Kiskunhalasi Ujság, 1908. január 1-8. (5. évfolyam, 1-2. szám)
1908-01-01 / 1. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. ha az újév nem hozná meg azt amit tőle várunk, ernyedetlen kitartással kezdjük tovább magunkért és hazánkért, mert élnie kell a magyarnak mig áll a világ! 1907 krónikája. Nagyobb megrázkódtatások nélkül pergett le az esztendő. A világtörténelem lapján nem fog kimagasló momentum gyanánt ez esztendő történetéből semmi sem szerepelni. Uj eszmék, uj áramlatok nem törtek elő az emberi agy rejtelmesen forongó kohójából, a természet, az örök, a kifogyhatatlan, a máról-holnapra változó sem produkált semmi olyant, ami most az esztendő végén is izgalomba tudná tartani a kedélyeket. Egészen szürkének teljesen esemény nélkül valónak azonban távolból sem mondhatjuk a Krisztus születése után való ezerkilencszázhetedik esztendőt. A napi izgalmakból, a glóbushoz mérten, helyi eseményekből kijutott bőven. Az örök problémákat — a világ lelkét, a repülés, a társadalmi és gazdasági egyenlőséget, a viz alatt való hajózást, a fajok és színek szerint való osztályozás megmintázását, a sivatagok termőképessé tételét, nem hagyták érintetlenül, de nem is oldották meg. Sok és nagy, részben sikertelen, de mindeneseire jóakaraíu próbálkozás történt. A fölött azonban, hogy óriási sikereket nem láttunk, semmi okunk sincsen kétségbe esni. Ezért nem kell az emberiség történetében a lefolyt évet a meddő névvel meggyalázni. Az evolúció éve volt ez s régebben megindított hatalmas szociális áramlatok, ha nem is diadalmaskodtak sehol a világon, de nem is fejlődtek vissza. Erőiéiben van a gyümölcs, melynek teljes megéréséé/t sóvárogva küzd a szürke mindennapiságban teljesen el nem fásult lélek s bizonyos annyi, hogy a kasztrendszer alapjain fölépült társadalom erősen érdekelt hivei nem vonhatják le maguknak az esztendő történetéből azt a tanulságot, hogy uralnunk szakadatlanul mások kárára szerzett jogai a teljes csorbálatlanság sumaságában maradnak meg az emberi kor legvégső határáig. Merültek fel olyan szimptomák, amelyek arra engednek következtetni, hogy az a „legvégső“ határ alaposan megrövidül. Jóslás az csupán, amelyben az ennek ellenkezőjét vallóknak joguk van kételkedni, de hogy bekövetkezik még pedig a körülményekhez képest elég gyorsan, arra nézve elég bizonyosan az a ma már az egész világon félelmetesen megnövekedett tábor, amely a társadalmi hazugságok kiküszöbölését tűzte ki céljául. Mindezek után pedig1 lássuk a medvét, azaz mondjuk el dióhéjban mi történt: Buslakodhatlunk, aggódhattunk egy-két hétig ama általános öröm közepette, hogy a darabont kormány helyébe a nemzeti uralom került, búslakodhat tunk azért mert fejünk felett lebegett a trónváltozás veszedelme. I. Ferenc Józcef, aki ez időn töltötte be Magyarország fölött va’ó uralkodásának 40-ik esztendejét, tüdőhurutban súlyosan megbetegedett. Már I mindenki elkészült a veszedelemre, szállt, a hir, hogy királyunk egy-két napon belül meghal, a nekrológ irók már kolumnákramenőleg parentálták ei uralkodónkat, de hát mindnyájan megkönnyebbültünk minden gyász hir dacára, I. Ferenc József fölépült s ma egészséges, teljesen egészséges. A tradíciónak is áldozatunk.. — Az egész magyarság örömmámorban úszott, midőn a százados hontalanságból hazahozhattuk legendás szabadsághősünket II. Rákoci Ferencet és bujdosó társait. Megtért velük együtt a magyar történelem egy másik dicső alakja : Thököly Imre; világraszóló pompával fogadtuk és hántoltuk el a kurucvezéreket. Az ország helyzete azonban legkevébbé sem volt rózsás. A nemzetiségek igen agreszszivvel léptek föl volt sérelmeik kiküszöböléséért. A horvátoknak még most is folyó obstrukciójáró! nem is szólva, Magyar- ország nemzetiségektől lakott részein óriási dimenci- ókat öltött a magyar állam egységének megbontására I irányuló akció. Ez a szomorú emlékezetű csernovai vérengzésben csúcsosodott ki, ahol húsz ember lett áldozatává a pánszláv törekvésnek. — A papi felbujtó -flinka András már megérdemelt helyén a szegedi csil- ! lagbörtönben ü|, de ezzel még nem záródtak le a mindenképpen sajnálatos ügy aktái. Bjőrnsteren Bjőnison iki öreg' korára mintha meghibbant volna, nyakra-fő- ■e kirohanásokat rendez magyaroszág ellen cikkeiben. Borsódz.