Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-20 / 8. szám

IV. évfolyam. — 8. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. február 20. KÖZGAZDASÁG!, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г V á t Gyula. •/ Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Színházunkról. Megyeszerte hires ez a mi kis színházunk. Vidékről is jönnek látogatására. A színházi közönség befogadására elegendő, akusztikája is meglehetős. Belső díszítése egyszerűsége mellett kedves és stilszerü, világítása kifogás­talan. Ezzel körülbelül elmondottuk mindazt amit minden gáncs nélkül el is mondhatunk. Felépítése és használatba vétele után mi laikus közönség igen sok kifogásolni valót ta- lálunk praktikus voltában. A tervezet korában nem állott módunkban mindazt felismerni, amit — sajnos — most ismerünk, azonban a ter­vezőknek és a tervet megvizsgálóknak ismernie keltett volna. Már a képviselőtestületben azon helyes irány és • vélemény nyert kifejezést, hogy a színház földszinti nézőtere egy olyan tágas he­lyiséget képezzen, amely népesebb közönség befogadására is alkalmas lenne, ha még a pá­holyok és egyéb helyiségek ez által sziikebb teret nyertek volna is. Ennek ellenére csupán színházi mivolta érvényesült. Igen helytelen, hogy a páholyoknak a kar­zattal és erkélylyel az utcáról van közös lép­csőjük. A páholyoknak és erkélyeknek az elő­csarnokból kellett volna a feljárót tervezni és készíteni, mi által kikerülteiéit volna az, hogy a különben is szűk lépcsőkön vegyessé vált közönség egymás hátán rohanva le teszi ép­ségét kockára és gyönyörködjék a virtusos ká­romkodásokban és trágárságokban. Két-két egymással átellenes páholyból a színpad fele sem iátható azon merész és tel­jesen indokolatlan iv miatt, melyet a páholy­sorok erkélyfalazata lant formában leir. Lehe­tetlen, hogy a tervezetnél ez a nagy baj észre­vehető nem lett volna. Pedig ezen a bajon va­lahogy segíteni kell. mert e miatt a páholyok jövedelmezősége csökken. A nézőtérről nincs közlekedés a színpadra. Állítólag tűzrendészed okok miatt történt ez. Mi nem látjuk fokozódni a tűzveszélyt ha leg­alább is egy vasajtó szolgálna közlekedésül. Az eddig rendezett estélyek bizonyítják, hogy ilyen közlekedésre feltétlenül szükség van. Igen nagy baj, ha a színházi rendezőség, melynek egyik pillanatban a nézőtéren, másikban a színpadon van dolga, kénytelen körülkerülni az egész színházat. Az állítólagos tüzrendőri szempont sem érvényesül, mert bizony szé­kekről, meg székek nélkül ugrálnak be a szín­padra és már is tönkre van téve, le van gá­zolva a bádog fedő lemez, a villanyos veze­ték a lámpákkal együtt; a kárral együtt köny- nyen történhet rövid zár. mint az január 5-én is az előadás előtt megtörtént. A színpadra fűtő cső nem vezet. A szín­padon oly fagyasztó hidegség uralkodik, mely kitör, vagyis betör a nézőtérre és a közönség didereg. És honnan jön az a rettenetes nem is légvonat, hanem szélvész, mely a színház minden zugában úrrá lett ? Rendes fűtő és szellőztető mejjett ennek a bajnak előfordulnia nem szabadna. Kiküldött a képviselőtestület a saját ke­beléből egy bizottságot, melynek az lenne a hivatása, hogy az uj épületet a, színházzal együtt megvizsgálja és tegyen előterjesztéstarra nézve, hogy minden a tervnek megfelelőig készült-e ? Egyéb utasítást azonban e bizottság nem nyert. Ez a bizottság egészen laikusokból alakíttatott, többen e kiküldetést el nem fogadták nyílt ki­fejezésével annak, hogy darázsfészekbe nyúlni és a gyűlölködést magukra hárítani engedni — Te kutya