Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-03-20 / 12. szám

12. szám. Megjelenik minden szerdán. IV. évfolyam. — Kiskunhalas, 1907. március 20. KÖZGAZDASÁG!, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: И ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г V á t Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. ,,Pro patria et libertate.u E jelszóval vitte hadba népét Rákóci. Mi­vel Rákóci a nép érzésének, tudásának és fantáziájának hőse s szinte úgy érzi, mintha csak a Rákóci kor óta élne érző életet, a na­pokban megújult nemzeti ünnepünk alkalmá­ból, talán érdekes lesz a két világeseményt párhuzamba állítanunk. A népiélek a történelemnek azóta részese, amióta a kuruc a magyar történelemnek hőse. A kuruc-lelktilet a magyar nép lelke. A ku­ruc a mi népünknek nemcsak történelmi em­léke, hanem kifejezése is. Minden erejének, akaratának és hangulatának megtestesítése. S a kuruciélek genezisét nézvén, mindenütt Rá­kóci alakját látjuk. Ezért első igazi, eleven éle­tet élő hőse a magyar népnek Rákóci Ferenc. Ezért tartja múltúnk kincsei közt Rákóci emlé­két a legdrágábbnak. 1711 -—1848. Rákóci—Kossuth; Majtény— Világos; Rodostó—Turin; Budapest—Kassa! Alig van Magyarország ezer éves történe­tében két esemény, mely úgy okát, lefolyását, kö­vetkezményeit valamint az uralkodó eszméket és azokat megvalósító nagy alakokat illetőleg annyira hasonló volna egymáshoz, mint a ku- ruckor és 1848. Nem is más 48, mint a kuruckor feltáma­dása. Nem ugyanaz az eszme és cél tette-e mindkét kor fiait rettenthetetlen hősökké, fél­istenekké? Nem az apáktól kapott szent örök­ség, az ezer éves alkotmánynak a megvédése, megtartása volt-e a benső erő, a mely a ku- rueot és a vörös sipkást a halálban is halhatat­lanná tette. Hogy a gályarabok szivrepesztő énekét 48-ban nem halljuk, az csak onnét van, hogy 48 jóval messzebb esik a fanatikus középkortól, mint á kuruckor. Mintha a piros sipkások diadalmi kürtjé­ben a tárogató szivet ind.tó hangját hallanék; mintha a Rákóci nótája a „Kossuth Lajos azt izente“ melódiájává változott volna; mintha 48 a kuruckor folytatása volna, mintha Kossuth Lajosban II. Rákóci Ferenc szelleme támadt volna fel. Rákóci a kuruckor lelke, Kossuth a 48-é. Mindkettőnek bölcsőjét a zempléni napsugár aranyozta be először, mindkettőt messze ide­genben fektették koporsóba. Még vallásuk kü­lönbözősége is csak látszólagos. Más templom­ban, más szertartások mellett, de egyforma szívvel és buzgósággal imádták ugyanazt az Istent. Egy volt céljuk, pályafutásuk, tettük, sorsuk, életük és haláluk — és feltámadásuk. Mindketten a haza felszabadításának nagy munkájához fognak, de az ármány mindkettő­nek lelkében el akarja nyomni a honszereLmet. Rákóci a német-újvári börtönbe kerül, Kossuth (Budán eszi a rabság száraz kenyerét. Mindkettőnek erős lelkülete nemcsak, hogy kibírja a börtönt, de mindketten a börtönben készülnek el missziójuk teljesítésére. — Meg- acélosodott akarat erővel, fejükön mártír ko­szorúval lép ki mindkettő a börtönből az élet küzdő terére. Felbugnak a tárogatók, harsog a jelszó: „Rajta kuruc.“ De nem Rákóci kurucai támadtak-e fel Kossuth hatalmas szónoklatára is s beváltották a dalt: „Kossuth Lajos azt izente . . . Mindnyájunknak el kell menni.“ Kurucokban 48 sem szűkölködött: a hős Bem apóban nem vak Bottyán lelke volt-e? A rettenthetetlen Guyonban nem Bercsényi támadt-e fel. Voltak labancaink is. Ocskay sem hiányzott. Rákóci és Kossuth fényes csillagok a ma­gyar történelemnek egén! Bűvös nevek, melyek­nek hangzása a magyar szivet kéjbe merítik. Bűvössé tett benneteket az idő s a magyar nép halas kegyelete, azzá tettétek magatokat nagy honfiak, ti magatok. Rákóci és Kossuth vezérlő tüzoszlopai voltatok az éjszakában bolyongó népnek, Isten­től küldött Mózesei a magyar népnek, kik megmutattátok a Kanaánba vezető utat, de ma­gatok oda be nem juthattatok, mert másként rendelé az Ur! A magyar nemzet minden erejének, aka­ratának a szabadságért való lelkesedés a for. 1' ARCZ A. Az álom. Szép barna kis lánnyal állok szembe, Oly kihivólag néz a szemembe, Sok mindenről elbeszélünk vígan Neki minden úgy, nekem meg Így van. Többek között azt mondja e lányka, Hogy valósul az ember szép álma. Mire az eszembe jut valami, De nem merem neki megmondani. Azt álmodtam ugyanis az éjjel, Hogy megölelt engem kis kezével, Azóta a szivem érte vágyik, Szerelmes vagyok bele halálig! TtlfHLJ: VILMOS cs. és kir. udvari szállító TEMESVÁR Mag-, Növény-, Rózsa- és Fa- Nagytenyészeíe-k. Művelési terü­let 94 hold. — Viiágkivitel! És ő addig faggat, addig kérdez: No, mit szólok már a nézetéhez? Hogy végre is elbeszélem álmom: Adja az ég, hogy valóra váljon! Egy árva szót sem válaszol nekem, Hanem azért, hogy igaza legyen, Szemlesütve átkarol kezével, Szakasztott igy ölelt meg az éjjel. K. I. Modern Dekameron. Ötve n dik elbeszé és. Volt egyszer egy termékeny ország, földje szép­sége, szőlőjének tüzes nedűje híres volt széles nagy világon. És ennek a szép országnak népe csúnya, marakodó, kegyetlen volt, mindenik ember a másikat tépte, döntötte a sorsát romba, szenvedésbe. Voltak itt különböző fajok, vallások, egyik fajára, má­sik vallására szállt temérdek átok. És az ur a magas menyországból ez országot nézte, látra, milyen kies a rónája, bércze, virágos mezőire lenézett az égből és felsóhajtott, de szép lenne ez a tartomány ember nélkül. Ötvenegyedik elbeszélés. Három leány volt együtt a hires nagyvárosi tánezteremben, hol a pezsgővérü köaye nitiség tanyá­zott, egy magyar, egy német és egy francia leány. A nyüzsgő férfitömegben megláttak egy söíéíszemü hatal­mas férfi alakot, a kinek délcegsége mind a három leány szivét mámorba vonta. A francia leány egy könnyű piruett iebbenéssei suhant hozzá és fülébe súgta. Teitszel nekem monamie. A német leány ránézett a féfira ábrándos, nagy kék szemeivel epedöen, szerel­mesen és a magyar lány, mikor a zene elnémult és csönd lett a teremben, reáfonta éjsötét szemét a szép férfira és mondott egy dalt a virágról, ami hervadt, ami elhalt a nagy vágyódástól. Ölvenkettedik elbeszélés. Volt egy szép és könnyelmű kisasszony, kinek apró lábai, piros égő ajka és kitűnő étvágya vo t. __________________________________ * * * О у A legjobb magvak kerti és m-zei veteményezésre (Mühle magvai jóságban elérhetők. de ebben felülmúlhatatlanok) A legnemesebb gyümölcs-, disz- és sorfák (Mühle fái többször átültettek, jól iskolá­zottak, mindenütt jól biztosan gyarapodnak. A legszebb fenyöfélék, díszcserjék, rózsák stb. (Mühle tűlevelűi mind télállók, disz­és kúszócserjéi, valamint rózsái a létező legszebb viráguak.) Postacsomagok magvakkal 5 koronán felüli értékben bárha vá bérment/e küldetnek. Mühle kertészeti kézikönyvei dilet­tánsok számára a legjobbak, megrendelésekhez ingyen csatoitatnak. ünsan illusztrált föárjegyzék — páratlan a maga nemében — kívánságra bárkinek ingyen és bérmentve megküldetik. *

Next

/
Thumbnails
Contents