Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-09-04 / 34. szám
IV. évfolyam. — 34. szám. Megjelenik minden szerdán. ■ Kiskunhalas, 1907. szeptember 4. KISKUNÚJSÁG KOZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő é. lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Útra való az új iskolai évre. KISKUNHALAS, szept. 4. III. Vege a szünidőnek. A kis iskola után jön a nagy. A jó szülők elhoztak benneteket hozzánk. Mi látjuk szüléitekben a vágyat, hogy titeket minél boldogabbaknak láthassanak, mi tudjuk, hogy ezer és ezer reményt fűznek hozzátok s észreveszszük rajtatok is az izgatottságot, amelyet a szokatlan, az új dolgok szoktak előidézni; feltűnik nekünk a ti bátor, egészséges, okos arcotok, a nagy eltökéltség, hogy dolgozni akartok. Fogadunk benneteket igaz, őszinte szeretettel, olyannal, amilyent csak szülőitek részéről tapasztaltatok. De talán még sem.'''Olyannal talán nem is lehet. Úgy talán neiá is szerethetünk mint azok, mert úgy érezni irántatok senki más nem is képes e világon. S ha talán szerethetnénk is benneteket úgy mint szülőitek, talán nem is szabad. Mert a szülők a maguk fenséges sze- retefükkel bennetek csak a gyermeküket látják, akiről talán el sem tudják, el sem merik képzelni, hogy hibái is lehetnek. Vagy ugyan melyik anyának van rossz gyermeke? Ki tudná mindazt a szépet és jót elősorolni, amit a jó anya vagy a jó apa persze a maga szemüvegén keresztül észre ne vett volna? Milyen eltérő tehet másnak a véleménye ugyanarról, amit ők helyesnek és jónak találtak, j Ti idővel kiléptek a szülők védő szárnyai alól a nagy világba, ki г való életbe, ahol nem mindig lesznek körülöttetek azok, akik benneteket a maguk nagy szeretetének száz meg száz1! jelével halmoztak el. Kijuttok a nagy forgatagba ki idegenek közé, akik bennetek nem a szülőitől dédelgetett gyermeket, hanem a létért való nagy harcban résztvenni akarót látják. Emberek, közé, akik talán sem örömötökben, sem bána-j totókban nem vesznek részt, akik nem biztatnak,1 nem bátorítanak benneteket ha csüggedtek, nem 5 vigasztalnak, ha szomorúságban iesztek. Lehet,! hogy semmiféle keserűség nem ér benneteket s; csupa jó lesz az osztályrészetek. Talán igen. l De hátha nem. Küzdelembe indultok s a küzdelem kimenetelét előre látni ritkán lehet. De akárhogy lesz is, erre a küzdelemre el kell készülnötök. Küzdelem az éhet s jaj annak, aki ebbe a küzdelembe készületlenül indul. Erős testre és erős lélekre, acélos idegekbe s vas akaratra van annak szüksége, aki ebben a küzdelemben a helyét meg akarja állni. Száz és száz akadállyal kell majd negküzdenetek s csak akkor lesztek győztesek, ha azokkal meg is tudtok birkózni. Mi a saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az életben mi mindenre lehet sziikségtek. Sze- retnők, ha mennél 'kevesebbszer kellene asájátj károtokon okulnotok. De hogy ezt elérhessük, szeretnünk kell benneteket úgy, hogy megmondjuk nektek mindazt, s figyelmeztessünk benneteket mindarra, aminek az élet harcában hasznát vehetitek. Szeretünk benneteket, úgy is mint a szüléitek, de úgy is, hogy elfogulatlanul, előítélettől menten iparkodunk benneteket megfigyelni, hogy aztán elmondhassuk nektek, amit tapasztaltunk, ti hogy abból okulást mentsetek. E kettős szeretetbő! kifolyólag megteszünk érdeketekben minden tőlünk telhetőt. Iparkodunk a ránk váró munkát becsületesen elvégezni, jól tudván azt, hogy amikor dolgozunk, munkánk áldásos magunknak is, de áldássá válhatik számotokra is. Iparkodjatok ti is, hogy majdan a ti munkátok is eredményes legyen. S hogy az lehessen, tanuljatok szorgalmasan és kitartóan. Szerezzetek magatoknak igazi tudást, olyant, amely felemel, amely nemesit s nemcsak mások, de saját magunk előtt is emeli értékünket. Dolgozzatok becsületesen, végezzetek komoly munkát. A munka sokszor tehernek látszik, pedig valóságos szerencse, hogy az emberek dolgozhatnak. Mert hova lenne a világ munka nélkül? Munka az ára mindennek, ami értékkel