Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-22 / 12. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 22. a bank alapszabályok 111. czikke értelmében fentartatott a két állam törvényhozásának az a joga, hogy törvény utjána kötelező kész­fizetések felvételét a közösbank megkérdezése nélkül bár­mikor elrendelhetik. Megállapíthat­juk továbbá, hogy magyar részről minden tényező, tehát úgy a kor­mány, mint a törvényhozás az ország érdekében szükségesnek tartják a készfizetések felvételét. Megállapít­hatjuk végre, hogy a készfize­tések felvételét az osz­trákok ellenzik és azok ellenkezésén múlt, hogy már most elrendelhető nem volt. Miután a két állam törvényhozá­sának érintetlenül fentartatott a joga, hogy a készfizetések felvételét tör­vény utján bármikor elrendelhetik, a baukjavaslat 5-ik szakaszáról, a melynek'értelmóben a bank is tehet javaslatot a két állam kormányának a készfizetések felvételére, szó sem lehet abból a szempontból, hogy a törvényhozás lemondott volna a maga jogáról, vagy — mint a czikk kifejezi — eltemette volna a lehető­ségét a készfizetések felvételének. A törvényhozás feltétlen jogának fentartása mellett ez a szakasz ki­zárólag abból a szempontból bir je­lentőséggel, hogy közelebb viszi e a készfizetések felvételét a megvaló­suláshoz és miért volt szükség erre az intézkedésre. A bankjaslat 5-ik szakasza nél­kül a készfizetések felvétele csakis abban az esetbeu következnék be, ha mindkét állam törvényhozása le­tárgyalná,! elfogadná és törvénnyé alkotná az erre vonatkozó javaslatot, az 5-ik szakasz azt tartalmazza, hogy ha a két állam kormánya a bank je­lentése folytán előterjesztést tesz az illető törvényhozásnak a kötelező készfizetések felvételére vonatkozó javaslat jóváhagyása iránt és a tör­vényhozás az előterjesztés benyújtá­sától számított négy hét alatt nem határoz a javaslat felett, az esetben a javaslat jóváhagyottnak tekintendő. Tehát e szakasz értelmében a kész­fizetések felvétele akkor is bekövet­kezik, ha valamelyik törvényhozás a megszabott 4 heti idő alatt nem határoz, s mivel igy a készfizetések felvétele lehetővé van téve nemcsak arra az esetre, ha mindkét állam törvényhozása hasouló törvényt hoz, hanem arra is, ha valamelyik nem határoz, egészen kétségtelen, hogy e szakasz rendelkezése a készfizeté­sek felvételét közelebb viszi a meg­valósuláshoz. Hogy miért volt szükség erre az intézkedésre, annak a magyarázatát szintén megtaláljuk a bevezetésül megállapított tényekben. Mivel a magyar országgyűlés minden pártja kivétel nélkül szükógesnek tartja a készfizetések felvételét, erről a rész­ről nem kellett olyan rendszabályt életbelóptetni. mely megkönnyíti a készfizetések felvételét, mert hiszen erről az oldalról semmi akadálya nem volt annak sem, hogy a kész­fizetések felvétele azonnal megvaló­síttassák. Ellenzik azonban az osztrák körök, a miből az következik, hogy ha a készfizetések felvétele csakis abban az esetben valósítható meg, ha ahhoz az osztrák törvényhozás hozzájárul, akkor abból nem lesz semmi sem. Tehát egyenesen az osztrák parlament ma­ka c s s á g a e 11 e n irányuló rendszabály az, hogy a kész­fizetések felvétele megvalósítható legyen akkor is, ha arra nézve az osztrák törvényhozás nem határoz. Nyilvánvaló ezek szerint, hogy a bankjavaslat 5-ik szakasza a kész­fizetések felvételét közelebb viszi a megvalósuláshoz és kizárólag az osztrákok ma­kacsságának leküzdésére irányul. Nem gondolnám, hogy az ilyen irányú intézkedés ellen­keznék a függetlenségi politikával. Kiskunhalason, 1911. március 16 Tisztelettel: Berki Antal. Márczius 15. Méltó kegyelettel és lelkesedés­sel ünnepelte meg Halas város ha­zafias közönsége a nemzet ujászüle- tósének, a régi rendi alkotmány összeomlásán ak és az uj, egységes Magyarország megteremtésének örökemlókű évfordulóját. 63 óv múlt el azóta, de ezen egyre növekvő tá­volság nem pusztítja, nem koptatja el a márcziusi igék ragyogását, le­gendás értékét. A Halason lefolyt ünnepélyekről a következőkben számolhatunk be : Ünnepély a nemzeti munkapárt körben Lélekemelő házi ünnep keretében ülte meg a nemzeti munkapárt márczius 15-ének az ünnepét. Szakadó esőben a polgárok szá­zai gyülekeztek a kör udvarán. Mintha a természet is örült volna a szép ünnepnek, csakhamar elállóit az eső, tavaszi szellő, tavaszi érzés, friss, üde hangulatok voltak a leve­gőben, voltak a szivekben. Megje­lent a pódiumon Nagy Mór és a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepélyt: . „Szép és nemes dolog s szabad nép szellemével megegyező szokás, megünnepelni egy dicső múlt emlé­két, mely a nópjogok győzelmére emlékeztet. 1848. márczius 15-ének emlékét ünnepeljük ma. a nép jogok győzelmi ünnepét. Nagy és súlyos sorscsapások előzték meg ezt az ünnepet. . .“ Megkapó színekkel ecsetelte ez­után a szónok a márczius 15. előtt lezajló nagy történelmi eseményeket és magának a nagy napnak a törté­netét. Szavait lánglelkű költőnk Pe­tőfi Sándor fohászával fejezte be, di­csőítve a magyar szabadságot. ' Ezután dr. H e g e d ű s Kálmán képviselő ismertette az ünnep jelen­tőségét hosszabb beszédében, amelyet ekóppen végzett be : „Nagy tanulságokat me­ríthetünk mi, t. Polgártársak, e nagy idők nagy eseményeiből. De minden tanulság között talán a legnagyobb, legértékesebb tanulság az, hogy mi a békének az idejét erőgyűjtésre használjuk fel. Békés munkálkodással, nemzeti erőgyűj­téssel arra törekedjünk, hogy világ­szerte félt és tisztelt neve legyen a magyarnak, akinek a szövetségéért, akinek a barátságáért versenyezzenek a különböző európai államok, —úgy, hogy ha megint leszámolásra ke­rülne a sor, akkor az az idegen hadsereg igazságos küz­delmeinkben bennünket támogasson. Ez az a politika, t.Polgártársak, amely nem egy kis ország szűk ha­táráig terjed, hanem számba veszi azokat az erőviszonyokat, amelyek a nagy nemzetek sorsát szabályozzák a világversenyben. Ez az a politika, amely arról igyekszik meggyőzni a mi királyun­kat, hogy a magyar nemzet hűsége, hazaszeretete jobban biztosítja a di­nasztia fényét és erejét, mint az osztrák gyülevósz-nópek egymásra acsarkodó és kifelé gravitáló ereje és kétes értékű, szolgai megaláz­kodása. Nagy tanulságot rejt e korszak magában a dinasztia számára is és ez a tanulság az, hogy becsülje meg a magyart, mert ez a nemzet testvér nélkül, idegen népek tengerében egyedül áll, nincs rokon- nép széles e világon, amelynek az uralkodója felé titkos reményekkel tekinthetne. A magyar nemzet és a dinasztia egymásra van utalva ajövő nagy harczaiban, ahogy Kossuth Lajos mondotta: „ami a nemzet \ érdeke, az a dinasztia érdeke is.“ Ha pedig a jövőben olyan ural­kodóval verne meg a sors keze, aki j ennek az igazságát nem látja be és vak, tehetetlen eszköze lesz a ma­gyar nemzet ellenségeinek, ne talál­jon készületlenül bennünket a táma- 1 dás, nemzeti jogaink védelmére egy erős, hatalmas nemzet küldje fiait csatába. Büszkén és bátran, okosan gyűjtött erőnk biztos tudatában ki­áltsuk oda ellenségeinknek, hogy mi vagyunk az urak ezen a földön, mi vagyunk az urak ebben a hazában. Ha ennek a politikai hitvallás­nak a fénye fog bennünket vezetni a jövő homályos, nehéz, nagy utain, akkor válik igazán valóra Kossuth Lajos hősies mondása, hogy Magyar- országot a poklok kapui sem fogják megdönteni. Ez a politika fogja igazán mél­tóvá tenni ezt a nemzetet a midicső nagy őseink emlékéhez. Ez a politika biztosítja a számunkra a negyven- nyolczas idők alkotásai­nak az áldását. Ez a politika fogja elvezetni az országot az igazi szabadság, az igazi függetlenség kristálytiszta fórrá sához. Ez a politika oltja lelkűnkbe a hazaszeretet hitvallásának szentséges imáját: „Legyen ez a haza igazán erős, nagy, hatal­mas, szabad és független!“ Este a nemzeti munkapártkor helyiségében százötven teritókű va­csora volt, amelyen lelkesfelköszön- tőket mondottak : Szathmáry Sándor, Hegedűs Kálmán, В o- d i c s i Benő, Nagy Mór, Fre i- t á g Gusztáv, M u s a Pál, Hor­váth Sándor, Pázsit Pál, В u- h i n Mihály és mások. A szép és nagy társaság lelkes hangulatban a reggeli órákig együtt maradt. A füygetlenséyi körben. A függetlenségi kör ünnepélye délután 3 órakor kezdődött. Az ipa­ros dalárda éneke és Bátory Gábor köri elnök megnyitó beszéde útán dr. Farkas Imre mondott egy haza­fias, hatásos beszédet, melyben márc. 15-ének a jelentőségét ecsetelte s visszapillantott a