Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-07-24 / 28. szám
KISKUNHALASI UjSAG. a kérvényi bizottság s azt ismét kiadták az igazságügyi bizottságnak. Azóta 20 esztendő telt el, még sem történt semmi sem. T. képviselőházi Midőn 1868 ban az úrbéri birtokok földtehermentesitéséről szóló törvényt tárgyalta a képviselőház, Pap Mór képviselő indítványt adott be, hogy ezen törvényjavaslat 20' §-ába védessék be a jászkun-redempcionális összeg megtéritáse is. Ezen indítvány kapcsán Horváth Boldizsár akkori igazság- ügyminiszter a következő kijelentést tette (olvassa): „T. barátom, Pap Mór indítványa nem fér e törvény- javaslat keretébe. E törvényjavaslat az 1848. évi XII. t,-c. 9-ik §-ának végrehajtását képezi, tehát ebbe nem lehet felvenni oly javaslatot, mely egy korábbi, t. i az 1715. t.-cz. végrehajtását képezi, tehát ebbe nem lehet felvenni oly javaslatot, mely egy korábbi t. i. az 1715, t.-c. végrehajtását célozza. Nem akadályozom, és nem is volna jogom akadályozni a t. képviselő urat abban, hogy e javaslatát annak idejében külön előterjessze, de kérem a t. házat, hogy azt, mint heterogén természetűt a mai tárgyalásból kirekeszteni méltóztassék.“ T. képviselőház! Ezután Deák Ferenc szólalt fel és a; következőket mondotta (Halljuk! Halljuk! Olvassa): T. ház! A jászkun-keríilet kívánta, iiletőleg követelése nem e helyre tartozik, az külön intézkedés tárgya. Nem úrbéri, nem is azzal rokontermészetü, nem is olyan örökváltság, mint az űrbéli örökváitság, hanem olyan kötelezettség, melyet 1715-ben elvállaltak a Rendek és én azt, mint törvényben gyökerező követelést, pártolom. De nem ide. hanem külön törvénycikkbe kívánnám azt iktatni. Azért jelenleg csak azt kívánom elvben kimondatni, hogy a jászkun kerület ezen kivánatát pártolom. Az erről szóló törvényjavaslat részletes kidolgozását szeretném leginkább magára a minisztériumra bízni.“ (Általános helyeslés.) T, képviselőház! Erre Bónis Samu és többek hozzászólása után Pap Mór kijelentette, hogy úgy az igazságügyminiszter, mint Deák Ferenc iménti felszólalásában megnyugszik és kívánja azt, hogy a jászkun redémpcionális összeg megtérítése iránt külön törvényhozási intézkedés tétessék. Kétségtelen az, hogy jászkun-kerületek jobbágytelek állományt nem képeztek, megváltás tárgyát nem képezték, kétségtelen, hogy a jászkun-kerületek magukat az imént elmondott módon előbb megváltották; mégis mikor 1868. évben a földtehermentesitésről szóló törvényt meghozták, a jászkun-kerületeket nem vették ki azon területek közül, amelyek a földtehei mentesítési járulékok megfizetésére köteleztettek. így tehát a Jászkunság abban a helyzetben van, hogy bár uroéri jobbágyságot nem képezett, bár magát egyszer megváltotta, mégis több mint húsz millió koronával járult az általános földtehermentesitéshez, fizetvén úgy, mint az ország többi része a földtehermentesitési járulékot, amely jog és igazság szerint a Jászkunságot nem is terhelhetné. T. képviselőház ! Midőn Horváth Boldizsár a földteheimentesitésről szóló törvényjavaslatot bemutatta: következőleg kezdte beszédét; »Aziránt, hogy a nemzet Ígéretét be kell váltanunk, a kormánynak nem volt szabad önmagával egy percig is kétségben lenni. A nemzet legyen fukar az ígéretek terén, de ott, ahol az Ígéret -beváltásáról van szó, fukarkodnia annyit tenne, mint megtakarítván a nemzet filléreit, elvesztegetni egy sokkal nagyobb kincset: a nemzet erkölcsi hitelét.“ T. képviselőház! Horváth Boldizsár a földtehermentesitésről szóló törvényjavaslat ajánlását a következő szavakkal végezte: „Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a nemzet, mihelyt a lehetetlenség korlátái lehullottak előtte, első teendőjének tartsa adott szavát beváltani, — mert kell, hogy minden körülmények j közt igazoljuk, hogy az, aki a nemzet szavában bízik, í minden csalódás ellen biztosítva van." T. Házi A kérvényi bizottság ebben a meggyőződésben a következő javaslatot terjeszti a képviselő- i ház elé: (Halljuk!) A képviselőház szükségesnek találja az érdekelt jászkun községek és városok előzetes ; meghallgatását, utasítja tehát a kormányt, hogy az összeg nagyságára, a teljesítés módozataira igyekezzék veiCiк megállapodásra jutni. A képviselőház már ez alkalommal kifejezést ad azon elvi álláspontjának, hogy az állam által fizetendő váltságösszeg a jászkun községek és városok közvagyonát fogja képezni és Igyunk cs ; igy az, egyes személyek között felosztható nem lesz. ÍA ház utasitaj tehát a kormányt, hogy az 1715. I XXXIV. t.