Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-21 / 25. szám

1911.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

junius 21.

Külgazdaság.

Néhány szó a szőlőmolyról.

Mindenfelé panaszkodnak a szőlő egyik ellenségéről, a molykukacról, mely határunkban, sőt az egész országban igen erősen lépett fel.

Ha a serdülő szőlőfejeket megtekintjük, látjuk, hogy a fej egyes ágcsoportját valami pókhálószerű anyag összehúzza ; ha szétbontjuk : kifejlődéséhez képest egy-két, néha 6—8 milliméter hosszú szennyesfehér, rózsaszínű, vereses vagy zöldes szinü kukac ficánkolódik. Van üres összehúzott csoportocska is, abból a kukac más, magakészitette csoportba ment. Ez a molykukac, mely a szőlő virágját rágja, sőt az egyes szemek, szemcsoportok szárait is, melyek a szőlőfejtől aztán elválnak. Egy szőlőfejben egy-kettő, néha több is található, s ha többen támadják meg a szőlőfejet, az egész szőlő- fejből csak a kocsány marad.

Szaklapok a molykukacz ellen egy meghatározott védekezési módot még nem ismernek. Kálium hipermangánikum,kénmáj,'schwein- furti zöld, a peronospora ellen használt rézgálic oldatát (bordói lé), szappanosvizbe kevert zacherlin- port, nikotin (dohányló) oldatot, petróleum emulsiót permetezésre, rézkónport porozásra itt-ott használják, de ha valamennyire pusztítja is a kukacot, a kifejlett lombozat és a védelméül szolgáló pókháló miatt nehezen hozzáférhető.

De érdemes kézzel is pusztítani, a fáradtság többszörösen megtérül. A szőlőfejet ha megrázzuk, a fiatalabb példányok, melyek még nem báboznak, az alátartott edénybe vagy papirosra ereszkednek. A csirke meglátja, élvezettel kapkodja ki a fürtök közül. Most kezd báboz- ni. Báb alakjában telel ki a tőke és vesszőkórge alatt, karók hasadókában, kötöző háncs vagy fonál zugaiban. Ezért szokták a tőkéket rügye- zós előtt permetezni és bizonyára több eredménynyel forró vízzel leforrázni. Pilléje (Cochylis ambignella Hübner) apró, este röpködő pille, mely két generációval bir, az egyik május végén, a másik július végén vagy augusztus elején jelenik meg. A pilléket úgy irtják, hogy napnyugta után, mikor pár óráig rajzik, lámpákat gyújtanak, vagy tüzet gerjesztenek az utakon, utkeresztezéseken, a pille a világosságnak repül, vizes edényekbe, légyfogó papirosokba, legtöbben a tűzbe ezrével hullanak. Ez a legolcsóbb, legsikeresebb védekezési mód.

Figyeljék meg gazdáink a pillék megjelenését. Legnagyobb ellensége a rajzáskor beálló hideg, ziman- kós idő,- mely a gyenge pilléket leveri a homokba, kipusztitja. Sza- poraságuk, kártékonyságuk mérve a létfeltételükre kedvező vagy kedvezőtlen időjárástól függ.

A szőlőilonca szintén a molyfélékhez tartozik, jóval ártatlanabb jószág, kicsiny esti lepke, zöldes szinü hernyója a szőlő leveleit összehúzza és pusztítja. A levél kibontásakor a hernyó kiugrik, mint a sajtkukac, menekül. Lepkéje júliusban jelenik meg, petéit csomókba rakja a levelekre. A kikelt hernyók azonnal a tőke kérge alá, karók repedéseibe húzódnak, itt kitelelnek, tavaszszal kezdik pusztításaikat. Védekezés : petékkel belepett levelek összegyűjtése, elégetése, tőkék le- forrázása, lepkefogó lámpák (tüzek) alkalmazása. Dr. Hodossy Géza.

Budapesti gabonaárak: jun. 20. Búza 25 k. 50 f. — 26 k. 50 f.

Rozs (uj) 18 k. 10 f. — 18 k. 50 f.

Árpa (uj) 17 k. 20 f. — 18 k. — f.

Zab (ujj 18 k. 60 f. — 19 k. — f.

Tengeri 14 k. — f — 14 k. 20 f.

Az árak 100 kilogrammonként értendők.

C s ajr n о к.

__

A fogadott leány.

Folytatás 6

— Igen.

— S hol tartja ?

— Az éjjeliszekrényem kis fiókjában.

Pinkerton az éjjeliszekrényhez lépett, kihúzta a fiókot s megcsóválta a fejét.

— Itt nincsen.

— Az lehetetlen ! Régen nem volt a kezemben, de a napokban is láttam, hogy a helyén volt.

Izgatottan ugrott fel, ő maga kezdte keresni s meglepetése nőttön- nőtt, hogy revolverét seholsem találta.

— Hagyja abba, — mondta Pinkerton, — elég, ha megmondja, milyen nagy volt az a revolver.

— A legkisebb revolverek közül való, a fogójára a monogrammom is rá van vésve.

— Köszönöm, nekem ez is elég. Most önt magára hagyjuk és kérem, hogy ha bármiféle dolgot észrevesz, amely világosságot deríthet erre az ügyre, azonnal értesítsen bennünket.

Renaud és Pinkerton eltávoztak és útközben tovább beszélgettek :

— Ez egy megfejthetetlen t>- lány ! — kiáltott fel Renaud.

— Én goudolom, hogy megfejtettem ; hallott é ön már valamit arról, hogy vannak olyan egyének, akik hipnotikusan vagy álmunkban tesznek valamit, de arról ébren még csak sejtelmük sincs ?

— Hallottam, de be kell vallanom, nem hiszek benne.

— De én hiszek s most ezen az alapon fogok tovább kutatni.

— És mit goudol, ki használta fel Valtilene kisasszonyt erre a gyalázatos tettre. Talán az a német professzor ?

— Vagy ő, vagy a saját bátyja. Észrevehette, mikor azt kérdeztem, mikor beszélt vele utoljára, olyan sajátságos merev kifejezést öltött az arcza, amely kétségtelenül annak a bizonyítéka, hogy bátyja hipnotikus erővel uralkodik rajta. Talán ő szuggerálta neki az egész gyilkosságot ! Talán ő parancsolta, hogy a revolvert tüntesse el s hogy sürgö- nyözzön a tanárnak Berlinbe.

— De miért ?

— Azért, — mondta Pinkerton — hogy a tanár Valtilene sorsára jusson. Igv az egész vagyont Julia fogja örökölni. Tőle pediy: nem lesz nehéz megszerezni a milliókat.

— Ön úgy beszél erről a ficzkó- ról, mintha itt volna közelünkben, pedig azt se tudjuk, létezik-e egyáltalán. Éppen úgy lehet részes Jean Paul is.

— Nem hiszem. A német professzorok leginkább jellemes emberek, akik elmerülnek a tudomány világába s a vagyonszerzéssel nem igen törődnek.

— S mit fog tenni most Pinkerton ur ?

— Megfigyeltetem Julia kisasz- szonyt. Egész bizonyosra veszem, hogy a gyilkosság értelmi szerzője vele összeköttetésben'áll. így aztán lehetetlen, hogy kiszabaduljon kezeinkből.

II.

Pinkerton másnap két legügyesebb emberét a Valtilene palotába küldte azzal a megbízással, hogy Julia minden tettét kísérjék figyelemmel, anélkül, hogy bármiben akadályoznák.

A harmadik nap délutánján eltemették Valtilenet. Temetésén leánya nem volt jelen, mert a nagy csapás teljesen levette lábáról.

Julia már megkapta táviratára a tanártól a választ, amit közölt Pin- kertonnak. A válasz igy hangzott :

Bokonom halálának hire mélyen lesújtott. Holnap este ott leszek. Jean Paul.

(Folytatjuk.)

A vén zsugori.

— A halasi görö^ története. —

Folytatás 3

— Lámpába dugom a gyertyát; de én különben is tudok vigyázni s más baj nem történhetik, mint az, hogy a szél eloltja a gyertyát.

— Hátha megtámad valaki a nagy sötétségben ?

— Viszem a puskámat is magammal.

— Jaj, csak azt ne ! — kiáltotta Juliska ijedten. Hátha megbotlasz, aztán elsül a fegyver s a golyó a lábadba fúródik.

— Sohse félts te engem, — nevetett a görög.

Juliska azonban nem annyira az apját, mint inkább imádottját féltette. Tudta, hogy az májusfát hoz neki s az ajtóra kötözi és borzadott attól a gondolattól, hogy apja a nagy sötétségben még zsiványnak nézi és rá talál lőni.

Alig meut ki tehát atyja, azonnal kiugrott ágyából és az ablakhoz rohant. A belső ablakszárnyat kinyitotta, aztán a zsalugáter között kikukucskált.

De oly sötét volt, hogy semmit se láthatott. Erre ballgatózni kezdett, de semmi neszt se hallott. Hanem azért dobogó szívvel haligató- zott tovább.

A szól borzasztó erővel tombolt, a fák recsegve hajladoztak s igy nagyon keveset hallhatott.

— De hiszen van annyi esze Fe- rencznek, hogy ilyen orkánban nem hozza el a májusfát. A szélvihar hajnalra rendesen szűnni szo- ko'it s bizonyára majd akkor surran a kapuhoz.

Ez megnyugtatta őt s mivel a pitvarajtó recsegését hallotta, gyorsan visszafeküdt ágyába.

