Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-12-11 / 48. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. Az ipartestület ünnepe. Ritka szép ünnepet ült vasárnap e hó 8-ár. a kis­kunhalasi ipartestület, ekkor avatta fel újonnan épült nagy termét. Délelőtt fél 11 órakor díszközgyűlés volt I szép számú inteligens közönség jelenlétében. A dísz­közgyűlés ez ipatos dalárda által gyönyörűen előadott Himnusz eléneklésével kezdődött. Ezután Gyuge1 Kálmán elnöki megnyitója következett, és Babó Sán­dor ipartestületi jegyző olvasta fel az ipartestedet tör­ténetéit Dr. Babó Mihály országgyűlési képviselő; ünnepi beszédben buzdította az iparosságot, hogy a város közügyeiben tevékenyrézst vegyenek, majd az iparos dalárda elénekelte a szózatot és Tallér Antal síelnek bezárta a díszközgyűlést. Este 8 órakor tom­bolával egybekötött táncestély volt az uj nagytemben. a jó hangulat és tánc egész világos reggelig tartott. A jelenvoltak névsorát, a felülfizetők neveit az idő rövidsége miatt jövő számunkban közölhetjük. HÍREK Felkérjük mindazon T. előfizetőinket, akik az előfizetéssel hátralékban vannak, hogy az előfizetési dijat hala­déktalanul beküldeni szíveskedjenek. Személyi hír. Dr. Nagy Mór polgármester 3 j heti szabadságra Budapestre utazott. A visszavándorlás. Nap-nap után olvassuk az újságokban, hogy az Óceánon járó nagy hajók tőlünk elszakadt véreinket Amerikából, miután ott a megél­hetési viszonyok nagyon rosszak, nagy tömegben szállítják haza, Most, amidőn minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a magyarságunkat minden telhető módon erősítsük és visszavándorló testvé­reinknek a munkaszerzést megkönnyítsük, felkérjük ezen utón is a tisztelt munkaadókat, hogyha bármi­lyen munkásokra van szükségük szükségletükről a bérfeltételek közlésével szóval, levélben vagy távirat­ban értesítsük a m. kir. földművelési minisztérium munkásügyi osztályát. A helybeli főgimnázium Szász Károly Ön­képzö-köre január 4-én a Városi színházban mű­kedvelő előadással egybekötött táncmulatságot ren­dez. Az ifjúság Bérezik Árpád „Papa“ cimii vigjá- tékát adja elő, A Budapesti főiskolai hallgatók kiskunhalasi köre Dr. Babó Mihály, Berki Antal, Dr. Dobó Meny­hért, Dr. Farkas Imre, Id. Gaál Lajos, Dr. Hoffmeister Juda, Dr. Naj.y Mór, Török István urak védnöksége alatt, 1907. évi decembei hó 21-én, szombaton, Kis­kunhalason, az Úri Casinó összes termeiben, a Kör j Segitő-Alapja javára zárikörii táncestélyt rendez. Kéz- j dete este fél kilenc órakor. Személy-jegy 2 korona. Család-jegy 4 korona. Tekintve a nemes célt, fölül- fizetéseket köszönettel fogadnak és hírlapban nyug­táznak. Constantinovics Demeter fosztogatói. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Constantinovics Demeter helybeli pékmestert a Gubacsi-uton furfangos módon kifosztották. Constantinovics Erzsébetfalvárói balla­gott Budapest felé. Útközben hozzá szegődött egy fiatal ember, aki szívesen vállalkozott arra, hogy ka­lauzolja a vidéki embert, Amikór a Gubacsi-utra ér­tek, egy férfi robogott el mellettük s kiejtette a zse­béből a pénztárcáját, amelyet a pékmester kísérője fölemelt. Később azonban visszatért az iilető és a pénztárcáját követelte, majd megmotozta Constanti- novicsot, miközben háromezerötszáz koronát ellopott tőle. Constantinovics csak a fővárosban'verte észre,) hogy meglopták és az egész pénztárca-komédiát csak) az ő kifosztására rendezték. Feljelentést tett a ren­dőrségen, amely kinyomozta a tolvajbandát. Con­stantino vies kalauza Róthmüller Mór kereskedősegéd volt; az, aki a pénztárcát elveszítette s aki később követelve a tárcáját, megmotozta Consíantinovicsot, Berdán Ferenc kereskedősegéd. A pénzből, melyet a pékmestertől loptak Szintai Béla vi’lUmyszerelő, Vi­rág Mari gyári munkásnő és Szangl Róza himzőnő is kaptak. Valamennyi a főváros területéről kitiltott ro- vottmultu ember. Erzsébetfalván húzódtak meg. Köz­ben berándultak a fővárosba, ahol különféle furfang- gal csalásokat követtek el. Templomrablás Soltvadkerten. Szombaton délben egy elegáns megjelenésű úri ember Soltvad- kertre érkezett és francia borkereskedőnek adva ki magát, megszállott Gáspár István vendéglőjében. Az notn: százszorta boldogabbnak éreztem volna maga- j mat, mint igy pénzzel megvásárolt mulékony gyö­nyöreim között. Mert г gazdagság csupán szerencse, de — belőlem is egy élet tapasztalata szól : — nem boldogság. Ezzel a boldogtalan ember visszalépett és — mialatt az angyalok ismét tűnődve néztek össze — előlépett, könnyedén meghajolva előttük a harmadik. — Énnekem — szólott szinte derülten — szin-' tén meg volt a családi boldogságom, mint az ag­gastyánnak, de megvoltak világi örömeim is mint eme gazdag férfiúnak. A családi boldogságból csak addig vettem ki a részemet, amig jól esett, s amikor kissé meguntam, más gyönyörűségekkel igyekeztem kárpó­tolni magamat. Igaz, hogy nem voltak kincsem, mint a szerencsés gazdagnak, de hála isten volt hitelem s csinálhattam adósságot annyit amennyiie szükségem volt. A sors csapásain soha sem tudtam sokat búsulni, s ha bá­natom volt úgy hiszem kötelességet teljesítettem ma­gam iránt: vigasztalódást keresve az élet uj és uj szépségeiben. Nem csaltam nem loptam, de valami r.agy elveket sem vallottam soha s adóságaimat is csak fölösleges pénzemből fizettem, Az embernek — gondolom — végre is joga van élni ha már megszü­letett s azt mondom, nem teszi helyesen, aki nem használja az életet és fiatalságát addig, amig lehet Most ugyan már miudennek vége s akikkel annyi kellemes órát töltöttem alkalmasint hamar elfelejtenek odalent, de nem baj: legalább elmondhatom, hogy e- leget éltem. Gyermekeim pedig, akik árván maradtak utánam, majd csak megélnek valahogy, Mert az én | vérem olyan, hegy azzal a jég hátán is meg lehet élni. Ezzel még egyszer könnyedén meghajtotta ma­gát az angyalok serege előtt, s mint kinek nincs több í mondani valója, mosolyogva szintén visszavonult. Az angyalok, akik valamennyien mohó füllel hal- gatták a könnyelmű ember beszédét, élénk suttogást i kezdtek maguk között, tárgyalva a legutóbb elhang- ; zott szavakat. Gábriel arkangyal pedig miután egy pillanatig derülten tekintett maga elé, felvillanyozva fordult a gyülekezethez. — Bizony mondom nektek, ez a könnyelmű em- ; ember a legboldogabb valamennyi között.! egész délutánt alvással töltötte, 7 órakor azzal a ki­jelentéssel, hogy a kézi táskáját kiviszi az állomás­hoz, mert az 1 órai vonatta! Pestre akar utazni, el­ment a vendéglőből, majd később 11 óra tájban uj- ra vissza érkezett oda és az ivóban egyliter bort íendelt ’s idogáh. Épen ott időzött Sárközi Sándor halasi kereskedő is, kinek téli kabátja a fogason lógott. Néhány perc múlva az ismereilen fizetett és eltávozott, távozása után Sárközi észre vette, hogy téli kabátja hiányzik a fogasrój ; gyanakodni keztek az idegenre mert más senki nem volt ott. Utána mentek az állomásia 2 rendőrrel, az idegent a pálya udvaron alálták, ahol mutogatta Sárközi kabátját és ebben volt revolvert; Megpillantván az oda érkező Sárközit és a rendőrö­ket, az idegen azonnal tisztában volt azzal, hogy őt keresik és elbújt a vasút mentén húzódó szélés bo­zótos áronná s itt bevárt a Budapest felé induló vonatot, erre az ellenkező oldalon felakart ugrani, de a szemfüles rendőrök észrevették szándékát, Erre az idegen a nála levő kézitáskát, kabátot eldobálta ős futásnak eredt. A vonat a nagy lármára megállóit, a két rendőr, Sárközi és néhány utas utána vetették magukat a szökni akarónak és hosszabb küzdelem után sikerült az idegent elfogni, a hajsza közben a rendőrök fegyverüket is használták, az idegen szin­tén az üldözőkre lövöldözött a nála levő két revor- ből, mig az egyik rendőr kardjának lapjával fejen nem vágta. Az idegen elfogatása s megmotozása, a kézitáska felbontásakor tiint ki csak az, hogy az ide­gen a szombat esti 7—11 órai időközt a Vadkerti kath. tempiom, kirablására használta föl. A templom ajtaját álkulcscsal felnyitotta, az ott talált perselyeket kiiiritte, az oltárt ledöntötte, az oltári szentséget ki­vette és összetörte, a sekrestyébe a mise ruhákat egy halomra kiszórta, az arany és ezüst serlegeket és értékesebb tárgyakat bőröndjébe csomagolta, kiment a vasúti állomásra és a málházónak átadta oly ké­réssel, hogy tegye fel mint személy podgyászt a Buda­pest felé induló személyvonatra. Innen visszament a vendéglőbe és ellopta a kabátot, mely vesztét okozta. Vallatásánál kitűnt, hogy a rabló Miklós János Krassó Szörény megye Mnlyik közzégbeli lakos rovott múl­tú egyén, ki ezelőtt 8 nappal szabadult ki a börtön­ből előző bűnéért lakolt. A rablót, kit a nép dühé­től alig lehetett megmenteni megvasalva, erős fede­zet mellett átkiséríék a Kiskőrösi járásbírósághoz. Felhivatnak mindazok a kik a város fehéitói er­dejéről faanyagot vásároltak, hogy a vételált legké­sőbb 48 óra alatt a v. gazdai hivatalban okvetlen lefizessék. Felhívja a városi adóhivatal az adófizető polgá­rokat, hogy amennyiben bármiféle adóikkal hátralék­ban volnának ezen tartozásaik kifizetéséről a leg­sürgősebben gondoskodjanak, mert a városi adóhi­vatalnak felsőbb rendeletekben legszigorúbb köteles­ségévé /etetett úgy a hátralékos mint a folyó évi adó­nak még a folyó évben végrehajtás utján való behaj­tása. . Felhívás. Alulírott kérem mindazokat, akiknek az előfize­tési ivén „Elbeszéíések“ cimü kötetemre előjegyzé­sek történtek, szíveskedjenek azt címemre dec. hó 16-ig elküldeni, hogy a könyv szétküldésében fenn­akadás ne türlénhessék. Halas, 1907. dec. 10. Tiszteletlel : Reschner Ilona. Horvát Gyula könyvkereske­désében Kiskunhalason

Next

/
Thumbnails
Contents