Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-15 / 46. szám

1911. i. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 15. Zsófiával (Tanuk : Krammer Kálmán, Horváth Lajos). Tallér István Halász Etelkával (Tanuk : Nagypál Antal, Bu- kovics József). Nagy V. István Komlós Juliannával (Tanuk : Biró Sándor, Kom­lós Lajos). Becker Ferencz Tóth Má­riával. Németh János Varga Zsuzsánna eoltvadkerti lakossal. Németh István Varga Juliánná soltvadkerti lakossal. Király Márton Szóipái Anna kiskundo­rozsmai lakossal. Jakab Sándor Horváth Juliannával (Tanuk : Szűcs Imre, Biró Imre). Farkas Lajos Vas Máriával (Tanuk ; Mészáros Benő, Zilah István). Kis Várdai Antal Monda Juliannával (Tanuk : Darányi István, Monda Sán­dor). Dóczi Lajos Luka Juliannával (Tanuk : Molnár Mihály, Jung János)’. Nagy Daróczi István Gilányi Erzsébet­tel. Jámbrik Mihály Gyeuizse Etellel (Tanuk : Sági István, Molnár K. János). Lázár József Dezső Judithtal (Tanuk : Kis B. Sándor, Kern T. Antal). Egybekeltek : Figura Antal Kovács Máriával (Ko­szorús leányok : Babos Juliánná, Kovács Esztike, Baksai Juliska. Koszorús legé­nyek : Figura Károly. Baranyi Lajos és Nagy József. Vőfélyek : Kis Lajos, Csatári Sándor). Árvái Sándor László K. Zsuzsannával (Koszorús leányok : Tóbi Juliska és Gusztos Juczika. Ko­szorús legények : Horváth Mihály és Peter János. Vőfély: László Antal). Árvái József Steinmecz Borbálával (Koszolus leányok : Hegyi Mariska és Kaummer Mariska. Koszorús legények: Modok Balázs és Nagy Mihály. Vő­fély : László Antal). Vida István Biró Erzsébettel (Koszorús leányok : Kocsis Zsófika, Farkas Juliska, Tóth Zsófika. Koszorús legények : Király Vincze, Bangó Balázs, Király Pál. Vőfély : Gáspár K. Sándor). Kernya Pál Figura Rozáliává'. Dr. Antal Zoltán Kiss Katalinnal. Közgazdaság. Uj védőszer a szőlőmoly ellen. Lapunk múlt számában Ígéretet tet­tünk arra vonatkozólag, hogy ismertet­ni fogjuk Tóth József kecskeméti föld- birtokos által feltalált azon szert, mely- lyel sikeresen lehet védekezni a hí*'asi szőlőket is nagyban pusztitgató moly ellen. A szerrel sikert érünk el, ha azzal szőlő fakadása után azonnal, a virágzás alkalmával permetezünk. Ezen egy permetezés teljesen elpusztítja azon geuerácziót, mely virágzás alkalmává1 a fürtökön s később a bogyókban tesz kárt. De aminthogy az álczák nem a fészekben, hanem a repedésekben bá- boznak be, az e etleg elmaradott bábot a permetezés alkalmával a szer nem érhette s ezen bábokból kikelő pillék szintén raknak le petéket a bogyók-а s a fürt száraira, de ott a peték is hama­rosan elpusztulnak, mivel a szer hatása erre az időre is kihat por alakban s ha közben eső esnék reá, úgy ha^sa ismét az előző módon nyilvánul, mivel a szernek porrá száradt anyaga oldatba jut s a lerakott petéket biztosan elöli. A próba helyeken a sok közül pl. Kecskemét város telepe, Miklós-telep, Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet, Helvetia stb. ott a hol a szerrel permeteztek, permetezés után élő álcát sehol nem találtak. A katasztrális holdankónti szükséges anyag mennyisége 90—100 liter, de ügyes kezelés mellett, sokkal kevesebb. Az anyag árusítási árát nem tudjuk, de 1 kát. holdra szüksóglendő anyag 18 — 14 koronánál nem kerül többe. Permetezésre használhatjuk közön­séges permetező gépeinket, csupán en­nek gummi csövére alkalmazunk egy könnyű kezelésű csapét. Vásár. Bácsalmás