Apja becsoszogott szobájába, kitől kiváncsiau kérdezte:

— No, mit csinált a kocsis, édes apám ?

— Ébren volt, de alvást színlelt a gonosz. Megnéztem az abrakos zsákot, arait tegnap krétával jelöltem meg, de a jel eltűnt s jóval ke- ■ vesebb zab volt benne.

— Hátha nem jól láttad a ho mályban, — jegyezte meg Juliska.

— Dehogy nem jól láttam, de le is fogom béréből a tolvajnak. Ha nem tetszik neki, menjen a merre a két szeme lát.

Juliska nem szólt többet, mert csak úgy szikrázott az öregnek a szeme s ilyenkor nem volt tanácsos ellenkezni vele.

Az öreg ismét lefeküdt s Juliska is csakhamar elaludt a vihar zúgása mellett.

Egyszerre csak arra riadt fel, hogy apja ránczigálja.

— Kelj föl leányom, tűz van !

— szólt rekedten.

— Tűz ! hol ? — kérdezte ká- bultan Juliska.

Aztán rémültem ugrott ki ágyából. Borzadva látta, hogy ablakában vérvörös fény czikázik.

Az ablakhoz futott s a lángnyelvek sisteredve nyaldosták a szemöldökfát.

— Jézusom, hiszen a mi házunk ég !

• — Az, leányom ! Jaj ! segíts kivinni a ládánkat, mert ha ez elég, hát koldussá leszünk.

E pillanatban valaki betörte az ablakot, aztán bekiáltott rajta:

— Az istenért! jöjjenek ki már! ajtót is nyaldossa a láng,

— Jöjjön, segítsen kivinni a ládánkat, — rimánkodott az öreg.

— Nincs arra idő! Siessenek, mert oly nagy a hőség, hogy nem állhatok egy percig se tovább.

— Gyere, édesapám, — esde- kelt Juliska és széket tolva az ablakhoz, a párkányra ugrott.

A következő pillanatban két izmos kar ragadta meg és kiemelte az ablakból.-- Ferencz, maga az? — re- begte Juliska. — Az égre kérem, mentse meg apámat

Lambró eközben odabent átölelte a nehéz vasas ládát s föl akarta emelni, de melléje roskadt.

Az ifjú beugrott az ablakon, roppant erővel ragadta meg a vén zsugorit, aztán az ablakhoz vonszolta.

— Ugorjék ki no, — különben kidobom, — kiáltott rá az ifjú.

(Folytatjuk)

Práger Ferencz

felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.

Hirdetések.

75. hagy. szám.

1911.

Árverési hirdetmény.

A kiskunhalasi kir. Járásbíróságnak 1911. ő. 70/17. számú végzése alapján a néhai Kohn Adolf volt kiskunhalasi lakos hagyatékához tartozó ékszerek, bútorok, felszerelési tárgyak és 10 darab Gazdasági bank részvénytársasági részvény f. évi junius hó 22. napján délután 2 órakor, Kiskunhalason, a Kossuth utcza 9. számú házban, közben- jöttem mellett megtartandó nyilvános árverésen készpénzfizetés mellett eladatnak.

Kiskunhalas, 1911. junius 17-ón.

Dr. Tegzes Gyula s. k.

mint az elhalt Török István kiskun- halasi kir. közjegyző irodája részére a budapesti kir. közjegyzői kamara 99/1911. sz. rendelvényével hivatalból kirendelt helyettes.

(P. H.)

2257/1911. tkvi sz.

Árverési hirdetmény.

A kiskunhalasi kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a Halasi Gazdasági Bank r.tvégrehajtatnak —özv. Nagy Ferenczné szül. Polgári Lidia végrehajtást szenvedő elleni 3000 kor. tőke és jrl. iiánti végrehajtási ügyében, a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő, a kiskun- halasi 5509 sz. tjkvben 73 hrsz. alatt foglalt ingatlanból betétszerkesztés folytán alakított 4736 számú betétben AI. 1—2 sorsz. 1885—1886 hrsz. ház és kert a Beltelekben 4524 kor. kikiáltási árban 1911. évi juiius hó 5. napján délelőtt 9 órakor a kiskun- halasi kir. járásbiróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog.

I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan beesárának megfelelő 10°/r bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. §-a értelmében kiegészíteni.

II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után, az árv jrés napjától számított 5°/0 kamatokkal együtt, az 1881. deczeniber hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskun- halasi kir. adóhivatalnál, mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár */,- nál olcsóbban el nem árverezhető.

A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni.

Kiskunhalas, 1911. évi május hó 24 .

A kir járásbiróság, mint tkvi hatóság.

Fajth Gáspár s. k. kir. jbiró.

A kiadvány hiteléül:

Freytág Géza kir telekkönyvvezeté.

Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferenoz könyvnyomdájában.