Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-10-09 / 39. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. tél általi halaira ítéltettek. De Haynau Dessewffy és i Lázár ítéletét kegyelem utján agyonlövésre változtatta, és ezt tudtul adta nekik Ernst ezredes, a hadbíróságI elnöke. S eltörte előttük egyenkint a pálcákat és intett, hogy mehetnek, készülődni a halálra. A tábornokok némelyike heves szavakkal tört ki az ítélet ellen, de hiába. Lelkészekért mentek a városba, kik az eltélteket vigasztalják. A tábornokok mély megilletődéssel fogadták a lelkészeket. Az éj az utolsó intézkedések megtételével telt el. Mindenik áldozat hátramaradottja felöl rendelkezett, búcsúleveleket irt. Nem volt sok idejük, hisz az első kivégzéseknek reggel félhatkor kellett megtörténni. Az a rövid idő rohamos gyorsasággal telt el, s a katonai ébresztő elharsogásakor mindenik áldozat készen volt az utolsó útjára. Először a négy golyó általi halálra elitélttel, Dessewffyvel, Kissel, Lázárral és Schweidellel végeztek. Kivezette őket egy pár porkoláb az udvarra, hol már el volt készítve. A négy hős némán szorított egymással kezet, s megindult a menet a leeresztett vár- hidon a sáncok felé Mindenik hős mellett egy-egy lelkész. Dessewffy mély megvetéssel beszélt hangosan a „németekről,“ a többi hallgatott. A vár IV. sz. kapuja melletti sáncba érkezvén, levették a vértanuk kezeiről a láncot, kötéllel kötötték azt össze. Az áldozatok utolsó kéréseiket intézték lelkészeikhez s azalatt Kis Ernő kivételével bekötötték a a többinek {szemét. Féltérdre ereszkedtek s a 3—3 katona célba vette őket. Tichy a kivégzés lelketlen vezetője, suhintott kardjával s Dessewfy, Lázár és Schweidel 3—3 golyó által eltalálva holtan terült el a földön. Kis Ernőnek csak vállait érte a golyó, ő lebukott; erre Tchy intésére oda rohant egy gránátos s a tábornok fülébe lőtt. Így tehát a negyedik áldozat is elesett. A négy halottat azután este elásták a vársáncban, honnan Kis Ernő holttestét még azon éjjel, Desseffyét, egy év múlva vitték el, de Lázár és Schweidel még most is ott alussza örök álmát a kivégzés helyén. Midőn a lövések eldördültek, már a bitófára ítéltek tisztában voltak azzal, hogy a kegyelemnek vége,1 hogy még egy órájuk van az életből. Tichy visszaérkezve, hamar le vezettette őket. Először érkezett le Nagy Sándor, ki aztán valamennyi bajtáisát szeretettel j üdvözölte. Legutoljára Damjanics, kinek még törött lábán is súlyos láncokat kellett viselnie. Mindegyik fekete attilába volt az egy Lein ingen kivételével, kin rajtahagyták, nem tudni mi okból, honvéd-tábornoki ruháját. Aztán megindult a világ leggyászosabb menetei ki a várkapun, a zsigmondházi mezőre, hol már várta őket a bitó, egysorjában kilenc. Tichy felolvastatja mégegyszer a rémes ítéletet. Aulich tiltakozott a benne foglalt hazugságok ellen. Majd a főporkoláb előlép s szokásos módon háromszor kegyelmet kér az elítélteknek. Tichy válasza mindhárom esetben: „Istennél a kegyelem.“ s Most a porkoláb Poeltenberghez lép, leoldja kezéről a láncot. Poeltenberg haladékot kér és sorba megcsókolja mindenik társát. A hóhér kötelet a nyakába teszi, ráhurkolja a vasszögre. A pribékek kikapják lába alól a zsámolyt, kihúzzák a testét. Erőlködik a hóhér, hogy az áldozat nyakát kitörje, mig végre célt ér. Követik őt sorjában a többiek, Török, Lalmer, | Knésich, Nagy, Leiningen, Aulich, Damjanich, végül Véchey zárja be a sort. „Az hittem, vágott oda Damjanich, hogy utolsó leszek, ki mindig első voltam a csatában.“ „Oda fönn igazságosabban ítélnek fölöttünk“ volt Leiningen búcsúszava. „Hodie mihi, cras tibi.“ (Ma nekem, holnap neked.) kiáltá bakóinak fülébe Nagy Sándor. „Éjen a haza!