Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-04-17 / 16. szám
IV. évfolyam. — 16. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. április 17. KOZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — ho! az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Horvát Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Védj étek meg a gyermekeket!! Kiskunhalas, 1907. ápril. 12. Vannak szemeink — és nem látunk, vannak füleink — és nem hallunk! Közömbösen sietünk legtöbször az utcákon; a saját ügyeinkben értékes nekünk az idő, s nincs tekintetünk, figyelmünk oly dolgok iránt, melyek sokszor fontosabbak, mint apró teendőink, a melyek elintézése érdekében annyira sietünk. Gyorsan'elhaladunk a tolakodó koldus mellől, a ki utunkat állja, figyelemre alig méltatjuk azt a másik halvány alakot, mely nyomorúságban félénk tekintetével észre akarja magát vétetni. A gyermekek kétszeres gyámtalanságára se hederitünk, nemtörődömséggel látjuk őket az utcán, nem figyelünk a kissebbek fizikai tehetetlenségére, amint ügyet nem vetünk a nagyobbak erkölcsi kicsapongásaira, a kiknek neveletlenségeit, rakoncátlankodásait mindaddig észre sem vesszük, mig azok nekünk közvetlenül nem esnek terhűnkre. Nem minden anyának, csak a legkevesebbnek áll módjában a gyermekekre az utcán személyesen felügyelni. A fiatalabbakat cseléddel küldik el, az iskolás gyermekek maguk járnak az utcán. A gyermekeknek a cselédekkel való sé- tálása közben gyakran fordulnak elő jelentékteleneknek látszó esetek, melyek súlyos következményeket vonnak maguk után. A sok közül csak egyet említünk: Az utón két cselédleány sétálgat; ai egyik úgy visz egy apró babát a karján, a mint nem kellene vinnie; a másik maga után vonszol egy lassan csoszogó, elfáradt gyermeket. Ha érzi, hogy a gyermek ránehezedik a kezére, úgy egy rángatással, mely az Ízületben és a hát gerincben kellemetlen utóérzést kelt, gyorsabb menésre serkenti. Ez a cseléd leány sikeresen működött a jövő számára — megvetette alapját a zsenge, fejlődésben levő teremtés girincferditésének. A nagyobb gyermekek utcai viselkedése is sok meg figyelésre ad alkalmat. — Az iskolában véget értek az előadások. A tanitó, a tanítónő az iskola kapuja elé vezették az osztályokat, még egy utolsó, sok esetben aggályos tekintetet vetnek a tanuló seregre, mely minden irányba elszéled. A gyermekek hosszú időn át nyugodtan ültek egy helyen; az ifjúsági élénkség tulten, s illetleng módon tör ki. Itt egy pajkos fiú lerántja egy másik halvány, gyenge szervezetű fiú sapkáját, melylyel labdázik. Emit két cseperedő fickó antik harcosok módjára birkózik, csakhogy éppen ahhoz az utca nem a megfelelő aréna. Az utcasarok mellett borzas kocos hajú, mint könnyűszárnyu Atalanták futkosnak, futóversenyt rendezve. Amott egy halvány legényke áttör azon a csapaton, mely egy „műkereskedő“ alacsony műfajtáju képeiben gyönyörködik, egy másik fiú mohón meggyujtja azt a szivarcsutakot, melyet egy arra haladó eldobott. A zsákmány még egy másik fiút is csalt oda, aki azt elakarja tőle venni. Mindkét oldalról homeri szitkok özönlenek, mig nem nyúlnak a fegyverekhez; egy tankönyv, egy vonalzó röpülnek a kemény fejekre, szerencsére csak ezek az áldozatai a kevés csatározásnak. Mi meg elmegyünk mellettük és nem látunk, nem hallunk, s mégis mily könyü volna minden felnőttnek, megmondani ezeknrk a gyermekeknek, hogy magaviseletük illetlen, tisztességtelen, hogy az utca nem gyülekezési hely a drága pénzen vásárolt ruhadarabok és tan eszközök