Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-06 / 45. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 6. Lehull a fa lombja Ha nem is pergetjük, Elszalad az élet, Ha nem is kergetjük Csarnok. Küzdelem a kincsért Folytatás 2 A detektív bólintott. — írja le kérem Walpole külsejét. — Középmagas, arányos termetű vörös haja van, szemei kékek és olyan sajátságos finom arcszine, ami a vöröshajuakat jellemzi. Csupasz és beesett keskeny arca van. — Nős ember? — Nem. Gordon is agglegény és éppen ezért kötött olyan benső barát­ságot ez a két ember egymással. Nyíltan szólva, csudálom, Pinkerton ur, hogy ilyen lényegtelen kérdéseket intéz hozzám. Gondolja meg, hogy legkevesebb félmilliót érő gyémántot loptak tőlem. Tönkrejutott ember leszek, ha vissza nem kapom ! Pinkerton fölemelte kezét. — Jó, jó, Braun ur! Most még egy kérdést: óhajtja, hogy az ön ügyét kezembe vegyem ? — Hogyne óhajtanám 1 Másképp csak nem fordultam volna önhöz ! — Jó, úgy hát meg kell enged­nie, hogy tetszésem szerinti eljárást kövessek és jegyezze meg magának azt uram, hogy én sohasem teszek fölösleges kérdéseket. Must pedig halljuk, hogy Walpole barátjának mi mondani valója van. Megkinozva. Mialatt Pinkerton Braunnal beszólt, Gordon egészen érzéketlenül ült a szókén. Középnagyságú idősebb em­ber volt és nem nagyon bizalomra méltó külsejű. Megviselt ruháján és piszkos fehér­neműjén vércseppek voltak. Homlokán egy ütéstől származott sötét hely volt látható és jóbbszemón egy seb, melyből a fehérneműt és ruhát bemocskoló vér folyt alá. A szók mellett több kötél hevert a padlón. Ugyanazok voltak, melyekkel kezeit és lábait megkötözték. Kéz­csuklóján széles, vörös sávok jelezték, hogy a betörők meglehetős gyöngéd- telenül bántak el vele. Gordon összeesve ült a széken. Mankóját jobbkezében tartotta, hóna alá szorítva. Jobblábát kifelé tartotta úgy, hogy látszólag kisebb volt, mint a bal. — Magával csúnyán elbántak, fordult Pinkerton barátságosan hozzá. — Hogy érzi most magát ? A megszólitott lemondólag rázta fejét. — Nem mondhatnám, hogy valami nagyon jól ; nem trófadolog olyan hosszú ideig megkötözve, betömött szájjal a földön feküdni. — Elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy egy ett-mást elmondjon a betörésről. — Igen. — Ha mindjárt a fejem zug is, azért a gondolkozásom tiszta, de csaknam jobb szeretném, ha eszmé­letem sohasem tért volna vissza, folytatá Gordon vigasztalan hangon. Vége minden örömömnek, mióta barátomat előttem meggyilkolták. Szívesen áldoznám fel a szivem vérét, ha ezáltal a nyomorult gyilkost a hóhér kezébe juttatnám. Nemcsak a koponyám tört össze, hanem megtört a szivem is. Az utóbbi szavakat bizonytalan hangon ejtette ki. Aztán kezeivel eltakarta arcát és megrázó zokogásban tört ki úgy, hogy könnyei átszivá­rogtak az ujjain. — Egészen biztos abban, hogy Walpole meghalt? — kérdó Pinker­ton, mikor Gordon kissé magához tért. — Olyan biztos, minthogy most ön előtt ülök. — Beszéljen el most mindent ele jétől kezdve. — Kártyázás közben — kezdett Gordon beszélni — úgy rómlett ne­künk, mintha az utczán verekedés lett volna. Mikor ezután egy pisztoly- lövést is hallottunk, felkeltünk és az ajtóhoz mentünk, melyet Walpole kinyitott. Kiléptünk és végignéztünk az utcán. — De semmi mást nem láthattunk, mint egy csomó embert, kik a sar­kon rögtön eltűntek. Ezután ismét visszajöttünk az üzletbe és Wallpole ismét bezárta az ajtót. — Eltávolodtak-e annyira az aj­tótól, mikor az utczán álltak, hogy egy harmadik személy észrevétlenül az üzletbe surranhatott ? — Nem uram, ón az egész idő alatt az ajtófélfához támaszkodtam. — Mennyi ideig voltak az utczán? — Tán öt perczig. — Aztán persze ismét visszaültek a sarokba és folytatták a játékot ? • — Igen. Úgy tiz perczig játszot­tunk még, amikor egyszerre csak recsegett. — Mi recsegett? Mit ért ezalatt? — kórdó Pinkerton. — Azt értem, mikor az ütés Wal­pole fején recsegett, fejté