к még most is a hátunk, ha a dános! jorzalmas mészárlásra gondolunk. Négy ember Szarvas János családjával s egy ott időzött kocsis lett áldozatává a pénzvágy miatt, minden emberi érzékekből kivetkezőit embereknek. A tetteseket oláhcigányok közt keresték, meg is indult utánuk a hajsza, amely borzalmasság dolgában nem marad messze mögötte a dánosi vérengzésnek. De dacára a rémes hajszának a tettesek még ma sem kerültek teljes bizonysággal kézre. Másként áll e dolog a peirovai rablógyilkosság elkövetőivel. Húsz Ábrahámot és két társát, akik a petrovai országúton darabokra vagdalták a pénzszállító posláslegényt, — halálra itéiték. Hatóságaink lanyhaságát vádolja a nagyváradi katasztrófa, ahol egy épülő félben lévő s minden é- pitési szabály figyelmen kívül való hagyásával tervezett ház aláomló romjai pusztítottak el 14 emberéletet. Nagy eset történt október 10-én, amidőn a szervezett munkások tízezrei követelték egyliatalmas felvonulással. az őket, mint dolgozó embereket megillető jogokat. Aki végig nézte az októbe 10-iki felvonulást, meggyőződhetett arról, hogy nálunk meg kell adni minden rétegnek az önmaga sorsa felett való rendelkezési jogát. S addig nem is örvendezhetünk a legújabban megindult Amerikából való visszavándor- lásnak, mig ilyen tüntető felvonulások lesznek. Hozsánnával fogadják a hazájukqa vissszatérö két az intéző körök, de kenyeret és jogot is kell adni nekik. Az élelmiszerek épp úgy mint az egyébb szükségleti cikkek minden vonalon irtóztatóan megdrágultak. A megélhetési viszonyok súlyosságára elég jellemző, hogy a munkásságot nem is említve, immár- minden társadalmi réteg szervezkedett helyzete javítására. Minden baj ráadásaidat megdrágult a pénz is ami az angol bank kamatlát emelésre vezethető visz- sza, az pedig az amerikai nagy tulprodukció bekövetkeztében beállott üzembeszüntetések tették indokolttá. Franciaországban jelentős változások történtek. A Ciemenceau kormány kérlelhetetlenül vitte keresztül az egyház és állam szétválasztására irányuló ptogram- ját s az egyházi vagyon eikobozását. Igaz, hogy az egyházi vagyon elkobozásából nagyon kevés pénz folyt be az államkasszába. A francia gloire azonban újra tündökiik. Jules Lebaudy föltalálta a kormányozható léghajót. Hajója a Patrie azonban megszökök ött azonban mindig akad egy, ki messze túl ragadja, az átlagos nagyképűséget és magába foglalja typusá- nak minden jellemző sajátságát, a ki úgyszólván univerzális képviselője a maga fajának. Olyan, mint az állatorvosi tankönyvekből ismeretes telivér paripa, mely magán viseli a birkafejüségtől a takonykórig a,z összes létező betegségeket; a mire Deák Ferenc azt mondta, hogy olyan ló nincs a valóságban, de az emberek között akad olyan. A nagyképil emberben a tudatlanságnál, a szereplési hóbort nagyobb. Az állása, melybe úgy jutott mint Pilátus a credóba, azaz maga sem tudja micsoda érdemeket szerzett hozzá, gyakran nyújt neki alkalmat, hogy becses éntelenségét fitogtassa. Ilyenkor aztán megesik néha, hogy holtra kompromiltálja magát. Mond valami klassicus ostobaságot, min elkacagnak egy fél évig. Barátunk ilyenkor azt hiszi, hogy az elmésségén nevelnek. Jaj annak, aki figyelmeztetné vagy pláne kioktatná, hogy bizonyos helyzetekben mit mondjon vagy mit tegyen. Az illető rögtön udvarképíelenné lesz. „Micsoda Tallatlan elbizakodottság ez, — szokta mondani — hogy ön enge- met tanácsokkal akar ellátni? Tudhalná már, hogy a mit én csinálok, az vagy félig, vagy egészen van megcsinálva, a tanácsára tehát nincs szükségem.“ És diadalmasan mosolyog a jelenlevőkre, hogy a tanácsadót ilyen talpraesetten letorkolta. A je’enlé- vőket pedig majd a guta üti meg, hogy nem törhet ki belőlük az elfojtott nevetés. Azonban a mi emberünk ezt nem veszi észre. Tiszte’et és bámulat kifejezésének tartja a földre szegze.t tekinteteket, melyekbe könyeket sajtol ez a kitűnő humorista. És nagyképii helybeli barátunk, mint a ki dolgát rendbehozta, méltóságteljesen visszafordul szentélyébe, melynek ajtaját beteszi maga után, hogy meg ne hallja azt az orkánszerii, zivalaros falrengető hahotát, mely távozása után elementáris erővel tör napvilágra a bámuló és tisztelettudó alantasok kebléből. Hej, ha tudná, hogy ez nekr szól ! Nem hinné el. A századvégi. Nem szépség, de van egy vonása arcának, mely lebilincseli a férfiakat. Fején a legegyszerűbb kalap is feltűnő kifejezést ad arcának s ha nincs is fé oldalra csapva, mindenki féloldali látja. Szereti ha az utcán — illő távolságból — köveíik. Ilyenkor lélekszakadva rohan haza, elmésén kellemetlen kalandját, kijelenti, hogy a férfiak mind „komiszak“, de azért rögtön lenéz az uícára; vájjon nem néz-e fel az illető véletlenül? És nagyon elégedetten, ha a lovag fel nem nézett . . . Nagyon keveset tud de amit tud, pompásan érvényesíti minden alkalommal. A legszigorúbb erkölcsi elveket vallja. Ha egyedül van, mohón tálja a világ legirtózatosabb könyveit, de ha társaságban egy könyvet ajánlanak kérdi neki való-e? mert a ma romlott irodalmi ízlésnél nem lefut tudni . . . Boldoságát képezi, ha baráínőit összeveszilhe.i és gyönyörtől mámoros, lm egy felbomlott eljegyzésről hall. Jegyzéket vezet ezekről és igyekszik minél gyakrabban szőnyegre hozni. Fémtisztitú minden fém megkapja eredeti színét, légypiszkot tökéletesen tisztit. Kapható: Pressburger Ferencz üzletében Halason. Próba üveg ingyen. 10-10
