Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-08 / 6. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. február 8. Dr. Szabó János és neje Berger Emma megvették Szekér Zsuzsánna sz. Kis Adolfné (soitvadkerti), Szekér Sándor, József, Károly, Pál, Ida, Endre, néhai Rohoska Aladár, Etelka, Árpád, Zoltán, Oszkár és kiskorú társai 240 n. öl beltelki kertjét 8500 koronáért. özv. Antal Cs. Jánosné sz. Szabó G. Zsuzsánna megvette özv. Brecska Mihályné sz. Szundi Mária lakóházát 4600 koronáért. Kovács Lajos és neje Róbék Julia (Újvidék) megvették Józsa Mihály és neje Kis T. Francziska 139 n. öl veteményes földjét 100 koronáért. Szalai K. Gergely és neje Bereci Anna megvették Sárközi Imre és neje Kárász Etelka öregszőlőjét és 231 n. öl szántóját 100 koronáért. A népszámlálásról. — Aprólék. — De csak tanulságos is ez a népszámlálás. Nem ártana gyakrabban csinálni, hogy a kaputos ember muszájképpen sűrűbben megfordulna minden házban. Mert tapasztal az ember olyankor sokfélét, szomorút is, vigat is. Szomorú az, hogy a mi jó magyar népünk nem igen van tisztában a tisztaság fogalmával s szörnyen híjával van az egészségtani ismereteknek, — ami bizony megérdemelné az intézőkörök figyelmét. Nem irok uj dolgokat, hisz aki volt már olyan házban, melynek ablaka ősztől tavaszig be van tapasztva, a melyben az „Isten képére alkotott lények“ lakótársul fogadták a malaczot, kutyát, tyúkot, libát, — a hova a szabad levegő (mint a gyerek a színházba) csak úgy szök- hetik be, ha az ajtót nyitogatók mellett egy kis rést talál : visszaemlékezhetik arra a levegőnek csúfolt bűzös, gyomorémelygitő valamire, amit be kellett lélegzenie. — „Miért nem szellőztetik néha szobájukat?“ — kérdi a nópszám- láló. — „Úgy ám, kérőm, de drága a fűteuivaló !“ — ez a felelet.— „De ha valamelyikük megbetegszik, a vele járó bajt, gondot felveszik egy pár fűtet szalmáért? Hisz a gyógyítási, meg — Isten meuts — a temetési költség tízszer annyiba kerül.“ — „Ha az Isten akarja, igy se lesz bajunk.“ — Bizony, csodák csodája, hogy ennyien vagyunk. Roppant nehéz dolog a gyanakvó nép fejéből kibeszélni a „porczió“- tól való félelmet. — „Mán mögint csak fizess lösz ennek a vége.“ — A népszámláló igyekszik felvilágosítani: „Lássa kigyelmed, ugye minden jó gazda számba veszi egyszer másszor a mije van ; — nem eregeti-e el a juhász botja alatt a nyáját; — ugy-e nónémasszony is megolvassa naponként a csibéket, hogy nem vitte-e el a varjú vagy a kánya ?“ Bele is nyugodott egyik-másik, de a többségen látszott, hogy az idő rövidsége miatt kurtára tellett magyarázat nem űzte el egészen a „porczió“ kisértetót. A számláló lapok kitöltésénél sem hiányoztak az érdekes vallomások. „Mi a vezeték és keresztneve?“ Ezt majd mindenki bevallotta őszintén, csak egy helyen kértek fel bizalmasan súgva, hogy a kis leány nevét titokban Írjam be, nehogy megtudja az „igazi nevét“ — mert hát kérőm véna ennek jó apja: a tek. ...... ur, küldött is már éccő neki öt forintot, de az úta nem tud róla. „Mikor született?“ — „Kövér csütörtökön leszek 52 esztendős.“ „Hol született?“ — „Otthon, kérőm, a jászolban.“ „Tud-e irni-olvasni ?“ — „Se az apám, se az anyám nem tudott, hát engöm se taníttattak ; hej, hiszen csak akkó dedóztatták vóna úgy a gyerököket, mint most!“ — volt a keserves sóhaj között adott vallomás. „Mi a családi állapota?“ A nők számláló lapja csak hajadon, férjes, özvegy és törvényesen elvált állapotokról akar tudni. Bizony megakadt volna (még pedig ugyan sokszor) a szegény nópszámláló, ha ki nem segíti az illető, mondván: „Hát uram biz ón neköm nem vét, de gyerököm vófc, hát mönyecske ! Különben a levelek úgy gyünnek neköm, hogy : özvegy.“ „Mi a foglalkozása ?“ Egy gim- názista nebuló megakarva mutatni írástudó voltát, beírta, hogy főfoglalkozása : „diák“, mellékfoglalkozása: „halotthoz járó.