meg Gor­don könnyekkel szemében. Mielőtt még eszmélhettem volna, ón is kap­tam egy ütést a fejemre. Azt még láttam, hogy Walpole egy borzasztó sebbel a koponyáján halva feküdt a földön. Aztán elvesztettem az esz­méletemet. Csak több óra múlva tér­tem ismét magamhoz De milyen állapotban! Összekötözték a kezei­met, lábaimat és számat betömték. Azonkívül a gazemberek elővigyázat- ból odakötöztek a pónzszekróny egyik lábához. — Körülbelül mikor tért magához ? — Hajnali szürkületkor. A betörők már készen voltak munkájukkal és éppen készülődtek, hogy az üzletet elhagyják. — Valamennyi betörőt látta? -- kérdezte Pinkerton. — Csak az alakjait. Arcukon fekete posztóálarc volt. Kettő közülük ma­gas, szólesvállu, a harmadik hosszú, nyurga, vékony alak volt. Valamennyi sötét ruhában volt. — Tehát összesen hárman voltak? — Igen, uram. — Szólt magához valamelyik ? — Egy szót sem. Maguk között is csak suttogva beszéltek'. Óvakodtam attól, hogy megszólítsam őket sőt ellenkezőleg, tettettem magamat, hogy még mindig eszméletlen vagyok, mert attól féltem, hogy engem is megölnek, mint Wallpolet, ha észre­veszik, hogy ón megfigyeltem, hogy tesznek, vesznek. — Ez bölcs előrelátás volt, jegyezte meg szárazon Pinkerton. Látta, mikor a gonosztevők Walpole hulláját ma­gukkal vitték ? — Nem. Utoljára akkor láttam Walpolet, mikor vértől borítva a földre esett. — Egy vasruddal zúzták össze halántékát, rögtön meghalt. Gordon kimerülve dőlt hátra székén. Pinkerton hallgatva szemlélte. Az­tán a belépő rendőrhöz fordult. — Haza küldjük őt, szólt a detek­tív olyan hangon, melyen érezhető volt, hogy Gordon minden szavát tiszta igazságnak fogadta el. Vegye támogatása alá és szállítsa be az én kocsimba. — Értem, uram, — válaszolt a rendőr, sisakjához emelve kezét. * A nyomorék távozása után a de­tektív a főnökhöz fordult. — Négyszemközt szeretnék önnel pár szót váltani uram. — Arra legalkalmasabb lesz az ón magánirodám, — válaszolt a gyó- mán tkereskedő. A kereskedő és detektív belépett a kis szobába és szivarra gyújtva, ké­nyelembe helyezték magukat. — Amint ön előbb mondotta, uram, — kezdé Pinkerton a beszélgetést, — a veszteség, melyet szenvedett, azért olyan jelentékeny, mert éppen nagy mennyiségű gyómántott tartott készletben. (Folytatjuk) Közgazdaság. A vásár városunkban Halason 17. és 18-án tartatik meg. Juhhimlő és takonykor lépett fel Soltvadkerteu. Ménvizsgálatok. Czegléden nov. 18-án d. e. 97s órakor, Fólegyházán (város és járás) nov. 20-án d. u. 2, Szabadszálláson nov. 27-én d. e. 9, Kalocsán 29 én d. u. 2 és Kiskőrösön 29-én d. e. 9 órakor fognak a mén­vizsgálatok megtartatni. Vásárok. A legközelebbi horgosi országos vásár november hó 10-ón, a kiskunmajsai pedig november hó 10. és 11-én lesz. Budapesti gabonaárak: novem. 5' Búza 21 k. 55 f. — 22 k. 75 f. Rozs 19 k. 20 f. — 19 k. 50 f. Árpa 18 k. 90 f. — 19 k. 40 f. Zab .22 k. 80 f. — 28 k. — f. Tengeri 20 k. 10 f. — 21 k. 80 f. Korpa 12 k. 80 f. — 12 k. 70 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: a I. rendű öreg 350 kgr. felül 150—166 fii. S II. „ „ 280-350 kgr-ig 140-156 „ I Fiatal nehéz 300 kgr. felül 158—170 „ •Й „ ' közép 220-300 kgr-ig 154-170 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 150—172 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 136—172 „ Süldő 110--------„ Az árak kilónként értendők. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, barátok­nak és ismerősöknek, akik megboldo­gult férjem, testvérünk nov. 3-iki temetésén megjelentek, s azáltal fáj­dalmunkra vigaszt csepegtetni igye­keztek, ezúton mondunk hálás köszöne­tét. özv. Körösi Mihályné neje és testvérei. Hirdetések. Gyenizse Istvánnak füzesi tanyáján 1500 kéve kukoricza szára és 1 kazal búza szalmája van eladó. Tudakozódhatni a helyszínén. Aki megakar győződni, hogy a mai drága világban is lehet olcsón vásárolni, az fáradjon el Goldgruber Armin városháza épületében levő párisi áruházába, hol állandó nagy választók mellett mindenki olcsón vásárolhat üveg, porczellán, zománcz edényeket, férfi, női és gyermek posztó és bőr czipőket, asztali és függő lámpákat. Kölcsön edények lakodalmakra, 100 méter sátornak vízmentes ponyva kölcsön kapható. A legszebb divatos menyasszonyi koszorúk, fátyolok, élő virágok. ’Ame­rikai szegfűnek 12 fillér szála. Gra­mofonok, lemezek és tűk leszállított árban. Biiliárd kréta és bőr, befőttes üvegekhez szükséges pergament papír kapható Práger Ferencz papirkeres- kedósében. Decker József ékszerész és órás (a Kolozsváry bazárban, a vá­rosi színházzal szemben) ajánlja a jegyes pároknak és más ékszer vá­sárló közönségnek dúsan felszerelt raktárát. Kapható nála valódi tömör arany karika gyűrű, újonnan érkezett brillant és arany ékszer a legolcsóbb­tól a legdrágábbig. Minden arany és ezüst tárgy a m. kir. fémjelző hiva­tal által hitelesítve van. Minden fajta órák, pipák és kina ezüst ajándék tárgyak a legnagyobb választékban. Karika gyűrűknél a bevésés ingyen. Lelkiismeretes, pontos kiszolgálás és olcsó árak mellett igyekszik a vevő közönséget mint eddig, úgy ezután is a legnagyobb megelégedésére kiszolgálni és kéri továbbra is bizalmát és pártfogását. Hat elemi osztályt végzett fiú tanoncznak felvétetik a nyomdába. Hirdetmény. Az orth. izr. iskolaszéki elnökség részéről ezennel közhírré tétetik, hogy olyan polgárokat — felekezeti különbsög nélkül — akik az irás, olvasás és számolás elemeit elsajá­títani óhajtják, Weisz P. tanitó a téli hónapokban az esti órákban dijmen tesen tanításban részesíti. Tanulni vágyakozók bizalommal forduljanak Weisz P. tanítóhoz a zsidó iskolában. Kiskunhalas, 1912. november 3. Az iskolaszék elnöksége. 748/1912. végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bír. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kiskunhalasi kir. já­rásbíróságnak 1912. óvi Sp 549/4 sz. végzéssel Dr. Szabó Fülöp ügyvéd által képviselt Práger Ignáez czég végrehajtató részére 223 kor. 16 f. tőkekövetelés s jár. ere­jéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedettől 1912. október 4.-ik napján le- és felülfoglalt és 1766 koronára beesült ingóságokra a kis­kunhalasi kir. járásbíróság 1912. V 417/1 számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követe­lése erejéig is, amenynyiben azok törvé­nyes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettek lakásán Kiskunhalason, Dohány uteza 3. szám alatt leendő megtartására határidőül 1912. év november hó II. napján délután 3 órája tűzetik ki, ami­kor a biróilag lefoglalt bútorok, képek, zongora, kocsi, ujbor s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség ese­tén beosáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégittetéshez tartanak jogot, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig nálam Írásban vagy szóval jelentsék be. A törvényes határidő a hirdetménynek a biróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik Kelt Kiskunhalason, 1912. évi október 27. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. Hirdetmény. Az orth. izr. hitközségi elnökség részéről ezennel közhirró tétetik, hogy a kóser mészárszékek vasárnap, f. hó 10-én délután 5 órakor a hitközség tanácstermében árverés utján a leg­többet Ígérőknek haszonbérbe fognak kiadatni. A feltételek a hitközségi jegyzőnél bármikor megtekinthetők. Kiskunhalas, 1912. november 3. Az elnökség. Van szerencsém a t. közönség tudomására hozni, hogy a Biró-féle vendéglőt megvettem. Egyúttal tudomására hozom a t. közönségnek, hojy ezen vendéglőt sörcsarnok, étterem és kávéházzá v újonnan átalakítottam és a mai kor igényeinek megfelelően berendeztem és megnyitottam. A n- é. közönség b. pártfogását és szives látogatását kérve, maradtam kiváló tisztelettel Szabó Gusztáv tulajdonos, városi nagyvendéglő volt bérlője Halas, 1912. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents