Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-11-06 / 43. szám
IV. évfolyam. — 43. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. november 6. KISKUNHALASIUJSA KÖZGAZDASÁG!, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Élők a holtakhoz. (Elmélkedés halottak napján.) A halottainkat, amikor koppanva hullanak koporsóikra a kemény rögök, szivet tépő bánattal siratjuk. Könnyezünk utánuk hetekig, hónapokig, talán egy egész esztendeig. Azután lassan-lassan behegednek a sebek, amiket a halott ütött az élők szivén. Egyszer egy esztendőben mégis kizarándokolunk a néma hantokhoz, s könnyeinktől harmatos virágokkal ékesítjük a kicsiny sirdombot, amely alatt szeretteink nyugosznak. Az őszi hervadás borúja üli meg ilyenkor a természetet és a lelkeket egyaránt. Az elmúlás nyomasztó gondolata lebeg mindenütt. Ti, akik békén pihentek odalent, ne vegyétek zokon, hogy az esztendőnek csak egy napját szenteljük emléketeknek. Az élet ktizdő- porondján mindegyikünknek meg kell vívnia a kemény harcot, amelyet a sors számunkra ki jelölt. Nincs menekvés. A ki él, annak küzdenie kell. De azért ne higyjétek, hogy az évnek csak ezen az egy napján gondolunk szeretettel re- átok. Oh nem! Gyakran látjuk szelíd arcotokat gyakran érézziik jóságos kezetek érintését, és magános órán, nehéz pillanatokban gyakorta száll hozzátok ingadozó lelkünk, hogy a kedves emlékezésből erőt, bátorságot, önbizalmat merítsen. Valami láthatatlan fonál köt össze bennünket, élőket veletek, akik már a földi bolyongás határát átléptétek. És a halál gon- golatát csak azért viseljük önmegadással, mert tudjuk, hogy veletek fog valaha egyesíteni. Ez a tudat kibékit azzal a szörnyű gondolattal, hogy bennünket is befogad egykoron a néma, hideg sirgödör, az örök csend, a végtelen nyugalom szűk tanyája. Ti vagytok a kapocs, amely összeköt bennünket az enyészet rejtelmes birodalmával. És ha majdan itt kell hagynunk szeretteinket,^tudjuk, hogy ama sötét hídon túl, mely enyészetbe visz, ti vártok bennünket. Fekete vizek zugó árja fölött vezet ez la hid; aki rálépett, többé vissza nem térhet, mert a vámot az életével kell lerónia. És egy napon rá kel! lépnünk minannyiunkuak, le kelt i róni a nagy vámot. Nincs kivétel. És nincs ktilömbség. A vámszedő egyforma vámot kö- 1 vetel királytól és pórtól, gazdagtól és szegény- 'töl, kicsinytől t-s nagytól egyaránt. Es oda ! adja mindegyik. Némelyik nagysokára, nehezen; ! másik fiatalon és könnyedén, a harmadik kínálja oda, mert az élet keserves és göröngyös volt neki és küzdésben megrokkant teste állítja már a pihenést. Túl a hídon nincs többé tülekedés, nincs küzdés, nincs öklözés. Ott béke van és csönd. Jusson eszünkbe, amikor halottak napján a sírok között bolyongunk, hogy hasztalan dulakodtunk itt egymással, hasztalan csapkodjuk ökleinket egymás arcába, hasztalan tolongunk egymást tiporva és hasztalan gyűjtjük garmadába a kincseket, — mindnyájunkra ráborul egyszer a béke és a csönd. Memento mori! Nem azért, hogy csüggedten elhagyjuk magunkat, de azért, hogy el ne bizakodjunk. Nem azért, hogy az életet feine használjuk, de azért, hogy él ne prédáljuk. Vándorok vagyunk a földi téreken. Előbb- utóbb elkopunk, mint a cipőnk talpa. Egyiknek útja gyönyörű, tájakpn, i'iditő patakok mentén, hits ligeteken, gyümölcsös kerteken vezet át, k. másiké sivár, 'sziklás, terméketlen vidéken. D a végső ponton összetalálkoznak. Kicsiny fa kereszt vagy hatalmas obeliszk jelzi-e a vándor utolsó helyét, egyre megy. Aki megtette a kötelességét, nyugodtan hajthatja fejét örök éjszakára. És mi mélységes kegyelettel csókoljuk meg a lába nyomát, amerre ment . . . T fl Rt Z fi. Az élet drámáiból. A rendőrség, majd a vizsgáló bíróság is közbeveti magát, s kitűnik, hogy rablók rontottak be, meggyilkolták az amerikait és kirabolták. A gyermeket is kihalgatták, de az, a nagy lelkirázkodtatás következtében megtébolyodotf, minek következtében örültek hálába tették. 