“ Figyelő. Csarnok. Melyik az igazi ? Folytatás 2 — És a rubin? — kérdezte Arden kíváncsian. — Az itt van nálam. Haldokló apám megbízásából azért jöttem ide, hogy visszaadjam Murádnak s egyúttal felajánljam neki életemet és szolgálataimat, boldogult apám helyett ... A fiatalember hirtelen elhallgatott, mert a szultán benső testőreinek kapitánya, Ali Muktár közeledett. Mikor hozzájuk ért, igy szólt: — Azért siettem elébetek, mert egy csapásra nagy szolgálatot tehettek a szultánuak és szép összeget is kereshettek, ha akartok. — Hogy akarunk e? Csak ki vele. — Meg kell nősülnötök. — Csak úgy vaktába ? — kérdezte Arden meglepetve. Nálunk ez nem megy olyan gyorsan ! Es kik lennének a menyasszonyok ? — Mit törődtök vele ? . . . A fő az, hogy a szultánnak szolgáltok, ha nőül veszitek. Különben biztosíthatlak, hogy feleségeitek nem lesznek soká a terhetekre, mert halálos betegek. — Halálosau betegek ? . . . — Az, — felelte Muktár baljós- latuau. Nyugodtak lehettek,hogy egy hét se telük bele s már megszabadultok tőlük. így mondta ezt nekem Ibrahim ezredes és tudhatod, hogy az ő szava szentirás. — Ibrahim ezredes, a szultán főhadsegédje ? — Eltaláltad, n— bólintott a török mosolyogva. О bízott meg avval, hogy kerítsek neki ma éjszakára két megbízható embert. Este kilenc órakor a palota előtt kell lennetek. Osolnak vár reátok. Nos, ott lesztek ? — Arden habozott nehány pillanatig, majd hirtelen elhatározta magát. Ha elfogadja az ajánlatot, azonnal bejut az ezredes kegyeibe, s nyitva van előtte a szultán udvara. Ezért határozottan igy felelt: — Ott leszünk. Es hogy éppen minket választottál, ezért a jutalom felét neked adjuk. — Allah*) áldjon meg bőkezűségedért I — hajlongott Muktár. El ne felejtsd hát: pontban kilencz órakor a palota előtt. Alig hogy Muktár eltávozott, Kelvin izgatottan kiáltott fel. — Meg kell akadályoznunk ezt a merényletet és meg kell mentenünk azt a két szerencsétlent. — Kedves barátom, — felelt Arden vállat vonva, — egyelőre ne beszéljünk erről. Most még azt se igen tudjuk, hogy miről van szó; képtelenség előre terveket csinálni. Arra azonban már most is figyelmeztetlek, hogy eszeden légy, ha *) A törökök Istene kedves az életed ; mert Ibrahim ezredes bizonyosan egész csapat katonával jön értünk s irgalmatlanul felkonczoltat mindkettőnket, ha csak egy csöppet is gyanakszik reánk . . . II. Messze földön ismerték Mezid majorját. A vén török nagy ur volt valamikor, s akkor vonult vissza, mikor Murad szultánt az összeesküvők megfosztották trónjától. Mivel egészen európai gondolkodású volt, nem tartott háremet. Csak egy felesége volt, de már az is évek előtt meghalt. Minden örömét és vigaszát két gyönyörű, fiatal leányában találta, akikről a világ azt hitte, hogy ikrek s az ő édes leányai. Ez ember ellen tervezte a cselt Ibrahim, s ezt, a két franczia segélyével akarta végrehajtani, kik a kitűzött időben pontosan megjelentek a palota előtt. Szótlanul követték az ezredest. Jó ideig senki se szólt egy szót sem, s a két franczia már alig tudott meglenni a kíváncsiságtól. Végre az ezredes megtörte a csendet és igy kezdte : — Meg kell ismernetek, hogy mit akarok tőletek. Az a gyanúnk, hogy Mezid saját leányaként neveli az állam és a dinasztia egyik legveszedelmesebb ellenségének a gyermekét, s azt állítja, hogy a kérdéses leány csakugyan az övé, illetőleg, ikertestvére az ő leányának. Ez pedig nem igaz. Ezért, hogy biztosítsa saját és a két leány életét, Anglia és Francziaország fenhatósága alá menekült A két leánynak egy nevet adott, úgy, hogy kívüle senki sem tudja, hogy a két Mitsunka közül melyik az övé és melyik a trón ellenségéé. — Még mindig nem értem — mondta Arden. — Rögtön megfogod érteni, — magyarázta Ibrahim. — Azért megyünk Mezidhez, hogy mind a két leánya kezét-megkérjük a ti számotokra. Ha beleegyezik, akkor csalódtunk, s a két leány csakugyan az övé, de ha bármelyik leányának a kezét megtagadja, akkor tudni fogjuk, hogy az, amelyiket nem akarja férjhez adni, nem az 6 leánya ; igy azután eltehetjük láb alól a dinasztia ellenségét, ti pedig megkapjátok a jutalmat. — Es a te pártfogásodat uram, ami pénznél is többet ér, — tette hozzá Arden udvariasan. Az ezredes szótlanul bólintott és ismét elhallgatott. Félóra múlva a majornál voltak. Mezidet felzavarták álmából s valósággal berontottak házába. — Mezid — szólt Ibrahim, — Abdul Hamid tudja, hogy két leányod van és gondoskodni akar jövőjükről. Férjhez akarja őket adni. Itt van a két vőlegény. De hol vannak leányaid ? Hivd be őket. — Lehetetlen behívnom leányaimat uram — kezdte Mezid, — mivel Brusszába utaztak, hogy beteg húgomat meglátogassák. Az ezredes szemei villámokat szórtak. Mint a tőrbe esett fenevad, mikor nem tud magán segíteni, fogcsikorgatva, indulatosan járt föl s alá a szobába. A nyomasztó csendet hirtelen ijedt sikoltozás, majd nyers röhögés és szilaj káromkodás törte meg. — Mi ez ? — kérdezte Ibrahim meglepetve. A vén török nem felelt, csak ha- lálsápatt lett és reszketni kezdett. De a magyarázat nem késett soká. A következő pillanatban föltárult az ajtó s a poroszlók röhögve tuszkoltak be a szobába két fiatal leányt, — a két Mitsunkát. (Folytatjuk.) Prágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Hirdetések. Szemüvegek és cvikkerek orvosi rendelés szerint is, hőmérők (szobai, ablak és viz) nagy választékban kaphatók, — továbbá szemüvegek, cvikkerek és optikai cikkek jutányosán javíttatnak Faragó Sándor órás, ékszerész és látszerésznél, Győrfi József fűszerkereskedésével szemben. Bodicsi Imre Kossuth- és Dob utczai lakóházát eladja. Vevő nem jelentkezése esetén 2 szobás urilakást, hozzávaló helyiségekkel Szentgyörgynaptól kezdve bérbe kiad. Füzesi 6 kapa szőlőjét eladja. Értekezhetni vele fenti házánál, hol egy butorozatlan és egy bútorozott szoba kiadó. 5573/1910. tkvi sz. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Rósenberg Emil bácsalmási lakos végrehajtatóuak — özv Simovies Adámné sz. Vlasies Katalin és kiskorú Simovies József és Gábor prónay- falvai (Harka puszta) lakos végrehajtást szenvedők elleni 672 kor. tóke ésjrl. iránti végrehajtási ügyében, a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő, a kiskunhalasi 2388 sz. betétben A 1.4747/126.4747/127/a 4747/ 127/b 4747/128. 4747/129.4747/130. 4747/131. 4747/132. 4747/133. hisz. 193. 5 hold 165. 1 hold 983. 723. 672. 1271. 341. 125. 1 hold 420. nsz. öl ut, szántó, legelő, lakház udvarral, gazdasági épület, szőlő, ut, Felsőszálláson 1536 kor. az A -f- 4731/15 hrsz. 11 hold legelő Felsőszálláson, 478 kor. kikiáltási árban 1911. márczius hó I. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett cladatui fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan beesárának megfelelő 10°/r bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. §-a értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vótelárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után, az árverés napjától számított 5°/0 kamatokkal együtt, az 1881. deczember hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rei deletben előirt módon a kiskunhalasi kir. adóhivatalnál, mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár ‘/2—33-nál olcsóbban el nem árverezhető. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1910. deezember 19. A kir járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth Gáspár s. k. kir. jbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza telekkönyvvezető. 147/1911. tkvi sz. Póthirdetmény. A kiskunhalasi kir járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Rósenberg Emilnek — özv. Simovies Ádámné úgyis mint gyám és társa elleni árverési ügyében a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja r. t.-nak — a végrehajtatóhoz való csatlakozása elrendeltetik és kimonda- tik, hogy Rósenberg Emil végrehajtató javára 672 korona tőke és jrl. erejéig az 5573/tk. 1910. sz. árverési hirdetménynyel a kiskunhalasi kir. járásbiróság árverési termében f. évi márczius hó I. napjának d. e. 9 órájára kitűzött árverés az 1881. LX t. ez. 167. §-a alapján a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja mint r. t. érdekében is 67 korona 50 fillér tőkekövetelés és járulékai kielégítése végett megtartatni fog. Kiskunhalas, 1911. január 12. A kir járásbiróság, mint tkvi hatóság. Fajth s. k. kir. jbiró. A kiadmány hiteléül: Freytág kir. telekkönyvvezető. Halas, 1911 Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