“ dörgé Damjanich, a bitón. És lehajtván fejét, kiadá lelkét . . . Így halt meg a hősök tizenhárom virága. De láng van porukban, mely időnkint ki-kicsap, meggyujtja az emlékezés fáklyáját, mely rájuk világit úgy, hogy sohasem felejthetik el őket az utódok. HÍREK. Kérjük vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése október hó 1-én lejárt, szíveskedjenek azt mentül előbb megújítani, nehogy a postai szétküldésnél a lap aka-1 dályt szenvedjen. Eljegyzés. Stepanek Ernő főgymnasiumi rajztanár e hó 3-án tartotta e jegyzését Varga Etelka polgári leányiskola tanárnővel. Tartós boldogságot kívánunk ! . Új orvos. Dr. Molnár Lajos az összes orvosi tudományok tudora, a budapesti Szent István kórház volt orvosa, városunkban letelepedett. Lakása a Kossuth-utcában Horvát Gyula új házában van. A József kir. herceg szanatórium kiskunhalasi egyesülete által a jótékony cél érdekében folyó hó 19-én rendezendő előadásra, az előkészületek a szives közreműködők fáradhatatlan buzgalmából, szerényen j folynak. A meghívók a napokban fognak szétküldetni. Belépő jegyek Horvát Gyula könykereskedésben szintén már e napokban válthatók. Midőn erről a nagyérdemű közönséget az egyesület tudósítani óhajtotta, az emberszeretet nevében kéri egyszersmind résztvevő kegyes pártfogásukat. Uj helyiérdekű vasút. A kereskedelmi miniszter az előmunkálati engedélyt egy év időtartamára megengedte: Halm Ervin zomboii földbirtokosnak a félegyháza- majsai h. é. vasút Majsa állomásától Kiskunhalasig vezetendő rendes vasútvonalra. Felülfize+ések. A 1907. évben besorozott szeptember hő 29-én tartott bálján felülfizettek: Paprika Sándor 3 kor. Gáspár K. Benő 80 fii. Novák Eszter 1 kor. Kis Illés István 2 kor. 20 fii. Komlós Benő 1 kor. 20 fii. Király Pál 1 kor. 20 fii. Gáspár K. Sándor 1 kor. Hatházi Krisztina, Feró Benő, Csatári Zsófika, Csapi Sándorné, Zseni Sándor, Jakab Antal 40—40 fii. Török Sándor 50 fii. Nemes Eszter, Nagy Károly, Kis Antal, Jakab Sándor, Bőgyös János, Dömötör Sándor, Szalai K. Sándor, Bangó Ferenc, Földvári Imre, Váczi Károly, Solti József, Figura László, László Imre, Koczol Gyula, Bótás Sándor, Brecska Béni 20—20 fii. A felülfizetésért köszönetét mond a rendezőség. Gyilkosság. Múlt hó 29-én Kecelen Lajkó Bálint és Orcsik József keceli legények összenéztek és Orcsik József Lajkó Bálin tót egy bicskával úgy szivén szúrta, hogy azonnal meghalt. Uj cseléd törvény. November hó elsején lép é'etbe az uj törvény, mely a gazda és cseléd közötti viszonyt szabályozza. Az uj törvény sokban eltérő a régitől. A gazdasági cselédek az elöljáróságok állal hirdetményileg lesznek felhiva arra, hogy uj cselédkönyv beszerzése végett állandó lakhelytik községi elöljáróságainál jelentkezzenek. Minden cselédnek uj cselédkönyvvel kell ellátva lenni, azok azonban, akik szolgálati helyüket nem változtatják, régi könyvükkel 1908. évi december 31-ig tovább szolgálhatnak. Az újoncok. Ezek az idén október 17-re hivatnak be, nem pedig mint szokás volt október 1-re, ami onnét ered, hogy a hadgyakorlatok a szokottnál későbben végződtek. — A nyolc heti kiképzésre besorozottakat pedig október 3-ra hívták be. Harmadik osztály a gyorsvonaton. Régi kívánság, hogy az áilamvasut gyorsvonalaival harmadosztályú kocsikat is járassanak. A kívánság teljesítése érdekében a kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy ahol a gyorsvonatok terhelése s a forgalmi és menetrendi viszonyok megengedik, próbaképen járassanak néhány harmadosztályú kocsit a gyorsvonatokkal. Az erre vonatkozó kísérletek azonban a vasutasok szerint arra a tapasztalatra vezettek, hogy a póbavonatok aránytalanul elkésve közlekedtek, ezért elejtették az egész ügyet. Nem tartjuk ezt az érvelést elég világosnak, s látva azt. hogy külföldön mindenütt kitünően bevált a harmadikosztályu gyorsvonatok járatása, azt hisszük, hogy csak a mi élhetetlenségünkön múlik az, hogy nálunk ez az újítás be nem vezethető. Október 10. és a vasúti munkások. A szociálisták azt hiresztelték, hogy a vasutasok volnék aranyos Ívvel kötném be szemeimet: mindent tudnék, de nem látnék semmit a földön. Mások meg- mosolyogva kérdezték : — Hogyan, hát