régi dicső napokra. Nagy tetszéssel fogadott beszé­dének végeztével Bartek Lajosgimn. tanár emelkedett szólásra. Egy len­dületes, költői beszédben, mely a közönséget valósággal megragadta, visszapillantott a magyar történe­lem egyes korszakain. Az ország közvéleménye bizonjos időszakokig lehet fáradt, a nemzet kimerülhet jogai védelmében ; de ez még nem jelenti a lemondást. Isten koronként a szenvedések borús napjait küldte a magyar nemzetre, a sok baj, csa­pás azonban nem emésztette meg a nemzetet, ól a magyar, áll Buda még. A szónoklatok sorát dr. Babó Mihály zárta be. Rövid beszédében vázolta a legutóbbi négyévszázad ki­emelkedőbb történelmi eseményeit, s hazafiságra, honszeretetre buzdí­totta a hallgatóságot. Az iparos dalárda éneke után a közönség a kurucz-szoborhoz vo­nult, hogy a Halas mellett 1708 okt. elején elesett kurucz-katonák emlé­kének áldozzanak. A szobornál Bá­tory Gábor szónokolt és elhelyezte a kör koszorúját. Ez az emlékszobor is, — mon­dotta — bár busuló kurucz alakja, a csüggedt, reménytvesztett honfibút látszik ábrázolni, — ne a végzetes lemondásra, hanem a haza- és sza­badságszeretet szüntelen ápolására, a küzdelem folytatására és lelkes kitartásra intsen bennünket. Legyen a kuruczok emléke kö­zöttünk mindig áldott s legyen az ő emlékük hatása e város közönségére, ennek hazafias érzelmeire mindig termókenyitően áldásos ! A dalárda énekével az ünnep véget ért. Este a körben társas va­csora volt. Eyyéb ünnepélyek. A gimnázium délelőtt 9 órakor, a díszteremben tartotta ünnepélyét, melyet a szózat eléneklóse után Paul Károly önképzóköri alelnök nyitott meg. Szavalatok, ének 8 az önkép- zőköri pályázat eredményének kihir­detése képezte az ünnepély további műsorát. Szavaltak Gulyás Sándor VIII. o. t., Berta Imre VII. o. t. és Szombati Sándor VIII. o. t. — Az ünnepély végeztével Kosa István i tanár felolvasta „az iskola és család“ ez. székfoglaló értekezését. A nagy napot az iskolák is meg­ünnepelték. A kaszinókban bankett volt. Hírek. Gyászeset. Súlyos csapás érte Krishaber Lajos bornagykeres­kedőt és családját. Felesége, Merán- ból hazajövet, hol betegségére kere­sett gyógyulást, f. hó 19-én 47 éves korában, Budapesten meghalt. Az elhunyt uriasszonyt Kiskunhalasra hozták s tegnap, kedden délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra. A mélyen sújtott család iránt általa nos a részvét. Mikor lesz- a sorozás ? Kis­kunhalason április 22-én az 1-ső korosztályúak, 24 én a Il-ik, 25-ón pedig a Ill-ik korosztályúak és idegen illetőségűek kerülnek sor alá. Tanítók képviselőnk előtt. Az elmúlt héten a helybeli tanító - testület küldöttsége jelent meg Szalay Zsigmond igazgató vezeté­sével a Halason tartózkodó Dr. Hegedűs Kálmán orsz. képviselő előtt. A küldöttség arra kérte a képviselőt, hogy a költségvetés tár­gyalása alkalmával támogassa a ta­nítók fizetésének felemelésére vo­natkozó javaslatot. Kinevezés. A belügyminisz­ter Dr. Babó Mihályt a budapesti községi közigazgatási tanfolyam vizsgálóbizottságának tagjává ki­nevezte. Egybáztanács ülés. A rórn. kath. egyháztanács f. hó 17-én, pénteken rendkívüli üllést tartott, mely egyes jelentéktelenebb dolgo­kon kívül a kántorválasztással fog­lalkozott. Dr. Kozics Zoltán indít­ványa alapján elhatározták, hogy a kántorválasztás ügyében, mely a hívek közt viszályt keltett, hamaros és kedélyeket lecsillapító határozat hozatalra felkérik a püspöki ható­ságot. Eljegyzés. Grünwald Zsig- raond kereskedő eljegyezte özv. Böhm Mórnó leányát Jankát. Egyesületi élet. Az utóbbi időben egyre jobban erősödnek a helybeli egyletek, mi azon örvende­tes tényről tesz tanúbizonyságot, hogy a lakosság kezdi belátni, hogy „egyesülésben rejlik az erő.“ Most az önkópző egylet haladásáról szá­molhatunk be, mely elhatározta, hogy házat építtet, s e célra a kath. egyháztól a harangozóházat meg­veszi. A gőzgépkezelők és kazán fűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szegeden április hó 2-ik napján d. e. 7,9 órakor a szegedi felső ipar- iskolábau fognak megtartatni. A vizsgálati kérvények kellően felsze­relve a m. kir. kér. iparfelügyelő­séghez (Tisza Lajos-körut 61.) kül­dendők be.

Next

/
Thumbnails
Contents