Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-01 / 14. szám

1908.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

hez : a megállapításnál kötelező zsinórmértékül szolgáljanak az egyház- kerületnek a kibonlakozás tárgyában és az alapítványok refundatiójára hozott összes eddigi határozatai.“

Az egyháztanáes 56/1906 sz. határozata, az egyház, a főgym- nasium, a polgári leányiskola anyagi helyzetét feltüntető leltárral, költségvetéssel és a megállapított kibontakozási tervvel nyomtatásban közkézen forog, igy ennek ismertetése felesleges, de mert az egyháztanács javaslatát az egyházkerület 1906 évi szept. 25 én tartott gyűlésében elvetette, s hozott, elvi megállapodásokat tartalmazó hatázozataival ellentétben azt mondta ki, hogy a múltban elköltött 64.139 K. 64 f. alapítványi tőkeösszeg visszatérítése 10 évre felosztva már most megkezdendő, s ezzel az eddigi munkálat sikerének gyakorlati hasznát megsemmisítette, miután az egyházkerület indokolalan határozátának végrehajtásáért sem az erkölcsi, sem az anyagi felelősséget nem vállalhatjuk és vállalni nem akarjuk; kijelentjük, hogy tetteinkért s a presbyterségünk ideje alatt hozott egyháztanácsi határozatokért mindenkor vállaljuk a felelőséget, de elfoglalt álláspontunkon, mint egyháztanács nem változtatunk, az egyház érdekeinek sérelme és a közönség kijátszásának gyanúja nélkül nem is változhatunk, kijelentjük hogy mindég alkalmazkodtunk tett kijelentéseinkhez, vállalt kötelességeink teljesítésében az erkölcsi szabályokhoz, s igy most is alkalmazkodni kívánunk. Idézzük ezeken kívül a mi ügyeink iránt magasabb szemyontokból is teljes igazságszeretettel érdeklődött, boldog emlékezetű egyházkerületi főgondnokunk Szilágyi Dezsőnek és a szelíd lelkületű szintén elhalt püspök Szász Károly uraknak elnöklete alatt a halasi egyház ügyeire vonatkozó 32/1900 számú egyházkerületi határozatban tett ezen nemcsak minket, de rajtunk kívül úgy az érdekelt egyeseket, mint az összes egyházhatóságokat is erkölcsileg kötelező az egyházkerület 1900 évijegyzőkönyvó nek 125 lapján olvasható s aranyszabályként hangzó kijelentéséhez :

„A sikerre szükséges az, hogy minden hivatalos tényező, különösen kik állásuknál fogva irányadásra van nak hivatva, ne azt nézzék, hogy mindenben az ő nézetük győzött, hanem ha egyszer törvényes utón, illetékes fórumok által valsmi meg lett állapítva. habár az ő nézetük nem győzött a foganatosításnál teljes erővel és tartaléktalan odaadással közre működjenek, különösen azok, akik az egyházban állást foglalnak el és annak kötelességeit elvállalták, e szellemben kell hogy feladatukat teljesítsék, vagy haazbármi okból lehetségesnek nem tartják, úgy állásukból helyesebb megválni“, és ez okon is kórjuk az 56/606 sz. határozatunkhoz való felsőbbségi hozzájárulást.

Kötelességünknek tudomásra hozni még azt is, hogy :

1906 szept. 29 én a szápivizs- gáló bizotlség megtartotta a pénztárvizsgálatot, a pénztári főnaplót lezárta, a pénztári készletet számba

vette, s mindent rendben talált és i megállapította azt is, hogy a peresített | követelés terhére két helybeli pénzintézettől folyó számlára e napon 4000 K. tőkeösszeg ált fenn, mint az egyházpénztár által igénybe vett előleg tartozás; és hogy megállapította azt is, miszerint;

„a peresített hiány tényleg fennáll, s nem való az, arait Szilády Áron lelkész ur az egyházkerület megtévesztésére annak 1906. évi szeptember 25 iki gyűlésén mindenki meglepetésére hangoztatott, raisze- riut:„a peresített hiány megál'apitása azon tévedés következménye, hogy az alapítványi pénztárak 1899. évi maradványa fedezetéül a volt pénz- tárnok által kiállított adóslevelek értéke kétszeresen vétetett számba akként, hogy ezek összege hozzászá- mittatottt a maradványhoz.“

Ezzel a fogással a hiány megfizetésének terhe alul szabadulni nem lehet, s a lelkész ur által felvetett tévedés lehetőségét kizárja a számvizsgáló bizottság, az egyházkerületi főgondnok ur által kiküldött miniszteri számvivő és a három bírósági szakértő e tekintetben egybehangzó megállapítása; és a lelkész ur által annak idejében, az 1893 évi számadást vizsgáló akkori bizottság jegyzőkönyvére s az akkori egyháztanács erre hozott végzésére és az ezt tudomásul vevő kerületi határozatra hivatkozással történt védekezését megdöntötte a pénzkezelő Gyenizse Antal volt pénztárnok által tett azon kijelentés, hogy a számvizsgáló bizottságnak a lelkész ur által bemutatott jegyzőkönyve, valamint az arra hozott egyháztanácsi és azt tudomásul vett egyházkerületi végzés tévedés eredménye s ezekkel a hiányt fedezni és elszámolni nem lehet, aminthogy a lelkész ur által bemutatott akkori számvizsgálóbizottsági jegyzőkönyvben foglalt azon javaslatra, hogy a készpénzül kimutatott és elköltött alapítványi pénzek után a kamatok kiszámitatván, azok az alapítványok céljaira fordittassanak, az alapítványi tőkéből hiányzó összegek pedig az alapítványi tőkékre visszafizetesse- nek, az egyházmegye részéről vizsgálatra kiküldött Dr. Szeless József és Mészáros János tanácsbiró urak 1901. jul. 23-án tartott vizsgálatuk eredménye alapján az egyháztanács elnökségéhez intézett átiratban minden félremagyarázást kizáró ezt a kijelentést teszik:

„Az egyház számvizsgáló bizottsága és tanácsa jegyzőkönyvében jelzett 1893. évi alapítványi pénztári maradvány (29,017 frt. 08 kr.) összegét az egyház soha fel nem használta és igy az egyházat terhelő adósságként azt szerepeltetni nemcsak nem lehet, de nem is szabad,“ s hogy az akkori számvizsgáló bizottság javaslatára az egyháztanács az idézett módon határozott, annak indító oka és czélja az volt, hogy a hiányzó készpénz maradvány után téríttetvén az alapítványok a jövedelemből rendeltetésüknek megfelelhessenek, de mert a maradványoknak megfelelő összeg az egyház pénztáriban sem bevételekre, sem ott kiadásba hozva nem volt, az egyházi adósságot nem

április 1.

képeznek, nem képezhetnek azért is mert adósságot az egyh törvények szerint abban az időben az egyháztanács javaslatára csakis egyház községi közgyűlési hozzájárulás és egyház megyei jóváhagyással lehetett csinálni de egy háztanácsi határozattal nem!

Ezekből világos, hogy a peresített követelés az egyház pénztárából eltűnt, azt a volt pénztárnok utódának átadni nem tudta, s igy annak megtérítési kötelezettsége terheli azokat, a kikre az egyházmegye a vagyoni felelősséget közigazgatási, bírói ítélettel jogerősen megállapította s igy annak rovására az egyház joggal vesz igénybeelőleget oly mértékben, amint az 56/1906. sz. határozatában az egyháztanáes megállapitá.

Hivatalos adatokra fektetett ezen felvilágosító nyilatkozatunkban megadtuk a tárgyilagos feleletet a ft. esperes ur által a mai alulírott napon tartott gyűlésünkben az egyháztanácshoz intézett azon szóbeli felhívásra, hogy miként hajtottuk végre a ft. és nm, egyházkerületnek 117/1906. sz. határozatát.

Feltártuk mindazt, am megvilá- gositja egyházunk helyzetét, körülményeit és igazolja azt, miszerint ragaszkodva a törvényben megállapított hatáskörhöz, önkormányzati jogunkhoz alkotmányos kötelességünkhöz képest mindazt megtettük- a mi alkalmas biztosítani egyrészről a köznyugalmat, másrészről pedig érvényt szerez az egyház jogainak, s kiméivé a hívek teherviselési képességét lehetővé teszi azt, hogy egyházunk és tanintézeteinek a múltban összekuszáltiigyei rendbe jöjjenek.

Megállapított irányelveinkhez ragaszkodni fogunk, egyrészről azért, mert azokhoz a ft, és nm. egyház- kerület hozott határozataival hozzájárult, másrészről pedig azért, mert meggyőződósüzk az, hogy csakis az általunk követett utón lehet elérni a köz javára kitűzött azt a célt, hogy egyházunk anyagi helyzete tisztáztatván, annak és tanintézeteinek fenntartása nemcsak felekezetűnk, hanem városunk és hazánk javára is biztosítva legyen. E meggyőződésünktől áthatva kérjük, hogy az 1906. évi aug. 26-án 56 sz. a. kelt felterjesztésünkben foglaltakat a ft. és nm. egyházkerület tegye magáévá, az annak kiegészítő részét képező költség- vetést, leltárt és kibontakozási tervet vegye tudomásul s az egyháztanácsot az ezek alapján leendő további törvényszerű intézkedések megtételére hatalmazza fel; szokott őszinteséggel kijelentvén, hogy csakis a most jelzett alapon vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy egyházunk és tanintézeteinek ügyeiben fennakadás be nem áll, a hívek bizalma alá nem ásatik, és hogy az idők folyamán megszabadul egyházunk és közönsége a múltból származott azon terhektől, melyek nemcsak az anyagiakban, hanem a hitélet terén is romboló hatást gyakoroltak, és hogy egyházunk fel fog emelkedni arra a magaslatra, a mely a benne reljő erőnél és indokolt áldozatkészségnél fogva megilleti Kelt Kiskunhalason az 1907. dec. hó 10. napján tartott gyűlésünkből.

A ref. egyháztanács.