-c. végrehajtásaként a jászkun községek és s városok redempeionális követelésének az államkincstár által leendő kiegyenlítésére vonatkozó törvényjavaslatot még a jelen év folyamán terjesszen a képviselőhöz jelé. Tis lelettel kérem, méltóztassék a bizot ság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki van felírva ? Hammcrsberg László jegyző: Ábrahám Dezső. Ábráhám Dezső: T. ház! Az előadó ur részletes 1 ismertetése után nem akarom a t. ház türelmét liosz- szasabban igénybe venni. A jászság és kunság huszonöt községének széles területén élő igazi, hogy közszólással éljek, fajmagyarsága érdekének érvényesítése azonban feljogosít arra, hogy néhány szóval én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. (Hailjuk ! Halljuk !) A jogtörténeti részt a t. előadó ur már bővebben ki- j fejtette és abban a meggyőződésben vagyok, hogy ugv a magyar királyi kormány eleget tesz a ház utasításának, az 1715. XXXIV. t.-cikk végrehajtására vonatkozó törvény rövid időn belüli előterjesztésével, mint maga a t. képviselőház méltányolni fogja a jászoknak és kunoknak a haza évszázadokon keresztül történt megmentése és ,a szabadság kivívása körül ; tett szolgálatait s a javaslatot elfogadja. Azóta, mióta Mária Terézia kegyesen megengedte 1745 ben, hogy a jászok és kunok a maguk pénzén megváltsák magukat, talán alig múlt el évíized, hogy a jászok és kunok ne sürgették volna jogos érdekeiknek kielégítését. A jászság és kunság ezen kérése, hogy úgy fejezzem ki magamat, jogos követelése már többször megjárta az országgyűlések kálváriáját, azonban mind a mai napig eredménytelenül. Nagyon rossz politikának tartanám, ha megtörténnék a mai határozati javaslattal is az, ami 1873. január 13-án megtörtént a dr. Oláh Gyula jászjákóhahni, akkori képviselő határozati javaslatával, hogy máig is elintézetlenül hever, ez a határozati javaslat az 1715. XXXIV. t.-cikk végre hajtását kéri. T. képviselőiláz! Mindazok a törvények, melyek az igazi fajmagyarság erősítését, szellemi és anyagi ! elősegítését vonják maguk után, végrehajtatlanok nem maiadhatnak. Mint az 1848. évi XII. t.-cikk, amely az j úrbéri kártalanítást tette kőtelezővé a nemzetre, a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte a volt földesurak kártalanítását, úgy azt hiszem a jászok és kunok joggal elvárha ják a inai képviselőháztól, hogy az ő kármentesítésük tekintetében ugyanezen álláspontra j helyezkedjünk. T. képviselőház! A jászoknak és kunoknak évszázadokon karesztül külön jogi állásuk volt, ezen , privilégiumukat azonban bőven megszolgálták és meghálálták a hazának. Talán mondhatom egész joggal, évtizedeken és századokon keresztül tisztán a kunok és a jászok voltak azok, kik a magyar elemet képviselték, kik a magyar elemet képviselték, kik a magyar nemzetet a végveszedelemtől megszabadilották és elűzték a hazát fenyegető borús fellegeket. Az 1698. évben történt jogtalan elzálogosítás és az 1702-ben történt még jogtalanabb eladás a hatalmi önkény egy oly atrokitása volt, amelyet feltétlenül jóvá kell termi; az utódoknak. Ezen jóvátétel mellett foglalt álláspontot, mint az előadó ur kifejtette, maga a haza bölcse Deák Ferenc is. Ő maga elismerte az 1715. XXXIV. t.-cikk végrehajtásának szükségét és el kell azt ismer- j níink nekünk is, midőn ráutalok röviden arra a tényre, j hogy a jászság és kunság, bár igaz az, hogy a haza! szivében fekszik, mégis kettős föld tehermentesitési i járulékot fizetett az államkincstárnak. Nem volna jogos,: hogy egyrészről kártalanítást adnánk a földesuraknak,; másrészről épen annak a népfajnak, annak az elemnek í nein adnán-k meg azt, amely annyira híven és becsületesen megtette kötelességét a haza iránt. Az 1751. XVII. t.-cikk kifejezetten elismerte, hógy az 500.000, voltakép 575,000 forintnak visszafizetését a jászság és kunság tisztán a maga keservesen szet-j zett filléreiből teljesítette. Ezen 575.000 rhénes forintot, i amely manapság már milliókat tesz ki, a jászok és kunok részére feltétlenül vissza kell téríteni. Talán! találkozhatunk ellenmondással, hogy épen ez a ma- ! gyarság Kanaánja, amely legkevésbé szorul állami j támogatásra, de mikor a mai pari ment a magyar! nemzeti állam kiépítését tűzte ki célul, ez a parlament i nem tévesztheti szem elől, hogy épen a tősgyökeres í fajmagyarságnak erősítése kell, hogy képezze föfelada- tunkat. (Úgy van!) A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a magyarság kiépítése épen a nagy magyar medence határainak minél további, széleskörű kitolásától függ. (Úgy van:) Ha az igazi magyarságot, a tősgyökeres magyar elemet szellemileg és anyagilag elősegítjük, akkor megállapítjuk fölényét és könnyebbé tesszük az abszorbeálásál az idegen nemzetiségi elemeknek. A jászok és kunok ávtizedeken keresztül 1745. óta várják, hogy végre jogaikhoz, követeléseikhez juthassanak. Mikor az 1848-iki XII. t.-cikk a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezte a földbirtokosok kártalanítását, akkor épen ezen 1848-iki eszmékhez marad hű a törvényhozás, in kor épugy, amint a volt földesurakra nézve tette, jogosnak és méliányosnak taftja a jászokra és kunokra is a kártalanítást. (Helyeslés) Azt hiszem, hogy a nemzet és a képviselőház akkoi. mikor a hazáért telt szolgálatot megjutalmazza, csak magát tiszteli meg. Ezért kérem, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! Abban a meggyőződésben élek, hogy miután egy élő törvény végrehajtásáról van szó annak foganatosítása elől ki nein térhetünk, és nem is akarunk kitérni. Épen ezért röviden csak a következő kijelentésekre szoriikozom. Az az ezeréves múlt, mely a jászok és kunok felett immár eltelt, történelmileg igazolja, hogy a jászok és kunok a magyar haza iránti kötelezettségeiket minden téren a legnehezebb körülmények között is híven teljesítették, sőt tovább mentek, s akkor, midőn arról volt szó, hogy a magyar nemzeti egység biztosíttassák, a jászok és kunok lemondtak mindazon kiváltságokról, mentességekről és szabadalmakról, a melyek csak őket illették a haza területén, mert a jász- kun-kerületeken kivid nem volt másik törvényhatóság, melynek meglett volna az joga, hogy nemcsak a köz- igazgatási élet, hanem a jogszolgáltatás és a közélet összes terén törvény erejével biró olyan statútumokat ! alkothatott, amelyeket egyenesen a király látott el jóváhagyásával. És mi történt? A hatvanas években, mikor a felbuzdult nemzeti közvélemény abba az irányba terelte a teendőket, hogy a magyar nemzeti állam kiépiltessék, s a uienzetiségek azt követelték, hogy a jászkunoknak meglévő kiváltságok és szabadalmak nekik is megadassanak, 1861-ben a jászkun kerület közönsége felirattal fordult a törvényhozáshoz, a melyben azt a kijelentést teszi, hogy készséggel kíván osztozni az ország és nemzet minden terheiben s ünnepélyesen lemond előjogairól, kiváltságairól, szabadalmairól már csak azért is, hogy lássák a n.mzetiségek is, miajó- ravaló, tisztességes, magyar hazafias közönségnek fe - adata és kötelessége. Ezt az akkori országgyűlés elismeiéssel vette tudomásul. Ma, t. ház, arról van szó, hogy a volt jászkun kerületek közönsége, mely a múltban kiváltságos helyzeténél fogva egyedül volt kötelezve arra, hogy az országos terheken kívül a közművelődési, társadalmi és egyéb közcélú kiadásokat tisztán saját erejéből fedezze, e mellett szó nélkül osztozott és osztozik abban a teherben is, mely az urbérimegváltás tolytán a földtehermentesitési kötvények értéke fejében fizetendő földadója arányában a fizeiést és a földtcr- mentesitési járulékhoz hozzájárul, a uii nagy teher, megérdemli a méltánylást. Annak a feliratnak, melyet Pest vármegye törvényha ósága a t. ház elé terjeszt, nincs más célja, mint az, hogy méltóztassék a volt jász-kun kerületek közönségét abba a helyzetbe hozni, hogy élő törvénybiztositotía jogát kielégítve, megkapja a váltságösszeget azért, hogy ezzel képessé tétessek további hazafias feladatainak teljesítésére. (Helyeslés). Abban a meggyőződésben, és abban a tudatban, hogy az élő törvény végrehajtása elrendeltetik, kérem, méltóztassék elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kiván-e szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Nem tudom, kiván-e szólni? Nem kiván szólni. Kérdem tehát a t. házat: méltoztatik-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Kapható: Hilft KISKUNHALASON.