gyaur, szólt egy gubbasztó, ősz magyarhoz a rettenetes Ibrahim. Nem jön elém senki a hitetlenek közül, hogy hódoljon a legszentségesebb szultán katonájának, hogy csókolja lovam patáinak a porát? — Kegyelmes, nagy uram. Nincsen ezen a tá­jékon emberfia. Csak az öregje botorkál még a fel- fö'd partján. Az ifja ott van a fejedelem seregében. Hadverő lett mind. A mi pedig vászoncseléd volt, rabláncra tűzte Ahmed basa még a husvétkor. — Hazudsz kútja gyaur! Elbújtak előlem. De hiába! Rabszijra kerülnek mind! Ha maguktól elő nem bújnak az egérlyukakból, majd kiöntöm őket! Azzal nyomoan parancsot adott, hogy a Kőrös vizét gátolják el a sánc alatt. Aztán, ha a zsillipek mögött már emelelnyi lett a viz, egyszerre törjék át a gátat, a rohanó arad it elönti a várost s majd ki­bújnak az ürgék az egérlyukból. Ibrahim felkacagott, s inár előre kéjelgett, ha elgondolta, hogy egyszerre csak megnépesedik a Kőrös partja, a mikor az ár áttöri a gátat és befurakodik a földalatti rejtekekbe. A rettenetes Ibrahim a kinek elvonulását a messze rónaságon elhamvadt falvak, újonnan lett temetők jelezték, kétezer lovassal körülkerítette a várost, hogy A váradi véres virradat. Ibrahim basa épen akkor vonult be Nagyvárad falai közé, a mikor a Kőrösparton piros pünkösd virágos napját ünnepelték. A főpiacon ütött tábort a váradi fehérnépség, éktelen lármát csapva. Már-már hajbakaptak a kontyos emberek azon, hogy ki legyen a pünkösdi királynő, amikor megharsant a város kapun felül az Ibrahim héthatárren'gető kürtje. Egy­szeribe elült a zaj, szétugrott az asszonyi tábor. Tudta mindenki, hogy amikor Ibrahim ellátogat a Kö­rös partjára, nem megyen el üres kézzel. Hizról- házra járnak a szpáhijai, hogy előkutassák a váradi szép asszonyokat, patyolatos leányokat, akikkel a nagyvezérnek akart kedveskedni. No, meg a saját háremét is fel kellett frissíteni mind1g nehány szép virágszállal, amilyen bőviben termett a Váradi sán­cok alatt. Ibrahim bősz haraggal verte kétágú ostorával arabs ménjét, amikor látta, hogy az utcák népidé­nek. A lakosság pincékbe, földalatti üregekbe buja Csupán az öregei: ii'íek a házak elölt ,a lócákon, nagy alázattal köszön ve a kegyelmes urat aki most minden élet paiancs'olója lett. T A R CZ A, Szomjan. Szomjas vagyok, a borra szomjas, Tor', от kiszáradt tenger ágy Meginni tudnám, Istenemre, Ha vórí hegyaljának borát. S a mámor, mely elfogna tőle, Bátorrá tenne engemet A templomok meginganának, Megmozdulnának a hegyek. Szomjas vagyok, gyönyörre szomjas Szivem a vágytól meghasad. Égő szemnek víziója Egy bűvös, kéjes nő alak. Itt leng körültem folytonosan És én őrjöngve nézem őt S reszketve, ha utána nyúltam, Elátkozom az eltűnőt. A legjobb magvak Kerti és mezei veteményezésre (Mühle magvai jóságban elérhetők, de ebben felülmúlhatatlanok) A legnemesebb gyümölcs-, disz- és sorfák (Mühle fái többször átültettek, jól iskolá­zottak, mindenütt jól biztosan gyarapodnak. A legszebb fenyőfélék, díszcserjék, rózsák stb. (Mühle tűlevelűi mind télállók, disz­és kúszócserjéi, valamint rózsái a létező legszebb viráguak.) Postacsomagok magvakkal 5 koronán felüli értékben bárhová bérmentve küldetnek. Mühle kertészeti kézikönyvei dilet­tánsok számára a legjobbak, megrendelésekhez ingyen csatoltatnak. Dusán illusztrált főárjegyzék — páratlan a maga nemében — kívánságra bárkinek ingyen és bérmentve megküldetik. MÜHLE VILMOS cs. és kir. udvari szállító TEMESVÁR Mag-, Növény-, Rózsa- és Fa- Nagytenyészetek. Művelési terü­let 94 hold. — Világkivitel!

Next

/
Thumbnails
Contents