Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-20 / 21. szám

1908. Az iskolák építési ügye. Köztudomású, hogy az elemi népiskolák államosításakor a város szerződésileg kötelezte magát arra hogy a szükséges iskolai épületeket úgy a város belterületén, mint a pusztákon saját költségén telepítteti s az e czélra szükségelt összeg tör­lesztésére átengedte az állam a kerek számban 20.000 koronát tevő azt a summát, melyet eddig a város a tanítók fizetésére fordított. Azok, akik az államosítás kitartó lelkes hívei voltak, azon meggyőző­désben áltak, hogy azzal a város terhén könnyíteni lehet; s nem is merték el dr. Babó Mihály figyel­meztetését jogosultnak, melyben azt mondta, hogy „az iskolák államosí­tásával a város kiadásainak és pótadó­jának csökkentése kizárt dolog, mert azt amit eddig az iskolákra fordí­tott a város, az állam követelni fogja s igy csupán az lehetséges, hogy a jövőben az iskolák kikerülhetetlen szaporításával járó többlet kiadások egy részét átháríthatja a város az államra“. Dr. Babó Mihály ezen s más nyomós okokból nem volt barátja az államosításnak, de mert azt a kép­viselőtestület elhatározta és kívánta, a közgyűlés felkérése folytán eljárt, hogy az megtör­ténjék, s hosszabb munka után si­került is a szerződés megkötése, melynek alapján az állam a községi elemi népiskolákat a múlt év őszén átvette. Már az első lépésnél kitűnt azon­ban az, hogy dr. Babó Mihály elő­relátó figyelmeztetése alapos és in­dokolt volt, s főleg beigazolódott az a tervbe vett iskolai építkezések kérdésénél, amennyiben kitűnt, hogy erre a czélra legkevesebb 600.000 korona kölcsönt kell felvenni, s az erre az állam által átengedett, kerek összegben 20.000 korona, a mai pénzviszonyok mellett a kamat és törlesztési összegnek felénél csak valamivel több, s igy az építkezés­ből mármost 10—12 ezer ko­rona évi teher, többlet kiadás hárul a városra még az esetben is, ha a számításba vett 600,000 korona elég lesz az építkezésre, holott a tapasz­talat azt mutatja, hogy minden köz- épitkezés legalább másfél annyiba kerül, mint amennyibe előirányoz- tatott; s azt véve figyelembe, tarta­ni lehet attól, hogy a városra háruló évi többlet kiadás 15— 20 ezer koronára emelkedik, nem is számítva a berendezés, a fenntartás és biztosítás nagy összegű kiadásait. Azt hihetne s indokoltnak is tarthatná bárki, hogy a dolog ily ál­lásában Dr. Babó Mihály álláspontját igazoltnak látván, magára hagyja a várost súlyos helyzetében azzal az indokolással, hogy miután annak idejében reá nem hallgattak, hát nem tartozik reá a dolog. Ámde Dr. Babó Mihály az az ember, aki még magán ügyekben sem tud neheztelni és haragot tar­Kiskun-Halas helyi értesítője. tani, közügyben pedig még ke­vésbé és sokkal jobban szereti szülő­városát és ennek közönségét, sem­hogy síkra ne szálljon akkor, midőn azt a közérdek parancsolja, amint ezt már több Ízben tapasztaltuk, s a csütörtöki közgyűlésen újból észlel­hettük abból, hogy Dr. Babó Mi­hály a tizenkettedik órában ugyan, de mégis a legjobbkor, —mert a té­nyek megdönthetetlen bizonyító ere­jével indokolhatott, — megtette azt az indítványt, mely a milyen egy­szerű, ép oly hatásos s eredmónyé- nyében üdvös a városra, amellyel kimondatott, hogy a város nem épit, hanem az e czélra rendelke­zésre álló évi kerekszámban 20.000 korona összeget rendelkezésére bo- csájtja az államnak, s felkéri és megbízza a kir. kormányt a köz­gyűlés, hogy a város által adandó telkeken az iskolaépítést államilag eszközöltesse. Dr Babó Mihálynak bizonyára nagy lelki megnyugvás, hogy a kép­viselőtestület névszerinti szavazás sál egyhangúlag elfogadta az általa tett indítványt, melynek keresztül vitele esetén, a különben is nagy pótadóval működő város és közönsége legalább fél századon át legkevesebb évi tizenötezer korona újabb kiadástól menekül meg, s igy végeredményben (nem is szá­mítva az időközi