Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-25 / 39. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 25. Halasi Gazdasági Bank megvette Dugár Lajos belfelki lakóházát 1400 koronáért. Mozgai Mária (volt Gajdos Jánosné) megvette Darányi Mihály örogszőlő- beli szántóját 800 koronáért. özv. Bornemisza Jánosné Balázs Mária megvette özv. Szabó Elekné Lakos Mária öregszőlőjét 300 koro­náért. Sütő Sándor és neje Krausz Ju­liánná megvették Csatári Sándor és neje belteíki lakóházát 1360 koro­náért. Gyenizse Mátyás (nős Biró Klárá­val) megvette Vilonya Imre 394 n. öl fehértói nádasát 50 koronáért. ifj. Madaras József megvette a Halasi Takarékpénztár ingatlanát 500 koronáért. Török István és ifj. Kmeth Imre megvették Kohn Adolf örökösei fel­ső-szállási 277 hold 897 n. öl birtokát 190002 koronáért. Közgazdaság. Kisgazdaképző tanfolyamot most a kecskeméti, jászberényi és nagykállói földmives iskolánál tartanak. F. évi október 1-től az adai, békéscsabai, hódmezővásárhelyi és karczagi föld­mives iskolánál tartanak. A tanfolyam október 1 tői márczius 31-ig tart. Felvételre jelentkezni lehet a hely­beli Gazdakörnél, hol a további felvi­lágosítások megtudhatók. Az állami kertészetbe munkások vétetnek fel. Bélyeges kérvények október 1-ig a föld mi velésügyi mi­niszterhez adandók be. Allati betegségek. Környékünkön a következő helyen vannak állati be­tegségek. Lépfene: Kalocsán. Ser­tésvéss: Sükösdön, Fülöpszálláson,. Nagykörösön. Bükkor : Szánkon, Szabadszálláson és Fajszon. Vásár. A dunavecsei országos vá­sár szept. 29-én és október 1-én lesz. Lépfene pusztít az állatok közt Topolyán. Budapesti gabonaárak: szept. 24. Búza 21 k. 60 f. — 22 k. 80 f. Rozs 18 k. 70 f. — 19 k. — f. Árpa 18 k. 80 f. — 19 k. 30 f. Zab 19 k. 70 f. — 21 k. 20 f. Tengeri 19 k. 15 f. — 19 k. 20 f. Korpa 11 k. 60 f. — 12 k. 20 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: a I. rendű öreg 350 kgr. felül 156—163 fii. S II. „ „ 280-350 kgr-ig 150-160 „ I Fiatal nehéz 300 kgr. felül 164—172 „ ■S3 „ közép 220—300 kgr-ig 168—178 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 164—181 „ Az árak kilónként értendők. A hazaszeretet apotheosisa az a beszéd, amellyel a képviselőház elnöke a keddi ülést esti 9 órakor megnyitotta, amikor már az ellenzéki képviselők a legbotrányosabb korcsmái dunajkodást jónak látták beszün­tetni. Tisza István gróf beszédéből közöljük a következőket: T. Ház ! Azok az események, amelyek itt a mai egész napon keresztül lefolytak, kell, hogy a szomorúság és szégyen érzetével tölt­senek el minden helyesen gondolkozó magyar embert Minden magyar embert, a kiből a pártszenvedély nem ölte ki a nemzeti büszke­séget és hazája jó hírnevéhez való hűséget, ragaszkodást. Minden magyar embert, aki nem nézheti tétlenül, miként pazarolják el, miként szaggatják rongyokra, miként tipor­ják sárba a nemzetnek azokat az erkölcsi kincseit, a melyekhez egy ezredéves dicső­séges múlt minden szent emléke tapad, a melyeket apáink hagyományos hazaszeretete, bölcsessége, áldozatkészsége, politikai belátása, bőven kiontott vére és férfiasán eltűrt szenve­dései szereztek meg a nemzetnek. Ezeknek a kincseknek vagyunk mi a mai nemzedék letéteményesei. Nem mi szereztük ezeket. Boldog örökösöei vagyunk apáink érdemeinek. A mi hivatásunk csak az, hogy megőrizzük azt, a mit ők oly drága áron sze­reztek. És örökre meg lenne bélyegezve a történelem itélőszéke előtt ez. a nemzedék, ha akkor, a midőn minden tekintetben szabadon rendelkezhetett sorsáról, ha akkor, a midőn kezébe adatott sorsának intézése, könnyel­műen prédálná el magától ezt a szent hazafiak örökségét. Hogy mit követ el az a magyar nemzettél szemben, a ki síppal, dobbal, trombitával, utczai gyerekekhez illő legkülönbözőbb fegy­verekkel akar politikai tevékenységet kifejteni a magyar parlamentben, erről nincs nekem mit beszélnem. De igenis mondhatom azt, hogy ilyen jelenségek, hogy egy szabálysze­rűen meghirdetett, összehívott gyűlésnek már megnyitása ilyen módon inegakadályoztassék és lehetetlenné tétessék, példátlanul állnak szabadságra érett nemzetek történetében és hogy halálos Ítéletet mondana ki az a nemzet, amely megtol lás nélkül tűrné el ezeket a jelenségeket. Legyenek róla meggyőződve, hogy a mely perczbeu azt venném észre, hogy eljárásom a Ház többségének bizalmával nem dicseked­hetik, könnyű szívvel hagynám ott az elnöki széket. De arról biztosítom a Házat, hogy addig, a mig az önök bizalma ezen a felelős­ségteljes és díszes poiczon megtart, addig, a mig a magyar parlament rendjének, munka- képességének, tisztességének és politikai sú­lyának felelős őre első sorban én vagyok, hiven fogom ezeket a szent kincseket meg­őrizni és szembe fogok szállani mindenkivel, a ki szenvedélytől elborult lélekkel, öngyilkos kezekkel tör a magyar nemzet szabadsága, a magyar nemzet alkotmányának élete ellen. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, barátok­nak, ismerősöknek, különösen a vasu­tasoknak, kik megboldogult férjem Tóth Antal temetésén megjelentek és ezáltal szivem nagy fájdalmát enyhí­teni igyekeztek, ezúton mondok hálás köszönetét. özv. Tóth Antalné. Köszönet nyilvánítás. Azon jó rokonok, barátok és isme­rősök, kik hirtelen elhunyt férjem, jó apánk temetésén megjelentek 8 ezáltal sajgó fájdalmunkra enyhítő irt igyekeztek csepegtetni, fogadják ezúton hálás köszönetünket. özv. Banga Imréné és családja. Csarnok. Az ördögi nő. Folytatás 9 A nap és az éj elmúlt. Mikor másnap reggel az istállómester ismét a lovakat vizsgálta, meglepődve látta, hogy a lovász-inasok összebújva sugdolódznak. — Mi történt? — kérdezte kö­zéjük menve. — Jam csodálatos dolgokat mesél. Éjjel felkelt és ekkor az istálló-épület folyosóján egy idegen férfit látott, aki nem a kastélyhoz tartozik. Az istállómester kérdőleg tekintett a lovászfiura. — Igen istállómester ur, úgy van. Kinyitottam az ajtót és még gondol­koztam azon, hogy az udvarra men­jek-e, mert akkor el kellett volna mennem azon szoba előtt, melyben a halott Binz fekszik és ettől borzad­tam, ekkor — ki Írhatná le ijedt­ségemet — kinyílt az ajtó és egy férfi jött ki a halott szobájából. — Első pillanatban azt hittem, hogy a meghalt szelleme, aztán azon­ban egy teljesen idegen arczot láttam. Karcsú, magas alakú férfi volt, csil­logó szemekkel. — A férfi néhány ugrást tett és aztán eltűnt — Az egész oly gyorsan történt, hogy nem is kiabálhattam. Az istállómester értelmes ember volt és igy megparancsolta emberei­nek, hogy egyenlőre hallgassanak a titokzatos éjjeli látogatásról, ő pedig a báróhoz sietett és elmondta neki a hallottakat. A báró nem kevésbé volt megle­pődve és azonnal hivatta Faiiont, akivel a dolgot közölte. a felügyelő egy ideig gondolko­zott, aztán felrehivta a bárót. — Báró ur — mondá' Falion — ön tudja, hogy kívánságára Pinkertont ide hívtam és igy nagyon valószínű, hogy ő volt az, aki éjjel a halott szobájában volt, hogy azt megvizsgálja. A rendőrfelügyelőnek igaza volt, mert tényleg Pinkerton volt az. aki éjjel az oly hirtelen elhunytat felkereste. Pinkerton a lovász-inas halálát a várnagytól tudta meg, s tüstént tudta, hogy a szegény fiút azért ölték meg, mert őtet sejtették benne. A halott nyakán egy fekete foltot fedezett fel, egy tüszurás helyét. Az idézte élő a halált. A kastélyban egész nap nem be szeltek másról, mint Binz haláláról, de senki sem gondolt gyilkosságra, csak Pinkerton volt az, aki másképp gondolkozott és amint, az est beállott, elhagyta a kastélyt és elővigyázato­san átmászott a falakon. A defektiv Brillatot várta és nem csalódott, az első jelzésre már választ is kapott és azonnal megjelent Brillat. — Nos, — kérdezte Pinkerton — elértél valamit ? — Igen — volt a válasz. — Az elmúlt éjszaka egy nőt láttam a tanárnál — csak úgy futólag, a függöny egy hasadékán át — aki izgatottan tárgyalt vele, de ez nem tartott sokáig, mivel láttam, hogy az ablaktól gyorsan elhúzta. Ez az egész, amit láttam. — Teljesen elég, — felelte Pin­kerton — sőt több, mint reméltem. Megfigyeléseid és az én megfigyelé­seim teljesen elegendők arra, hogy az ismeretlen démont megfoghassam. — Minden éjjel ide kell jönnöd barátom, mert lehetséges, hogy nem­sokára szükségem van rád. Nappal alhatsz, a tanárt nem kell tovább megfigyelned. — Tudom, hogy az a nő Prath házában elrejtve tartózkodik és mind­ketten nemsokára cselekedni fognak. Brillat meglepődve nézett gazdájára. — Es ha mégsem lépnek még a cselekvés terére, mi lesz aztán ? — Légy nyugodt Brillat ez meg fog történni. — Be kell ugyan várnom egy eseményt, de sejtem, hogy az nem­sokára bekövetkezik. Minden jel arra mutat, hogy ezek a nyomorultak már a napokban, akarják az utolsó Folli- nus sarját megölni. Azt hiszem, hogy nagyon sürgős nekik. A tetsz halott. A gyönyörű időben, mely mosta­nában uralkodott, Alice bárónő a napnak legnagyobb részét a kertben töltötte. A fiatal leány nem szerette, ha az őrizetére kirendelt tisztviselők a kö zelében voltak, miért is ezek kellő távolságban maradtak, de mindig úgy, hogy mindenkit láthattak, aki a fiatal nőhöz közeledik. Gyakran előfordul, hogy a kör­nyékbeli emberek a kastélyba mentek gyümölcsöt árulni. Egy napon Alice nézegette a park szóién levő gyümölcsfákat, melyek gyümölcsei már majdnem érettek voltak, mikor egy kis, mezitlábos fiú jött elébe, kezében egy csinosan fonott, zöld levelekkel letakart kis kosarat tartva. — Mit akarsz itt? — kiáltá a komorna, aki úrnőjét kísérte. Felelet helyett a fiú felemelt egy­két zöld levelet és megmutatta a kosár tartalmát A kosárban gyönyörű, illatos friss gyümölcs volt. — Honnan vetted ezt fiam ? — kérdezte Alice. — Hisz ez nem itt termett.. — Nem — felelte a fiú. — л gyümölcsöt egy délen tartózkodó ro­konától kapta, de el akarja adni, mert pénzre van szüksége. — Ide küldött tehát a kastélyba, mivel azt gondolta, hogy itt a gyü­mölcsöt meg fogják venni. — Igen — felelte Alice, a gyö­nyörű gyümölcsöt nézve. — Ily szép gyümölcsöt már régen nem láttam és ez diszitse ma délben asztalunkat. A