község országos vásárja november ho 20-án lesz meg­tartva, melyre szabályszerű járlattal — sertések kivételével — mindenféle jó­szág felhajtható. Uj gyár. Szabadkán műtakarmáuy gyár r. t. létesült. Budapesti i gabonaárak: november 14. Búza 23 k. 15 f. — 23 k. 80 f. Rozs 19 k. 40 f. — 20 k. — f. Árpa 18 k. 30 f. — 19 k. 10 f. Zab 19 k. 20 f. — 19 k. 90 f. Tengeri 19 k. 45 f — 19 k. 60 f Korpa 13 k. — f. — 13 k. 80 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Csarnok. Fehértó tündére. A mérföldekre terjedő fehértó lápok közepén, százados tölgyektől beárnyé­kolt vadregényes ligetben állt büszkén hajdanában Ompra vára. A vár agg ura, mint zsákmányban megkopott komm farkas mogorván töl­ti itt örömteleu napjait; nehéz már karjának a csatabárd forgatása, nem kellemes már füleinek a harczi riadó. Lezajlott a várban a szilaj mulatságok vihara, melyet harczos daliák csaptak egy-egy győzedelmes csata után, a hon éltetésére és az ellenség vesztésére. Csendes itt minden, még a fölvonó hid láncza sem csörömpöl, hogy olykor­olykor egy ide tévedt vendéget bo­csásson a vár udvarába. Pedig ugyancsak volna erre ok, mert a vén medve nagy kincset őriz itt el­zárva csodaszép leányában a szende Kundában, ki nevének és terjedelmes birtokainak egyedüli örököse, kezével egy elszegényedett, nem éppen fiatal rokonát kívánta boldogítani ; a vas zaj közt megvénült sas mit törődött a galambszárny vergődésével. Kunda, ki tizenhat tavasz virágait fonta koszorúba, jóságáért és szépsé­géért a jobbágyoktól csak a „Fehértó tündérének“ hivaték. Arcza a liliom és rózsa ölelkezésének gyenge árnyéká­tól nyerte szinét, szeme a legsötétebb éjfélből egy folt a ragyogó nap köze­pében, ajka félig kicsattant rózsabimbó, holló füitei dús sátort képezve omlottak gümbölyű vállaira. Ennyi báj, ennyi kellem varázshatá­sának nem képes földi halandó ellen állni, tudta ezt jól Ompra, azért nem is vitte leányát sehova, s vendéget sem fogadott soha. Erezte fogságát Kunda is, okát bár nem tudta, de nem is tudhatta ; nem lobbant még fel keblében az a lány, melyhez csak egy szikra kell, hogy őt azzal a másikkal együtt az enyészet örvényébe sodorja. Sorsát öntudatlan megadással tűrte, nem is hagyta el a várat a nap legnagyobb részében, csak kora reggelenként, midőn még minden pihent, csak az ő pilláit kerülte a jóté­kony álom, járta be Fehértó ligeteit kodvencz kócsag madarával. Ilyenkor maga sem tudta mit keres,hova megy? De úgy elnézte a hajnalt, mely őt meg­látva szerelmesen elpirult, úgy szerette látni a fölkelő napot, mely itju hevé­ben hősugarait lövelte a hülő földteke keblére. Egy ily kora reggel a szomszéd vár birtokosa az itju Dólczeg verte fel Fe­hértó rengetegeit jó kéz’jjávalt A vadá­szat nem sok sikerrel járt ugyan ez alkalommal, már letért a ligetre, hogy útját hazafelé vegye a reggeli hűvössel, midőn alig nehány lépésnyire a tisz­táson egy pompás tollazatú kócsag tűnt elő a bokrok közül — ritka vad e vi­déken. Dólczeg kózíjjáról égy nyílvessző süvöltött keresztül a levegőn s a szép kócsag élettelenül rogyott össze. A vadász diadalittasan sietett a zsákmány­hoz, s már mellé ért, midőn egy őz­termetű leány bontakozik ki a liget bokrai közül, az elejtett kócsagot fel­kapva keblére szoritá és könyzápor közt iparkodik felébreszteni. (Folytatjuk.) Az összeesküvők. Folytatás 4 — Hagyjátok érintetlen —- paran­csoló Pinkerton embereinek, — majd holnap eljön a halottkém s az mindent rendbe fog hozni. Daczára a késő éjjeli óráknak, az ajtó előtt egy pár ember mégis Össze­verődött, akik kíváncsian nézték a bor­zalmas jelenetet. A detektív kilépett a szobából és felszólította az ott jelenlevőket, hogy ismerte-e valaki közülök Stokton Lizát. Egy öreg anyóka tipegett elő a cso­portból és mondta : — En jól ismertem uram ! — Jöjjön be velem, — mondta neki Pinkerton. Remegve követte az öreg asszony a detektívet a szobába s borzadva pillan­tott a holttestre, amelyre a rendőrök sötét lepelt borítottak. A detektív megkezdte a vallatást, — Mi a neve ? — Mary Scott uram ! — Ön itt lakik a közelben ? — Mindjárt itt e ház mellett — Jól ismerte a meggyilkoltat? — Nagyon jól, hisz mindennap együtt voltam vele. — Hogy hívták az asszonyt ? — Stokton Liza volt a neve. — Volt-e valami vagyona ? Az ynyóka fájdalmasan mosolygott. — Ő éppen olyan koldus volt mint ón. Sokszor egyikünknek se volt még betevő falatja sem. —- Sajátságos, — mormogta a de­tektív, — de hát mi okból történhetett akkor a gyilkosság. ? Pinkerton elmélyedve gondolkozott. Az eset nagyon titokzatos volt s be kellett maga előtt vallania, hogy nem látja még a dolognak nyitját s hogy Albaninak teljesen igaza volt. — Nem gondolja talán, hogy Stok­ton Lizának ellensége volt ? — Ellensége ? Ki lett volna Liza ellensége ? Hisz ő még a légynek se vétett, és azonfelül félig vak és süket volt. — Látogatást sohasem fogadott ? — Nem, ő mindig egyedül volt. — Gondolkozzék csak, hátha mégis volt valaki nála csak most nem jut az eszébe. — Nem, senkisem volt nála, — erő­sítette az asszony. — S milyen viszonyban volt a szomszédjával, aki a szembelevő szo­bában lakik ? — Albanival? Még egy szót sem beszólt vele, hisz mindössze pár napja lakik itt. — De ismerte öt ? — Nem hiszem. Nagyon rosszul lá­tott s még kevesebbet beszélt. Azon­kívül Albani napokon át nem volt itthon. — Es ön látta őt ? — Igen, többször láttam. — Hogy néz ki ? — Kis alacsony ember, borotvált arczal s mindig egy kopott kabátot visel. — Hm 1 — Ez az ember hozta ne­kem a gyilkosság hirót. Mit gondol, képes lett volua ő erre a gyilkos­ságra ? — Azt már nem tudom, közelebbről nem ismerem őt s még egy szót sem beszéltem vele. A detektív elbocsátotta az asszonyt. Pinkerton most átlépett Albani szo­bájába, de ott egy pár régi, rossz félig eltört bútordarabon kívül mit sem talált. Az eset valóban rendkívüli volt. Pinkerton gondolkozva állt meg a kü­szöbön. Ki az az Albani hogy jutott eszébe, hogy ő hozzá jöjjön, s hogy a rendőrség elől megszökjék, 6 maga volt talán a gyilkos ? De akkor nem lehet, hogy ő maga jöjjön a detektivhez s mutasson rá a gyilkosságra, az olyan határtalan ostobaság volna, amihez Albani túlságosan eszesnek és ravasz­nak látszik. Végre az a gondolata támadt, hogy Albani talán más dologban tett rossz fát a tűzre, s a rendőrségen más név alatt ismeretes. Vés' edelmes gyilkos azonban semmi esetre sem lehet, hogy igy fellázadt ezen a gyilkosságon. De mindamellett kellemetlen mellékgon- dolata volt, valahányszor Albani jutott eszébe s erősen feltette magában, hogy addig nem nyugszik, amig azt a titok­zatos gyilkosságot ki nem deríti, smeg nem tudja, hogy micsoda összeköttetés­be áll ez a gaztett Albanival. Most embereivel a ház kutatásához fogott hozzá, de sehol semmiféle bűn­jelt nem