Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-13 / 7. szám

IV. évfolyam. — 7. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. február 13. KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és ‘lapkiadó tulajdonos H о г у á t G у u 1 a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 0 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Közdolgokról. A vásártér eladásába — hir szerint — még mindig nem akar belenyugodni a főszögi népképviselet. Fellebbeznek vármegyéhez, mi­niszterhez s bizakodó szeretettel néznek egy­kori vezérükre, aki azóta hatalmas ur lett: Ve­zessen bennünket Pestre ; szóljon egy-két szót a királynak, vagy legalább a miniszterének, nézne bele ebbe a halasi dologba; mert nem jól van ez igy . . . S a nagygyá lett vezér, aki annyiszor be­szélt szájuk ize szerint nem vezeti őket depu- tációba — meggyőződése ellenére, — de nem is mondhat nyíltan ellent . . . Még ki találnák golyózni a körből! * Aminthogy egyik tagtársukat ki is golyóz­ták. És igazuk van nekik! Ők függetlenek és nem helyeslik a vásár­tér parcellázását. Tehát más független se he­lyeselheti. Vagy ha helyesli, akkor nem lehet független. Tehát ki vele! Hogy is maradhatna az meg függetlennek, aki Gyulaitól és Kútitói függetlenül meri néze­tét nyilvánítani! Aki jó független, annak függnie kell ! * De hát ilyen szabadságot szerzett a ma­gyarnak az öreg Kossuth 48-ban ? Aszondják szabad lett a sajtó, szabad lett a gondolat; minden polgár részt vesz városa, hazája sor­sának intézésében és véleményét szabadon nyil­váníthatja. De hol ? kérdjük alássan. Hol ? Otthon az asszony parancsol, a városi közgyűlésen a polgármester, a 48-as körben Gyulai István. * Pedig a párt programmjában nincs benne a nemparcellázás. De azt mondják, végrende­letében hagyta meg az öreg Kossuth, hogy a „vásártereket pedig parcellázni ne engedjétek“. Persze Kmet uram ezt nem olvasta; ezért ta­gadták ki a testvérei. * Azt hisszük a „gyomlálás“ ezzel még nem teljes. Van ott még egynéhány parcellázó ! Ma­gunk is tudunk egy uj tagot, aki nyíltan szembe­helyezkedett a Kossuth végrendeletével. (A bajsza olyan ökielőre áll.) Szeretnénk, ha legalább némi részben iga­zat adna a miniszter, vagy ki, a fellebbezőknek. Mert altól tartunk, hogy a két vezér kilép a városból is, mint ahogy a felekezetébő! kilépett * Az elemi iskolák államosítása mutatja, hogy milyen temérdek kiadás nehezedett volna a vá­rosra, ha át nem adjuk az iskolákat s I a a felsőség szigorúan követeli alkalmas épületek emelését, kellő számú tanító alkalmazását. Há­rom hatalmas épületet terveznek 28 osztálynak s csaknem kétszer annyi tanító kell, mint ed­dig volt. S mindez a városnak újabb megterhelte- tése nélkül történik s nem úgy, mint a „kilá­tások“ írója mondja. A „hivatalnok“. ni. A főszolgabírói székhelynek a járás közepén a helye. Mit keresnek a íöszolgabiróságok a városok­ban? Léva, Esztergom, Korpona, Losonc, Nyílra, Nagyszombat, Pozsony, Bazin, Trencsén, Beszterce­bánya, Breznól.