nagybácsi csodálkozni fog, hogy ez időtájt már friss gyü­mölcsöt kaphat. —■ Mennyiért adod fiam ? A fiú egy meglehetősen szerény árt kért és nagyon örült, mikor Alice egy nagyobb pénzdarabot adott neki, azzal az utasítással, hogy azt adja át a szegény asszonynak. Alice leült egy padra, mig a ko­morna a kosárkát a kastélyba vitte. A komorna egy bokor mellett haladt el, mikor a bokorban hirtelen mozgást hallott és villámgjorsasággal egy kéz-nyúlt feléje és őt a bokorba vonszolta. — Egy szót sem! — kiáltá az idegen dörgő hangon, — ha fiatal úrnője élete szivéu fekszik. A komorna egy ismeretlen férfit pillantott meg, aki hozzá hajolva, fülébe néhány szót súgott. — Hogyan . . . dadogta a komorna, — ön az, ön . . . — Ne ejtse ki nevemet! — sza- kitá félbe az idegen. •— Adja a kosarat ide 1 A komorna szót fogadott, mire a férfi a gyümölcsöt gyorsan kivette a kosárból és a fű közé rejtette. A kosarat aztán telerakta mohával és betakarta levelekkel, úgy, mintha az előbbi tartalma volna abban. — így, most lépjen ki a bokorból és vigye ezt a kosarat úrnője szobá­jába, mással ne törődjék. De ha egy meggondolatlanságot követ el, úgy az úrnője életébe kerülhet. Minthogy a nevemet tudja, tudhatja azt is, hogy fontos dologról van szó. Tegye tehát amit mondtam, minden további az én dolgom. A komorna értelmes nő volt, min­denek előtt pedig szerette úrnőjét és igy teljesítette Pinkerton parancsát. Alice egész alkonyaiig a parkban maradt és várta nagybátyját, aki ismét Prath tanárnál volt. A báró még későbben jött haza, mint szokott és bocsánatot kért húgá­tól, hogy elkésett, de barátja nagyon csodálatos kísérletekkel szórakoztatta, aztán a padra ült és Alicéval együtt a tavat nézte. — Ma este valami különöset fogsz enni — mondá Alice — egy kis fiútól gyönyörű gyümölcsöt vettem, amelyet az estebódnél fogunk elfo­gyasztani. (Folytatjuk.) * * * шиш 111111111111 Hinni im in и i пи ши ши in iiiiHtiiimi iimiiiwiitri 559/1912 j. sz. Árverési hirdetmény Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a szabadkai kir. törvényszéknek 1908 évi 16458 sz. végzéssel Dr. Biró Károly ügyvéd által kép­viselt Zenta vidéki Takarékyénztár r. t. végrehajtató részére 200 korona tőkeköve­telés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán III. rendű végrehajtást szenvedettől 1908. évi julius hó 21 napján le és felülfoglalt és 1110 koronára becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbí­róság 1908. V. 383/13 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amenynyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedett időközben Pirtó pusztára költözött 62 számú lakásán, (tanyán) leendő megtartására ha- áridőül 1912. év szeptember hó 30. napjá­nak délután 3 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt birkák, gabona, kocsik, vetőgép, sertések s egyéb ingóságok a leg­többet Ígérőnek készpénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégittetéshez tartanak jo­got, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés' megkezdéséig alul­irt kiküldöttnél Írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a biróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1912. szeptember 15. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. Halas, 1912 Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában

Next

/
Thumbnails
Contents