kamatokat) főösz- szegben hétszázötvenezer koronát takarít meg a város csupán a mostani tervezett épít­kezésnél, s egyidejűleg elhárítja magától azt a veszedelmet, hogy a további az idők folyamán szükséges építkezések költsége a nyakába sza­kadjon. Abbau a tudatban és meggyőző­désben, hogy dr. Babó Mihály úgy is mint a város polgára, úgy is mint annak országgyűlési képviselője szokásához híven zajtalanul ugyan, de kitartóan fog az elöljárósággal vállvetve dolgozni azon hogy elfo­gadott indítványa az illetékes helyen érvényesüljön — mi a magunk ré­széről melegen üdvözöljük dr. Babó Mihályt indítványa megtételéért, mert az ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy a város és polgárai iránti szeretete teljes és érintetlen — a képviselő testületet pedig üd­vözöljük az egyhangú határozat­ért, mert abban amellett hogy védi a város érdekét, kifejezését látjuk an­nak, hogy bizalommal és elismeréssel vandr. Babó Mihálykópességeésköz­jóra törekvő munkássága iránt, s elis meri annak a vezetésre vonatkozó ki­próbált hivatottságát is, s örülünk az erők egyesülésének, mert csak az összetartó munkának lehet meg a kívánt jó eredménye. Politikai szemle. A költségvetés vitájának egy­hangúságából gazdag színekkel vi- láglik ki Kossuth Perencz keres­kedelmi miniszter expozéja, melyet a képviselőház szombat esti ülésén május 20. mondott el, miután Dr. Babó Mi­hály a kereskedelmi minisztérium 1908 évi költségvetését, mint elő­adó ismertette és a képviselőház élénk helyeslése közben elfogadásra ajánlotta. Kossuth beszéde egy nagysza­bású magyar kereskedelmi politika perspektíváját tárja elénk. Tények fölsorolásából állott az egész beszéd. Minden hivalkodás nélkül csak épen rámutatott Kossuth, hogy miniszter­sége alatt mit tett, mit végzett. Eredményeinek élén két nagysza­bású esemény biztosítása áll: bizto­sítása annak, hogy 1917-re az ön­álló vámterületet föláilithatjuk és biztosítása annak, hogy 1911-ben élhetünk az önálló nemzeti bank fölállításának jogával. A kereskedelmi minisztérium egész munkássága pedig odairányult hogy a gazdasági önállóság létalapját a gazdasági megerősödéssel megte­remtse. Ezt czélozta a nagyszabású iparfejlesztési akczió, az iparos tan­folyamok gyarapítása, uj ipariskolák emelése, gyárak támogatása, kisipa­rosok segítése, a magyar iparnak a közszállitásokban való részesítése és a nagyszabású államvasuti beruhá­zások. Joggal hivatkozhatott Kossuth a beszédében, hogy minisztériumá­ban az ő szelleme honol, mely a gazdasági önállóság megteremté­sére összpontosítja minden erejét és minden törekvését. Kossuth beszédének nagy ha­tása volt és ezúttal nem a pártve­zérnek, de a munka miniszterének szólott az a megtisztelés, hojzy úgy­szólván vita nélkül pergett le a ke­reskedelmi költségvetés egész tár­gyalása. i i r e k. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete folyó hó 14-én közgyűlést tartott. A közgyűlésen tárgyalás alá került a városi tisztvi­selőknek más állásokkal való össze- férbetőségére vonatkozó alispáni ha­tározat, mely kérdésben a közgyűlés kimondotta, hogy a tisztviselőink által a pénzintézeteknél és vállala­toknál viselt állásokat nemtartja ösz- szeférhetetleneknek. — A járdapénz­tár részére szükséges 30000 koronás kölcsönt a közgyűlés a takarékpénz­tártól rendelte el felvenni 7Vs°/o'os kamatra. — A járásbíróság bérleti szerződése tárgyában a közgyűlés úgy határozott, hogy a bérletet csak 10 óv tartamára, 2400 korona évi bérért hajlandó megkötni. — Az á lami is­kolák építésére vonatkozólag — mint ez lapunk más helyén is olvasható — a közgyűlés dr. Babó Mihály in­dítványára kimondotta, hogy a vá­ros közönsége az építkezést nem eszközli, hanem a szerződés értel­mében évenként 19880 koronát az­zal bocsáta kormány rendelkezésére, hogy ennek ellenében az építkezést saját költségvetése keretében végez­tesse. A közgyűlés ezután néhány

Next

/
Thumbnails
Contents