Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-01 / 14. szám

1908.

1896 évi leltár szerint 32,069 ft 12 kr = 64.133 K. 24 f. tőke törlesztését és kamatait illetőleg tervbe vett szándékait illeti, ezek egyelőre rendelkező határozatnak nem tekintetnek, s azok ennélfogva ezúttal jóváhagyás tárgyait nem képezik.“

E részben különösen az egyház által megtérítendő alapítványi ösz- szegek nagyságát, a megtóritósi rnó- dozrtait illetőleg részletes határozat akkor lesz hozandó, midőn az e tárgyban folyamatba tett bírósági eljárások befezést nyernek s az e részben hozandó határozat annak idején felsőbb egyházhatósági jóváhagyás alá lesz terjesztendő Tehát:

Hozzájárult az egyházkerület az egyházgazdasági gyűlés azon elhatározásához, mely szerint 14 éven belül a 10°/0-os adózás lesz érvényben, — s az előzőleg 1899 év végéig elköltött alapítványi töke és kamatai megtérítésének módozatait megállapító határozat akkor lesz hozandó — természetesen az egyháztanács s a gazdasági gyűlés által — és akkor lesz felterjesztendő az ennek felül- birálatára első fokon törvény szerint illetékes egyházmegye, mint felsőbb egyházhatósághoz, ha a folyamatban levő bírói eljárások befejezést nyertek.

Az egyháztanáas a kibontakozási tervezet első alkalommal megállapító 15/1901 sz. határozata indokolásában szószerint ezt a nyilatkozatot tette:

„csakis a megállapított utakon és módokon, a kijelölt eljárással tartja lehetőnek a béke, nyugalom és megelégedettséget egyházunknak visszaszerezni — kijelenti, hogy ezen határozatát működését irányitó oly kötelező szabálynak tekinti, amelytől való eltérést az egyház károsodása nélkül lehetetlennek tartja, viszont annak megtartása és meg- tartatása esetén készséggel vállalja el a felelősséget arra nézve, hogy ezentúl egyházunkban a jog érvényesülendő

Az egyháztanács a most idézett határozatokhoz és kijelentésekhez tartotta magát, azokhoz alkalmazkodott, s ezektől a körülmények kényszerítő hatása alatt is csupán annyiban tért el, hogy az egyházkerületi engedólylyel eladott ingatlanok befolyt árából fel8Őbbsógünk tudtával, kellő elszámolás mellett 24978 K. 37 ft. a múlt hanyagságápól származott, a kibontahozáskor fel nem fedezett, a múltért felelős vezetők által elhallgatott oly köz- és magán- tartozások fedezésére fordittatott, a melyért nz egyház ellen per, illetőleg végrehajtás tétetett folyamatba s helyeztetett kilátásba; és eltért abban, hogy az alapítványokból 1899 évet megelőzőleg elköltött 32.069 ft 12 kr után a kamatokat, évente 4206 K. 6 ft. fizette azért, hogy az alapítványok rendeltetésüknek megfelelhessenek, s a kamat- hátralék az adósságok összegét ne szaporítsa. Ezen két eltérésért nyugodtan vállaljuk a felelősséget annál is inkább, mert ezeket az egyházkerületnek tudomására hozván, ennek közgyűlése azon megnyugodott, saz előbbire vonatkozóleg 1905 évi ápril, 24 ón 25. sz, a. az egyKiskun-Halas helyi értesítője.

háztanács által tett előterjesztést 1905 máj. 3-án 29 sz. a. kelt hatá- rezatával tudomásul, vette, s az utóbbi is egyenesen a köz javára szolgál.

II.

Az 1901 évben újra alakult egy- háztanáes működésst megelőző időben, tehát a múltból, az 1901 óta működő egyháztanács felelőssége nélkül, ezeket megelőzőleg származott pénztári hiány (mely a szám- vizsgáló bizottság által 30.515 ft 67 kr = 61.031 K. 34 f. ben, - az érdekeltek és az egy háztanács által dr. Darányi Ignácz kerületi főgondnok ur és kiküldött társai személyes ittléte alkalmával, az ő helyeslésük mellett kérelmezett, s a főgonndnok ur által kiküldött miniszteri számvevő részétől 54.674 K. 10 f.-ben, — a három bírósági szakértő által pedig 63.016 K. 61 f.-ben állapíttatott meg) kérdése kötelessóg- szerüen nyert elintézést úgy, hogy ;

Az egyháztanácsnak 1901 ápril. 9 ón 23 sz. a kelt megkeresése folytán a közalapítványi kir. ügyigazgatóság a pénztári hiány erejéig Gyenizse Antal pónztárnok, Péter Dénes volt főgondnok és Szilády Áron lelkész ellen biztosítási végre hajtást kórt a kalocsai kir. törvényszéknél, s erről 3825/901 sz. a. értesítette az egyháztanácsot s 1901 ápril. 23-án 3064 sz. a. tudatta, hogy a biztosítási végrehajtás elrendeltetett, s a zálogjognak a nevezettek ingatlanaira leendő bekeblezóse iránt a halasi kb járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság megkerestetett hol is az foganatosíttatott úgy, hogy az 54.064 K. 10 f. és járulékai erejéig peresített pénztári hiány, az egyházkerületi közgyűlésnek beterjesztett hiteles telekkönyv és érték- bizonylat szerint jelzilogilag kellőképpen biztosítva van, a mint ezt a kerület 1905 szept, 23-án 100 sz. a. kelt végzésével tudomásul vette.

Az egyházkerület elnöksége a pénztári hiány zálogjoggal történt biztosításáról értesittetvón, azért is hogy a kitörlés a törvényben adott jogon Gyenizse Antal pónztárnok, Péter Dénes volt főgondnok és Szilády Áron lelkész által eredménnyel ne kórelmeztethessék — és hogy a hiányért való vagyoni felelősség megállapitassók, az egyházkerületi ügyész által vádiratot adatott be a kecskeméti egyházmegyei közigazgatási bírósághoz, a hol is Abony- ban 1903. jun. 15-ón a következő ítélet hozatott;

„A közigazgatási bíróság a kimutatandó s véglegesen s biztosan megállapítandó pénztári hiányra nézve a vagyoni felelősség kérdését magállapitja első fokulag Gyenizse Antalra, mint közvetlen pénzkezelőre a hiányzó összeg teljes erejéig, má- sodfokulag a fentmaradó összegre nézve Szilády Áron lelkész és Péter Dénes volt főgondnokra, mint ellenőrzésre kötelezett közegekre nézve együttesen, s harmadfokulag a fentmaradó összeg erejéig az 1900. óv előtt presbyteriumra, mint felügyeletre kötelezett s felelősség alatt álló testületre nézve.“

Ez az ítélet senki által sem feláprilis 1.

lebbeztetvón, jogerőre emelkedett, de bár a felelősség kérdése jog érvényesen eldöntetett, minthogy az ösz- szeg az egyházi bíróság által meg nem határoztatott, ez irányban meg kellett indítani a polgári pert, s ez meg is történt a kalocsai kir. törvényszéknél. hol az elrendelt szakértői szemle foganatosíttatván — mint fentebb előadtuk — a pénztári hiány 63,016 K 61 f. erejéig nyert beigazolást. A törvényszék marasztaló ítéletet Hozott, de ez a kir. táblánál feloldatván újabb szakértői szemle van folyamatban.

Ezek szerint eleget tett tehát az egyháztanács második kötelességének is. III.

Az egyház kezelése alá tartozó alapítványok refundatiója tárgyában az uj presbytereuek s az egyháztanácsnak az volt az elvi álláspontja, hogy: „ minden egyes alapítvány itőke oly összegben állapíttassák meg, a mennyit az alapitó adományozott, s a leszámolás az alapítványi pénztárak közt megejtetvón, a melyiknek többlete van, az vitessék át ahhoz, a melynél kevesblet mutatkozik.“

Ezt az elvi álláspontot foglaltuk el azért, mert mi az alapítványt szent vagyonnak tekintjük, a melynek gyarapítása kívánatos ugyan, de nem kikerülhetetlen feladat, ellenben az adományozott állag sértetlen fenntartása becsületbeli kötelesség.

1902. jun. 22-én dr. Darányi Ignácz egyházkerületi főgondnok, a beteg püspök helyett Petri Elek the- ologiai tanár, Adám Kálmán esperes, gr. Teleki József gondnok és dr. Nagy Dezső kerületi ügyész urak megjelentek egyházunkban, s Szilády Áron lelkész, Vári Szabó István főgondnok, dr. Babó Mihály egyházi jegyző, dr. Farkas Imre, Berki Antal, Mészöly István presbyterekkel együttesen előórtekezletet tartottak, mely alkalommal hót pontban foglaltatott mindaz, ami a halasi egyház érdekében teendő lenne.

Az előértekezlet megállapodásait dr. Darányi Ignácz főgondnok ur személyes előterjesztésére az egyháztanács egyhangúlag elfogsdta s a megállapodások az egyházkerület elé kerülvén, 1902. okt. 18-án 29. sz. a. dr. Nagy Dezső ur, mint előadó javaslatára az alapítványok re- fundálását illetőleg az egyházkerület a következő határozatot hozta :

„Az alapítványok refundálását illetőleg az egyházkerületi közgyűlés elvben elfogadja a halasi egyházközség azon tervezetét, melynél fogva azok eredeti alapítási összegben helyreállitandók.“

Elvi álláspontunk eszerint helyesnek találtatván, az egyházkerület részéről is elfogadtatott; igy tehát az elv szem előtt tartásával voltunk jogosítva és kötelezve arra. hogy az alapítványok ügyét elintézzük s azok u. n. refundatióját keresztül vigyük.

Ily értelemben jártunk el. — Az alapítványi levelek lelkiismeretes áttanulmányozása, s a kerületi ügyész ur ismételt közbejöttével meghatároztuk mindegyik alapítvány eredeti alapítási összegét, s mellőzve a közbeeső intézkedéseket, csak arra mu-