18 évi gondos ápolás és gyógykezelés után vissza nyerte lelki világát, s kijővén e kórházból értésére adták, hogy nevelő atyja minden vagyonát, mély közel 6 millióra rúgott, végrendeletileg reá hagyta. Az örökségnek birtoka vétele után első gondja volt utánna nézni, hogy váljon szeretett édes anyja él-e még ? II. A vendéglősnő kijővén Gergely szobájából, tántorogva vonult vissza saját hálószobájába. Maga után gondosan bezáfá az ajtót, elővevé a keblében elrejtett péazes erszényt s elkezdé az arany- és bankó pénzt számlálni. Az idegen igazat mondott: épen 100.000 frank volt benne. E kincsek láttára az oly sok szenvedés által gyötört vendéglősnő agyában csudálatos gondolatok támadtak. Azon gondolkozott, hogy 100.000 frank van birtokában, s mindazonáltal három nap múlva el fogják adni a szállodát, kidobják az utcára, mivel nem tudja kifizetni váltóját. A pénz égette a kezét. Valami élhetetlen változás történt egész lényében. Ellent akart állani a tarka képzeteknek, melyek lélekriyugalmát zavarák, ki akaria űzni eszéből, de hasztalan; egy pillanatra sem hagyták el, de sőt rohamosabban támadták meg. Eszébe jutott, hogy nyomor várakozik reá, hogy szenvednie kell! Ez a gondolat folyton üldözte, de vesztett reménye ösztönszerüleg fordult az előtte felhalmozott aranyhoz és bankjegyekhez. Iszonyat fogta el, de ideái akaratlanul is uralkodtak rajta. E pillanatban már nem tudott helyesen gondolkozni, — el kezdette hinni hogy a pénz csakugyan az övé, hogy megmenekült minden bajból s, visszavonulva boldogul él a világnak valamelyik zugában, a hol senki sem bántja. Ezen ábrádok közepette a fiatal ember arcvonásai tünedeztek előtte, s e látományra s e látományra szemei élénken villogtak, homloka ráncba verődött. Visiója aztán más alakot öltött: nyomorban látta magát, a vendéglőt eladták s ő maga áz utcákon koldult Szeme újból az aranyon akadt meg, borzadály. fogta el aztán szomorúan lecsüggeszlette fejét 1 lgondolko zott . , . Hirtelen újból felemelé fejét, szemei ekkor már rémséges tűzben églek, arca halálsápadt volt. Megrázkodott, mintha valami ismeretlen ellenséget akart volna magáról lerázni, — hasztalan: körül volt véve, mint lángok közepette a menthetetlen ház. Végre kifogyott erejéből, s egy székre rogyott össze. Mit sem tudott már magáról. Elméje elhomályosult, emlékező tehetsége elhagyta. Kevés idő múlva felemelkedett lassan, s tántorgó léptekkel mint valami alvajáró az ajtónak tartott. Kinyitá azt, majd a folyosóra ments megállóit a jobb felőli ajtók egyikénél. Körülnézve lassan kopogtatni kezd. Kissé várva Péter jelenik meg az ajtó küszöbén, a ki a kezében tartott gyertya világánál úrnőjét látva meglepetve állott meg. A vendéglősnő ujj.»t ajkaira téve halgatást parancsolt, Péter sehogysem tudta úrnőjének magaviseletét megérteni, s gépiesen követte szobájába.-Péter még jobban csudáikozott, mikor asszonya megparancsolta, hogy zárja be maga után az ajtót, s foglaljon helyet mellette, nem ismert úrnőjére, kinek arcán le-’ vő erei dagadoztak, szemei vérben forogtak. (Folytatjuk.) Fémtisztitó minden tém megkapja eredeti színét, légypiszkot tökéletesen tisztit. Kapható: Pressburger Ferencz üzletében Halason. Próba üveg ingyen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — . - I i . . ■ ■ . ............................ I .. I I I . . Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t G у u 1 a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre -i kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre (i kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér.