ánya, Zólyom, Pécs, Székesfehérvár. Győr, Kaposvár, Kismarton, Sopron, Kőszeg, Szombat­hely. Pápa, Veszprém, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Zenta, Zombor, Újvidék, Baja, Eger, Gyöngyös, Jász­berény, Kiskunfélegyháza. Vác, Kassa, Munkács, Be­regszász, Miskolc, Hova, Rozsnyó, Kisszeben, Eper­jes, Bártfa, üölnicbánya, Igló, Késmárk, Szepesvár- alja, Lőcse, Üngvár, Sátoraljanjhely, Gyula, Nagyvá­rad, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Debrecen, Máramarossziget, Nagybánya, Nagykároly, Zilah, Szi­lágy Somlyó, Arad, Makó, Lugos, Karánsebes, Fehér- templom, Temesvár, Versec, Nagybecskerek, Nagy- enyed, Beszterce, Brassó, Csikszeteda, Sepsiszent- györgy, Kézdivásárhely, Déva, Hátszeg, Vajdahunyad, Szászváros, Erzsébetváros, Kolozsvár, Szászréger, Marosvásárhely, Medgyes, Segesvár, Nagyszeben, Szászsebes, Dés, Szamosujvár, Torda, Székelyudvar­hely szolgabirói székhelyek, noha részint szabadki­rályi, részint rendezett tanácsú városok. Miért nyo­morognak a szolgabirói tisztviselők ezekben a váro­sokban? Hiszen ezekben a városokbkn a házbérük szállásra sem elég, holott falun csak a szálláspénz­T ARCZ A. Ne káromold . . . Ne káromold a végtelen Örök, Istenséget Te porhüvely, te semmiség, Gyarló földi féreg! Ne káromold, szent haragja Porrá zúzhat, törhet, Egy perc alatt megteremti S elsöpri a földel. Amit a sors fejedre mér, Mit rendel a végzet, Azt hiába kerülgeted, Bárhol utolérhet. Szállj magadba, térj meg ezért Hitvány, kicsiny ember, Emlékezz a közmondásra: Isten bottal nem ver! K. I. A tüdővészről és az ellene való védekezésről. Felolvastatott a József Kir. Herceg szanatórium javára 1906 nov. 25-én. Előadó Bartek Lajos főgimn. tarár. (Folytatás.) A szakbuvárok azonban csakhamar arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy ha a tüdővész terjedésé­nek útját akarjuk vágni számot kell vetnünk az alko­hol kérdésével is. Az alkohol jó része a tüdőn át távozván el a szervezetből, miként Lancereaux 32 évi megfigyelése eredtnényekép 1895-ben az Academie de mediciunben kifejtette, az általános táplálkozás rontása közben a tüdőszövetét a bacillus megtelepe­désére kedvezővé teszi, s ez által a giimökórra helyi hajlamosságot teremt. Nem csak az alkohol maga nem táplál, hanem az emésztést is gátolja. Kísérle­tek bizonyítják, miszerint 10%-os alkohol már lassítja az emésztést. 15—30%-os teljesen megszünteti. Baer a berlini gümőkór-ügyi kongresszuson úgy nyilatkozott, hogy küzdeni az alkoholizmus ellen annyi, mint küzdeni a tuberkulózis ellen. Ma tudjuk,N^gy 95 gümőkóros közül 86 alko­holista, a mi kerek 9'ST0! S ezért joggal illetheti Jay quet a szeszt „bacillophil“ (bacilluskedvelő) névvel, annál is inkább, mert az ő statisztikájában 17 tüdő- vészes közül 16 volt előzőleg éveken keresztül iszákos. Ha az alkoholista er s egyéni szervezeténél fogva ellen is áll a tuberkulózrsnak, az ilyen ember csak csenevész, csőként ellentállással biró gyermekeknek adhat életet: ezek lesznek áldozatai atyjuk vétkének. Komoly és megszivle'endő dologról lévén szó si; venia verbo, bocsánatot kérve de ős-zintén kell nyi­latkoznom. S a nőknél ez nem jön számításba? vet­hetne fel valaki a kérdést. Banyle, Lonis és Andrel adják helyettem a választ, kik szerint Párisban a tü­dővészes halálesetek között több nő van mint férfi. most jelent meg az uj 2-ik kiadásban szemléltető rajzokkal. — Szőlőbirto­kosok nélküiözhetlen tanácsadója. — Kapható: Horvát Gyula könyvkereskedésé­ben Kiskunhalason.

Next

/
Thumbnails
Contents