerelmes a szép Lizába. — Aha, már megint akadt egy buta, gondolta magában Pál. Ez olyan biztos, amint hogy az orrom az arcom közepén van. Ki tudja, hogy mi mindent nem Ígért neki, miáltal akaratnólküli eszközévé tette. De olyanformán látszik, mintha már régen vezetné az orránál fogva és nem akarná magát továbbra is ígé­retekkel lefőzetni. — Tudod Liza, hogyan egyeztünk meg egymással, hallotta Pál amint a férfi keserű hangon megszólalt, ha egyezségünk nem teljesül betűszerint... — Hogy beszélhetsz ilyen esztele­nül, vágott vissza türelmetlenül Liza, egyúttal epedő pillantást vetve reá. Tudhatnád, hogy őszintén és becsületesen gondolkozom veled szemben. — De — — Itt nincs helye a denek, sza- kitá félbe Liza, mialatt megfogta kezét. Bízzál abban, hogy megtartom a szavamat. Természetes, hogy előbb az egész dolgot tisztába kell hozni, ami legfeljebb még huszonnégy óráig tarthat. Különben csak is tőled függ, hogy ez az idő rövidebb legyen. De most megyek, később majd ismét találkozunk. Pálnak csak éppen annyi ideje volt még, hogy a földre vesse magát hosszában, nehogy Liza őt fölfedezze. Liza a folyosón át a ház homlok­zata felé ment el. Nemsokára azután a férfi is megjelent és fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, hol egy udvari szobábau tűnt el. Nesztelenül, mint az árnyék, lo- pódzott utána Pál, kevés ideig az ajtónál hallgatódzott, aztán a kulcs­lyukon át a szobába pillantott. Leg­nagyobb bámulatára az üres volt. — Ez a dolog már megint sánti- kál, mormogta a detektív. Talán megint titkos ajtó, vagy másefféle rejlik alatta ? Rövid habozás után a szobába lépett. A helyiség körülbelül tiz nógyszögláb nagyságú volt. Csak egy szekrény, egy tábori ágy vasból, két szók és egy mosdókószülók volt benne. Pál az ágy alá nézett és egy pil­lantást vetett a fali szekrénybe, mely­nek ajtaja nyitva állott. De az eltűnt­nek még csak a nyoma se látszott. A férfi épp oly nyomtalanul tűnt el, mint lenn a csapszék hátulsó szobá­jából. (Folytatjuk.) Közgazdaság. Vásár. Kalocsán a vásár f. hó 24, és 25-én lesz. Vészmentes hely­ről mindenféle állat felhajtható. Budapesti gabonaárak: nov. 19. Búza 21 k. 75 f. — 28 k. — f. Rozs 19 k. 50 f. — 19 k. 80 f. Árpa 19 k. 40 f. — 19 k. 90 f. Zab 21 k. — f. — 22 k. 10 f. Tengeri 19 k. 10 f. — 20 k. 10 f. Korpa 12 k. 30 f. — 12 k. 90 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: m I. rendű öreg 350 kgr. felül 150—1Б9 fii. S H. „ „ 380-350 kgr-ig 150-154 „ 1 Fiatal nehéz 300 kgr. felül 152—165 „ •S3 „ közép 220—300 kgr-ig 148—164 „ N . könnyű 220 kgr-ig 147—164 „ Hassertés 140—300 kgr.-ig 140—165 „ Süldő 80-106 „ Az árak kilónként értendők. Köszönet nyilvánítás. Boldogult férjem Korbély János 1910. évben beiratkozott a „Nemzeti“ Temetkezési Sególybiztositási osztá­lyába, havi egy korona járulók elle­nében. Ez óv október hó végén fér­jem elhalt és a „Nemzeti“ Temetke­zési Sególybiztositó osztálya az en­gem megillető 142 koronát azonnal kifizette, miért is ezen gyors eljárá­sért őszinte köszönetemet nyilvánítom. Kiskunhalas, 1912. november 10. özv. Korbély Jánosné. III. kér. Kmeth Sándor utca 13. Beiratkozni lehet helyben Gyenizse Antal temetkezési vállalkozónál és a helyi ügynököknél. Hirdetmény. A kiskunhalasi orth. izr. hitközség elnöksége részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a mácothsütósi jogot 3 évre árverés utján a legtöbbet Ígé­rőnek haszonbérbe kiadja. A hitközség beszerzi a lisztet, rendelkezésre bocsát helyiséget sütő- kemenczóvel, gépet és egyéb szerszá­mot, valamint helyet a kész mácothnak. Bérlő a környékbeli hitközségek vagy egyesek részére is süthet. Az árverés vasárnap, f. hó 24-én este 5 órakor tartatik meg a hitköz­ség tanácstermében. A feltételek hitk. jegyzőnél bármi­kor megtekinthetők. Kiskunhalas, 1912. november 17. Az elnökség. Halas, 1912 Nyomatott Práger Keretes könyvnyomdájában

Next

/
Thumbnails
Contents