Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-12-25 / 50. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. gyújtva. A temetőbe nem égett egyéb, csak az őr szobájában a lámpa, ott kint pedig csak a Rabcsák szive. De annyira égett, lobogott,.hogy majd nem kiégette az elbocsájtott dijnok torkát. A hó sűrűn vastagon eset. Rabcsák leült a felesége sírjára és a tenyerébe hajtotta a kezét. És egyszer csak alul ró!, a földalul megszólalt a sápadt, vékony asszony: — Józsi menj haza! Megfázol! — Nem megyek! — felelte a Rabcsák. — Itt vagyok legközelebb hozzád itt maradok! — Menj haza, Józsi! Menj haza és én majd átölellek a gondolataimmal! Akkor leszel legközelebb hozzám! És képzeld, hogy ezek a billegő, apró, fehér szárnyacskák, a hó pely- hek, ezek meg a te gondolataid és ezek meg majd átkulcsonak engem! Menj haza! De a Rabcsák akkor még úgy sem ment, nehogy egyet is elgázoljon a gondolatat, a billegő, libegő fehér szárnyacskák, a hópely- hek közül. És csak tilt ott mozdulatlanul és nem bánta, hogy az egyetlen ingósága, az elálló-nyakú fekete kabátja át nedvesedik, összegyűrődik, összeugrik. Mert persze a gondolatai, amint odaértek a testéhez, szétfolytak, elolvadtak. És akkor ott ültében a gondolatai zizegése közül tisztán hallott bizonyos emlékezetes mondatokat. — Ugv-e Józsi, majd hozol nekem estére egy hatos ára kenyeret? — Megdicsért ma a Pretsch Józsi? — Józsi én félek! De te itt maradsz velem, ugy-e? Rabcsák egyre közelebb jutott az asszonyához, mert a gondolatai, a zizegő pelyhek egyre jobban befedték a sirdombot. De befedték őt is, a fekete kabátjával együtt. Amikor az őr reggel rátalált, azt hitte, valami hólepett fatönk vagy mi? így lett vége a Rabcsáknak! — Hallja-e maga most valamelyik készülő regényének az utolsó felyeztét adta be! Mert különben ugyan honnét a csodából tudhatná mindezt? — Hogy honnét tudom ? Hiszen mondtam hogy az elejét maga a Rabcsák mesélte el! A többit pedig csak nem nehéz kitalálni, ha az ember is meri ezeket a Rabcsák-okat ? . CHOLNOKY LASZNO. í A nagy ünnepre. Lejár az év, lejár az élet, De szent karácsony uj marad, A vén szív, rideg szív is föléled A karácsonyi fa alatt. Ragyogjatok ti apró lángok Ragyogjátok be a világot Mely Krisztustól eltávozott, És tán már el is kárhozott. Hiába bűn, baj, hitetlenség, Karácsonynak szent éjjelén Életre támad újra, éled Minden jóság, minden erény, Künn az utolsó külvárosban, Hol bűn tenyészik a nyomorban t Még ott is van megtisztulás, A szent estén megújhodás. S kik azt hisszük: tudunk már minddnt, Kik azt hisszük, hogy nem hiszünk. A karácsonyfát hogyha látjuk, Fölenged viharvert szivünk. És úgy érezzük, hogy van Isten, S menyország van, Nirvána nincsen. Hogy életünknek célja van És nincs ember, vigasztalan. Mert ha már mindent elvesztettünk Az élet játékasztalán. Vagyont szerelmet, életkedvet Ott hagytunk a szennyes csatán, S azt hisszük nincs többé mit várni, Csak undok sirgödörbe szállni, Az undok sirgödör felett Uj csillag gyűl: Krisztus szeret. Akit a világ kitaszított, Vagy üldözi vagy neveti, Az utolsót, a legutolsót, Azt Jézus Krisztus szereti. Aki született mindnyájunkért És aki meghalt mindnyájunkért, Utolsó legfőbb vigaszunk, Mienk ő s az övé vagyunk. f t Es lelkűnkből hozsánna harsog Az ur Jézus Krisztus felé, Aki az üdvösségnek útját Sóvár szemünknek feliedé. Ragyogjatok ti apró lángok, Ragyogjátok be a világot, Mely addig el nem kárhozik, Mig Krisztustól nem távozik. SZOMBATOS ELEMÉR Karácsonyfánk. Apám, olyan szigorú tél van, És oly sok a szegény, Ragyogó, gazdag karácsonyfát Most nem kívánok, én. Legyen az kissebb s ajándékban Soványabb, mint szokott’ Add a szegényeknek felét, mit Jézus nekem hozott. Úgy tettem. Majdnem árny boritá A puszta galyakat, De karáksonyfánk sohse volt még Fénylőbb és gazdagabb ! ENDRÖD1 SÁNDOR Karácsonyeste. Karácsony este, gyertya-gyújtásra, Némuljon el a köznapi lárma, Pihenjen el a bu s gond a szivén. A csüggedt lélek tekintsen égre, Hol betlehemi csillagok fénye Ragyog szelíden. Karácsony este, gyertya-gyújtáskor, Közelebb hozzánk az ég, mint máskor: Szélig angyali hozzánk lejönnek. Érzésük szent csöndbe virrasszuk, Durva lármával el ne riasszuk Valahogy Őket! LAMPÉRTH GÉZA. Karácsonyra. Ne gyújtsatok gyertyát \ A karácsonyafár, Ha beláthat könnyes szemmel Egy árva is rája. S ha nem szelitek meg Vígan a szegényeknek: Illatával se adjon hirt A kalács sütéstek. Tűz hiába pattog A kályháitokba, Ha az utón didergőkre Nem gondoltatok ma. Krisztus születését Hasztalan áldjátok, Ha az utcaajtótokat Hamar bezárjátok. Mit ér a hozsánna Az Úrhoz, a mennyhez, Ha szivünkben nincs szeretet Minden emberekhez. Szabolcska.
