Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-27 / 22. szám

1908.

május 27.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

melylyel folyó hó 16-án mint előadó a kereskedelemügyi táreza 1908. évi költségvetését a képviselőházban elfogadásra ajánlotta.

T. képviselőházi Államot alkotó | az a nemzet, a mely súlyt helyez polgárainak boldogulására és jólétére és szem előtt tartja a jövendőt, a politikai nagy kérdések mellett gondoskodása tárgyává kell hogy tegye és teszi a közgazdasági kérdéseket is.

Magyarország az eddigi rendszerrel, az eddigi irányzattal szemben a közgazdasági élet terén uj irányt kezdett, a mennyiben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a kormány álláspontját kifejtve, 1906. november 28-án itt a házban világosan kifejezést adott azon meggyőződésének, a mely az ő politikai múltjának, egyéniségének, gondolkodási módjának teljesen megfelel, és a mely mellett életének a munkássága is tanúskodik, t. i. hogy Magyarország közgazdasági élete az önállóság alapjára helyeztetik át és hogy ő arra törekszik, hogy a gazdasági önállóság tettleg biztosíttassák.

Nagyon jól tudom, t. képviselő- ház, hogy habár az igen t. kereskedelmi miniszter ur azt a munka- programraot, a melyet itt előterjesztett, túlnyomó részben megvalósította, azokat az ügyeket, a melyek törvényhozási szabályozást igényelnek, törvény hozásilag rendeztette. azon intézkedések és törvényhozási alkotások egynómelyikóért a miniszter ur erős támadásokban részesül. Tudom t. kópviselőház azt is, mert hiszen a köztudatban ól és közismeretü, hogy épen a függetlenségi és 48 as párt kebeléből azért történt egy részleges kiválás, azért alakitatott meg az u. n. balpárt, mert a gazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria között, Magyarországnak nagy anyagi áldozatával jár.

T. kópviselőház! Lehet a felett vitatkozni, hogy vájjon a függetlenségi és 48 as párt akkor, a midőn a közösügyi intézmények eltörlésére törekedett és törekszik akkor, a midőn ennek természetes folyományaként a kvótát mint ilyent a maga egészében perhorreskálta, vájjon indokolt-e, hogy egy olyan intézkedést a mely a kvótaemeléssel jár, mint többség a maga részéről is támogatott.

Én azt hiszem, hogy ez a dolog természetében feküdt és fekszik. Másként, t. kópviselőház, cselekedni nem lehetett, és nem volt szabad, mert, hogyha nekem valakivel jogi I

| közösségem van, hogyha magamnak | ezzel szemben kizárólagos szabadságot akarok biztosítani, azt kártérítés, megfizetés nélkül meg nem nyerhetem, sem át nem, engedem a másik volt társamnak. És egy kérdést a t. balpárti képviselőtársaim ne hagyjanak figyelmen kívül, ennek az ügynek a megítélésénél. Ha a szabadelvüpárt, a mely mindég a gazdasági közösség rendszerét hirdette és tartotta egyedül boldogító uak és üdvösnek az ország érdekében, azt az ajánlatot tette volna az országnak, hogy abban az esetben, ha azt a 2°/0-os kvótakülönbözetet, tehát kerekszámban beszélve, annak az 50 millió koronának a megfizetését Magyarország 10 óv alatt magára vállalja, abban az esetben, a 10 év letelte után a gazdasági önállóság tettleg biztosittatik, a vám- szerződés megköttetik Magyarország és Ausztria között Magyarország önrendelkezési jogának a biztosításával : vájjon ebben az esetben t. képviselőtársaim, merték volna-e megtagadni ezen javaslat elfogadását, és vájjon nem tartották volna-e indokoltnak az áldozatot azért, hogy ezt a jogot nemcsak papíron de az életben is biztosítva lássák az ország számára ? (Helyeslés.)

Csépdny Gém: Törvényben biztosított jogainkat nem vásároljuk meg!

Babó Mihály előadó : Igaza van a t. képviselő urnák, törvényben biz tositott jogainkat nem kell megfizetni, de ne felejtse el a t. közbeszóló képviselőtársam, hogy maga a jog és annak gyakorlata két lényegesen kü lönböző fogalom és különböző dolog. Vannak jogok, a melyeket nem gyakorolhatok, mivel le vagyok kötve, ósa lekötöttség alól csak bizonyos ellenszolgáltatással menekülhetek meg. (Élénk helyeslés.)

Azt kérdem én, t. kópviselőház, hogy nem volt-e őszintébb, férfiasabb és tisztább dolog nyíltan odaállni az ország közvéleménye, és a törvényhozás ítélete elé azzal, hogy ime, áldozattal bár, de biztosítjuk a nemzet jogát, mint ha most is követtük volna azt a rendszert, a mely a múltban követtetett, hogy t. i. a kvóta kérdése tulajdonkópen sohasem állott sem a köztudat, sem a törvényhozás előtt olyan világosan, mint az a valóságban volt.

Mert igaz, t. kópviselőház, hogy I a törvény 30 ós70°/o-ban állapította

meg 1868-ban a kvóta arányát Azonban ne méltóztassók elfelejteni, hogy a mikor 1870 ben a Határőr- vidék polgárosítása megtörtént, akkor Magyarország e czimen két százalék külön kvótát vállalt magára, olyan két százalékot, a mely helyes számítás szerint, tulajdonkópen 2 4 %-ot tett ki, és később, kétszer történt, hogy a törvényhozás 10—10 éven át megállapította a kvótát, de akkor sem lett ez a kétszázalékos kvótaemelés a kvóta törvénybe belefoglalva. Ezt tehát elhallgatták, tisztelt ház, pedig, ha azt a 2'4%-ot csak arra a 38 esztendőre, a mely azóta letelt, átszámítjuk, ak- 1 és 44/100% az évi különbség Magyarország terhére, — a törvényben megállapítod kvótával szemben.

És ón azt hiszem, t. képviselőház, hogyha azon képviselőtársaim, de általában mindazok, a kik a vám- szerződés ellen argumentálnak,szám- baveszik azt, hogy mik azok az előnyök, a melyek a kiegyezés alapján Magyarország részére származnak és becsületes végrehajtás esetén származnak is kell, (Igaz! Úgy van!) akkor ón azt hiszem, hogy a ki hazája sorsát, gazdasági önállóságát szivén hordja, e kiegyezés ellen az adott körülmények közt jogosult kifogást nem tehet, hanem tisztelettel kénytelen meghajolni azon férfiak előtt, a kik e kiegyezést Magyar- ország érdekében létrehozták. (Helyesles.) Nem is szólok arról a hát ráuyról, a mely abból a bizonytalanságból kézzelfoghatólag is származott, már addig is, mig e bizonytalanság fennállott, de származott volna kiszámíthatatlanul nagyobb arányban, ha a bizonytalanság tovább tart; nem hiszem, hogy akadt volna komoly képviselő, aki merte volna vállalni az erkölcsi felelősséget azokért a hátrányokért, a melyek egyes polgárokat a hitel és a gazdasági élet terén értek volna a további bizonytalanság esetén E tekintetben tehát én teljes lelki megnyugvással jelentem ki, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur és a kereskedelemügyi kormány teljesítette azt, a mire vállalkozott, miután Magyarország önrendelkezési jogát gazdasági téren biztosította, és igy csak a jövendő törvényhozástól és az akkori kormánytól függ, hogy azzal a joggal, a mely neki most már szerződés alakjában tényleg biztosíttatott, tud-e és akar-e élni?

Dr. Babó Mihály képviselő beszéde,