nem szeretnéd a reggeli hajnalban pirosló rózsabokrokat látni, sem a holdnak ezüst fényű szarvait, melyen reszketve nyúlnak el a tengerek redőiben, —sem a seraily hölgyeivel, kiknek bájai a nyúlánk testhez tapadó sárga selymen át lopva meg-megvillannak ? Potya-Efendi, a hazugság nem vezet próféta útjára. S Potya-Efendi olyankor igy felel: — A rózsánál jobb a rózsavíz, a rózsavíznél jobb a rózsavíz illata. Aztán a rózsák inkáb illatból állanak, mint színből. S aztán a világ maga sem olyan, milyennek látjuk, hanem olyan, milyennek tudjuk. S ki mutatja magát olyannak, a milyen? Talán1 a nap meg a hold olyan, milyennek látja az ember? Ha a tenger vizét markunkba vesszük, azt tapasztaljuk, hogy nem olyan, milyennek láttuk. A mit látunk nem egyéb, mint a világ külső burka; a láthatókon túl van a lelkek örök mozgása és boldogsága. Talán a nők . . . S a mikor e ponthoz ért, a többi törökök, is- mervén Potya-Efendi bölcselkedésének gyengéit, ki- vevék a szót a szájából s nevetve bosszanták: — Úgy, látod, Potya-Efendi, tudjuk mi hogy nem vagy te vak a női szépségek iránt s ha Allahoz imádkoznál, hogy szemeidnek vissza adja a látó képességet, csakis azokért tennéd. — Talán csakis a nő — folytatatá Potya-Efendi szintén nevetve, — talán csakis a nő az a minek látszik, de az együgyű ember azt látja, a mit meg kell érteni és felöltözteti a nőt s egész életén keresztül gyötrődik, hogy megértse azt, a mit tárnia kel ene. Hej, uraim, az illathoz nem kell szem, nem kell füll, a nőkhöz nem kell ész csak szem, — szem, mely nyeljen, elnyelje azt, a mi sohasem elégít ki. — Úgy, úgy Efendi, te nem vagy vak. — De hát a nőt látni is — szerencsétlenség. — És miért Efendi? — Miért? mert az ember meghal, még mielőtt behunyná szemeit. — S mikor hal meg az ember? — Akkor mikor nincsenek már éjjelei, csak hosz- szu nappalai; mikor a serail hölgyei nagyot hajlongnak 6 előtte, mint a tóbeli nád; mozognak, de nem élnek, suttognak — értelem nélkül, látja őket, de szemeiből hiányzik a hajdani tűz — olyanok szemei már, mint valami puszta háznak ablakai. S az öreg törökök oda szólanak: — Igen okos vagy, Potya-Efendi; szerinted vaknak kellene az egész világnak lennie, hogy boldog lehessen . . . S Potya-Efendi szakálát simítva, igy szokott válaszolni: — Olyannak kell a világnak lennie, a milyen, s minden embernek olyannak, a mint Álla lennie engedte. Volt egyszer Stambulban egy sánta, ez folyvást imádkozott, sokszor éjfélig is, hogy nőne meg a lába. Végre megharagudott Allah, hírül adta álmában, hogy megnőtt a lába. Jó kedvvel ébredt fel az ember, leugrott a kerevetről, de hozzá lévén szokva rövidebb lábával mélyebben lépni, hirtelen támaszkodott reá: lába kificamodott elesett s be törte az orrát. Tíz évig imádkozott Állahoz, hogy nevelje meg ismét orrát s rövidítse inkább a lábát. Végre egy éjjel azt álmodja, hogy megnőtt az orra s megrövidült a lába. Mikor fel ébredt, megtapogatta orrát s az tejesen ép volt: sietett is magát a tükörben megnézni de rosszul lépett, elesett s kitörte a jobb karját válltól nem tudott már e kezével többé sem emelni, sem pedig valamit meg fogni. S ettől fogva folyvást imádkozok Istenhez, adná vissza kezét s venné el inkább orrát. Sok éven keresztül érinté homlokával a földet s imádkozott csonka kezéért. Egy éjjel megjelent álmában a próféta, helyre igazitá kezét s megcsonkitá orrát. Másnap észreveszi, hogy mozgathatja kezét s Örömében megszegi a törvényt s a jó szokást, — nagyot iszik elmegy a tengerparthoz, hasra fekszik s megragad jobb kezével egy bárkakötelet, rántja-rántja a kötelet de elalszik s a kötél a kezében maradt. Mikor felébredt, a bárka már elindult volt s 6 a hullámok közöt találta magát. —Allah! inkább kéznélküi de orral! kiálta. S orra azonnal a helyére nőtt, de keze elzsibbadt, s nem tudván többé a kötelet kezével Tankönyvek, írószerek Kaphatók: HORVÁT GYULA könyv- és papirkereskedésében KIKUNHALASON.
