Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-12 / 22. szám
Kiskunhalas, 1907, junius 12. IV. évfolyam. — 22. szám. Megjelenik minden szerdán. KÖZGAZDASÁG!, TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: И ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Iparosok nevelése. Tagadhatatlan, hogy aránylag fiatal iparunkat az iparosok törekvése vitte annyira, hogy a müveit szomszédok ipara mellett is megállja helyét. Folytonosan mostoha viszonyokkal küzdve és egészen a legújabb időkig majdnem kizárólag magára utalva, sokszor még sötétben tapogatózva és csak a serény munka helyes ösztönét követve — sikerült ma már a magyar ipart olyan tisztes polcra emelni, hogy más országok ipara mögött alig-alig marad. Persze nem lehet követelni, hogy néhány évtizedes iparunk oly erős, izmosodott legyen mint a külföldi — évszázadok óta fejlődő ipar. Nem lehet követelni már azért sem, mert iparunk egészséges fejlődése elé sokszor olyan akadályok gördülnek, a melyeket csak nagy erőfeszítéssel sikerült valahogyan leküzdeni. A közönség előítélete, mellyel a magyar készítmények iránt viseltetett s az ennek nyomán mutatkozó vételkedvhiány az akadályok sorában első helyet foglal el. Ez ma már részben megszűnt, mert a közönség kezdi belátni, hogy a sok magyar készítmény semmivel sem áll mögötte a külföldieknek, sőt gyakran látjuk, hogy a külfölFeleiös szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyula. dön vásárolt, mód fölött magasztalt iparcikkek — Magyarországon készültek és a külföldről kerültek megint ide vissza, természetesen sokkal borsosabb ár mellett, mint azokat idehaza belehetett volna szerezni, Mikor a közönségnek a magyar iparral szemben tanúsított pártoiásárol beszélünk, nem szabad az okot az okozattal összecserélni. Mert, hogy most már többen vásárolják a hazai készítményeket, annak oka — a hazafias mozgalmon kívül — első sorban abban rejlik, hogy a magyar készítmények jobbak lettek. Iparosaink tanultak. Megtanulták, hogyan készítik az iparcikkeket külföldön és megkísérelték követni a példát. A kísérlet majdnem mindannyiszor sikerült is. Sőt a magyar iparosok nem álltak meg az egyszerű utánzással, hanem tovább fejlesztették a tanultakat és így sikerült bizonyos technikai önállóságra szert tenniök, amelyből a magyar stilus fakad. Számtalan iparcikkünk, különösen a butor- és textii-iparoK szakmájából tehet erről tanúságot. Ebből láthatjuk, hogy a magyar iparos nem irtózik a tanulástól, sőt nagy munkakedvvel, bámulásra méltó kitartással és dacolva a Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. viszonyok mostohaságával törekszik iparát minél nagyobb tökélyre vinni. Mikor ezt a megérdemelt dicséretet nem vonjuk meg a magyar iparosoktól, még sem hallgathatjuk el, hogy még sok a tanulni valójuk. Ők maguk is tudják ezt. Mert eleget tanulni alig lehet, különösen akkor, ha arról van szó, hogy iparunkat konszolidáltabb alapokra fektessük, az ipar képezvén azt a jövedelmi forrást, mely mezőgazdaságunk veszendőbe menő millióit van hivatva kárpótolni. Legelébb is az iparosok szervezésén sok a javítani való. Az erősség a rendben rejlik. Az iparosok ügyének rendezését pedig csak a jól szervezett egyesült erőtől várhatjuk.. Azután gondoskodni kell arról, hogy az ifjú erő jól legyen kiképezve és igy sikerre való kilátással léphessen be abba a harcba, amely reá kétségtelenül vár. Igen sok lenne már az által is elérve, ha az ipart esztétikai oldaláról ismertetnék meg, mert minden mesterség eszmények után törekszik s az eszmény minden embert magasabbra emel. A mesterség ily értelemben társadalmi hatalom, minthogy lelkesedést, nemes, édes érzelmeket s benső megnyugvást teremt és a köznapi fölé emel. A szép és jó ápolás között a A kétkedőnek. Azzal vádolsz drága angyal, Hogy én téged nem szeretlek. Szemben ilyen erős váddal — Én Istenem ! — mit feleljek ? Eredi, kérdezd meg a méhet, Szereti-e a virágot? A zsugori az aranyat, A madár a szabadságot? A virágot is kérdezd meg, Kedves-e neki a harmat? S egy anyát, ki kisdedének Bölcsője mellett dalolgat. És egy elkárhozott lel'.et, Kit éget a pokol lángja Kérdezd meg, hogy nem volna-e A menyekbe szállni vágya ? Ha ezeket sorra járod S szavadra „пет“-те! felelnek, Akkor hidd el kis angyalom, Hogy én téged nem szeretlek. Bonc István. T A R C Z A. Éva b á г о n é versei. Irta: ifj. Hegedűs Gyula. — Hetényi ur! — Parancsol méltóságos asszonyom. A fiatal ember odament az asztalhoz, ahol Éva báróné Írásokat rendezgetett. A báróné, csinos harmincéves móléit asszony, szomorú arccal mutatottt rá egy csomó kékszinii cédulára. — Nézze, ezek mind lejárnak a napokban. A fiatalember gépiesen kezébe vette a cédulákat s monoton hangon mondotta: — Meg kellene hosszabbítani. — Igen, keltene — válaszolta hevesen a báróné. — Ha volna pénzünk. Maga tudja legjobban, hogy milyen rosszul állanak most- a dolgaink. Halványkék szemébe könnyek gyűltek. S indulatosan fölkiáltott: — Nem. én nem tudom tovább elviselni az életet. Nem volt elég, hogy a férjem tönkrement, azután meghalt, de az utána maradt kis pénz is mind elfogyott. Az ékszereim mind a zálogházba kerültek. S most még el is vesznek. Mindenki elhagyott. Már várom azt a napot, amikor maga sem jön el többé hozzám. A fiatalember sietett közbevágni: — Én, méltóságos asszonyom, dehogy . . . — Tanácsoljon hát valamit, hogy lehetne pénzt szerezni. A fiatalember habozott. A nyelvén volt már egy válasz, de nem merte kimondani. A báróné éles szemével azonban rögtön észrevette, hogy ez az ember tud valamit. Mohón kérdezte: — Mondja, mondja, mit tud ? — Nagyon különös terv. Nem tudom, hogy beleegyezik-e? Pedig sikerülne. A báróné nem igen tötődött most már a különösséggel. Hiába, az élet — élet s ha különös módon is kell pénzt szerezni, mégis csak pénz az, ami jön. — No, csak mondja el. A fiatalember belekezdett: — Méltóságos asszonyomnak sok ismerőse van. — És azt hiszi, hogy kérni fogok tőlük ? — vágott közbe a hajdani büszke hangon a báróné.házban VAN tengeri sósborszesz NINCS abban betegség. Mert a tengeri sósborszesz a leghatlmtósabb háziszer Használhatja ifjú és öreg bedörzsölésre, borogatásra, szemviznek, torok és szájvíznek, fajos fogra, fejfájás, csúz és köszvény ellen szépítő és erősítő szernek. Belsőleg 10—20 cseppeuként mindenféle belső nyavalyánál. Egy nagy üveg ára 2 kor. 40 fill, egy középüveg 1 kor. egy próbaüveg 24 fill. 3 nagy, 6 közép vagy 30' próbaüveg bárhová teljesen költségmentesen szállittatik. Ezer és ezer elismerő levél oly emberektől, kik meggyógyultak. Főraktára készítőnél: CZURDA VILMOS gyógyszerésznél Kiskunhalas (Pestmegye.) Óvakodjunk utánzatoktól és csakis CZURDrt-féiét kell elfogadni.