sem játékszerek, sem fegyverek. |A leghihetetlenebb hatást lehet eErni, sokkal nagyobbat, mint tanitó к és szülők, elérhetnek, 'megmagyarázzák a gyermekeknek, hogy viselkedésük, cselekedeteik idegenek megbotránk-oT ARCZ A. Virágárus leány. Kint az utcán hull az eső, Süvölt a szél a sarkon át, Mintha csak észre se venné: Kínálhatja a virágját a virágárus leány. Nézem, nézem a virágot, Alig akad szép szál közte, Tépet, fonyhadt, de megveszem, Mert szépen össze kötötte a virágárus leány. Süvölt a szél, úgy megrezzen, Fázik bár, nem panaszolja Szépnek mondja virágait Bár tudja, hogy nem ibolya a virágárus leány. Veszek tőle egy kis csokrot, És szemébe nézek mélyen Tavasznap melege süt reám. És biztatom, hogy ne jéljen a virágárus leány. — K. A sors útja. A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárczája. Fáradtan, összetörve vetettem magam végig egy másodosztályú fülkében, miután a kellő óvintézkedéseket esetleges háborgatásom elkerülhetése végett megtettem. Azonoan nem sokáig élvezhettem а magány nyújtotta gyönyört, mert kisvártatva elhelyezkedésem után, — mely épen nem volt salonképes- nek nevezhető — két utitársat tuszkolt fülkémbe, a balsors, akarom mondani a kalauz. Fiatal pár lehetett a kettő. A férfi hízásnak volt egy kissé indulva, mit a nőnek karcsúsága, elegáns diserét öltözete, gyermekes arca, mosolyra nyiló ajka, szóval a bájnak sok változata igyekezett kiegyenlíteni. Leültek. A férj hosszas szuszogás után újságot kaparitott elő és a hirek minden fé'eségébe temetkezve rendületlenül szivta trabucoját. Én pedig néztem úti társnőmet és törtem a fejem, hol láttam már ezeket a szőke hajfürtöket, a két igéző kék szemet, a bájos alakot. A férj elégitte ki kíváncsiságom. Nejéhez fordulva az újság hírei közül egyen ujját végighuzv, elé у hall - | hatóan olvasta „Lenkei Tihamér sz-i ügyvéd hosszas szenvedés után meghalt.“ A nő arcának elváltozása, a bánat kétségtelen jelét árulta el, a férj könnyed, alig észrevehető mosolya pedig a nemtörődömséget színlelő megkönnyebülést. * Lenkey Tihamér jó barátom volt. Amolyan poéta jogásznak lehetne öt nevezni, ki genialis volt a pályáján közkedvelt a társaságokban. Költői tehetsége, zeneismerete, társalgási módja kedvessé tette őt a barátai között, ismerték a sale nok- ban, Égy családi estélyen ismerkedett meg a város legszebb leányával Mendei Helénnel s ettől kezdve minden tárca, vers és kompozíció róla és hozzá szóit. Mi, kik ismertük mindkettőt nem csodálkoztunk a határtalan vágyán, lelkesülésén, szerelmén Tihamér barátunknak. S midőn a fuvolának lágy akkordjai beleolvadtak a fitemile csattogásába s a néma éjbe vesztékéi, magunk előtt láttuk a megtestesült pöez s a megfogható érzelmeket. Ez igy tartott éveken át. Még Sz-ben voltam, midőn egy májusi napon bál volt készülőben a szomházban VAN tengeri sósborszesz NINCS abban betegség. Mert a tengeri sósborszesz a leghaihatósabb háziszer, Használhatja ifjú és öreg bedörzsölésre, borogatásra, szemviznek, torok és szájvíznek, fájós fogra, fejfájás, csúz és köszvény ellen szépítő és erősítő szernek. Belsőleg 10—20 cseppenként mindenféle belső nyavalyánál. Egy nagy üveg ára 2 kor. 40 fill, egy középüveg 1 kor. egy próbaüveg 24 fül. 3 nagy, 6 közép vagy 30 próbaüveg bárhová teljesen költségmentesen szállittatik. Ezer és ezer elismerő levél oly emberektől, kik meggyógyultak. Főraktára készítőnél: CZURDA VILMOS gyógyszerésznél Kiskunhalas (Pestmegye.) Óv: к adjunk utánzatoktól és csakis CZURD^-félét kell elfogadni