bir. A munka a legjobb nevelő, mert az embert kényszeríti, hogy másokkal és a dolgokkal úgy érintkezzék, amint azok tényleg vannak. A KISKUNHALASI" ÚJSÁG TÁRCZÁJA Totyogó tisztelendő ur. (Folytatás.) Hej! mondja csak akinek lelke van: aztán ne búsult volna Trandafir tisztelendő ? De sőt meg kellett haragudnia, irtózatosan megharagudnia! S meg is haragudott. Elkezdette szidni az em- í bereket. Ugyanazt az eljárást követte, mint a tanácsadásnál meg a kigúnyolásnál. Ahol csak megfoghatta i az embereket, ott hordia le őket. S ezzel épen törésre vitte. Kezdetben nem szólották semmit az emberek, később már ők is felesel- gettek — eleintén halkan, csak úgy a bajusz alól, mikor aztán nyakig voltak a pap koiholásaival, ők is szidni kezdették a papot. Ettől fogva erősen összebonyolódtak a dolgok > az emberek megmondották a papnak, hogy sem le- szidatni, sem kigúnyoltatni nem engedik magukat, hanem panaszt emelnek a püspöknél s kidobják a faluból. Hisz egyéb sem kellett a tisztelendőnek; eltalálták a hívek. Hogy őt kidobják Koldusfalváról, csak most kezdette, őket igazában lehordani! Úgy is történt: a hívek szekérre ültek s a főespereshez, onnan a püspökhöz mentek. Az „Oktatások könyveben“ van egy rövid, de tanulságos mondás: „Jó akaróink gyakran ártalmunkra vannak, rosszakaróink meg javunkra szolgálnak.“ Trandafir tisztelendőnek azonban nem volt szerencséje: rosszakarói nem voltak javára. A püspök — egy áldott jó lélek, érdemes, hogy nevét minden szent misében a föld színén megemlítsék — megszánta a szegény papot s neki adott igazat — a híveket pedig leszidta. S Totyogó tiszte’endö úr csak megmaradt Kol- d listaivá n. Rendesen úgy van, hogy a szerencsétlenség nem jár egymagában. Egyik a másikat szüli, avagy mondhatnám — édes testvérek. Elég az hozzá: mindig úgy találjuk őket, mint a fényt meg az árnyékot, egyiket a másik melleit. Trandafir tisztelendőnek most már három gyermeke volt. Mikor a püspökétől hazaérkezett, nejét ágyban találta. Megjött a negyedik öröm is a házhoz. Beteg feleség, három kis gyermek, a negyedik szopós, egy ringy-rongy ház, melynek falain be-belo- pódzik a hó, kemencéje füstöl és födele legkedvesebb pajtása a szeleknek —■ üres gabonás, lapos erszény, elgyötrődött lélek. Trandafir tisztelendő úr nem volt az az ember, hogy ki tudott volna bontakozni e bajból. Ha mások lettek volna az 6 helyzetében, talán adott volna taná- I csőt, de önmagát nem tudta vigasztalni. Sokat gondolkozott a kis mécses homályos világa mellett, mikor körülötte mindnyájan aludtak. A beteg is aludt, pedig mi sem indit annyira búslakodásra, mint épen az alvók között való virrasztás. És ezek az alvók az ő kedvesei voltak, — kedvesei, kikben élt s kiknek szeretete értéket adott az ő életének is. Egyik gondolat a másikat kergette fejében, Leikéken átfutotta a multat, át a jövőt, s jelen helyzetében nem tudta magának jövőjét másképen lefesteni, mint nagyon komor színekkel. Mi lesz gyermekeiből? mi lesz feleségéből? El volt keseredve egész lelkében, de nem talált egy mentő gondolatot, egy szabaditó eszmét; semmi sem volt e világon, miből a szabadulás reményét menthette volna. Másnap vasárnap volt; a tisztelendő elment a földre hajolt templomba, hogy reggeli misét mondjon. Mint rendesen az emberek. Trandafir tisztelendő is soha sem számolt be önmagának tetteivel. Pap volt — hivatásból. Szivesen énekelt, szívesen olvasta az evangéliumot, tanította, vigasztalta a híveket s szivesen nyujlott lelkisegélyt az eltévedteknek. Tovább nem gondolt. Mert az ember sem gondolkozik mindig. Vannak körülmények, amikor megáll az embernek az esze: veszedelemben, mikor nincs kilátás segélyre, örömben, mikor a lélek nem talál a forrásra, melyből szerencséje eredt; a gondolatfűzésben, mikor nem találja ki a gondolatok összefüggését. Amikor az ember bármely ókból oda jutott, hol tehetsége érintkezik Tankönyvek, írószerek Kaphatók: HORVAT GYULA könyv- és papirkereskedésében KISKUNHALASON. -----