talált. Padló bár piszkos és nedves volt, de még csak lábnyom se látszott rajta. A ház alatti pincze meglehetős tá­gas, de szintén nagyon piszkos volt, látszott rajta, hogy azelőtt zöldséget tartottak benne. Mindamellett a pincé­nek sajátságos beosztása volt. A tágas földalatti helyiség egy erős deszkafal­lal két egyenlő részre volt osztva. s amelynek közepén egv kis ajtó volt vágva, ezen keresztül lehetett a belső helyiségbe jutni, amelynek nem is volt más kijárása. (Folytatjuk) Hirdetések. Németh Sándor ingatlan köz­vetítő több kisebb nagyobb földbirtokot keres megvételre, úgyszintén szőlőket és házakat is. Azonban akik tehát birtokot, szőlőt és házat venui vagy bérelni akar­nak, forduljanak fenti közvetítőhöz, a ki a legjutányosabb árban megszerzi cse­kély dij mellett. — 4*/s százalékos köl­csönöket gyorsan közvetít birtokokra. Meg van bízva alanti ingatlanok eladá­sával is és pedig : Gyenizse József re­kettyéi 175 holdas, Bangó-féle pirtói 240 holdas, itj. László Béni bogárzói 78 holdas, Péter Dénes-fóle kalaposi 610 holdas, Pázsit István-fóle rekettye) 285 holdas, özv. Szabó Sándorné bogárzói 120 holdas, Lány Pálné felső szállási 48 holdas birtokokéval Csincsák József fod­rász műut melletti 2 */, hold minta sző­lője rajta levő kastéllyal, Kardos Ferenc rekettyéi 8*/* hold birtoka szélmalom­mal és szecskavágóval, Szurok Péter téglagyáron felüli 20 kapa szőlője épü­letekkel, Korda Imre tanár zsanai ta­nyás földbirtoka úgy ahogy áll. Faddi Pál akósiki 28 hold tanyásbirtoka, Tal­lér Imre és neje eresztői 22 hold ta­nyásbirtoka, Sós Simon besnyei tele­pen levő 2 hold szőlője és herése lakó­házzal, Váezi Pál öreg szőlőkben levő 4 hold szőlője veteményessel és lakó­házzal, Kurgyis József öreg szőlőkben levő 2 hold szőlője veteményessel és lakóházzal, Dijósi Gábor ny. vasutas Jókai utczai háza és a műúton alul levő 4 hold szőlője, Horváth Sándor vasutas Zalán utcza 5 sz. lakóháza el­költözés miatt, Tasn er Sándor öreg­szőlőkben műúton felül levő 15 kapa szőlője, özv. Stern Tóbiásné VI. kér. háza elköltözés miatt, özv. Juricsné 140 n. öles házhelye a VI. kerületben jutá­nyosán eladók. Értekezhetni Németh Sándor ingatlan közvetítővel Alkotmány utcza 8 sz. lakásán, vagy fenti tulajdo­nosokkal. iiiiiiiíiíiíiiiiiiiii min 1111 uni i и 1111 un inni i nini iii i ii 6891/P. 911. Hirdetmény. A kalocsai kir. törvényszék közhírré teszi, hogy a néhai Török István volt kiskunhaiasi kir. közjegyző, közjegyzői óvadékát képező 2 drb egyenkint 2000 korona névéi óékü magyar korona jára­dék kötvény és 1 drb. 200 korona név­értékű 4°/0-os magys- leszámítoló és pénzvf'tó bankbe" zé'og levél kiadatása iránt özv. Török Istvánná úgyis mint kiskorú Török Gyv'a és Irén t. t. gyám­ja és az ezeket kölcsönadó Halasi gaz­dasági bank r. t. kiskunhalasi bej. cég 5521/1911. szám alatt közös kérvényt adtak be, enne folytán felhivatnak mindazok, rkik a fenti közjegyzői biz­tosítéki összegre törvényes zálogjoggal bírnak, hogy követeléseiket 1874. 35. t. ez. 44-ik sz. értelmében ezen hirdet­ménynek harmadszoii közzétételétől számított 8 hó alatt ezen kir. törvény­széknél annyival is inkább jelentsék be, meió különben azok tekintetbe vétele nélkül fog a biztosíték kiadatása iránt intézkedés tétetni. Kalocsa, 1911. október 18-áu. A kir. törvényszék. Dr. T h о m а у jegyzó. Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents