Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1908-06-17 / 25. szám
1908. junius 17. Kiskun-Halas helyi értesítője. vónyes rendelkezéseket tartalmazzák, s igy a vita csupán a felett folyt volna, hogy helyes-e a termelési és a fogyasztási adónak minden hectoliter és szesz fok (hectoliter fok alkohol, liter alkohol) után az eddigi egy koronával szemben 40 fillérrel való emelése, továbbá helyes az ipari és gazdasági szeszgyárak kontingesónek az a mennyiség, melyet 24 fillér fogyasztási adó mérsékléssel hozhatnak a gyárak forgalomba, megállapítása s egymás közötti felosztása, a hogy megfelelnek-e a kisgazdák igényeinek és érdekeinek a kis üstökre vonatkozó rendelkezések. Igaz, hogy az ezek feletti vita a tárgyalásig teljesen lefolytatható, csakhogy a kópviselöház nyílt ülésén már nehezen megy a megokolt változtatás is, s éppen azért tartottuk volna czólszerünek, ha arra előbb nyujtatik mód és alkalom, bár meg kell jegyeznünk, hogy a törvényjavaslat pénzügyi része a kormány és az érdekelt szeszfőző gyárak és gazda közönség képviselői között több mint egy óv óta folyó megbeszéléseknek, hogy úgy mondjuk egyezményes eredménye és igy nem lehet azt állítani, hogy a javaslat ötletszerű elhatározás eredménye. A sürgősséget pedig a szeszter- melósi idény, mely szeptemberben már teljes — teszi indokolttá, mert ha az uj törvény januárra készülne, akkor annak a jövő esztendőre a kívánt pónzügpi eredménye nem lenne meg ; már pedig az állami kiadások folytonos emelkedése parancsolólag követeli, hogy az állami bevételek a közönség kimólósével oly téren fo- koztassanak, ahol annak gazdasági visszahatásától tartani nem lehet, s a teherviselés oly természetű, melyben csak azok vesznek részt, akik önként veszik igénybe azt a nélkülözhető ezikket, amiért fizetniük kell; 8 minthogy egyedül a szesz az, mely nem lóvén óletfentartási szükséglet tárgya, nagy bevételt biztosit a nélkül, hogy olyan fogyasztást sújtana, mely kikerülhetetlen, csak természetes, hogy a kormány ezt a bevételi forrást kívánja az ál lám javára kihasználni ; meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kihasználás a külföldi államokénál alacsonyabb, mert még a felemelt adótétel is jóval kisebb, mint más államok ily czimü adótételei, kivéve Ausztriát, mely a mienkkel egyenlő adózási tétel alá vonja a szeszt. A kisgazdák szesztermelósi, s ezzel gyümölcs és szőllő termelési érdekét van hivatva védelmezni a törvényjavaslatban kontempiált községi, vagy szövetkezeti szeszfőzde, melynek egyike, úgy mint a másika állami támogatás és kedvezményben részesül, s miután a kisüstösök ér dekóben a függetlenségi párt tagjai felszóllalása folytán már a pénzügyi bizottságban az eredeti javaslattal szemben a pónzügyminister azt a módosítást tette, hogy: „addig is, mig a czólba vett községi, vagy szövetkezeti szeszfőzdék vidékenként lótesitetnek, oly vidékeken, amelyeken az említett (őzdék inóg nem állíttattak fel, a termelt alkoholnak megváltás utján történő megállapításánál az eddigi könnyítéseket a pónzügyminister engedélyezhesse“ — gondoskodva lesz arról, hogy a kisgazdák adóemelés nélkül főzhessék ki gyümölcs és czefre vagy törköly készletüket, az pedig bizonyos, hogy miután a kisüstök termelő képessége alacsonyan van megállapítva (amennyiben naponként több töltés főzetik ki, mint amennyi az adószámítás alapja) a törvényben megállapított adótétel a valóságban eddig sem volt alkalmazva, ami azonban helyes. Mert nem mindig igazságos az egyenlő adótétel, amennyiben az csak akkor olyan hanem mérvében, hanem hatásában egyenlő, már pedig kétségtelen, hogy a kistermelőre súlyosabb teher az ugyanazon tétel, mint a gyári termelőre ; s elvi álláspontunk mellett bizonyít az, hogy a fokozatosság (progresszivitás) elve hova-tovább érvényesül az adózás, a közterhek viselésének terén, ami azt jelenti, hogy belátták már az intéző körök is, hogy a nagyobb erő arány lagosan és viszonylagosan nagyobb terhet képes viselni, mint a kicsi, s azért kellett gondoskodni arról, hogy a kisgazdák terményeiket olcsóbban főzhessék szesszé, mert ez nagy közgazdasági érdek is, de ezt lehetővé is teszi a törvény, mely a saját termésű anyagát főző kisüstö sök adóösszegét megváltás utján engedi megállapittatni, s azokat akiknek maguknak nincs üstjük, tehát másokét az u. n. kazánosokét kénytelenek igénybe, venni azzal fogja hasonló védelemben részesíteni, hogy gondoskodás történik a községi és szövetkezeti főzdók felállításáról, melyben ugyanoly tétel mellett főzhetik ki czefrójüket az üsttel nem bíró kis termelők, mint azok a gazdák, akik maguk állítanak be üstöt. Tény az, hogy a törvéuy változtatott rendelkezései azt czélozzák, hogy a szeszfőzós a gyümölcs és szőlőtermés értéket fokozza, s a szesz mosléknak hizlalás és trágyázásra való fokozott mértékét biztosítsa és igy a termelő közönség érdekét is istápolja, s miután ezzel megfelel a szeszadózás gazdasági követelményeinek is, az ellen csakis az a kifogás emelhető, hogy ezentúl 40 fillérrel több adót kell fizetni mint eddig, de azt hisszük, hogy ettől kevésbé félnek azok, akik azt tényleg fizetik, t. i. a pálinkát fogyasztók, akikre valószínűleg áthárul a felemelt adótétel a felemelt pálinka árban, bár az sem lehetetlen, hogy egy részit kénytelenek lesznek viselni a termelő gyárosok, akikre nem kárt, hanem esetleg csak részben hasznot fog az általuk viselendő adórószlet jelenteni. Meggyőződésünk az, hogy úgy közegészsógi, mint erkölcsi tekintetben kívánatos lenne az ország egyes vidékein (ahová Istennek legyen hála városunk nem tartozik) elharapódzott pálinkaivás csökkentése, s ha csak ebben az irányban lesz is némi hatása a szeszadó emelésnek, úgy azt indokoltnak kell elismerni, mert képzelni is nehéz azt a romboló pusztítást, amit a pálinka szertelen ivása egyes vidék polgáraiban véghez vitt, s hogy mennyi szerencsétlenség, nyomor, szenvedés és bűnnek lett a pálinkaivás szülőoka ! Politikai szemle. Darányi Ignácz fölmivelósügyi miniszter a múlt héten egy törvényjavaslatot nyújtott be, amely törvóny- nyel rendezi az állattenyésztésnek az állam által való támogatását. A javaslat tulajdonkópen nem más, mint ál- andó szabályokba foglalója azoknak az intézkedéseknek, amelyeket Darányi tiz esztendei minisztersége alatt, főleg a földmivelő nép állattenyésztése javára eddig is tett. Van benne azonban a közös legelők ügye érdekében teljesen uj intézkedés is. Az olyan községek, vagy birtokosságok, amelyek közös legelőjüket följavitani és a szükséges kutakkal, delelőkkel s effélékkel fölszerelni akarják, ha erre a czólra kölcsönt vesznek fel, az egész törlesztés ideje alatt a kamatteher feléig terjedhető segélyben részesülnek. Különösen fontosnak tartjuk a legelőszerzós és javítás támogatását. Egy erősebben fejlődő álattenyésztós, ezeknek a területeknek a mostaninál sokkal erősebb és jobb kihasználását teszi szükségessé. Az állattenyésztés az egész országnak, de főleg a kisgazdának ma a legjobban jövedelmező foglalkozása és még inkább az lesz a jövőben Hírek. A „Csömöge“ czimű ólcz- lap megjelenése nyomdai akadályok miatt nem jelenhetett meg s igy csakjövő számunkhoz mellékelhetjük. Kinevezés. A in. kir, belügyminiszter Dr. Babó Mihály országgyűlési képviselőt a budapesti közigazgatási tanfolyam évzáró vizsgájához vizsgáló bizottsági tagnak kinevezte. Eljegyzés. Stern Pál kereskedő eljegyezte Werner Erzsikét Werner József kereskedő leányát Szabadszállásról. Uj huszkoronások A hivatalos lap közli az Osztrák-Magyar Bank hirdetményét, hogy a bank az 1900-ban kibocsájtott huszkoro nás bankjegyeket bevonja, e hó 22-ón pedig forgalomba hoz 1907. január 2-ón keltezett uj huszkoronás bankjegyeket. Az uj bankjegy százötven milimóteres széles, 90 mili- méteres magas. Mindkét oldalukon vizjegy nélkül készült papíron vannak nyomtatva, az egyik oldalon magyar, a másikon német szöveggel.
